2014. július 9., szerda

8.rész Védekezés

Sziasztok! :)
Próbálkozok minden héten írni valami kis szösszenetet a részek elé, de igazából sokszor nem nagyon van mit újságolni. Most mégis lenne egy számomra nagy hír, amit nem igazán tudok magamban tartani, ugyanis jövőre ott leszek az On The Road Again turné egyik koncertjén is. Az örömöm elmondhatatlan! 
Néhányan kissé félreértelmeztétek az előző részt, főleg Liam monológját, remélem, hogy most egy kicsit "megvilágosodtok" majd. :)

U.i: Gondolom, mindenki észrevette, hogy új kinézet van. Nagyon szépen köszönöm ezt a csodás fejlécet az én drága Ria H. művésznőmnek, nagyon megleptél vele! Sosem fogom tudni eléggé megköszönni, hogy ilyen hosszú ideje gyártod nekem a szebbnél szebb fejléceket! 
Puszi: Nessa. xx 

Kerülöm őt, részben saját magam miatt, részben azért, mert már nem bírnám ki, hogy ne vágjam képen. Jobb, ha nyugalom van, mert talán minden egyes kirohanásommal hosszabbítanám az ittlétem, ezt pedig egyáltalán nem akarom.
Korábban kelek, mint ők, ezért gyorsan megreggelizek, s a napom többnyire lustálkodással tölteném, ha nem lépne ki akkor az ajtaján, amikor én épp eltűnnék a szobámban.
- Mira! - szólít, már épp bevágnám az ajtót, amikor megragadja a kezem és akármennyire is erőlködök, kifeszíti az ajtót és az akaratom ellenére lép be a szobámba, majd az csapódik mögötte.
- Tűnj el, ha nem akarod, hogy hisztit rendezzek! - sziszegem, karomat kirántom az övéből és szélesre tárnám az ajtót, mire lazán benyomja az egyik kezével, s akármennyire rángatom, meg sem mozdul.
- Meghallgatsz? - pillantását az enyémbe fúrva ragadja meg a kezem, mellyel már a karját püfölöm. - Állítsd már le magad, az Isten szerelmére!
Magam mellé rántom a kezeim és tágra nyílt szemekkel bámulok rá, nem tűröm, ha valaki felemeli a hangját velem szemben, pláne nem, ha ő teszi ezt. Beletúr a hajába és egy pillanatra elkapja a pillantásom, de nem veszem be ezt a megrugdalt kölyökkutya pofát.
- Szívódj fel! - parancsolom, s habár a hangom halk, úgy hiszem, ezzel a hangnemmel bárkit elküldhetnék a pokolba úgy, hogy nem szólna többé hozzám. - Viszket a tenyerem, Payne.
Egy pillanatra mindent kiszorít belőlem, amikor a hátam találkozik a kemény fával, kezeim a testem mellé szorítja és a mellkasával présel az ajtóhoz.
- Aha, akkor most nagyon figyelj rám, mert nem vagyok hajlandó még egyszer megismételni! - az arca túl közel van az enyémhez és egy egészen rövid pillanatra valami egészen mást képzelek ebbe a helyzetbe. A hangja túlságosan türelmes, nem tetszik, ahogy mormolja ezeket a szavakat, felbosszantottam. - Amit tegnap éjjel mondtam, mindent komolyan gondoltam, nem csak azért, hogy megnyerjem azt a hülye fogadást. Az elején próbálkoztam, aztán már csak beszéltem és megmutattam neked azt, aki tényleg vagyok...
- Te most engem etetsz, vagy saját magad? - nem a legjobb ötlet most közbeszólni, de nem éppen az a típus vagyok, aki képes befogni a megfelelő pillanatokban száját. Szemöldököm úgy vonom fel, ahogy ő szokta, szembesítem azzal, amiről az állítja, hogy valójában nem olyan, unott fejjel bámulok rá, miközben elengedi a kezem és ellöki magát tőlem. - Megcsókolsz, aztán meg közlöd, hogy nyertél, és most azt állítod, hogy nem direkt csináltad? Hol van ebben a logika?
- Sehol, ha nem hallgatsz végig! - rázza a fejét, de nem mozdul, így én továbbra is a lehető legunottabb, kárörvendőbb arccal bámulok rá.
- Nem bírlak, a szomorú, bűnbánós történeteid ellenére is annyira utállak, amennyire csak lehetséges! - halál nyugodtan jelentem ezt ki, szemeimbe próbálok valami kis együttérzést csempészni, hogy jobban játsszam a szerepem. A saját módszerét fordítom ellene.
- El sem tudom képzelni, szerencsétlen Ashton hogy bírt elviselni téged - ajkaim összeszorítom, ő is vált, kiesik abból a szerepből, amit tegnap éjjel tökéletesen alakított és a szemöldöke felfelé húzódik - Luke lefizette? Istenemre mondom, nincs az a pénz, amiért összejönnék valaki olyannal, mint te!
Mivel már nem fogja le a kezeim és nem igazán vagyok tisztában a gondolataimmal, a jobb kezem lendül és hatalmasat csattan az arcán, majd néhány perc csönd következik. Meglepődés csillan a barna szemekben, melyek tegnap annyira őszintén tudtak csillogni, majd ajkait makacsul összezárja, ahogy mindkét öklét szorosan a teste mellé szorítja, mielőtt egymást túlkiabálva kezdenénk ordítani. Legszívesebben nekiugranék és csak püfölném, de ahogy tegnap már megbeszéltük, van némi különbség az erőviszonyok közt.
Észre sem veszem, amikor valaki szinte berúgja az ajtót, kezemmel hadonászok magam körül, miközben arról kiabálok, miért nem lennék én az ő barátnője, közben ő még mindig Ashtonról hadovál. Louis megragadja hátulról, kitépem magam Zayn karjai közül és akaratlanul is erőset csapok a srác mellkasára, de az nem enged.
- Zayn! - Niall fejti le rólam a tetovált karokat, gyűlölettel teli pillantást vetek a szőke srácra és az ajtóhoz trappolok.
- Megértem, hogy az előző barátnőd kidobott, mert téged lehetetlen elviselni! Nincs az a nő, aki eltűrne egy olyan akaratos, manipulátor, öntelt, idióta...
- Mira! - szőke "barátom" nem tágít, egyik kezével megragad a csípőmnél fogva, míg a másikat a számra tapasztja és kissé megemelve elvisz az ajtótól. Csapkodok, de nem enged el, leül az ágyra és a fejemet a mellkasára vonja, hevesen lélegzek, még volna mit mondanom, nagyon sok mindent maradt bennem, de a kezét nem veszi el a szám elől. - Jól van, semmi baj - motyogja, s egy mély sóhajtással a kezét elveszi az arcom elől.
Pillantásom megtalálja a szoba közepén egyik lábáról a másikra nehezedő Zaynt, az ajtóhoz ballag és lassan becsukja azt, aminek örülök, mert így legalább nem hallom Louis heves magyarázását és Harry értetlenkedő kérdéseit arról, miért estünk egymásnak. 
- Totál félreértett valamit, de nem hajlandó végighallgatni, mert ő a világ hercegnője, akinek mindig igaza van, akinek minden kívánságát teljesíteni kell, mert ha nem, akkor nyavalyog, hisztizik, utál mindenkit, és...
Letépem magamról Niall kezeit, fürgébb vagyok nála és Zayn egy kicsit még döbbent, pont ezért érek el az ajtóig és a folyosóra csörtetve újra vitatkozni kezdek.
- Hogyan lehet azt félreérteni, hogy kicsalsz belőlem egy fogadást, amibe tudod, hogy belemegyek, mert gyűlöllek, aztán elpanaszolod a szarságaid, azt állítod, hogy tudod, min megyek keresztül, majd lesmárolsz, és amikor jön Zayn, akkor a képembe vágod, hogy nyertél, most pedig jössz magyarázkodni?! Azt hiszed, hogy megint beveszem ezt a sok marhaságot?! Azt hiszed...
- Azt hiszem, hogy egy kibírhatatlan, idióta liba vagy, aki túl sokat képzel magáról! - hitetlenkedőn nevetve túr a hajába, és egyet előre lép, de mind a 4 srác az irányába mozdul. Hazugság lehetett, amit tegnap mondott, hogy nem erőszakos, hiszen akkor nem állnának ennyire készenlétben a többiek.
- Liam - Harry hangja egészen halk, a haja kócos és csak egy kinyúlt mackónadrágot visel, ami alig marad fönn a csípőjén, látszik rajta, hogy csupán most ébredt - húzz el a közeléből! 
- Ha tehetném, soha, soha a rohadt életben többször még csak a közeledbe se lépnék, tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi, nem akarom, hogy bárki is megtudja, megcsókoltam egy ilyen lányt! - kezével megvetően int felém, majd hátrébb lép és abban a pillanatban Louis megragadja a vállát, de lerázza magáról a kezét és úgy bevágja a szobájának ajtaját, hogy a szemközti ablak megremeg,
Az egész testem remeg és a düh könnyei marják a szememet, a lépcsőnél megpillantom a vendéglátóinkat, akik kissé döbbenten méregetnek. Hátat fordítok, belerohanok Louis mellkasába, a srác egy pillanatra megragadja mindkét vállam, az érintése más, mint amilyet vártam, gyengédebb, de nem elmélkedek ezen túl sokat. Mielőtt én is olyan igazán hisztisen bevágnám az ajtót, még hallom Niall értetlen kérdését:
- Milyen csók?
Jobb kezemben megfeszülnek az izmok, teljes erőből vágom be az ajtót és mérek rá egy ütést meztelen talpammal, mielőtt lerogynék az ágyra. Nem tudok bezárkózni, ugyanis a Wood család szabályainak egyike, hogy ebben a házban nincsenek bezárt ajtók, akárcsak otthon...
Az arcomhoz emelem az egyik párnát, legszívesebben sikoltoznék, mégsem teszem, és nem is sírok, mert tudom, ez a gyökér egyáltalán nem érdemli azt, hogy sírjak, még akkor sem, ha csak dühtől teszem azt. Egy gondolat befészkeli magát az agyamba, gondolat... inkább emlék. Mindig is nehezen lehetett olyan igazán kihozni engem a sodromból, Luke viszont soha nem robbant fel úgy igazán, ahogy én. Mégis, az egyik nap bántották őt a suliban, már nem is emlékszek miért, mert nem voltam ott. Ikrek vagyunk, és habár vegyültünk, mindkettőnknek voltak saját barátai, nem töltöttük egymással a napunk minden percét. Amolyan "iker dolog" az, hogy tudjuk, mikor van valami gond a másikkal, megbeszéltük ezeket, Luke elmondott mindent arról, hogy néhány idősebb srác piszkálja, de ő mindig is olyan volt, hogy csak megvonta a vállát és mondott valamit, ami az ellentéte volt annak, amit ő kapott. Talán pont ezért, az egyik nap egy monoklival a szeme alatt távoztunk az épületből, otthon mégis én tomboltam, ő pedig elém tartott egy párnát, amit üthettem, míg megnyugodtam. Most nagyon szükségem lenne arra, hogy Luke tartson egy párnát, míg kiélem magam. Életemben talán ez a 3. alkalom, hogy ennyire kiakadok.
Egyenletesen veszem a levegőt, elveszem az arcomtól a kissé kilapult párnát és a mellkasomhoz ölelem, úgy érzem, muszáj beszélnem valakivel, de egyszerre nem számít az a több, mint 300 név a telefonomban, mert mindössze talán 6 olyan ember van, akire igazán számíthatok közülük. Az öcsémet kizárom, ahogy Ashtont is, mert nem épp ő a legmegfelelőbb ember arra, hogy beszámoljak neki erről, a másik 2 5SOS tagot is kizárom, mivel ők a barátai Liamnek. Nem marad más, csak anya és apa, viszont már csak makacsságból sem hívom őket, megakadályozhatták volna Luke idióta ötletét, akkor most nem lennék itt, ez az egész nem történt volna meg, de nem tették. Hosszú percek telnek el, mígnem kopogást hallok. A fejemet gyanakodva emelem fel és reménykedek abban, hogy nem Liam az egy újabb "bocsánatkéréssel". Nem mondok semmit, az illető újra kopog, majd halkan megszólal.
- Mira, bemehetek? - Niall, hát persze, hogy ő az. Válaszul épp olyan hangosan dünnyögök, hogy meghallja a hangom, majd visszazuhanok az ágyra és magamra húzom a kényelmesen összegyűrődött takarót. Nem számít, hallotta-e a dünnyögésem vagy nem, mert benyit és kissé félve dugja be a fejét, mintha attól félne, hogy egy baltával a kezemben állok a fal mögött. Beslisszol, a takarót az orrom hegyéig húzom és az ágyból pislogok rá.
- Mi van? - morgom, a telefonom az éjjeliszekrényre ejtem és a hátamra fordulva bámulom a plafont. Ez nem az én szobám, csak egy hely, ahol néha egyedül maradhatok, itt korábban sosem bámultam Ashton miatt a falakat, annál többet tettem ezt Liam Payne baromságain elmélkedve.
- Minden oké? - egy ideig előre-hátra hintázik a lábán, majd gondol egyet és leül az ágy szélére. Megvonom a vállam, nincs kedvem Niallel beszélgetni, egyáltalán senkivel sincs kedvem beszélgetni, kivéve talán vele. - Elmondanád, min vesztetek össze ennyire?
- Gondolom, az már elmondta - közlöm undokul, a telefon újra a kezemben van és Ashton névjegyikonját bámulom, azon a képen megpróbált szexisen nézni, végül pedig elnevette magát, azzal a tipikus, teliszájú Ash röhögéssel.
- Kíváncsi lennék a te verziódra is - alig fejezi be a mondatot, én már beszélni is kezdek és rázúdítok mindent a tegnap estéről és a ma reggelről, hadarok, végig az arcát nézem és talán ezért bólogat folyamatosan, vagy épp hümmög, horkant. Amikor a csókhoz érek elkerekedett szemekkel néz rám, hevesen hadonászok és hadarok, majd egy dühös sóhajtással fejezem be a kis történetem, mely azzal ér véget, hogy a kezem az arcán csattant. - Hű - köhint, zavartan dörzsölgeti az arcát mielőtt rám pillantana - hát, az ő verziója másabb volt.
- De az enyém a valós! Téged is bizonyára csak megpróbált manipulálni!
- Mira, nagyon régóta ismerem őt, velem nem olyan, mint veled - magyarázza, az arcán némi vívódást látok - nem mondott sokkal másabbat, mint te, csak ő a saját szemszögéből adta elő.
- A saját szemszögéből - motyogom bosszúsan, a hajamba túrok és kisöpröm a szemembe lógó szőke tincseket.
- Figyelj, én nem tudom, mi történt tegnap, csak nagyjából össze tudom rakni, de én nem állok egyikőtök pártjára sem, csak próbáljátok meg elviselni egymást, aztán ha hazamentünk nem kell többet látnod.
- Próbálkozom - nézek a szemébe - nem is akartam vele erről beszélni, mert tudtam, hogy ez lesz a vége. Ő jött ide és ő borított ki a szarságaival...
- Oké - szól közbe, kezét védekezően emeli fel és ezzel lezárja köztünk a témát. Szó szerint belém fojtja a szót, mert tudja, hogy talán ismét csak felhúznám magam.
Fogalmam sincs, végül hogyan kötünk ki egymás mellett, mindketten a plafont bámuljuk és csak beszélgetünk. Egyenletesen lélegzek és amíg őt hallgatom, ahogy a saját tehetségkutatós élményeiről beszél egyáltalán nem gondolok a reggeli incidensre, sem Ashtonra.
- Ugye tudod, hogy még mindig nem vagyunk legjobb barátok? - felkönyökölve nagyokat pislogok rá és tűnődve pöckölök el egy rakoncátlan tincset a homlokából.
- Leszünk valaha is azok? - felvonja az egyik szemöldökét, de ez a mozdulat feltűnően különbözik attól, amit egy bandatársa elég gyakran csinál. - Ez egy érdekbarátság, ha leléptünk innen hallani sem akarok rólad - jelenti ki flegmán, majd elneveti magát. - Azért barátok vagyunk?
- Valami olyasmi - húzom fel magam és átölelem a térdeim, kissé hunyorogva néz rám majd ő is felül és tétovázva átöleli a vállam.
- Teljesen más vagy, mint amilyennek mutatod magad - tűnődik - miért?
Niall a kérdések embere, ha tudni akar valamiről általában megkérdezi, ezt már tudom róla.
Megvonom a vállam és bágyadt mosolyra húzom a szám.
- Nem tudom, megszokás - válaszolok, s közben lehúzom a csuklómról az egyetlen hajgumit, ami nálam van és egy rendezetlen kontyba kötöm a hajam. - Talán védekezés, hogy elbújjak saját magam elől.
- Értem - motyogja, majd mutatóujjával szórakozottan piszkálni kezd egy kontyomból kilógó tincset. - Nagyon hasonlítotok, mármint Luke és te.
- Aha - nevetek halkan - egypetéjű ikrek vagyunk, csak ő fiú, vagy legalábbis valami olyasmi.
- Mindig is akartam egy ikertestvért, úgy minden viccesebb lett volna - nem néz rám, kifelé bámul az ablakon és én azokat a furán tiszta kék szemeit bámulom oldalról. - Milyen volt? Sokat vitatkoztatok?
- Nem - kissé meghökkenve nézek rá, majd rájövök, talán azért kérdezi, mert most nem épp vagyunk egy példamutató testvérpár - nem, mi nagyon jó testvérek voltunk. Mindent megbeszéltünk, megvédtük egymást és sok közös programunk volt, aztán megváltozott minden - megvonom a vállam, elgondolkozva gyűrögetem a takarót és kissé elkeseredetten húzom el a szám.
- Miért hiszed, hogy miattunk? Azt mondod, haragszol ránk, mert miattunk nincs veled.
- Valakire kell haragudnom - hazug mosolyt villantok rá, de csak az arcomat fürkészi azzal a lélekbe látó szempárral. - A hibás egyedül én vagyok, de könnyebb valaki másra fogni.
- Ne vedd sértésnek, de szerintem azért nem jössz ki jól Liammel, mert túl sok közös van bennetek.
- A vicces az, hogy tegnap ő is ezt a szarságot mondta - utálatos grimaszt vágok és egy haragos pillantást vetek az ajtó irányába.
- Csak egy észrevétel - vonja meg a vállát. Néhány pillanatig még ülünk egymás mellett, aztán lábait sóhajtva helyezi a földre - A mai munkám az, hogy Harryvel megetetem a csirkéket, úgyhogy nekem mennem kell, de ha akarsz, jöhetsz velünk.
- Talán később - a telefon visszakerül a kezembe, ezúttal viszont Luke névjegyikonját bámulom. Régi kép van beállítva, amin az öcsém és én kinyújtott nyelvvel pózolunk.
Az ajtó felé csörtet, viszont mielőtt kilépne visszafordul és megölel, egy pillanatra megdermedek, nem igazán vagyok olyan lány, akit sűrűn ölelgetnek, viszont ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem megölelni az embereket. Nehéz ezt belátnom, de Niall egy szeretnivaló fiú, talán pont ezért adok magamnak néhány másodpercet és átölelem, ami őt is épp ugyanúgy meglepi, mint engem. Nyom egy puszit a homlokomra és mosolyogva lép ki a szobámból.
Egy ideig azon vívódok, vajon felhívjam-e az öcsémet, végül nem teszem, senkit nem hívok fel, csupán el-vissza lapozgatok a képek közt, mígnem rászánom magam arra, hogy rendesen felöltözzek. Sötétkék rövidnadrágot húzok egy rózsaszín atlétával, felrángatom a lábamra a fekete Converse cipőm és félve lesek ki az ajtón, majd gyorsan lépdelve közelítem meg a lépcsőt, melyen lerobogok, s már épp eltűnnék, amikor egy női hang szólít. Egyetlen nő van rajtam kívül a házban, csakis Mrs. Wood lehet az.
- Mira, beszélhetnénk? - vonakodva fordulok meg, próbálok nem grimaszolni míg karba tett kezekkel dőlök a falnak. - Mi történt reggel?
- Semmi - motyogom sértetten - majd Liam elmondja.
- Én a te változatodra lennék kíváncsi - úgy néz rám, ahogy én teszem, karjait összefonja a mellkasa előtt és oldalra dönti a fejét.
- Hosszú - a kilincsért nyúlok, de mielőtt kiléphetnék újra beszélni kezd.
- Nem baj, itt bőven van időd elmesélni, nagylány!
Összehúzott szemöldökkel fordulok meg, szigorúan néz rám, ez pedig kiakaszt, túl sok volt nekem már ma ebből.
- Maga nem az anyám, még csak nem is ismerem magát, mi köze hozzá, hogy mi történt? - a fejemet rázom, nem várom meg a válaszát, futva indulok a csirkeól irányába, még csak a közelében se vagyok, amikor már hallom a két srác hangos nevetését, majd egy felettébb férfias kiáltást, mely Harry hangján jön.
Elhúzom az ajtót, Harry a helyes kis gumicsizmájában áll egy csapat madár közt, mert körbeszórta magát a magvakkal és most az összes csirke körülötte csoportosul, Niall pedig az egyik sarokban gubbasztva nevet.
- Szia! - vigyorog rám, egyik lábát felemelve próbál arrébb lökni egy csirkét, de az rikoltozva dúr magának helyet előrébb, a göndör hajú pedig valószínűleg rálép egy másik lábára, mert még nagyobb zavarodás tör ki. - Tűnjetek már innen!
Karjaival gyerekesen csapkod maga körül, a segítségére sietek és megragadom az egyik kezét, ez az első alkalom, hogy testi kapcsolatba kerülök vele, óvatosan kimászik a csirkék közül és haragos pillantást vet a sarokban könnyeit törölgető szöszire.
- Kösz a rengeteg segítséget, haver! - vágja hozzá, majd hátat fordít neki és duzzogva kezdi az ajtót bámulni.
- De te nem vagy normális, mert nem a földre kellett volna szórni, hanem az etetőbe! - egyenesedik fel, kipirult arccal vigyorog rám és rosszallóan rázza a fejét.
- Nem mindegy, hol eszik meg? - orrát kissé felhúzva pofákat vág, felkapja az egyik kisebb zsákot és maga után rángatja az etetőhöz, belemarkol a magvakba és elkezdi az etetőbe szórni. - Csirkék, csirkék! Ide gyertek, itt van a fincsi... csirkekaja! Csirkék! - kántálja, miközben ritmusosan szórja a magvakat.
- Oké, elég lesz! - Niall megragadja a zsákot és a helyére emeli - Menjünk innen, olyan büdös van - fintorogva megragadja a barátja karját és kifelé húzza, követem őket és nagyot lélegzek, amikor friss, tiszta levegő áramlik az orromba.
- Szerintetek takarításon meg etetésen kívül mit lehet még itt csinálni? - tűnődik, és izgatottan néz körbe.
- Neked semmit, mert téged már kisfiúként is lefejelt egy ló - hangosan felnevetek, amikor Niall ezt kijelenti, Harry összehúzott szemekkel néz rá. - Azért vagy most ilyen zakkant.
- Téged nem fejelt le egy ló, akkor mégis mi a magyarázat a te agykárosodásodra? - vág vissza.
Niall csak megvonja a vállát és az egyik karját átdobja a vállamon, a másik fiú pillantása egy kicsit tovább időzik rajtunk, majd elmosolyodik.
- Csináljunk már valamit - nyafog, és megáll. - Nem is nagyon láttam még lovakat, mióta itt vagyunk! Szerintetek felülhetek egyre?
- Bizonyára - bólogat, majd nekem szenteli a pillantását. - Mira? Minden oké?
- Aha - húzom kedvtelen mosolyra a szám - elkönyvelhetem, hogy 2 hónapnál tovább maradok itt, Mrs. Wood beszélni akart velem de fogalmazzunk úgy, hogy leráztam...
Harry zsebre vágja a kezeit és érdeklődve néz rám, végül nem kérdez semmit.
- Liam miatt nekünk is maradni kell - közli, és egy halvány mosollyal próbál jobb kedvre deríteni.
- Most járjak örömtáncot? Ne érts félre, téged elvisellek, ezt még kedvelem is - bököm meg Niallt, mire halkan nevetve megrázkódik - de őt nem bírom.
- Komolyan mondod? Mármint rólam? - tátog, úgy tűnik, neki ennyi maradt meg. Megvonom a vállam, s abból, ahogy tesz egy hatalmas lépést felém és a karjaiba zár már tudom, ez nem volt jó döntés. - Annyira örülök neki! Az elején olyan fura voltál, de én tudtam, hogy igazából nem vagy ilyen... - kezd hadarni.
- Aha - mosolygok rá, kissé ügyetlenül megveregetem a vállát és kibontakozok az öleléséből, melyben szinte eltűnök.
Nem tartom jó ötletnek, hogy én most rajtuk kívül bárkivel is találkozzak, végül mégis követem őket a lovak lakhelye felé, ahol Mr. Wood épp tartózkodik, s Harry kiharcolja magának, hogy felülhessen az egyik lóra.
- Hű! - tágra nyílt szemekkel lép hátrébb, végül összeszedi a bátorságát és kinyújtja felé a kezét. - Ezt látniuk kell a többieknek is!
A telefonját kezdi nyomkodni, majd csalódottan veszi észre, hogy nincs térerő. Persze, miért is lenne, a semmi közepén ki akar telefonálgatni?
Nevetve kapaszkodunk össze Niallel, amikor Harry magát katonásan kihúzva, kissé rémült arccal szorítja a bőrszíjat annak ellenére, hogy Mr. Wood vezeti a lovat a ház felé.
- Csinálj egy fényképet! - követeli, még jobban kihúzza magát és a kalapját kissé a homlokába húzza, oldalt rakoncátlanul táncolnak a göndör tincsei. Egy dolgot eddig mindenképp megtanultam már az ittlétem alatt, mégpedig azt, hogy ne ítéljek meg úgy embereket, hogy nem ismerem őket, mert kettejükben kellemeset csalódtam. A két srác egymásra nevet, majd Niall a fejét rázva indul el a ház felé, hogy szóljon a többieknek Harry parádéjáról.
Tartom a tisztes távolságot, nem nagyon tetszenek nekem ezek a hatalmas állatok, de a göndör fiú annál jobban élvezi a helyzetet, kezeivel állandóan meg-megveregeti a paripája nyakát, bár egyszer gyerekesen felordít, mert a ló lehajol legelészni.
- Nem fogsz leesni róla - biztosítja Mr. Wood.
- Szaladhatok vele? - nyitja nagyra kérlelően a szemeit.
- Egyelőre nem, de ha szeretnél akkor lovagolhatsz minden nap, miután elmentek a gyerekek.
- Oké! - lelkesedik, halkan nevetni kezdek rajta, fejét felém kapja és izgatott mosolyt villant rám. - Akkor nem mehetek, amikor vannak itt gyerekek?
- Éppenséggel kijöhetsz, de ez nem a legjobb ötlet, mert ha megtudják a sajtósok, hogy itt vagytok, bizonyára megrohanják a farmot. A gyerekek nem tudnak titkot tartani, legalábbis nem ilyesmiről.
Ez az a mondat, mely egy remek ötletet születését idézi elő, viszont mielőtt elmélyedhetnék a gondolataimban vitatkozás foszlányait fújja felém a szél, majd Niall kocog felém.
- Hola Muchacho! - kalimpál Harry a ló hátáról.
- Harold! Azonnal szálljál le arról az állatról még mielőtt leesel róla! - Louis az ajtóból üvöltözik, majd nagy léptekben indul felénk és összehúzott szemekkel méregeti a lovat. Lassan Zayn is kisomfordál, kritikus szemekkel néz a szinte teljesen fekete lóra, majd óvatosan közelebb lép és megpaskolja a nyakát.
Kíváncsian nézek körbe, az ajtóban megpillantom  a legnagyobb ellenségem - azt hiszem, a mai naptól fogva nyugodtan hívhatom így - pillantásunk egy időre összeakad, haragosan meredek rá, majd egyszerre fordítunk hátat egymásnak. Azt hiszem, a fogadás megnyerése nélkül is elértem, hogy többet ne szóljon hozzám. csak nem értem, hogy ennek most mi az Istenért nem tudok örülni...

22 megjegyzés:

  1. Nagyon jo lett :) remelem Ashtonnal a kapcsolatuk a regi lesz :) siess a kovi resszel *.....*
    puszi:M

    VálaszTörlés
  2. Szia Nessa:)

    Először is nagyon szép lett az új kinézet, mivel én is csinálok ilyeneket imádom nézni ezeket:D
    A rész pedig mint mindig tökéletes lett, Liam kicsit összezavar evvel a hangulatingadozásával de gondolom mindennek meg van az oka, azért kíváncsi lennék most az ő gondolataira is:) Mirát pedig egyre jobban sajnálom, olyan elveszettnek tűnik számomra, hiába van ott Niall én Asht és Luket hiányolom mellőle nagyon:( (fan énem megszólalt:D)
    Nagyon örülök neki, hogy barátkozni kezd és nagyon várom a további fejleményeket:)
    Olyan szerencsés vagy, hogy újra koncertre mehetsz, persze nem vagyok irigy és nem sajnálom tőled, hiszen megérdemled!:) Egyszer én is látni fogom őket addig éljek:D
    xx, Faith

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm, én is imádom! Drága Ria H. megint nagyot alkotott nekem. :) Örülök, hogy tetszett a rész, lesz mindenre magyarázat a későbbiekben.
      Aranyos vagy, állj így hozzá, ne add fel az álmaid! :)

      Törlés
  3. Drága! :)
    Sajnos már rég nem kommenteltem, nem mondom, hogy nem volt időm mert hazugság lenne. Lusta voltam pedig nem szabadna annak lennem főleg nem veled kapcsolatban.
    A rész nekem vicces volt, imádom az örökös civakodásukat. A karakterek nagyon egyediek és megmondom őszíntén ez a rész jobban tetszett mint a többi. Nem a történések miatt, hanem.... Magam sem tudom miért, de kétszer is elolvastam. :D
    Várom a folytatást! :)
    Puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! :D
      Megértem, sokszor én is nagyon lusta vagyok válaszolni a kommentekre. :'D
      Örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés
  4. Nessa,ez megint eszméletlenül jó lett *-*
    Fantasztikus vagy! :) <3
    Ez a csirkés rész meg a lovas rész kifejeztten tetszett!Sikerült elérned,hogy "tűkön ülve" várjam a következő részt!! *-*

    VálaszTörlés
  5. Hola!
    (Ha már a spanyolnál tartunk. :))
    Hát Csajszi, akárki akármit mond én imádtam ezt a csetepatét. Tetszik, ahogy Liam is és Mira is kikelt a sodrából. Na és ugye jöttek a fiúk akik szépen szétszedték őket...azt hittem egyébként, hogy a végén, még egy csók elcsattan a nagy veszekedés közepette. :D Nem...nem történt. :D
    Örömmel olvastam, hogy a kis göndör is csatlakozhatott azon személyek köz, akiket Mira képes elviselni a közelébe. A tyúkos szitu óriási volt. Elképzeltem s Styles gyereket a csomó tyúkkal körbevéve, miközben megilletődött fejet vág. :D és lovagolt is...hm. kis cowboy. :) Tudom, tudom Liam a főszereplő..de imádom a Hazzás szitukat. <3 meg mindent. :)
    Azért így összegzésül az az utolsó mondat, szépen elmond mindent.
    Jövőhét ugyanitt, Drága! :)
    Sophie.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hola!:)
      Nagyon örülök, hogy tetszett ez a rész. Harry azért követ el ennyi bénaságot, mert képtelen vagyok elszakadni a karakterétől, szóval még sok minden várható tőle. :D

      Törlés
  6. Ez nagyon szupi lett! Annyira tetszik, hogy ez a blog más mint a többi.Sajnos, csak ma láttam, hogy van rész, és köszönöm annak az érzésnek, ami azt sugallta, "menj fel a blogra" !
    Várom a következő részt!
    Puszi

    Ui: Az On The Road Again Tour helyszíneiről linket tudsz küldeni? Már tudom régóta lehet tudni párat de én azóta nem láttam linket, csak mindenki mondta, hogy húha lesz itt, meg itt, és nem tudtam honnan tudják, mikor láttam kiírva valahol , hogy pár helyszínt már lehet tudni.
    Szóval (fecsegek itt össze-vissza) , egy linket kaphatok? Hátha én is találok egy szimpatikus jegyárat, országgal, és kimehetek egyre :) :* Köszi előre is ! <3 :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      http://www.ontheroadagain1d.com/ Még nagyon kevés helyszín van kint, bővülni fog a lista.

      Törlés
  7. Drága Nessa! <3
    Nagyoj tetszett ez a rész, főleg a csirkés jelenetet, meg a lovas :) Liam és Mira veszekedése már eléggé bonyolult, nem értem Liam viselkedését, nem mintha Mira-ét igen, de..... Várom a következő részt, nagyon *-*

    Ui.: Tetszik az új kinézet ^^
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! :)
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés
  8. Szia Nessa! Én csak nem rég kezdtem el olvasni a blogodat de nagyon tetszik. Az is tetszik benne hogy még nem olvastam ehhez hasonló blogot és végre valami új témájú és cselekvésű történetet olvashatok.Szóval nem szaporítom tovább a szót, a blogod eszméletlen és már várom a következő részt. Remélem hamar fent lesz :-P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon köszönöm, örülök, hogy tetszik! :)) <3

      Törlés
  9. szia, tudom h gyűlölsz engem, de ezt muszáj leirnom, hogy tisztába legyél a dolgokkal. Az egypetéjű ikrek minden esetben egyneműek és ugyanúgy néznek ki. A kétpetéjű ikrek máshogy néznek ki, nem mondod meg róluk h ikrek, inkább csak sima tesóknak tűnnek. Ha fiú-lány ikerpár, az mindig kétpetéjű.
    Na most le lehet hordani, már felkészültem

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán meglepődtem volna, ha valaki nem köt bele valamibe. Köszönöm, most már tisztában vagyok ezzel is.

      Törlés
    2. nyugodtan elküldhetsz a halálba, tőled már megszoktam. Persze h kötekedésnek vetted, pedig nem annak ment, de ha valaki ennyire gyűlöl, azzal nincs mit tenni. További jó gyűlölközést

      Törlés
  10. "Tőled már megszoktam"
    Cicavirág, csodálkozol?! Annyi szart kaptam tőled, hogy hihetetlen, minden pénteken elrontottad a kommentjeiddel a hangulatom, és még mindig nem fogod el, hogy nem vagyok kíváncsi a véleményedre. Minek olvasod a blogom? Minek írsz kommentet? Minek kérsz tőlem cserét, ráadáaul az Angelen is, amit minden pénteken lealáztál?!
    Nem kérek választ, köszönöm. Nyugalmat akarok, hogy ne legyen gyomorgörcsöm minden almalommal, amikor írsz valamit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig most jóindulattal írtam, de úgy látom a te szótáradból hiányzik a megbocsátás szó. Ásd el magad kisanyám, nem érdemled meg hogy szebben beszéljek veled, pedig én megpróbáltam

      Törlés
  11. Drága Nessa!

    Ugyan csak egy óriási csúszással, valamint indokolatlan éjjeli olvasással, de végre a rész végére értem, és bátorkodok elkergetni a keserű hangulatot. :)
    Engem tulajdonképpen az sem érdekelne, ha Mira és Luke különböző nemzetiségűek lennének, én még akkor is elhinném Neked, hogy a világ valaha vot legjobb ikertestvérei, a viselkedésük és a kialakult helyzet ellenére. :)
    Egyre inkább élvezem a körítését a blognak, hogy a farm minden egyes tulajdonsága felbukkan és megnehezíti a srácok életét. Abszolút távol áll tőlem minden ehhez hasonló, ha egyszer egy ilyen szituációba kerülnék, nem bírnám túl sokáig, valószínűleg éppen ezért tartom szórakoztatónak azt, hogy mindenki egy rencsen "bűnhődik".
    Elképesztő, hogy hétről hétre képes vagy jobbnál jobb részeket írni nekünk, és komolyan rettenetesen sajnálom, hogy a következő rész és az Angel folytatása is várat magára. Hidd el, borzasztóan hiányzik a blogod olvasása, az időhiány viszont lassan megfojt. :( Amint lesz rá alkalmam, hagyok magam után valami nyomot és remélem, ha csak egy cseppet is, de jobb kedvre tudlak vele deríteni, mert nem érdemled meg, hogy bárki egy rossz szót írjon neked/rólad.

    Csodás hétvégét és kellemes nyári pihit! :))

    xx Lu

    VálaszTörlés