2014. augusztus 12., kedd

13.rész Indokolatlan gyűlölet

Sziasztok! :)
Nem írom le megint azt, ami múlthéten történt, csupán annyit mondanék, örülök, hogy itt lehetek. Mit is mondhatnék? Habár ez a nyaram eléggé unalmas volt, s londoni utamon, a koncerten és még néhány csodás napon kívül nem is marad meg semmi emlékezetes belőle, de azért nem vágyok vissza az iskolapadba. Mindegy, az időt nem tudom megállítani. 
Hétfőn elutazom, ezért egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy csütörtökön tudok új részt hozni, habár már elkezdtem az írását. Ha nem lesz rész, tudjátok, nem tűntem el, csak a családommal vagyok, amint lehet jelentkezem.
Nessa. xx

~Mira Hemmings~

Harry a kiabálásával felveri az egész házat, mármint a benntartózkodókat. Mint kiderül, a Wood házaspár konyhában hagyott leveléből, ők ma valami szomszéd faluba mentek, tehát a farm ma ránk és Stephenre marad. Pontokba vannak szedve a teendők, s értelemszerűen Harrynek mára nincs semmi dolga, mégis ő ébreszti a többieket.
Szinte tombol, őt ismerve tudom, hogy amint lenyugszik megbánja, amiket mondott, de jelen pillanatban én hallgattatom el azzal, hogy kezemet a szájára tapasztom. Hagynom kellene, hogy kiabáljon csak, hiszen miattam teszi, az érdekemben, mégis úgy érzem, hogy ez nem helyénvaló. Ez csak Liam és az én harcom, őt nem kell belevonni.
- Mi van már? - Louis vánszorog le a lépcsőn, mögötte Niall toporog, a jelenlétükben érzem csak úgy, hogy most már elengedhetem Harryt, aki folyamatosan a kezemet nyalogatja. Fintorogva törlöm bele a pizsamámba, míg ő hadarni kezd arról, amit látott. Szinte beárulja a bandatársát, én meg csak bámulok magam elé komoran és bosszút forralok. 
Niall először elkomolyodik, Louis szája sarkában megjelenik egy mosoly, míg a szöszke srác mellém lép és puszit nyom az arcomra.
- Jó reggelt! - motyogja álmoskás hangon, ennyi figyelmét szenteli nekem, a konyhába igyekszik és én csak ennyit mondok:
- Jobbat.
A lépcső tetején megjelenik Zayn, vet ránk egy pillantást, belehallgat Harry hadarásába arról, hogy Liam mennyire gyerekesen viselkedik, majd megfordul és visszamegy, gondolom az egyedül maradt bandataghoz.
- Mira - emeli rám a pillantását Louis, a pólóm alját húzogatva pillantok felé. Lehet, hogy Harry és Niall viszonylag már az "én csapatomba" tartoznak, de ez róla nem mondható el. Vele beszélek a legkevesebbet - elmondanád te, mi történt?
- Nem, mert nem kell tudnotok - vonom meg a vállam, s ezt nem csak neki szánom, hanem mindenkinek. Niall egy jól megpakolt szendviccsel lép ki a konyhából, melyet szinte kinézek a szájából és mégsem megyek be, hogy magamnak is készítsek egyet.
Nagyot nyelve fordulok meg és felszaladok a lépcsőn nem törődve a fenekembe nyilalló fájdalommal. Dühösnek kellene lennem, viszont igazából csak elegem van és előtör belőlem a "haza akarok menni" érzés. 
Becsukom a szobám ajtaját, mivel nem lehet bezárni ezért jól tudom, percek kérdése, hogy Niall beállítson. 
A kint zuhogó eső és a kissé lehűlt idő miatt koptatott farmert húzok, halkan felsóhajtok, hiszen egy kicsit jólesik felvenni ezt a ruhadarabot. Egy idő után mindenkinek elege lesz a nyárból és forróságból, ha csak 1 napra is, de most jó felvenni ezt a régi darabot. Begombolom magamon az ingem, a hajammal nem sok kedvem van foglalkozni, a szobámat viszont nincs kedvem elhagyni, így azzal kezdek foglalatoskodni. Oldalra fonom, néhány rövidebb tincseim kimarad, ezeket hullámcsattal tűzöm a többihez. Cuccaim még mindig ugyanúgy az ágy mellett a bőröndjeimben, csupán a piperedolgok vannak össze-vissza. Az üres szekrények ellenére már nem érzem szükségesnek, hogy kipakoljak. Az olyan, mintha beköltöznék ide, de én nem lakok itt, soha nem is fogok.
- Mira, bejöhetek? - Niall kopogás nélkül nyit be, kezében újabb tányért szorongat, rajta egy szendviccsel, és egy pohár narancslevet. Nem utasítom vissza, titkon remélem, nekem hozza azt a tekintélyes méretű, kalóriadús szendvicset. - Ezt neked hoztam, úgy tűnt, éhes vagy - nyújtja felém, az ölembe helyezi és lehuppan mellém.
- Köszönöm - villantok rá mosolyt, majd a kezembe veszem a kenyeret, számban összefut a nyál és hatalmasat harapok belőle. Paradicsom, párizsi, valami fura, puha sajt, saláta és a kenyér omlik szét a számban. Nem tudok leállni az evéssel, ő pedig nem is kérdez addig semmit, míg teli a szám. Előtte valamiért nem foglalkoztat az illem és a kulturált evés, nagy falatokban habzsolom be, majd a morzsás tányért az éjjeli szekrényre rakva dőlök az ölébe. - Honnan tudtad, hogy éhes vagyok?
- Mackenzie, kinézted a számból a kaját - nevet, s közben tétován megérinti a fonatot. - Nagyon vékony vagy.
- Nem engedhetem meg magamnak, hogy elhízzak - válaszolok cseppet sem zavartan, mert ő tud a sztárságnak erről az oldaláról is. Nekik keményen kell edzeniük, ahogy nekem is, de míg ők nagyjából mindent összeesznek, nekem ezt nem lehet, mert egyszerűen nem megengedett, hogy egy énekesnő normális testsúllyal rendelkezzen. Talán megszívatom ezzel a menedzsmentet, szépen felszedek pár kilót, míg itt vagyok. Elvetem ezt az ötletet, hiszen csak magammal szúrnék ki, ha figyelek az evésre megspórolok magamnak néhány órát a futópadon, s talán Cam, a személyi edzőm is engedékenyebb lesz. 
- Én sem, de nem érdekel - vonja meg a vállát és nevetni kezd. - Tetszik a copfod, elmondod, mi történt?
- Ez a két dolog valahogy nem illik össze, dicséret nélkül is elmondanám, de nem nagyon van mit. Csak a szokásos - magyarázom, végül megunom a fekvést és belekortyolok a narancslébe.
- Nem azért mondtam, tényleg tetszik - érinti meg a hajam, s közben halvány mosolyra húzza a száját. - Mit értesz a szokásos alatt? Harry hülyeségeiből nem igazán értettem, mi történt valójában.
Sóhajtva teszem le a poharat, próbálom összefoglalni magamban a történteket de ez nem megy annyira jól. Eldarálom, hogy felébredtem, lementem Harryhez, megjelent Ő és kötekedni kezdett.
- Felakartam jönni de elkapta a karom és az ölébe húzott, szabadulni próbáltam de lefogott. Jött megint azzal a csókkal, hogy akarom-e tudni, miért tette, én pedig nemet mondtam. Felhúzta magát és azt mondta, elege van belőlem, szerinte szórakozok vele, majd rántott egyet rajtam. Kiabálni akartam neked, amikor szétnyitotta a lábait és leestem a földre.
Niall jóízűen nevet, egyáltalán nem veszi komolyan a történteket, ezért nem hibáztatom.
- Mira - szólít meg egy idő után, ledől mellém, a fejünk egymás mellett pihen, egy ideig a plafont bámulom majd kicsit oldalra biccentem a fejem és mosolyogva pillantok rá - tegnap megállított, amikor kijöttem tőled.
- Liam? - szökik fel a szemöldököm, megtámaszkodok az alkaromon és úgy nézek rá, aprót bólint, ezzel együtt a szemöldököm is új formát vesz fel. - Azt akarta tudni, mi van köztünk, konkrét féltékenységi rohamot rendezett és minden áron arra akart kilyukadni, hogy mi együtt vagyunk.
- Szívatsz - jelentem ki hitetlenkedve, csak megvonja a vállát és tovább beszél.
- Azt mondtam neki, hogy nem mondok semmit erről, nem is igazán van mit mondanom csak már mindenki kezd egy kicsit besokallni tőletek. Nem lehetne, hogy valahogy megoldjátok a nézeteltéréseiteket?
Szinte azonnal rávágnám, hogy nem, végül a szám néhány másodpercig nyitva tartom és eltűnődök a válaszon.
- Igyekszem őt elkerülni - ígérem, elfordítom a fejem, amikor valaki kopog, majd néhány másodperc múlva megjelenik Zayn feje. Száját kelletlenül húzza el, Niall szinte azonnal izgatottan ül fel és kiröhögi a barátját, aki gumicsizmát és sötétzöld esőkabátot visel.
- Ne röhögj! - vet rá gyilkos pillantást az arab srác, következő mondatát mindkettőnknek szánja. - Öltözzetek fel, etetésidő van - húzza gúnyos mosolyra a száját, pofát vág, majd sarkon fordul és kimegy.
- Szakad az eső - motyogom, hogy megbizonyosodjak róla, ez még mindig így van, fejemet kissé az ablak felé fordítom.
- Tudom - néz vissza egy pillanatra Zayn, szinte cinikusan jelenti be: - az állatoknak akkor is enniük kell.
Szememet forgatva kapok fel egy párnát és az ajtó felé hajítom, Niall még mindig nevet, lefordul az ágyról és egy intés után ő is kifelé indul.
- Öltözz fel melegen, eléggé nedvesnek tűnik odakint - vihorászik, az ágyamra teszi az eldobott díszpárnát, míg én a bőröndömhöz caplatva keresni kezdek valamit, amit az ingem fölé húzhatok.
- Húzz el! - szólalok fel hangosabban, nem is kell neki többször mondanom, a saját szobájába megy.
Néhány perccel később hófehér zokniban és egy bő, szürke pulcsiban baktatok lefelé, mely azt sejteti, ez inkább az öcsém tulajdona, mint az enyém.
- Miért nem húztál cipőt? - pillant értetlen arckifejezéssel Louis a lábaimra.
- Úgy döntöttem, nincs többé szükségem erre a zoknira és szeretnék beteg is lenni, szóval én így megyek - jelentem ki halálosan komolyan, közben a hangomból szinte süt a gúny. - Nincs mit felvennem, észlény, menjek tűsarkúban? - förmedek rá ellenségesen, majd undorodó arccal nézek a csizmára, amit Stephen mélyen meghajolva tesz le elém, tenyereit kifelé fordítva cinikusan pillant rám.
- Talán néhány mérettel nagyobb, mint őfelsége kecses lábai, de vagy ez, vagy mezítláb jön a királylány - jelenti ki, míg én mellkasom előtt összefont karokkal meredek rá. Úgy tűnik, kinyílt a csipája a kis lovászporontynak.
- Nem megyek - biccentem fel a fejem, Niall is belép, mögötte ott van Liam. Az állkapcsom megfeszül, farkasszemet nézek a fiúval és a lábammal kissé arrébb tolom a csizmát. - Szakad az eső, nekem nincsenek itt olyan ruháim, amiket összemocskolhatok, nem megyek.
Hallom Zayn hosszú sóhaját, majd hirtelen megragadja a karom és a kanapéra nyomva felemeli az egyik lábam, tiltakozásképp a vállát püfölöm és szabad lábam a combjának feszítem.
- Csak egyszer ne nyavalyognál! - hőbörög, felrántja a lábamra a gusztustalan gumilábbelit, majd megragadja a másikat is. - Mi is ugyanúgy elázunk, mi is mocskosak leszünk és kurvára nincs kedvünk nekünk se itt lenni, de te csak fogd be a szád addig, míg nem kell szart lapátolnod!
Elenged, majd dühösen felpattanva a fejére rántja a kapucniját és az ajtóhoz csörtet. Harry komor képpel ül le mellém, ő nem visel semmi hülye gúnyát, kivételesen ezen nem bosszantom fel magam, csak ülök csendben és félve pillantok a felém lépő szőke fiúra.
- Seggfejek vagytok - jelenti be, felém nyújtja a kezét és felhúz. A csizmában nehezen emelem fel a lábaim, mely amúgy is előre-hátra csúszkál benne. - Mindannyian.
- Az új legjobb barátod meg kicseszettül kényes - hintázik előre-hátra Liam, könnyű őt figyelmen kívül hagynom, amikor ellépek Niall mellől kis híján orra bukok a csizmában, végül épségben felkapok egy esőkabátot és belebújok. A gombokkal küzdök, míg ők az ajtóhoz gyűlnek én reménytelenül figyelem, hogy is vannak, mígnem teljesen belegabalyodok és hisztisen dobbantok egyet.
- Gyere - tápászkodik fel Harry, teszek egy lébést felé és az államat felemelve hagyom, hogy elrendezze a gombokat. - Kész vagy - húzza a fejemre a kapucnit, száját halvány mosolyra húzza.
Halkan köszönetet motyogok és fura léptekben, magasra emelt lábbal lépek oda Niall mellé, úgy érzem magam, mint a rút kiskacsa. Kitaszított, béna, kívülálló.
Stephen mindenféle cécózás nélkül tör előre az esőben, sorban követjük, közvetlenül mögötte Louis megy, majd Zayn, Seggfej, Niall és végül én, aki a szöszke fiú kezét szorítom és lehajtott fejjel követem. A szél tépázza rajtam az esőkabátot, az arcomba csap a víz és lefújja a fejemről a kapucnit, Niall kezét elengedem, míg felrántom azt a fejemre és összehúzom magamon. Hülyén nézek ki, de beindul nálam az önvédelem és túlélési ösztön, magamban újra átkozni kezdem a testvérem és mindenkit, aki beleegyezett abba, hogy én most itt legyek, s a viharban törtessek előre egy csirkeólhoz.
- Mira! - kiabál rám Stephen, megcsúszok a sárban de Niall erősen tart a karomnál fogva - Menj, etesd meg a csirkéket, szedd fel a tojásokat és takaríts ki!
- Egyedül? - háborgok, a válaszul kapott "igen" ordítás után inkább nem szólok semmit, nem kérek indokot, csupán leszakadok a kis csoportunktól és béna léptekben megyek a szeretett állatok büdös lakhelye felé.
Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem, amikor belépek a szagos, ámde száraz és viszonylag meleg helyre. Megtörlöm az arcom, de csak még vizesebb leszek, nem tehetek semmit, kibontom magam az esőkabátból és leterítem, arcom a pulcsim ujjával törlöm meg és megérintem a hajam, a fonatot nem érte túl sok víz, viszont elől csöpög belőle.
Felemelem a zsákot és az éhesen rikoltozó madarakkal a nyomomban töltöm tele az etetőket, majd felveszek egy otthagyott kosarat és abba kezdem gyűjteni a tojásokat. Korábbi kis kalandomból már megtanultam, ne nyúljak azokhoz, amik nem esznek, hanem elégedett, szinte már kárörvendő pofával ülnek a tojásaikon. Oké, egy tyúk nem tud semmilyen pofát vágni, de ezek sokszor szinte mintha röhögnének rajtam. Csúnya pillantásokkal válaszolok a kimeredt szemekre és a halk kotkodácsolásra, szinte leírok egy kis kört azok előtt a kuckók előtt, melyeknek lakóit nem vonzzák a magok, a többi előtt leguggolva, felhúzott orral halászom ki a tojásokat és összegyűjtöm őket a kosaramba. Sérülés nélkül úszom meg, habár egyedül lenni egy ilyen helyen, miközben kint szakad az eső és dörög az ég eléggé hátborzongató. Mielőtt szabadjára engedném a fantáziám leteszem a tojásos kosarat és sóhajtva veszek magamhoz egy seprűt. Lusta mozdulatokkal seprem fel a port, tollakat és eme kedves madarak megszáradt végtermékét. Körém gyűlnek, a seprűvel próbálom arrébb hessegetni őket és igyekszem nem fenyegető mozdulatot tenni, a kakas első incidensünk óta gyilkos tekintettel méreget akárhányszor belépek a háremébe.
- Húzz már el innen! - lábammal terelek arrébb egy kelletlen állatot, kupacba húzom a koszt és egy ideig állok fölötte azon gondolkozva, most mit csináljak, hiszen ezek az idióta madarak nem fognak távol maradni tőle. - Ha belemész és széthordod, kutyaeledelt csinálok belőled! - fenyítek meg egy körülöttem ólálkodó csirkét, szinte már védelmezőn állom körbe a tekintélyes kupacot. A sarokban megpillantok egy lapátot, a seprűvel hessegetem el a rikácsoló madarakat, majd a lapát felé kezdek botladozni. Csak egy lépést kell távolodnom, amikor elindulnak az irányomba, megtorpanok és újra feléjük bökök, néhányan kissé ijedten futnak el az egyik sarok felé. A lapátért bukdácsolok, de mire visszafordulok már késő, belerohannak a koszba és széthordják, nehogy véletlenül problémák nélkül sikerüljön elvégeznem itt a dolgom. Alapvetően állatbarát vagyok, de ebben az esetben a lapátot és a seprűt felkapva csapnék szét köztük, végül csak összeszorítom a szám és elkezdek újra felsöpörni.
- Tartom magam ahhoz, hogy csibe falatokként jobban tetszetek - morgolódok, a koszt a lapátba seprem és a fal melletti kukába borítom. Pulcsim ujjával megtörlöm az arcom és beletúrok az elől még mindig nedves, zilált tincseimbe.
Nem igazán tudom, mit tegyek még, így hát leguggolok, hátam a falnak vetem és kibontom a hajam, hogy újra befonjam. Úgy vagyok vele, ha már elkísértek eddig, valószínűleg, ha végeztek a lovaknál majd értem is jönnek, hiszen ezekben a gusztustalan csizmákban nem biztos, hogy épségben eljutok a házig ilyen nagy esőben és sárban. Néhány tyúk a közelembe merészkedik, elhajtom őket, majd összegumizom a copfom végét és átölelem magam. Csendben hallgatom, ahogy az eső veri a tetőt, majd hatalmas dörgés hasít a csendbe, számolom a másodperceket, hogy tudjam, milyen messze csapott be a villám, de csak ötig jutok. Azt kívánom, hogy minél hamarabb végezzenek a többiek és visszamehessek a kevésbé veszélyes szobámba, ahol nem fenyeget villámcsapás.
Elhúzódik az ajtó, felkapom a fejem és már emelkedek is fel, amikor Liam arcát pillantom meg.
- Gyere, még nem végeztünk, bekísérlek a házba - az alsó ajkam megrándul, nem hiszem el, hogy nem Niall vállalkozott erre a feladatra, hanem ő, végül nem szólok semmit. Belebújok az esőkabátomba és összegombolom magamon, míg bénázok, ő kicsit beljebb lép és behúzza maga után az ajtót.
- Miért nem Niall jött? - kérdezem, a hangom semleges, felveszem a tojásos kosarat de kiveszi a kezemből.
- Mert még nem... - az ajtó ismét elhúzódik és négy csatakos, ázott fiú néz be rajta, Stephen pillantása sürgető.
- Végeztünk, gyerünk befelé, ez a vihar nem most fog elvonulni.
Felhúzom a kapucnim és Niall mellé lépek, nem nyújtja felém a kezét, mert ahogy látom, koszos. Halvány mosolyt villant rám, szőke hajából csöpög a víz annak ellenére is, hogy kapucni van a fején. Az eső újra az arcomba csap, behúzott nyakkal a lábaim magasba emelve lépdelek, a csizmám cuppogó hangot ad ki minden alkalommal. Szinte csak a lábfejemmel emelem az egészet, mert lépésnél a sarkam előbb emelkedik, mint az egész lábbeli, talán pont emiatt történik az, ami történik. Emelem a lábam, de csizma beleragad a sárba és nem veszem észre, Niall tovább halad előre, nem tudok megkapaszkodni benne és elhasalok a sárban, amit viszont már észrevesznek. Amint leesik, hogy mi történt, a fejemet undorodva kapom fel és érzem, hogy belülről forrni kezdek, az esőn és villámláson kívül megüti a fülem a nevetés hangja, s résnyire nyitott szemeimmel, az esőn keresztül is látom, hogy milyen jót derülnek rajtam. Lehajtott fejjel próbálok feltápászkodni, de a hatalmas lábbeliben ez lehetetlen, újra elhasalok. Nadrágomon átszivárog a sáros víz, ahogy a pulcsim ujja is nedvessé válik. Niall megragad hátulról és próbál felhúzni, de reménytelen, képtelen vagyok magam alá húzni a lábaim.
- Ülj le - lép elém Liam, túlkiabálja az esőt és hunyorogva bámul rám.
- Mi? Nem! - üvöltöm hisztisen. Utálom a koszt, utálom a sarat, esőt, mindent, és most ezekben fetrengek.
- Már úgyis tiszta sár vagy, teljesen mindegy, hogy a segged is olyan lesz-e vagy nem! - türelmetlenkedik, s szinte taszít egyet rajtam.
A hátamra fordulok, Louis vihogása a leghangosabb, Niall fojtott mosollyal, sajnálkozva néz rám, míg az eső áztatni kezdi az arcom és a sár beteríti a hátsó felem is. Felülök, Liam pedig felém nyújtja a kezét. Nem gondolkozok, az ötlet hirtelen fészkeli be magát az agyamba, mint a villám, amely nem is olyan távol csap le. Lerántom őt a sárba, szinte rám esik, de még az utolsó pillanatban fordulok ki alóla és röhögve figyelem, ahogy az álla a sárban landol.
- Te nem vagy normális! - üvölti, néhány pillanat alatt feltornázza magát, míg én jóízűen nevetve mérem végig.
- Ezt megszívtad! - kiált rá Zayn, s a nevetésen túl meghallom Stephen motyogását, majd csattogva indul a ház felé.
- Te sem arról vagy híres! - vágok vissza. Arcát elborítja a düh, kezeit ökölbe szorítja, majd hirtelen belemarkol a sárba és mielőtt kitérhetnék felém hajít egy adagot. A mocsok szétterül a mellkasomon, de már teljesen mindegy, nem az számít, hogy piszkosabb leszek, hanem, hogy még ő van megsértődve. Megpróbál felállni, félreteszem az undorom, mert már nem nagyon van tiszta részem, így én is belemarkolok a sárba és megcélzom a hátsóját. Visszaesik, állkapcsa megfeszül, két kézzel markol a sárba és az arcomba dobja a következő adagot. Összeszorított szájjal és szemekkel söpröm le a mocskot az arcomról, innen már nem is olyan vicces. Én is mindkét kezemmel markolok bele, előrébb mászok is belenyomom az arcába, közben ütést mérek a mellkasára és elkiáltom magam:
- Gyűlöllek! A francba is, elegem van belőled, Payne! - túlordítok mindent, elhal a nevetés, míg Liam lelök magáról. Elterülök a hatalmas, sáros pocsolyában, ahonnan most hamar tornázom fel magam és újabb sárcsomót küldök felé. Annyira dühös vagyok, valóban elegem van belőle és a kicsinyes dolgaiból, a folyamatos kötekedésből, abból, hogy képtelenek vagyunk megférni egymás mellett.
Kezét az arcomba nyomja és újra összesaraz, lerántom a kapucniját és a következő adagot a hajába kenem, mielőtt visszavághatna kezek ragadnak meg és rántanak fel. nyakig mocskosan kapálózok, összekenve ezzel Niallt. Nyitnám a szám, ahogy Liam is hangosan szitkozódik, de Niall elhallgattat a tenyerével és befelé kezd húzni. Botladozok utána, arcomat könnyek áztatják az eső mellett, mert már túl sok ez. Nem tudom, mit érzek, csak... csak utálom őt, teljes szívemből, és a kötekedéseken és beszólásokon kívül nem is igazán tudom, hogy miért.

16 megjegyzés:

  1. Első kommentelő! :3 (Ha még az vagyok, bár ilyenkor nincsenek sokan.)

    Harry milyen kis édes, hogy így védi Mirát, és, hogy segített neki a kabáttal. :3
    Liam. Nos még mindig nem szoktam meg, hogy ilyen a személyisége, talán pont ezért imádom annyira a karakterét, mert ilyen blogot még nem olvastam, ahol ilyen. Nem mondom, hogy nagyon meglepett, amikor ő ment be a tyúkolba Mirához, de azért rendes volt tőle, hogy beakarta kísérni a házba.
    Niall. Ő csak Niall. :3 Imádom, hogy ilyen kis aranyos és, hogy mindig megvédi Mirát.
    Ezen a sárdobáláson jól szórakoztam a körülmények ellenére. :D
    Btw, tetszik, hogy nem sieted el a dolgokat és, hogy minden részbe viszel egy kis humort. :)
    Nem tudom, mit írhatnék még: egyszerűen imádom, úgy mint a többi blogod :)!❤
    Nem hinném, hogy kommenteltem (talán a prológushoz mégis), amit szívből sajnálok, de nem vagyok a szavak embere, nehezen tudom megfogalmazni a véleményem. Ezen igyekszek változtatni, mert tudom, hogy mennyire is sokat jelent akár egy komment, főleg az utóbbi időben számodra. :)
    Mostantól megpróbálok sűrűbben összehozni egy kommentet.
    Izgatottan várom a következő részt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! <3
      Nagyon köszönöm, valóban nagyon jólesne, ha leírnád a véleményed.
      Liam pedig... csak Liam, az én Liam Payne karakterem. :)

      Törlés
  2. Hát ez nagyon jó volt :) Nagyon várom a kövi részt :)

    VálaszTörlés
  3. Drága Nessa! <3
    Annyira aranyos volt Niall, hogy vitt fel kaját Mira-nak :) És Harry is, hogy segített Mira-nak. Liam-et egyszerűen nem értem, azt mondja önmagának, hogy kedveli Mira-t, de mégis szivózik vele!
    Nagyon jó rész lett, várom a következőt *-*
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ui.: Az egész történet a farmon fog játszódni?! :)

      Törlés
    2. Szia!:)
      A következő részben adok rá egy minimális választ.
      Nem, nem itt játszódik végig.
      Köszönöm! <3

      Törlés
  4. Halihó Drága! :)
    Megjöttem.
    Ez a rész, az egész nagyon cuki és édes lett, beleértve a Liames részeket is. Hisz akárhányszor belekötött Mirába, ott termett valamelyik cuncimókus és a védelmébe részesítette.
    Most már nagyon izgatottan várom, hogy Louis és Zayn mikor áll át a másik oldalra, egyáltalán át áll-e?! Ez még a jövő zenéje.
    Volt itt minden megint.
    Édes pillanatok Harryvel, majd Niallel és eső. :D
    Már akkor tudtam, éreztem amikor Mira hosszúnadrágot vett fel,hogy az esőnek később nagy szerepe lesz.
    Úgy megnéztem volna a csapatot esőkabátban + gummicsimmában. :D
    Aztán tyúkól. Undorítóak, a pipiket sem szeretem, nem még takarítani őket. XD
    Sárcsata yeaah! Tudom nem szép dolog, de nagyon örültem neki, hogy mindketten nyakig sárosak lettek, ennek tuti később lesz még következménye, ami a későbbi részekbe derül ki.
    Jövőhéten ugyan itt leszek, vagy majd akkor ha következő rész itt lesz. :D
    Szerintem kezdesz belerázódni itt is a dolgokba, ez érezhető a részeken és nagyon örülök neki.
    Egyik kedvenc részem, de ezt mindegyikről elmondhatnám.
    Nagyon tetszett Drága..
    A következőnél is jelentkezem, és boldogítalak téged ezzel a fenomenális kommenttel.
    Sosem tudom leírni igazából azt amit akarok.
    jaaaa..örültem a Mira-Liam bunyónak, mert legalább érintkeztek egymással. *-*
    Befejeztem. :D
    Hatalmas ölelés Neked, drága Írótündérvirág! :)
    Sophie

    (kicsit összevisszaság van, megint másodjára írtam) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Sophie! :)
      Haha, örülök, hogy tetszett! :) Valóban itt is kezdem megtalálni önmagam.
      Köszönöm, puszi! <3

      Törlés
  5. Úgy látszik ennek a harcnak egy darabig nem lesz vége. Olyan vicces, hogy nem merik bevallani egymásnak, hogy mit éreznek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, valóban nem. :) Örülök, hogy tetszik! <3

      Törlés
  6. Drága Nessa!

    Szent habakuk! Nos, Liam egy seggfej, Mira pedig a másik fele, de imádom őket- még mindig! Komolyan jól szórakozok ezen a macska-egér viszonyon, és azon, hogy mindezt ráadásul az Isten háta mögött, egy tanyán kell végig csinálniuk. :)
    Olvasás közben kedvet kaptam egy kis szétcsúszáshoz, ennek eredménye egy kajacsata volt a kollégámmal.:D Szóóval köszönöm, nélküled egy igen csak unalmas napnak nézhetnék elébe!:'D

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! :D
      Hát, nincs mit! :D Így van, kiegészítik egymást, és ezt tudják is. ;)

      Törlés
  7. Szia Nessa! <3
    És megint egy csodálatos rész! Niall ismét cuki volt. Örülök hogy Mira megúszta sérülés nélkül amíg bent volt a tyúkoknál. Megörültem amikor Liam jött hogy bekísérje a házba, mert először azt hittem hogy bocsánatot fog kérni, de aztán rájöttem hogy az úgy túl egyszerű lenne. Úgyhogy másodiknak valami olyasmire gondoltam hogy Mira elesik mert nem hajlandó megfogni Liam kezét. Aztán jöttek a többiek de végül így is elesett.A sárcsata vicces volt egészen addig amíg Liam Mira arcába dobta a sarat. Az utolsó két mondatnál megsajnáltam Mirát.
    Nagyon várom a kövit! :)
    xx Becky

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága! <3
      Nagyon köszönöm! :)

      Törlés
  8. Imádtam a sárcsatás dolgot és jót nevettem rajta :D Bár még csak mostaláltam rá a blogodra, nagyon tetszik :)

    VálaszTörlés