2014. augusztus 27., szerda

15.rész A történet kezdete

Sziasztok! :)
Vegyes érzelmekkel írom ezeket a sorokat, hiszen ez az utolsó alkalom a nyár folyamán, hogy éjfélkor teszem ki az új részt. Egy részem kíváncsi arra, milyen lesz az idei évem, viszont a másik felem egy falatot sem kér az iskolából, sem a számomra nem túl fényes kollégiumi hétköznapokból. Gondolom, többnyire mindenki így van ezzel.
A részről nem érzem úgy, hogy kellene bármit is mondanom, a cím mindent elárul.
Sikeres tanévet kívánok nektek! :)
Nessa. xx 

Niall vagy tud valamit, amit én nem, vagy egyszerűen már csak nem kíváncsi a történtekre, ugyanis nem kérdez és nem mond semmit, nem hozza fel, hogy éjjel ismét tőlünk volt hangos a ház. Ugyanabban a szituációban találom magam, melyben néhány héttel korábban is voltam. Menekülök a magyarázatok és Liam elől, ennek köszönhetően a napjaim hullaként töltöm és éjszakai életmódra állok át. Telefonomat veszettül forgatom ujjaim közt, olyan szorosan nyomok a kijelzőre, hogy ujjbegyeim alatt szivárványos körök kezdenek megjelenni. Luke nem hív, nem küld üzenetet, nem csinál semmit, ahogy Ashton, Calum és Michael sem, senki. Ha ők nem írnak, én sem teszem, habár valamiféle bűntudat mardos belülről, mert egyre többször jutnak eszembe kedves barátom és köztem elcsattant csókjaink, s az, hogy még élveztem is őket. Újra és újra emlékeztetnem kell magam arra, Ash megígérte, hogy megpróbáljuk újrakezdeni, ha eljöttem innen, de nem hív, nem keres, s akaratlanul is ellepi az agyam az a gondolat, hogy átvert. Ashton nem az a fajta srác, aki játszik a lányok érzéseivel, de muszáj bemagyaráznom magamnak valamit, hogy később őt tudjam okolni. Azon kapom magam, hogy egyre többet fantáziálok Róla, puha ajkairól, kemény mellkasáról, szorító kezeiről, arról, hogy szeretném megint átélni ezt vele.
Gyűlölöm őt, amiért bekúszott a gondolataimba, s vele ébredek, vele álmodok, ő az utolsó gondolatom éjjel, napközben pedig azon igyekszem, hogy ne kövessek el merényletet ellene.
Ezzel a csókkal úgy érzem, mintha minden elindult volna elölről. Louis és Zayn még mindig nem a legjobb barátaim, Niall gyakran jön át hozzám és többnyire vele élem túl a napjaim, Harry összebarátkozik Harry nevű barátjával és gyakran játszik az ügyetlen csikóval, ami azért vicces, mert ha valaki szólítja őt, egyszerre mindketten felkapják a fejüket. Liam pedig néha megpróbál elkapni, hogy kimagyarázza magát, de többnyire addig püfölöm, mígnem elenged és durrogva elmegy. Én visszatérek a megszokott napirendemhez, ami abból áll, hogy felkelek, reggelizek, reggeli közben összekapok valamelyik fiúval, majd felöltözök és ellátom a napi teendőim, azaz felszedem a tojást, felseprek a tyúkok közt, majd bent folytatom a lustulást míg az 5 srác ganézik és a lovak körül szorgoskodnak. Délután elnyúlok kicsit, napjában ezerszer megnézem a telefonom, ami így idegesítően gyorsan lemerül. Beletemetkezek egy könyvbe, zenét hallgatok, habár ez egyre idegesítőbb mert a lejátszási listám unalmas sorrendben játssza ugyanazokat a dalokat, semmi újdonság. Lemaradtam Justin Bieber legújabb albumának megjelenéséről, lemaradtam a Little Mix új klipjeiről, a brit és az ausztrál X-Factor is a közepénél jár, s idén egyikben sem leszek sztárfellépő. Mintha elfelejtett volna a világ, mintha kilökött volna magából az életem.
A közös dalra felkért énekesek már biztos elfelejtkeztek rólam, Matt, a menedzserem már nem népszerűsíti a korábban beharangozott 3. albumom, nem lesznek új dalok, mert nem tudok válogatni a szövegek közül ő pedig nem fog nélkülem dalokat vásárolni, mert ismer, s én is ismerem őt. Neki egy tündéri Mira Hemmings él a képzeletében, aki nyálas, tinglitangli dalokat énekelget a szerelemről, de ez már nem én vagyok, talán épp ezért ragadtam tollat pár nappal ezelőtt.
Összefirkált, áthúzott szövegű papírlapok terítik be a szobám, azokat a dalokat nem ihlette más, csak a színtiszta düh és tehetetlenség, s valószínűleg pont ezért nem is fognak soha napvilágra kerülni. Túl nagy okot adnának a találgatásokra, hiszen a szöveg túl sokban utal az Ashton és Liam közti vívódásaimra, s arra az értetlenségre, ami körülvesz. Mi a frász történik velem? Miért vívódók pont e között a két fiú között? Egyáltalán mióta kényszerítem én magam döntésre, Liam mikor került képbe?
Lefelé csoszogok a lépcsőn, s már meg sem lepődök azon, amikor az ablakon beszűrődő fény árnyékában kirajzolódnak egy férfi körvonalai. Elmegyek mellette, mintha észre sem venném, éjszakai zugevéseim nem igazán tesznek jót a testemnek, legalábbis ezt veszem észre már kevésbé feszes hasamon, a hurkákban összegyűlő bőrön, amikor leülök. Sajnos hízékony alkat vagyok, hetek óta nem edzettem, elmaradtak a futópadon való kocogások, a kardió és hasizomgyakorlatok. Nem az én hibám, hogy a testem kezd átlagossá válni, s egyre kevésbé hasonlítok arra a Mira Hemmingsre, aki pár hete még önfeledten fürdőzött a Wembley közepén, miközben mindenki őt ünnepelte és a feje fölött tűzijátékok világították meg az emberek arcát.
Csak oldalra pillantok, csak tudni akarom, figyel-e, s igen, ezt teszi, miközben oldalra döntött fejjel tanulmányoz hátulról kezében egy poharat szorongatva. A szag előbb üti meg az orrom, minthogy leesne, miért hever előtte az asztalon egy különös formájú üveg. Skót whiskey, s megbotránkozás helyett szemeim felcsillannak a sötétben, szinte rávetődök az üvegre, úgy kapom fel és szagolok bele. Elfintorodok, ugyanakkor már emelem is fel és az üveg száját ajkaimhoz szorítva nagyot kortyolok belőle.
- Lassan a testtel! - Liam úgy tápászkodik fel, mintha nem lenne semmi baja, ugyanakkor fura arckifejezése, bőszen csillogó szemei és összefolyó beszéde arról árulkodik, rendesen elázott. - Hozz magadnak, ezt én találtam!
- Ahogy látom, eléggé megcsappant, szerintem neked már elég volt - nézek a szemébe, kezemet felemelve elhúzom egy ujjam a szemei előtt, s magamban nevetek zavarodott pillantásán. - Osztozzunk, oké? - alkudozok, közben szinte üvöltök magammal, amiért nem vagyok elég erős, de valahogy ez a részeg Liam Payne szimpatikusabb, mint a józan.
- Sokat akarsz inni belőle? - vonja föl a szemöldökét. A válaszom igen lenne, mert másra sem vágyok igazán, csak arra, hogy magamba zúdítsam a megmaradt whiskey-t és úgy rúgjak be, hogy senki nem tol le azért, mert nekem ezt nem lehet. Nemet intek a fejemmel, mire elereszti az üveget és leomlik a kanapéra. lekucorodok mellé, ujjaim közt szorongatom az italt és kis kortyokban fogyasztom, eleget teszek a hisztijének és öntök neki egy pohárral, míg én hátradőlve hagyok némi időt magamnak.
- Hol találtad ezt? - kérdezem, újra belekortyolok az üvegbe, majd amikor leeresztem ő kinyújtja a kezét és elveszi tőlem. Hátrahajtott fejjel nagyot húz, szinte eldől, amikor visszaadja és amikor a pohara felé kínálom fintorogva rázza meg a fejét. Így rám marad az a mennyiség, mely körülbelül még 2 pohárnak felel meg.
- Nem tudom - mondja, s mielőtt eltolhatnám fejét a vállamra ejti és egyik karját körém fonja. Olyan hangokat ad ki, mintha szipogna, arcát beletemeti a hajamba én pedig akaratlanul is megborzongok, amikor meleg lehelete először éri el a nyakam..
- Engedj el, Liam - motyogom, kelletlen sóhajjal húzódik el és hirtelen éberebben kezd pislogni rám.
- Idegesítő és érthetetlen vagy - közli, egészen eddig a mondatáig úgy gondoltam, a részeg Liam elviselhetőbb, de ez nem így van. - Rohadtul kikészítesz, fel sem fogod, mi folyik köztünk - rázza a fejét, majd hirtelen feltérdel és kiveszi a kezemből az üveget.
- Miért, mi folyik köztünk? Magyarázd el! - belekortyolok a tömény alkoholba, néhány másodpercig tekintetét a számon tartja, majd alsó ajkába harapva rázza meg a fejét.
- Elhinnéd? - megvonom a vállam, ledől mellém és hosszú percekig csak ülünk egymás mellett. Ő talán józanodik, én egyre részegebb leszek, hiszen az alkohol kezd felszívódni.
- Elmondod? - a kíváncsiságom erőt vesz rajtam, kissé összerázkódik, majd felvont szemöldökkel fordul felém. Nagyra nyílt szemeimmel próbálom ösztönözni, közben apró kortyokban nyalogatom a megmaradt italt.
- Miért, hogy aztán a fejemhez vágd, hogy hazudok?
- Felcsigázol - magam alá húzom a lábaim, már sokkal inkább az alkohol és kíváncsiság beszél, mintsem saját magam.
Szemei furán csillognak, ahogy közelebb hajol. Azt a levegőt szívom be, amit ő kifúj, késztetést érzek rá, hogy közelebb hajoljak hozzá.
- Buta vagy - leheli, majd elhúzódik tőlem. Hangos sóhajjal fújom ki a levegőt, négykézláb mászok közelebb hozzá és a szemébe nézek.
- Nem - ejtem ki halkan - te vagy lehetetlen, nem értelek és nem engeded, hogy megértselek.
- Most rólad vagy rólam beszélünk? - kérdezi, szavai kissé összefolynak, szemöldökét még mindig kihívóan vonja fel de a tekintetébe odaképzelek valami mást is.
- Rólad, Payne!
- Igen? Mert én sem értelek, rohadtul nem, de már magamat sem értem, Mira. Tudni akarod, mi van? Én is! - csattan fel, majd hátradől és arcát a tenyerébe temeti.
- Felébresztesz... mindenkit - felemelem a jobb kezem és mutatóujjammal megérintem a száját. Szemei elkerekednek, én pedig elvesztem az egyensúlyom és a fenekemre huppanva újra meghúzom az italt.
- Megszokták már - vonja meg a vállát, míg én feltornázom magam és lábaim lazán az ölébe dobom. Meghökkenve nézi, teste néhány pillanatra megfeszül, majd felenged, amikor fejemet hátrahajtva kortyolok az italba.
Megérinti meztelen lábaim, tenyere meleg és kissé idegen, de nem rossz. Emlékeztetnem kell magam arra, hogy ki ő és mennyire nem szeretem.
Ujjai a combomon járnak, figyelem a kezét, mely lassan egyre feljebb csúszik, Liam a fejem mellett könyököl és közel hajol az arcomhoz. Továbbra sem kedvelem ezt a srácot, de az elfogyasztott alkohol miatt ez nem fontos.
- Mikor voltál utoljára valakivel, Mira? - kérdezi, csokibarna szemeit érdeklődve emeli rám. Most kellene megragadnom a kezét és ellökni magamtól, de ahogy nézem a bőrömet cirógató ujjait, ehhez nincs elég energiám.
Válaszul csak halkan hümmögök, a szemöldököm felvonva emelem az ajkaimhoz az üveget, de nem iszom ki belőle az utolsó korty whiskey-t, az üveg fölött nézek a srácra, miközben szabad kezemmel megkeresem a csuklóját.
- Én elég rég voltam utoljára lánnyal - közli halkan, egy pillanatra összefonja az ujjainkat, majd mutatóujjával újra végigsimít a combomon. - És te? Lefeküdtél Ashtonnal?
- Mit gondolsz? - döntöm oldalra a fejem, egy röpke gondolat fut át az agyamon, miszerint mi ketten nem tudunk normálisan beszélgetni, mert eddig csak veszekedtünk egymással, ez a beszélgetés pedig több okból sem nevezhető normálisnak.
- Hát, elég régóta nem vagytok együtt - megvonom a vállam, a fejem lehajtva nézem, ahogy tenyerét a csípőmön nyugtatva ujjaival a bugyim korcánál sétálgat. Ez zavar, mégsem tolom el magamtól. Fejem felbiccentve nézek a szemébe, miközben belekortyolok az italba. Liam arcát túl közel találom az enyémhez, miután elveszem a számtól az üveget. Orra kis híján az enyémhez ér, száját huncut, csábító mosolyra húzza. - Szóval egy cipőben járunk?
- Nem tudom - ejtem halkan, az alsó ajkam beszívva nézek rá. Amikor legközelebb ránéznék orra az enyémhez simul, ajkaink között csupán néhány milliméter távolság van, megdöbbenten nézek a szemébe, de még mielőtt mondhatnék valamit szája az enyémhez ér. A testem megfeszül, tette váratlanul ér és józan pillanatomban már rég üvöltenék vele, mert nem akarom, hogy szórakozzon velem, viszont most, amikor ujjaival megérinti a derekam csak szófogadóan sóhajtok egyet és hátradőlök. Ajkaival kóstolgatja kissé alkohol ízű szám, majd elhúzódik és kipirult arccal néz a szemembe.
- Van egy ajánlatom, ami mindkettőnknek kedvez - tekintete csillog, részeg lelkesedéssel néz rám. Mielőtt kimondaná már tudom az ajánlatát, zavaros gondolataim pörögni kezdenek azon, mi lenne a helyes válasz.
- Hm? - hümmögök, fejem oldalra döntve várom, hogy elmondja amit akar.
- Mivel te vagy itt az egyetlen nő Stephen anyján kívül, így nem igazán tudok válogatni és nekem nincsenek olyan problémáim, mint Harrynek. Nem igazán vonzódok az anyám korabeli nőkhöz. Neked sincs senkid, nekem sem, és úgy veszem észre, eddig nem volt ellenedre egy kis gyengédség, szóval az ajánlatom a következő: Velem töltöd az éjszakát, reggel pedig elfelejtjük a történteket és minden megy tovább a rendes kerékvágásban - magyarázza úgy, mintha egy teljesen normális dologról beszélne, nem pedig arról, hogy tisztán fejezzem ki magam: dugni akar.
Ad néhány percet, hogy gondolkozzak, a fejemben végigfuttatom a lehetséges következményeket, s arra jutok, semmi komoly nem történhet, Ashton és köztem valóban nincs jelenleg semmi, tehát nem lépek félre. Ugyanakkor azt mondta, ha hazamentem talán még lehet valami... De most nem vagyok otthon, Liam keze pedig annyira rossz helyen van most ahhoz, hogy tudjak gondolkozni. A hajába túrva húzom magamhoz, az ellenségem arcára elégedett mosoly ül ki és mohón nyomul közelebb. Nézem őt és arra gondolok, végül neki lett igaza, hiszen most önként vagyok a karjaiban. Kis híján elhúzódok tőle, de a mozdulatomat megakadályozva a hajamba túr és úgy húz magához, elnyílt ajkaim közül halk nyöszörgés csúszik ki, amikor mellkasa az enyémhez feszül és érzem, mennyire kidolgozott, kemény izmai vannak. Befolyásolhatónak és gyengének érzem magam, ugyanakkor kíváncsi is vagyok, mire van annyira nagy arca, s hogy meddig képes fenntartani azt a látszatot, hogy ő a kemény srác. Meglepődök azon, mennyire gyengéden és óvatosan csókol meg, a gondolataim összekuszálódnak, mivel utálom ezt a srácot, most mégis visszacsókolom. Megint, s hagyom, hogy nyelvével addig küzdjön, mígnem engedékenyen nyitom el a szám. Meglepetések hada ostromol, hiszen az a srác, aki mindeddig a napig seggfej volt velem, s megalázni próbált, most halkan szuszogva tornázza feljebb magát, miközben akaratosan nyomja ujjait a csípőmbe és nyomul hozzám egyre közelebb. Nem nagyon mozdulok, egyik kezem a vállán tartom másikat óvatosan csúsztatom egyre lejjebb a mellkasán, ujjaimmal kíváncsian tapogatom a kockáit. Elhúzódik, szemöldökét kissé morcosan vonja össze, arcomra akaratlanul is mosoly kúszik.
- Kérhetnék egy kis együttműködést?
Szemöldököm kihívón húzom fel, megvonom a vállam miközben ő előrefordul és egy ideig nem néz rám. Kezemet a combjára helyezem, felvezetem az övcsatjáig, majd egy könnyed mozdulattal az ölébe huppanok, mely mindkettőnket meglepetésként ér.
- Gyűlöllek - szakad ki belőlem, miközben a füléhez hajolok, s a csípőm az övének feszül. Valóban így érzek, gyűlölöm őt azért, amit eddig tett velem, s azért is, mert ezután csak még rosszabb lesz minden.
- Szerinted nem tudom? - motyogja a fülembe, végigsimít a tarkómon és a hajam a jobb vállamra húzza, ajkait egy erőteljesen pulzáló érhez nyomja, s szabad kezével megragadja az egyik lábam, így már teljesen az ölében ülök. - Felejtsük el ezt, jó? Képzelj annak, akinek akarsz.
De én nem akarom őt senki másnak képzelni, mert én Liam Payne-t akarom az őrületbe kergetni. Nem tudom, ő kinek képzel engem, de határozottan nem annak, aki vagyok, hiszen gyengéd velem, kezei kalandoznak a testemen és megérintenek, de nem követelőző, hanem türelmes. Lenyelek mindent, amit rázúdítanék, hogy mennyire gyűlölöm, legszívesebben megütném, egyszerűen csak ellazulok, kikapcsolom a gondolataim, s hagyom, hogy valaki gyengéd legyen velem, átadom magam a részegség mámorának. Még ha ez a valaki valójában seggfej is, kétség kívül nagyon vonzó, s amikor egy pillanatra kinyitom a szemeim végre tudatosul bennem, tényleg az. Ő csak egy vonzó srác, ráadásul mindketten részegek vagyunk, olyan ez, mintha egy buli után jöttem volna el valaki olyannal, akiről semmit sem tudok, csak azt, hogy helyes és tud csábítani.
Beletúrok a hajába, válaszul közelebb húz magához és ujjai felfutnak a combomon, most akaratlanul is Ashtonra gondolok, ennek következtében a mellkasom az övéhez nyomom, és mohóbban kapok az ajkai után. Néhány másodpercen belül azon kapom magam, hogy Ashton csak az agyam nagyon kicsi, józan részét foglalja el, a többit viszont Liam Payne tölti be.
- Csak azt akarod, hogy igazad legyen, hogy megkapj és aztán ezzel szívd a vérem - húzódok el tőle, szemeit ki sem nyitja, homlokát az enyémnek támasztja és elnyílt ajkakkal vesz levegőt.
- Emlékszel a fogadásunkra? Hogy kérhetek valamit, ha én nyerek? - aprót bólintok, alsó ajkam beszívva hajtom le a fejem, míg ő gyengéd mozdulattal simítja hátra hosszú tincseim. - Ezt kérném, de senkitől nem kérhetek ilyesmit, szóval inkább engedd, hogy...
Nem hallgatom végig, a fogadásra gondolok és arra, sosem szegném meg az ígéreteim, majd elönt a harag Ashton iránt. Nem hív, nem ír, nem törődik velem. Megcsókolom, ezúttal én. Ajkaink összeérnek, karjait szorosan fonja körém, majd puha szája a nyakamra vándorol én pedig hátrahajtott fejjel nyelem le az utolsó korty whiskey-t. Elveszi tőlem, az üveg alján maradt néhány cseppet a nyelvére csöpögteti, majd átfogja a derekam és kicsúsztat az öléből. Tántorogva áll fel, pillantása éber, mozdulatai viszont elárulják. Léptei bizonytalanok, felém nyújtja a kezét és én most először fogadom el. Felmászunk a lépcsőn, szobája előtt megállok egy pillanatra, józan énem túlnő rajtam végül mégis belököm az ajtót és bemasírozok előtte. Halkan csukja be, melynek nekidőlök, ő pedig megtámaszkodik fölöttem és zavartan nézünk egymás szemébe.
- Mira - ejti ki a nevem, beharapom az ajkam és ráemelem a tekintetem - sajnálom!
Nem értem, miért mondja ezt, nem is akarom most érteni. Testem beszorul közé és az ajtó közé, lábaimmal közrefogom a derekát és mohón túrok újra és újra a hajába. Kisördög ül a vállamon, mely jelen esetben a józan Mira, s azt mondja, most azonnal menjek innen. Változásért jöttem ide, s a változatlanság kedvéért ellent mondok a parancsnak, engedem, hogy a fiú leeresszen és az ágy felé botladozva megszabadítson a pólómtól. Már nem számít, mennyire változtam meg a kajálások miatt, tekintete zavarba hoz és ugyanakkor bóknak is veszem, habár lehet, csak azért bámul, mert nő vagyok, mert tudja, ő nyert.

 ~*~*~

Napfény tűz az arcomba, szemeim nehezen nyitom ki gyomrom erősen kavarog és hirtelen nem tudom, hol vagyok. Az én ablakom messzebb van, nem szabadna az arcomba sütnie a napnak. Mozgolódni kezdek, beleütközök valamibe, mire az halkan nyöszörögni kezd és megmozdul mellettem. Tágra nyílt szemekkel húzódok arrébb, Liam a hátán fekszik, karjait szétdobja maga mellett és elnyílt ajkakkal szuszog. Ahhoz, hogy rájöjjek mi történt nincs szükségem másra, mint megemelni kissé a takarót. Szinte kiesek mellőle, karjaimmal takarom magam és felnyalábolom a földről a cuccaim, magamhoz szorítom a ruhadarabokat és tágra nyílt szemekkel meredek rá. Mozgolódni kezd, végül csak átfordul a hasára és magához öleli a párnáját. Összeszorítom az ajkaim, üvölteni lenne kedvem, rávetődni és a végtelenségig püfölni, ehelyett csak nézem, majd belebújok a pólómba és a bugyimba. A gyomrom kavarog, vicces lenne, ha az ágy sarkába hánynék és ébredéskor belelépne, valamiért mégis elvetem eme remek ötletem. Felszedem a földről a ruháit és a székére terítem őket, próbálok mindent rendbe tenni, hogy ha felébred akkor azt gondolja, magától feküdt le így aludni. Hátha nem fog emlékezni a történtekre.
Nézem őt, lelkem egyik fele azt súgja, ébresszem fel és zúdítsam rá a kérdéseim, a másik viszont csak hátat fordítana és elmenne, elfelejtené ezt az egészet, s én erre a felemre hallgatok. 
Résnyire nyitom az ajtót, kinézek rajta, majd kisurranok és halkan becsukom magam után, a szobámba menekülök és leomlok az ágyra, amin a kissé gyűrött takarómon ott pihen egy jegyzetfüzet. Lelököm, s a takarót magamra húzva szorosan lehunyom a szemeim azt kívánva, hogy ébredjek fel most azonnal, mert nem lehetek ennyire idióta és meggondolatlan, egyszerűen nem. De amikor kinyitom a szemeim nem változik semmi, s a számnak még mindig borzalmas íze van, így hát ehelyett azt kívánom, ne emlékezzen semmire. 
Hátamon fekve tűnődök a történteken, becsukom a szemem és próbálom felidézni, miképp kerültem én az ő ágyába. Kellően megterhelem az agyam mire képes leszek felidézni bármit is, a gond csak az, hogy választ nem kapok a kérdéseimre. Ajkak, kezek, összegabalyodott testrészek, széttúrt hajak és mi, nem lehet azt mondani, hogy én és Liam, mi.
Kopogás zökkent ki a gondolataimból az arcom pírba borul és halálra váltan nézek az ajtóra, azt hiszem, talán Liam az. Halkan eldünnyögök valamit jelezve azt, hogy ébren vagyok, majd az ajtó kinyílik és Niall csoszog be rajta, felhúzza a takarót és hívatlan vendégként, szó nélkül esik be mellém. Egy ideig feszengek mellette, csak saját magamnak akarom most az ágyam de nem küldöm el őt, hiszen nem zavar, a takaróm felét magára húzza és háttal fordulunk egymásnak, gondolkozok azon, elmondjam-e neki mi történt, végül ezt a titkot megtartom magamnak, remélhetőleg csak nekem kell emlékeznem az előző éjszakára.

18 megjegyzés:

  1. Drága Nessa! <3
    Uram atyám ezt nem gondoltam volna, hogy így történik meg, de te jóságos és ez valami ki*aszott jó rész lett:) A legjobb rész eddig :) Nemtudom hogy fogod folytatni, de tutira cool ez a blogod *-*

    Ui.: a sulit én se várom, kemény év jön érzem:/
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Hahh, akkor tudok még meglepetéseket okozni. Köszönöm!:)

      Törlés
  2. Úristen Nessa ez fantasztikus!Az eddigi legjobb rész.Erre nem számítottam.Most olyan kíváncsivá tettél.Fantasztikus vagy(mint mindíg)!!! <3 :) Nagyon várom a folytatást *-*
    Neked is sikeres tanévet! :) <3

    VálaszTörlés
  3. Egyszerűen imádtam :) A kedvenc részem lett! :)

    VálaszTörlés
  4. Imádtam ezt a részt! Akárcsak a többit. :) Amúgy a sulival én is valahogy úgy vagyok mint te. Annyi különbséggel, hogy nem vagyok kolis. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök. :)
      Talán nem sokáig leszek már én sem...

      Törlés
  5. Szia Drága!
    Jaj te lány, mi volt ez a rész?!
    komolyan már reggel óta össze akartam hozni egy komit, de valami vagy valaki mindig megakadályozott benne.
    Írtad, hogy erről a részről a cím mindent elárul.
    Hát gondoltam én mindenre, csak erre nem.
    Mégis ez hogy történt? Miután elküldtem neked ezt, tuti visszaolvasom. :D
    Az elején Mira elmélkedéséből nagyon sejtető volt, de nem ERRE. :'D
    Muszáj megemésztenem EZT a dolgot. Huhh...
    Részegek voltak..azt tudjuk, hogy Mira mennyire, de Liam? Tudatában volt a dolgoknak?
    De örülök neki, nagyoon....uh, én azt is remélem, hogy Liam uraság is emlékezni fog az eltöltött éjjelre.
    Ebből is tuti vita lesz, amit nem akarok. Azt akarom, hogy szeressék már egymást, na...
    Ugye lesz ilyen? Tudom, úgysem árulod el...XD
    Megint csak nagyon tetszett, azaz imádtam.
    Hatalmas volt.
    Ölelés.

    Sophie.

    Ui. Kitartást! De még majd írok neked vasárnapig úgyis! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Hát, nem tudom, döntsd el te. :D Liam sokkal részegebb volt, mint Mira, megnyugtatlak.
      Köszönök mindent!:) <3

      Törlés
  6. Szia Nessa! :)

    Úristen! Nagyon jó rész lett, imádom!
    Amikor írtad, hogy a cimből minden kiderül, bevallom átfutott az agyamon, hogy ez lesz, de gyorsan el is hessegettem az ötletet. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következménye. :D

    Szerintem, senkisem várja a sulit. :D
    Mostantól megint csak az új rész miatt várom a csütörtököt.
    Kitartást az idei évhez!

    UI: Sajnálom, hogy csak most kommentelek és azt is, hogy az előző részhez sem írtam, de infúzióval a kézben nehéz írni.

    Izgatottan várom az új részt! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm szépen!:) <3
      Infúzió? Jól vagy? Minden rendben?

      Törlés
  7. Hát Sziaszia :D
    Remélem nem tervezed, hogy beperelsz, feljelentessz, esetleg rám küldöd a Green Peace-t, amiért ilyen sokáig nem kommenteltem :C De most végre sikerült behoznom a lemaradást, és látom bővült a szereplőgárda Harry-vel, a lóval :"D
    Nagyon megleptél ezzel a résszel, non kiváncsi vok mi lesz ezután, hogy Liamék hancúroztak.
    Ölel,
    BMG xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Jajj dehogy, örülök, hogy itt vagy!:)
      Puszi! <3

      Törlés
  8. Drága Nessa!

    Látnod kellett volna az arcom, miután elolvastam ezt a részt. Valami ilyesmi volt az elő gondolatom: HOGYMI!??
    Remélem, ha egyszer elkezdenék bourbont iszohatni a nappalinkban, megjelenne Liam. Aha, nem. Na mindegy. :D
    Ezek után már igazán kíváncsi vagyok, hogy ha Luke és Ash valamilyen formában visszatér a száműzött kis csapat életébe, mi fog történni.
    Te jó ég, úgy várom a következő részt, mint egy hisztis 10 éves. :)


    Csodás félszombatvasárnapot,

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:D
      Haha, ezt kipróbálom majd. :D Örülök, hogy tetszett!
      Szép pénteket és hétvégét! :)

      Törlés
  9. Szia Nessa! <3
    Úristen! Sokáig csak ültem és néztem ki a fejemből. Bele se merek gondolni, mi lesz ezután. Kiváncsi vagyok Liam emlékszik-e majd rá.
    Eddig erre nem is gondoltam, de ahogy leírtad eszembe jutott, hogy az emberek tudják egyáltalán, hogy hol vannak? Vagy, hogy mi van velük? Mindenki csak nem felejtheti el őket.
    Fantasztikus lett és csodálatos vagy! Nagyon várom a kövit! :)
    Annyira rossz a koleszban?
    xx Becky

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Azt tudják, hogy egy farmom vannak, de tudnak pontos helyet, csak az okot és a célt. Te vagy csodás! <3 Köszönöm!
      Nekem rettenetes...

      Törlés