2014. augusztus 6., szerda

12.rész Gyerekes játékok

Sziasztok! :) 
Ismét itt vagyok ebben a "késői" időpontban, mivel rendszeres éjszakázásaimnak köszönhetően (mostanában már csak fél 6 körül vagyok képes elaludni) átalszom a fél napot és nem akarlak sokáig megváratni titeket.
Az utóbbi részekben kicsit háttérbe szorult Mira és Liam viszonya, viszont ez már nem sokáig lesz így. Ígérem, hamarosan kicsit felpörögnek az események. :)

Nessa. xx 

Harry nem sokáig játssza a sértett szerepét, habár kicsit csendesebb, mint alapjában, s este 10 körül elszunyókál a kanapén. Ujjaim közt egy szendvics utolsó falatját szorongatva igyekszem minél hamarabb eltűnni, ám a tekintetem megragadja a srác, aki lábait felhúzva, egy díszpárnát szorongatva szuszog, mellette Louis ácsorog és bámulja. Harry helyében én frászt kapnék, ha ébredéskor valaki így állna fölöttem.
- Mit csinálsz? - állok meg mellette, s szemöldököm kissé felvonva halkan kérdezem.
- Azon gondolkozok, hogyan vigyem fel a szobájába anélkül, hogy felkelne vagy megsérülne - válaszol, hangjából ezúttal nem cseng gúny vagy utálatosság, tűnődve néz a barátjára és szerintem magában azt latolgatja, vajon elbírja-e. Az egy dolog, hogy egy ideig elbírná, de több, mint valószínű, hogy a lépcsőn képtelen felmenni vele.
- Miért nem ébreszted fel? - teszek fel újabb kérdést, megkerülöm a kanapét és leguggolok Harry mellé.
- Ugye nem akarod felemelni? - tátja el a száját, szinte védekezően lép egyet előre. Nem válaszol a kérdésemre. - Nem tűnsz túl erős lánynak, Harry van vagy 80 kg.
- Te sem tűnsz túl erős fiúnak! - vágok vissza összehúzott szemöldökkel, hitetlenkedve rázom a fejem miközben megérintem Harry arcát. - Nem, egyébként nem akarom felvinni, majd felmegy magától.
Megérintem a haját, tincsei meglepően puhák, kifésülök egy kósza fürtöt a homlokából és újra megérintem az arcát.
- Harry - szólalok meg halkan, válaszul a párnát jobban vonja magához és belefúrja az arcát. Elfintorodok, nem vagyok biztos benne, hogy bármit is az orrához kellene szorítani, még ha csak egy párna is az. - Haz - suttogom, még önmagamat is meglepem azzal, ahogy végigsimítok az arcán, vigyázva az orrára és a fájó területre.
Halkan hümmögni kezd, szemeit résnyire nyitja és szemöldökét összevonná, ám a tapasz valószínűleg húz pár szálat, kezét odakapja és dörzsölgetni kezdi.
- Mi az? - nagyokat pislogva, rekedtes hangon kérdezi, elengedi a párnát és értetlenül néz körbe. - Lou?
- Elaludtál itt lent, gyere, menj fel a szobádba - magyarázom, lustán bólogat és feltápászkodik, arca grimaszba torzul egy pillanatra majd a kezem után nyúl. Hagyom, hogy kicsit a vállamnak dőljön, miközben lassan felkísérem a lépcsőn és elbotorkálok vele a szobájáig. Szerintem nincs teljesen magánál, amit megértek, a fájdalomcsillapítók elnyomják és hosszú napja volt. Louis mögöttünk andalog, tekintete kissé zavart de nem szól semmit.
Kinyitom az ajtót, Harry felegyenesedik és néhány pillanatig nagyokat pislogva néz be a sötét szobába.
- Fáj az orrom - érinti meg a bekötözött területet, mely alatt valószínűleg kékes-lilás a bőre. - Soha többé nem akarok traktort vezetni.
- Nem kell - kuncogok fel halkan - most menj aludni.
Aprókat bólint, karjait körém fonja és arcát néhány pillanatra beletemeti a hajamba, meglepődök, megdermedve állok, majd kissé esetlenül paskolom meg a hátát.
- Jó éjt, Harry! - búcsúzok, majd elindulok a szobám felé, amikor Louis karon ragadja és betessékeli a szobájába.
- Hé, Mira! - szól utánam, grimaszolva vakargatja a tarkóját és halkan újra megszólal, amikor felé fordulok. Tudom, mennyire nehezére esik neki ezt mondani: - Kösz!
Aprót biccentek, elmenekülök a szobámba, ahol egyelőre még nem lehetek egyedül. Niall az ágy szélén ülve vigyorog rám, kissé ijedten bámulom néhány pillanatig mire elröhögi magát.
- Te mit csinálsz itt? - kérdezem kissé felháborodva, ám a szám sarkában mosoly bujkál.
- Jöttem behajtani az adósságot, tartozol nekem egy vallomással - közli, én pedig összeráncolt szemöldökkel nézek rá néhány pillanatig mígnem leesik, hogy mire gondol.
- Hogy gondoltad, hogy bejöhetsz ide csak úgy, amikor nem vagyok itt? - vonom kérdőre, csípőmmel becsukom az ajtót és nekidőlök.
- Ja, hát izé, nálunk ez így van- vonja meg a vállát - kopogunk, ha nincs bent az illető akkor bemegyünk és megvárjuk - magyarázza, majd ártatlan tekintettel néz rám pár másodpercig. - Elfelejtettem, hogy te lány vagy, bocsi!
Hangosan felnevetek, a vállát vonogatva néz rám, eldőlök az ágyon és a könyökömre támaszkodva nézek rá.
- Most akár meg is sértődhetnék - közlöm, s a hátamra fordulva inkább a plafont kezdem nézni.
- Többször nem jövök be, ha nem vagy itt - ígéri, s kissé fölém hajolva keresi meg a pillantásom. - Mondd ki, Mira!
- Mit akarsz hallani? - nevetek, mutatóujjam a homlokához feszítem és azzal szórakozok, mennyire messze tudom eltolni őt egy ujjal.
- Valld be, hogy szeretsz és barátok vagyunk!
- Kedvellek, barátok vagyunk, Niall - mosolygok, hiszen tudom, hogy ennyivel nem elégszik meg. Eltűnődök, kinek és mikor mondhattam utoljára azt a szót, amit elvár tőlem. Talán Ashtonnak, még hónapokkal ezelőtt, amikor még egy párt alkottunk. Kizökkennek a helyzetből és ismét rá gondolok, a hülye vihogására, arra, hogy mindent megörökített és percenként megosztott valami hülyeséget rólam.
@Mira_Hemmings megint túl sokáig van a fürdőszobában, a Hemmings ikreknek szőrös a lába.
Elmosolyodok, szembetalálom magam Niall kék tekintetével, bőszen rázza a fejét és tovább erőszakoskodik.
- Nem, ne azt mond, hogy kedvelsz. Az igazat akarom hallani!
- De ez az igazság! - nevetek, egyik lábam felrántom, amikor durcás képpel bök az oldalamba. Arcomat eltakarom a kezeimmel és nevetve nézek ki az ujjaim közül. - Jó, akkor megszerettelek egy kicsit, elégedett vagy?
- Nem teljesen, de megteszi - bólogat, majd vidáman mosolyogva közli - én is megszerettelek egy kicsit, Mackenzie.
- Remek - tornázom magam ülőhelyzetbe, kicsit megpaskolom a fejét és bájosan mosolyogva nézek rá - akkor húzzál el, szeretnék megfürödni.
- Kedvesebben is mondhattad volna - grimaszol, majd nyom egy puszit a homlokomra és egy intés után távozik. Tudom, hogy nincs köztünk harag.
Újra eldőlök az ágyon és magamhoz vonom a párnám, Ashton nem keres magától, akkor én miért keressem? Legutóbb azt mondta, ha megváltozok újrakezdhetjük, de talán csak azért mondta, hogy lerázzon.

~Liam Payne~

Kissé megnőtt hajamat egy törülközővel dörzsölgetve hagyom magam mögött a fürdőszobát, Zayn elslisszol mellettem és egy bosszús sóhaj után becsapja az ajtót. Érezteti velem, hogy régóta vár. Amikor nem épp Harry szavain gondolkozok azon jár az eszem, hogy minél hamarabb szükségem van egy hajvágásra, még mielőtt a tincseim göndörödni kezdenének, s hajvasaló hiányában úgy néznék ki, mint Harry szőrösebb változata.
Tekintetem megragadja Niall, ahogy halkan csukja be maga mögött Mira szobájának ajtaját és lazán elsétál a saját átmeneti kuckója felé. Eszembe jut, amit délután láttam, hallottam. A fejem forrni kezd, visszajátszom magamban a jelenetet, melyben Niall a lány derekát fogva követelőzik, hogy mondja ki, szereti. Sejtettem, hogy ez lesz, Mira túl könnyen fonja az ujja köré az emberek gyakran utálatos természetének ellenére is, bizonyára itt is szüksége van valakire, akivel szórakozhat. De az nem Niall lesz és nem is Harry, sem Zayn vagy Louis, egyszerűen nem, ha rajtam múlik biztosan nem. 
- Niall! - szólok utána, mire lustán megfordul és mosolyogva pillant rám. Mert ő már csak ilyen mosolygós. Felé sétálok, idegesen rántok egyet a melegítőmön, mely bosszantóan csúszik egyre lejjebb. - Beszélhetnénk?
- Aha - tárja ki az ajtaját és bemasírozik a szobájába, melyben egészséges rendetlenség uralkodik és egy csomag felbontott oreo hever az ágyán. 
- Neked honnan van ilyened? - tátom el a szám, s az édességet igenis hiányoló énem elindul felé nem törődve azzal, hogy Niall néha meglehetősen irigy, főleg válsághelyzetben. 
- Ja, még a cuccaim közt volt. Azt a táskámat hoztam magammal amiben kevesebb ruha volt és több kaja, nem tudtam pontosan, hogy hova jövünk és inkább kaját pakoltam - vonja meg nemtörődöm módon a vállát és levágódik a bevetetlen ágyra míg én elmarok egy kekszet. Nem érdekel, hogy több hétig a táskájában volt, talán csak ma bontotta fel, s azon kívül, hogy kicsit puhább mint kellene nincs vele semmi baj. A magyarázaton nem is lepődök meg, tipikus Horan hozzáállás.
Az édességet szinte egészben tüntetem el, tisztázom magamban, miért is jöttem ide és a torkomat megköszörülve teszem fel a belsőmet szinte fojtogató kérdésem.
- Mi van közted és Mira közt? 
Szemöldökét húzogatva az arca vicces grimaszba torzul miközben meglepődve válaszol:
- Semmi, mégis mi lenne? Barátok vagyunk.
- Barátok - ízlelgetem a szót, keserűen ejtem ki és gyanakodva fürkészem a szöszke srác arcát - barátok vagyunk te meg én, de nem te és Mira. Mit titkolsz, Niall? Láttam, amit láttam délután, mióta vagy együtt vele? Ezt mégis mikor akartad nekünk elmondani? Miért pont ez a kiállhatatlan, utálatos, idegesítő...
- Fogd be, Liam! - szól rám kicsit hangosabban, fejét értetlenül rázza miközben gyakorlott mozdulattal szétszed egy kekszet és a krémes oldalát a szájához emeli. - Neked nincsenek lánybarátaid? 
Eltűnődök azon, mit is jelenthet mostani életemben ez a szó. Az utolsó ilyen, akit így emlegettem 2 hónapon át többnyire hetente pár alkalommal meglátogatott, ritkán maradt 2 óránál többet. 
- Tudod mit? Nem akarom tudni, min gondolkozol! - nevet fel Niall, beletúr a hajába és a szájába nyomja a keksz azon felét, amelyiken nincs krém, morzsákat köpködve folytatja a mondanivalóját. - Totál félreérted a helyzetet, komolyan csak barátok vagyunk és nem olyan értelemben, mint gondolod. 
- Ezt nem hiszem el - jelentem ki könnyelműen és elveszek még egy kakaós kekszet.
- És ha lenne valami, akkor mi lenne? Liam, rohadtul félreismertük ezt a lányt, fogalmad sincs róla, milyen igazából - oktat ki, s nehezemre esik nem belefojtani a szót. 
- Ez azt jelenti, hogy mégiscsak van valami? - vonom fel a szemöldököm, fejét a tenyerébe temeti és bosszankodva rázza.
- Haver, mit nem értesz abból, hogy nem? Féltékeny vagy, vagy mi a szar? - amint kimondja felkapja a fejét és tágra nyílt szemekkel bámul rám - Te féltékeny vagy!
Felszippantok egy morzsát, egy ideig prüszkölök és köhögök, Niall a hátamra csap mire gyilkos pillantást küldök felé.
- Tetszik neked Mira - jelenti ki halál nyugodtan, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. Horkantva fordulok felé és felvonom a szemöldököm.
- Valamit nagyon félreértettél - rázom meg a fejem és hitetlenkedve felnevetek.
- Nem - vigyor terül el a képén, nem gúnyos, csak az a tipikus Niall vigyor, amikor felgyúlnak a lámpák az agyában és kombinálni kezd. - Megcsókoltad, de ugye nem a fogadás miatt? Megcsókoltad, mert tetszik neked! És azért viselkedsz vele így, mert idegesít, hogy Sophia után van valaki más...
- Fejezd be - szólalok meg halkan, beletúrok a hajamba és eltűnődök azon, igaza van-e. Nem, abszolút nincs, mert nem bírom Mirát, nemcsak nem tetszik, hanem nem bírom elviselni sem. 
- Amúgy szerintem ő is bír téged csak nem vallja be magának, mert még mindig szomorú Ashton miatt. Miért nem beszélsz vele normálisan? Ha seggfej vagy nem fog járni veled és te amúgy sem ilyen vagy, nem is értem... - csak mondja, mondja és mondja, nem érdekli, hogy az idegeimre megy ezzel, sosem képes a megfelelő pillanatban kapcsolni és elhallgatni. 
- Niall - szólítom meg kicsit hangosabban - kuss, ne kombinálj! 
Összerázkódik, majd becsukja a száját és magában vigyorog.
- Nyugi Liam, nem mondom el neki - ígéri ártatlan tekintettel, kissé előredől és megpaskolja a hátam.
- Ne is, mert nincs mit, nekem nem tetszik Mira! - bizonygatom, ő pedig csak bámul rám és megértően bólogatva vigyorog. Nem hiszi el.
- Deee! - bizonygatja, s úgy ugrik fel, mintha tinilány lenne és nem felnőtt ember. Oké, a "felnőtt" talán túlzás, csak gyakorlatilag vagyunk felnőttek. - Ismerd már be! Mióta itt vagyunk Cicának hívod, szórakozásból hergelted és aztán csak úgy megcsókoltad, közben állandóan azt bizonygatod, hogy úgyis beadja a derekát.
- Ugyanolyan lány, mint a többi - bólogatok, s hanyagul megvonom a vállam. - Fogadunk? Még mindig biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése és...
- Nem, Liam, állj le! Nem fogadok veled abban, hogy megfekteted Mirát, ő a barátom! - csattant fel, szemeiben egy pillanatra düh csillan, de Niall nem egy haragtartó ember és ráadásul ismer is.
- Akkor fejezd be a kombinálást, mert még elviselni sem tudom! - pattanok fel, de ő felteszi a következő idegesítő kérdését.
- Akkor miért csókoltad meg? Nem voltál részeg, nem foghatod arra, miért? Miért nem beszélsz róla? Máskor mindig elmondod, hogy milyen jó nővel volt dolgod, most miért nem? - az utolsó kekszet rágva várakozóan pislog rám, nem követelőzik, ha akarnék elsétálhatnék válasz nélkül, holnap reggel ugyanúgy viselkedne velem, mint eddig. 
- Mert nem lényeges - bököm ki szerencsétlenül, úgy teszek, mintha valóban nem érdekelne, holott még mindig ezen rágódok.
- Hidd el, hogy a többi kalandod sem érdekelt senkit - röhögi el magát, beleharap a kekszbe míg én undorodva figyelem a morzsákkal és nyálas darabkákkal tarkított takarót. - Oké, akkor ne mondd el, viszont arra nem csak én vagyok kíváncsi, hogy miért estetek egymásnak. 
- Mert a kis barátnőd egy értetlen...
- Igen, Liam, a barátom, úgyhogy legalább a jelenlétemben vigyázz arra, hogy beszélsz róla - magyaráz közbe nyugodtan, pillantásával megtalálja az enyém és a keksz ropogtatása közben felvonja a szemöldökét.
- Tudod, fogalmam sincs róla, hogyan csavart az ujja köré de ez egyre bizarrabb - rázom meg a fejem és beletúrok a hajamba, vállát megvonva kínálja felém a félig elnyammogott kekszet. Kedves gesztus. 
- Mondom, hogy félreismertük, igazából nagyon aranyos és vicces. Csak szüksége van arra, hogy ezen a helyen valaki a testvére helyett legyen a testvére, hiányzik neki Luke - kezd bele abba a magyarázkodásba, amit korábban talán én is előadtam volna. Most viszont a legkevésbé sem érdekel.
Az ágyamban fekve elgondolkozok azon, amit Niall mondott. Miért csókoltam meg? Oké, hogy csak bosszantásból hoztam fel a fogadást, amibe végül belement, s egy egészen kevés ideig megpróbáltam kijátszani őt. Majd... csak jöttek a szavak, a régen eltemetett Liam szavai, ez a Liam pedig mindent elrontott. vagy talán az rontott el mindent, aki most vagyok. A büszkeségem tehet az egészről.
Válasz még mindig nincs, miért csókoltam meg? 
Tenyereimmel eltakarom az arcom és a hajamba túrok, a gondolatok szétfeszítik a fejem és az a poén az egészben, hogy nem akarok erre gondolni. Minden, amihez ennek a lánynak köze van rettenetesen bosszant, macska-egér játékot játszik velem a baklövésem óta. Azért csókoltam meg, mert nagyon mélyen tudom, hogy más, mint a többi lány. Akkor nem gondoltam a fogadásra, nem azért csináltam, mert magamnak akartam bizonyítani, hogy ő is olyan könnyűvérű, mint a többi, nem érdemes hosszútávon foglalkoznom vele. Ezt akarom, egyszer használni és eldobni, mert az ilyen nők nem érdemelnek több figyelmet, ahogy most legszívesebben képen vágnám magam azért, mert bárkire is így gondolok. Azért akarom ezt hinni róla, mert tudom, hogy ő más, mert vonzza a figyelmem, a pillantásom, azt akarom, hogy foglalkozzon velem csak annyi időre is, míg elküld a pokolba. Rettenetesen idegesít a természete, ahogy bosszankodik, többnyire mindenkinek megjegyez valami csúnyát és semmi sem felel meg neki. Idegesít, mert túlságosan olyan, mint én. 
Azért csókoltam meg, mert abban a pillanatban érdemesnek találtam a csókomra, abban az érthetetlen pillanatban, amikor csak beszéltem hozzá és ő átérezte a helyzetem, mert mindketten elcsesztük az életünket. És jó volt, nagyon jó volt. 
Igaza van Niallnek, mert tényleg féltékeny vagyok, nem akarom, hogy rajtam kívül bárki is tudja, milyen megcsókolni ezt a lányt. 

~Mira Hemmings~

Végre, hosszú idő óta arra ébredek, hogy fázom. A hajam össze-vissza áll, kómás tekintettel helyezem meztelen talpaim a padlóra és az ablakhoz botorkálok. A függönyt csapkodja a szél, az ég szürke és eső csap az arcomba ám nem elég ahhoz, hogy felfrissüljek tőle. Küzdök néhány percig a nyílászárókkal, majd visszaesek az ágyba és a telefonom után nyúlok. Nincs térerő, nem keresett senki, ledobom magam mellé a készüléket és az oldalamra fordulva a nyakamig húzom a takarót, az elalvás lehetetlen. 30 percen át szenvedek, ledobom magamról a takarót és útnak indulok, a lépcső tetejéről már hallom, hogy valaki ébren van.
- Jó reggelt! - motyogja Harry a kanapéról, becsavarta magát egy pokrócba és ujjai közt egy bögre meleg kávét szorongat. A hangjából ítélve nem rég kelt és nincs jó passzban, amit megértek.
- Jó reggelt neked is - biccentek felé, s eltűnök a konyhában, amely üres. A tűzhelyen frissen főtt kávé van, öntök magamnak és úgy döntök, Harryt egy kicsit részesítem a társaságom által nyújtott örömökben. - Hogy van az orrod?
- Fáj - vonja meg a vállát, arca grimaszba torul és vigyázva belekortyol a kávéba - éjjel többször is felkeltem, Louis valami párnahalmot erőltetett a fejem alá mert állítólag így kell aludnom, szóval még a nyakam is elég merev.
- Mid merev? - bosszús sóhaj tör fel belőlem, amikor Liam hangját hallom s a lépcső felé fordulva meg is pillantom őt. Elfordítom a fejem, mert akármennyire is jó a kilátás, nem bámulom meg. Emlékeztetem magam a bogarakra és arra, hogy habár a külseje vonzó, belül rohad.
- A nyakam - Harry lassan emeli rá a tekintetét, valóban nem lehet valami jó hangulatban, ha még ezen a meglehetősen szar "poénon" sem neveti el magát.
- Aha - Liam levágódik a kanapé túlsó felére, majd mintha eddig észre sem vett volna meglepett képpel hajol előre - Á, Cica, te is itt vagy?
- Hagyj békén - forgatom a szemeim, felhúzott lábbal kuporodok be a sarokba és a tévét kezdem bámulni nem törődve azzal, hogy Liam nyávogó hangot hallat. Úgy tűnik, megint itt tartunk.
A jelenlétében nem nagyon szeretnék megszólalni, nem adok neki esélyt arra, hogy valamivel belém kössön, nincs kedvem leállni vitatkozni vele.
- Komolyan ezt a szart akarod nézni? - kérdezi Harryre pillantva, akit sokkal inkább foglalkoztat a bögréje, mint a tévéműsor.
- Válassz 3 csatorna közül, nézhetünk híreket, nyálas szappanoperákat vagy a helyi adót - világosítja fel, majd még halkan hozzáfűzi: - különben is, én voltam itt először.
- Már el is felejtettem, milyen egy házban élni veled úgy, hogy csak egy tévé van - morogja, majd feláll és a konyhába megy, közben megpaskolja Harry kócos fürtjeit.
Sajnos a távolléte nem tart elég sokáig, perceken belül a maradék kávéval és egy szendviccsel tér vissza, kényelmesen befészkeli magát a másik sarokba és falatozni kezd. Nem tetszik, hogy csupán egy ember van köztünk, ahogy az sem, hogy úgy tesz, mintha nem gyűlölnénk egymást, de legalább csöndben van.
- Amúgy mióta romantikáztok itt? - kérdezi cinikusan, fejemet felkapom és gyilkos pillantást küldök felé. Elhamarkodtam, nincs csöndben.
- Ha neked az romantikázás, hogy ülünk egymás mellett, nem vagy túl kreatív személyiség - pillant rá némileg lekezelően Harry. Úgy tűnik, Liam szarságaira ma senki sem vevő. - Egyébként Mira nem sokkal azelőtt jött, hogy megjelentél.
- Vissza kellett volna aludnom - motyogja teli szájjal. Ajkaimat összeszorítom, szinte sugárzik belőlem az utálat, amit iránta érzek.
- Tudjátok mit? - Harry lassan, nyugodtan tápászkodik fel, holott a mozdulataiban az tükröződik, erősen vissza kell fognia magát. - Folytassátok csak ezt kettesben, engem hagyjatok ki ebből az egész szarságból, de elintézhetnétek már a problémáitokat, mert mindenki nevében mondom, hogy rohadtul elegünk van belőletek - elsősorban Liamre pillant, de engem is részesít a megrovó tekintetével, fogja magát és bögréjével a kezében indul el, én pedig felállok és a lépcső felé igyekeznék. Payne megragadja a karom, meglepődve pillantok rá majd próbálom kihúzni a csuklóm a kezéből.
- Nem maradsz? - vonja fel a szemöldökét, látszólag kicsi választja el attól, hogy a képembe röhögjön.
- Nem tudok túl sokáig egy légtérben tartózkodni veled, sajnos a hatalmas egódtól nem kapok levegőt - jelentem ki, majd rántok egyet a kezemen de csak felnevet.
- Nem fér el a tied, mi? - vonja fel a szemöldökét, én pedig most először nem állom meg ezt és a homlokára csapok.
- Kicseszettül idegesítő, ahogy rángatod azt a flancos szemöldöködet akárhányszor csak megszólalsz! - köpöm felé a szavakat, ám megragadja a másik kezem is és egy pillanat alatt az ölébe ránt. - Engedj el Payne, különben közelről is megismerkedhetsz a sarkammal - figyelmeztetem nagyon halkan arra célozva, szívesen teszek róla, hogy az utókort ne károsítsa olyan kis ivadékokkal, amilyen ő is. 
Hangosan kacarászik rajtam, kezeim az oldalamhoz szorítva fonja körém mindkét karját, hiába húzom el a fejem és ficánkolok, nevetve hajol a fülemhez és orrával tolja arrébb a hajam. Lenyelek mindent, ami egyszerre feltör belőlem, a hajam visszacsapom a fülem elé és undorodva fordítom felé a fejem.
- Nem tudom, mi a francot akarsz, de eressz el, különben sikítani fogok! 
- Akarod tudni, miért csókoltalak meg? - a szemöldöke ismét felfelé húzódik, hiába rángatom a kezeim, nem tudom képen vágni. Ülök az ölében és nem gondolok arra, hogy a hasa a karomhoz simul, kizárom a fejemből azokat a gondolatokat, melyek azt kiáltozzák, érintsem meg a bőrét.
- Nem - vágom rá, s az arcom undorodó grimaszba torzul. - Legszívesebben elfelejteném, hogy voltam akkora idióta és bedőltem neked. 
- Nem fogsz velem szórakozni, Mira Hemmings - rázza a fejét, én pedig már nyitnám a szám, hogy igenis belemenjek abba a veszekedésbe, amitől néhány perccel ezelőtt még menekülni akartam. - Amikor megmagyaráztam volna elküldtél és megütöttél, később már tudni akartad az okát, most pedig megint nem. A rohadt életbe, elegem van abból, amit velem művelsz! - csattan fel, idegességéből fakadóan ránt egyet rajtam. Döbbent tekintettel nézek rá, betelt a pohár, kezeimet még mindig az oldalamhoz szorítva tartja, lábait összezárja és ezzel megakadályozza, hogy a sarkammal hozzáférjek a legérzékenyebb testrészéhez. Nem tudok mit tenni, de a nagy számnak sokszor hasznát veszem, mély levegőt veszek, Niall neve ordításkánt hagyná el a szám, de mielőtt ezt megtehetném szétnyitja a lábait és elenged. Egy hangos dübbenéssel és csattanással terülök el a padlón, csak a fenekemet ütöm meg, de azt épp eléggé.
- Te normális vagy?! - Harry épp jókor lép ki a konyhából, kezéből kiesik a műanyag tányér a kajával együtt és átszeli a szobát. Liam csupán átlép rajtam és elindul a lépcső felé, míg sérült, göndör hajú barátja felnyalábol a padlóról és dühös tekintettel mered a lépcsőn felszaladó férfi után. - Kurvára nem tudom, mi a francot képzelsz magadról, Payne, de most már tudom, egyedül csak miattad fogunk itt megrohadni mindannyian! Mert egy beképzelt idióta lettél! - kiabál dühösen, s ezzel nagy valószínűséggel felveri a ház összes jelenlegi lakóját. Liam egy pillanatra megdermed, egészen rövid pillanatig egy helyben áll, majd laza léptekkel indul a saját szobája irányba.
Nem szólalok meg, néhány pillanatig csak meredek magam elé, míg Harry a mellkasához szorítva fejti ki a véleményét Liam viselkedéséről. Nem szólok semmit, de belül már nagyon jól tudom, a saját módszerével fogok visszavágni az engem ért sérelmekért.

24 megjegyzés:

  1. Drága Nessa! <3
    Ohh, istenrm..de aranyos volt Mira-tól, hogy segített Harry-nek felmenni a szobájába:) Niall meg olyan édes volt Mira-val...ellentétben ezzel a Liam-el:@ mért nem tud rendes lenni Mira-val?! csak egy kicsit.na és a végén mire volt jó, hog ellökte.. Haragszom rá most nagyon!!
    Várom a következő részt:)))

    Ui.: Látom te is éjjeli bagoly lettél, de ez így van jól, addig élvezzük ki a szünetet amíg tart :D
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!:)
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :)
      Haha, az voltam mindig is. :D

      Törlés
  2. Imádom *-* Remek rész volt, már most nagyon várom a kövit :*

    VálaszTörlés
  3. Imádtam! Imádom Mirát és Liam-t! Olyan aranyosak,mikor nem bírják elviselni egymást!

    VálaszTörlés
  4. Huhh Nessa ez megintcsak fantsztikus lett! :)
    Mira nagyon aranyos volt amikor segített Harrynek.Meg Niall is cuki volt mint mindíg.:)
    De ahogy a végére értem sikerült megint nagyon kíváncsivá tenned.Annyira örülök,hogy elkezdted írni ezt a blogodat is,mert ezt is imádom!! (akárcsak a többit).Fantasztikus vagy! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes vagy, nagyon köszönöm! :) <3

      Törlés
  5. Szia Nessa!:)

    Kihagytam 2 komit is de utólag is elmondom, hogy azok is fantasztikus részek lettek csak úgy mint ez!v Annyira aranyos Mira ahogy kezd nyitni a fiúk felé és fordítva is:) Niall nagyon aranyos hogy szinte már ennyire védi Mirát és lassan a testvéreként kezeli, imádnivaló:D
    Meglepett a tény hogy Liam bevallotta magának hogy igen is tetszik neki Mira, de az ahogy még mindig bánik vele szomorú:S Ha én is ilyen helyzetbe lennék tuti úgy viselkednék ahogy Mira, megértem, hogy a fiúk inkább már őt védik.
    Kíváncsi vagyok, hogy fog alakulni a kapcsolatuk, várom a következőt!:)

    Faith, xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:))
      Semmi baj! Örülök, hogy tetszettek a részek. :)

      Törlés
  6. Halihó Drága!
    Először is nagyon örülök neki, hogy itt lehetek és megírhatom neked ezt a kis kommentet. :)
    Aztán...jaj de szeretném én is felkísérni a kis alvó Hazzát. Olyan kis cukorborsó volt, ahogy leírtad. Na meg ugye Louis felügyelő mester szerepe is.
    Niall csak elérte, amit akart és ha nem is épp úgy, de Mira kimondta az érzéseit, ami jó dolog, ugye. :)
    Na és itt jön a képbe Liam Úrfi. Azt még oké elnéztem, hogy Niallel így beszélt, meg hát volt ott minden féltékenység, aztán az a fogadás, sőt még Liam érzéseibe is beleláthattunk. "Nem olyan, mint a többi lány" de szeretem ezt olvasni. :) Végre kezd egy kicsit felolvadni, bár ezt még a külvilág felé nem mutatja. NA ezt elnéztem, de ez az utolsó jelenet...Nem tetszett, mert így nem, hogy normálisan beszéltek volna, mégjobban magára haragította Mirát és most már úgy látszik Harryt is. Azt veszem észre, hogy mialatt Mira javuló tendenciát mutat, addig Liam pont ellenkezőleg. Mindenki el fog tőle fordulni?
    Hát majd kiderül.
    Nagyon izgatott vagyok a következő rész miatt. :)
    Jövőhéten ugyanitt, ugyanekkor. :)
    Millió pusszancs és egy nagy ölelés! :3 <3
    Majdnem kihagytam, hogy ezt a részt is nagyon szerettem, fogalmazhatnék úgy is, Imádtam!

    Sophie.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Liam Úrfi. :DDDD Megnyugtatlak, nem fog mindenki elfordulni tőle. :) Örülök, hogy tetszett!
      Puszi!:)

      Törlés
  7. Musztás! :))) Imádtam a részt,Hazza nagyon édes volt,meg persze a többiek is. :D Kérek egy olyan fiúbarátot,mint Niall! >.< Várom a kövit. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Musztás! :)
      Örülök, hogy tetszett!:)

      Törlés
  8. Nagyon imádom és nagyon szuper lett ez is!!!! várom a kövit :) :* <3

    VálaszTörlés
  9. Uu nagyon jo lett*-* Harry hihetetlen édes lehet elképzelve a bekotozott orrával:3

    VálaszTörlés
  10. Imádtam, imádtam, imádtam. Kicsit megkésve írok, amit nagyon sajnálok, csak telefonról olvastam, és nem tudtam arról pötyögni egy értelmes sort sem - nem mintha most tudnék :P - szóval csak annyit szerettem volna, hogy te vagy az egyik kedvenc íróm, és már alig várom a következő részt. :) Siess vele:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes vagy, köszönöm szépen! :) <3

      Törlés
  11. Szia Nessa! <3
    Bocsi hogy az előző részhez nem írtam csak nyaralni voltam és nem találtam wifit.
    Mikor olvastam az előző részt már akkor rossz előérzetem volt amikor Harry beült a traktorba.A helyébe képzeltem magam ahogyan bepánikolva ülök egy traktorban amiben nem jó a fék.Hát nekem sem az jutna eszembe előszőr hogy lassan engedjem el a gázpedált.Most sajnálom szegényt.
    Visszatérve erre a részre.Szívesen Mira helyében lettem volna amikor felébresztette és felkísérte a lépcsőn Hazzát.Nagyon édes volt ő is meg Niall is.Liam végre bevalotta magának hogy tetszik neki Mira.Itt azt hittem hogy mostmár normális lesz vele de amikor Mira elterült a padlón megint megharagudtam rá.
    Nagyon várom a kövi részt! :)
    xx Becky

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!:)
      Semmi baj, remélem, jól érezted magad! :)
      Igen, Haz kicsit megijedt. Örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés