2015. július 8., szerda

57.rész Összedőlt kártyavár

Sziasztok! :)
Hosszas 1 hete várakozás után meghoztam a várva várt részt, és nem is nagyon akarom húzni az időtöket, csak annyit mondanék, hogy nagyon köszönöm a kommenteket az előzőhöz, és hamarosan válaszolni fogok rá, de most elég sok minden összegyűlt nekem a hétre, és még nem tudtam rá időt szakítani.
N. xx

Csend telepszik ránk, egy pillanatra csak kettőnk légzése hallatszik, az övé egyre hevesebb lesz, míg én megkönnyebbülök attól, hogy végre elmondtam. Olyan érzés, mintha levennének valami nehezet a hátamról, és helyette szárnyakat kapnék, most már itt az ideje annak, amit annyira vártam, hogy tervezgessünk, babaholmikat vásároljunk és babaváró képeket készítsünk.
Azt várom, hogy a tenyere szeretetteljesen elterüljön a pocimon, mint ahogy az enyém szokott minden alkalommal, ehelyett a teste megmerevedik fölöttem, és amikor felpillantok hatalmas, tágra nyílt szemekkel néz maga elé, és megmondani sem tudom, hogy mire gondolhat éppen, holott alig néhány perccel ezelőtt még azt gondoltam, hogy képes vagyok az arca által belelátni a fejébe.
- Liam? - próbálom megtalálni a pillantását, elhúzza a kezét és egy hirtelen mozdulattal lefordul rólam. A torkom kétségbeesetten szorul el, de nem engedem át magam a pániknak, csak meglepett, feldolgozza.
- Csak szórakozol velem, ugye? Mira, ez nem vicces - megbántottan nézek rá, a tekintete zaklatottan keresi az enyém. Tudja ő is, hogy nem szórakozok, és reménykedek abban, hogy a szemében ülő rémület és kétségbeesés valahogy örömbe megy át.
- Nem - motyogom, mire megfeszül, és a fejét hitetlenkedve ejti a tenyerébe.
Egy ideig csak nézem, sokkosan próbálom elhitetni magammal, hogy ez csak átmeneti, Luke is arra kért, hogy adjak neki időt. A takarót magammal húzva mászok oda hozzá, és az arcomat a hátához simítom, a lehető legkisebb reakciót sem váltom ki belőle.
- Mióta? - motyogja érzelemmentes hangon.
- Miután elmentetek tudtam meg - amint kimondom hitetlenkedő, gúnyos nevetés szakad ki belőle. Nem hallottam ezt, mióta... legalább mióta elhagytuk a farmot. - Ez a 10. hét - a kezem a hasamra simítom, elmosolyodok annak a gondolatára, hogy a kis pöttyöm lassan már kezd igazi kisbaba formát ölteni. Igyekszem megnyugtatni a kapkodó szívverésem, mert minden rendben lesz, muszáj mindennek rendben lennie.
- És én ezt miért csak most tudom meg? - meglepetésként ér hogy felugrik, felkapja a földről az alsóját és felrántja magára. Könyörgök azért, hogy ez legyen a legnagyobb problémája.
- Mert nem gondoltam, hogy telefonon akarnád hallani - hatalmas szemekkel nézek rá, magamhoz ölelem a takarót és idegesen gyűrögetem. - Azt akartam, hogy először te tudd meg, de tegnap Luke észrevette a pocakom.
- De hát nincs is pocakod, Mira! Mondd, hogy hülyítesz, kérlek! 10 hetesen már látszódnia kellene, de te ugyanolyan vékony vagy!
- Azért, mert kicsi! - szólalok meg hangosabban, kissé pánikba esve, az arcomon forró, kétségbeesett könnyek szánkáznak le. Kibontakozok a takaróból és nem érdekel, hogy teljesen pucér vagyok, azt szeretném, ha észrevenné. Kétségbeesett tekintete a hasamat nézve ugrál, majd a testtartása meginog, és leomlik az ágyra ugyanabban a pózban, ahogy felkelt. Kapkodva veszem fel a bugyim és magamra kapom az ingét, nem dühös, csak ijedt, ami nem jelenti azt, hogy nem akarja a kisbabánkat. Lefejtem az ujjait az arcáról, az ölébe mászok, szükségem van rá, de a karjait éppen csak annyira fonja körém, hogy ne vágódjak hátra.
- Kicsi - suttogja, tekintetét az ing takarta területre szegezi.
- Igen - keresem meg a kezét, és megszorítom. - Tudom, hogy ez most nagyon hirtelen jött, nekem is, de... - az ujjai kibontogatnak az ingéből, ami hatalmas rám, és beburkol az illatával. Levegőért kapkodok amikor mutatóujjával megérinti a csupasz bőrt, a fejem az övének támasztom és lehunyom a szemeim. - Annyira akarom, hogy megszülessen ez a kis csöppség, Liam, és vele együtt mindent.
Hallom az éles lélegzetvételeit, elveszi a kezét és kapkodva bebugyolál, a szemeim kipattannak a tettére. Kimászok az öléből, a bőröndhöz sietek és előhalászom a borítékot, amiket tegnap Luke olyan hatalmasra nyílt szemekkel nézegetett. Megmutatom neki a kis maszatunkat, az apró, sötét pontocskát a szürkeségben, és a fejét harmadjára is olyan kétségbeesetten ejti a kezei közé. A torkom elszorul, de ezúttal sokkal inkább a düh miatt.
- Azt hittem... azt hittem örülsz majd.
- Mit vársz most, Mira? Az éjszaka közepén közlöd velem, hogy terhes vagy, és repesnem kellene a boldogságtól?! - csattan fel, elrántja a kezeit az arca elől, és már igenis haragosan néz.
- Az éjszaka közepén 20 perccel ezelőtt még arról beszéltél nekem, hogy közös jövőt akarsz velem! Itt van, Liam, ő a jövőnk! - kiáltom kétségbeesetten. - És igen, örülnöd kellene, mert én örültem, és örülök! - hiába törlöm le hevesen, a könnyeim megállíthatatlanul folyni kezdenek az arcomon.
- Én csak azt akartam, hogy többet legyünk együtt, hogy összeköltözzünk, legyen egy kutyánk, vagy bármi, amit akarsz, nem egy gyerekre gondoltam - hevesen rázza a fejét, ujjai a hajába tépnek. - Én erre nem vagyok kész, Mira.
- Nem? - suttogom, az alsó ajkam remeg a feltörni készülő zokogástól, és a bennem növekvő dühtől. - Nem akarod?
- Nem, Cica - néz rám hatalmas, kétségbeesett, és bocsánatkérő tekintettel. Nem kiabál, a hangja remeg, jobb kezének rövid körmei a bal tenyerébe vájnak. Ahogy kimondja sikoltani, üvölteni akarok, tudatában vagyok annak, hogy szerelmes vagyok belé, és alig néhány perccel ezelőttig azt hittem, hogy ő is szerelmes belém, de a lelkemben fellobban egy érzés, ami vele kapcsolatban új. Gyűlöltem én már ezt a srácot, féltem tőle, kételkedtem benne, kedveltem, szerettem, és zuhantam bele ebbe az érzésbe, most viszont az egyetlen amit kivált belőlem az a mélységes elhagyottság érzése. De ennél erősebb jelenleg a harag, legszívesebben beverném az arcát, amiért cicának mer nevezni, a mellkasának akarok esni és addig ütni amíg rá nem jön, hogy amit mondott baromság.
- Nem - súgom ehelyett döbbenten, majd lassan ránézek. Kerüli a pillantásom, egyáltalán nem is néz rám. - És mi van azzal, hogy számíthatok rád? Mi van azzal, hogy állítólag szeretsz? Liam, az egyedüli ami miatt én nem ijedtem meg az az, hogy én szeretlek, és azt hittem, hogy ennek a babának nálad jobb apukája nem is lehetne majd, de tévedtem! - a hangom egyre hangosabb lesz, és a düh mellé pánik is csatlakozik.
- A rohadt életbe, Mira, nem azt vártam, hogy egyszer ezt mondod majd nekem! Nem most, még mielőtt kiforgatnád a szavaim! Szeretlek, az Isten szerelmére, ne feltételezd azt, hogy nem! Szeretlek, de...
- De?! - üvöltöm - Akkor nem lenne de, meg sem fordult volna a fejedben, hogy azt mondd, nem akarod! Nem terveztük, de a fenébe veled, nekem eszembe se jutott, hogy nem akarom! Nem érdekel a karrierem, nem érdekel, hogy mit gondolnak mások, hogy ezután lehet sose kapom meg azt a figyelmet, amit most igen! Mióta tudom csak az jár a fejemben, hogy milyen lesz veled ez az egész, de életem során senkiben nem csalódtam még akkorát, mint most benned! - a hangom sokkal inkább pánikba esett sikoltozás, mintsem bűntudatkeltő ordítás. Kétségbeesett könnyek gurulnak végig az arcomon és az egész testem remegni kezd, eddig abban a tudatban éltem, hogy vele minden rendben lesz, egy család leszünk, de így már nem tudom mit fogok csinálni, arra sosem készültem fel igazán, hogy ezt mondja. - Semmit nem változtál, Liam, még mindig ugyanolyan önző seggfej vagy!
Tenyereivel eltakarja előlem az arcát, de ez most mindennél jobban idegesít, szeretném letépni a kezeit és kényszeríteni, hogy nézzen rám.
- Menj el, jó? - ziháló lélegzetem, és a következő üvöltésemhez szükséges levegő által csapott zajban is tökéletesen hallom a hangját, ahogy halkan ezt mondja. A szemeim teáscsészényire kerekednek, kirobban belőlem a zokogás, miközben megragadom a bőröndöm és a telefonom, de mielőtt kilépnék észreveszem, hogy az ő ingét viselem. Gombok repülnek szét a szoba minden sarkába miközben letépem magamról, majd minden erőmmel az arcába vágom, és hatalmas csattanást verve becsapom magam után a szobaajtót. Kapkodva túrom fel a bőröndöm, már nem érdekel, hogy mit mivel veszek fel, próbálok lecsillapodni, a zokogásom csuklásba megy át, de már ez is haladás számomra. A cipőm, amiben érkeztem belevágom a bőröndbe, helyette felrángatom a lábaimra a kedvenc, széttaposott, hírességhez nem méltó tornacipőm, majd kimenekülök az ajtót. Csepereg az eső, de nem érdekel, jobb is hogy elküldött, mert egy perccel se tovább tudnék egy térben tartózkodni vele, viszont nem tudom, hogy most mihez kezdhetnék. Nem hagyom, hogy átvegye fölöttem az uralmat a maró fájdalom és zokogás, a kapuig rohanok, majd rángatni kezdem, de nem enged, csak kulccsal juthatok ki, de én már vissza nem megyek oda. Leomlok a kerítés tövébe és igyekszek rendesen lélegezni, előhúzom a telefonom és azt a személyt hívom, akire tudom, hogy számíthatok bármikor, és az ő ígéretei nem olyan üresek, mint Liamé. Egy ideig kicseng, kétségbeesetten várom, hogy felvegye, de kinyomja, amikor újra hívom ismét, harmadjára pedig már csak a hangpostája fogad. A lábaim kicsúsznak alólam és fenékre huppanok, miközben egyre jobban csepereg az eső, és a könnyeim újból megindulnak. Két kézzel szorítom a telefonom és hívom újra Niallt, de nem veszi fel, az eddig elnyomott kétségbeesés pedig eluralkodik rajtam. Könnyek homályosítják el a látásom, majd szánkáznak végig az arcomon, melyet a tenyerembe temetek és hangosan zokogni kezdek. Ezt az egészet nem így terveztem, annyira hittem benne, hogy minden úgy lesz ahogy én azt megálmodtam, ehelyett most azt sem tudom, hogy hova mehetnék, de talán ez a legkisebb problémám. Remegnek a kezeim, majd realizálom, hogy az egész testem remeg, szükségem van valakire, és az zakatol a fejemben, hogy vajon miért nyomott ki Niall. Tudom, hogy éjszaka van, és valószínűleg alszik, de eddig akárhányszor, akármikor hívtam felvette, most pedig amikor a legnagyobb szükségem lenne rá egyszerűen kinyomja. Sosem csinált ilyet, soha, és a lehető legrosszabbak jutnak eszembe, talán elege lett belőlem és már nem akar a barátom lenni, vagy ami még rosszabb, hogy talán történt vele valami. Remegve, az orromig sem látva a könnyeimtől keresem meg Harry számát a telefonomban, és amikor kómás hangon beleszól fuldokló, fojtogató sírás szakad ki belőlem.
- Jézusom, mi az, Mira? Mi a baj? - a hangjából egy századmásodpercnyi idő alatt eltűnik az álom, aggódva szólítgat, de nem vagyok képes másra, mint érthetetlenül nyöszörögni Liam és Niall nevét. - Kérlek, Mira, így nem tudok segíteni. Mondj valamit!
- Gyere értem -  nyögöm artikulálatlanul, homlokom felhúzott lábaimnak döntöm, tudat alatt tisztában vagyok vele hogy abba kell hagynom amit művelek, nem magam miatt, hanem a kisbabám miatt, de nem megy. - Harry - levegő után kapkodok, úgy érzem, mintha a mellkasomra ezer tonnás súly nehezedne és elzárná előlem a levegőt. - Kérlek!
- Hol vagy? - kérdezi remegő hangon, a háttérből behallatszódó különböző hangokból ítélve már szedelőzködik is.
- Liamnél - bököm ki, de ennek a fele csuklásba fullad, valahogy mégis megérti.
- Indulok - jelenti be komoly hangon, és ezért a szóért rettentően hálás vagyok még akkor is, ha újabb rázkódó zokogás tör rám. - Próbálj megnyugodni, jó? Lélegezz mélyeket, bármi is történt, nem éri meg, hogy sírj miatta, ebben biztos vagyok.
Nyugodtan beszél hozzám, próbálok a hangjára összpontosítani, a háttérből hallom ahogy beindít egy autót, egy ideig a térdemnek döntött fejjel ki és beszívok, a tarkómra hulló vízcseppek lehűtik a fejem, de egy idő után a gondolataim elkalandoznak. Niallt akarom, nem tudom miért nem vette fel, vagy miért nem hív vissza. Kétségbeesetten próbálok megnyugodni és épp ez az, amiért nem megy, nem tudok szabadulni a kínzó gondolataimtól, hogy egyedül leszek, egyedülálló szülőként, támasz nélkül. Képes vagyok egyedül is megteremteni mindent, ami megvehető egy gyereknek, ez mindig is így lesz már, de nem tudom milyen anya lennék, legfőképp nem akkor, ha senki más nincs velem. Tudom, hogy Luke ott lenne, de ő a testvérem, és nem utolsó sorban nem Liam, akivel igazán akartam volna ezt. A tökéletes kis családunk gondolata összetört bennem és már csak azt látom magam előtt, hogy egyedül próbálok ellátni egy kisbabát, boldoggá tenni, megadni neki a pénzbeli dolgok mellett minden szeretet. Szeretem, és tudom, hogy ő is szeretne engem, mert az ilyen kis picike lényekbe, mint egy baba a szeretet bele van programozva az anyukája iránt, de szükségem lenne egy másik szeretetre, arra, amit néhány órával ezelőtt még megkaptam. Vagy legalábbis azt hittem, de már ki tudja. teljesen összezavarodok, kételkedni kezdek az elmúlt hónapok alatt hallott őszintének hitt szavaiban, megnyilvánulásaiban, mindenben, holott tudom, hogy ezek nem lehettek hazugságok.
Az eső újra felerősödik, eláztatja a hajam és a ruháim, már alig hallom Harry hangját, pedig még mindig beszél, a pánik elszorítja a mellkasom és a gondolataim, amiktől félek betöltik a fejem. Rossz anya leszek, elrontok valamit, miattam fog megsérülni a kisbabám, mert nem leszek képes ellátni, vagy boldogtalan lesz, és én is az leszek.
Az autó hangjára felemelem a fejem, lámpák világítanak az arcomba, de már nem tudom, hogy az esőtől, vagy a könnyeimben látom alig a kiugró magas fiú alakját, megpróbálja kinyitni a kaput, majd visszaszalad a kocsihoz és kinyitja egy kulccsal.
- Mira - suttogja a nevem, tágra nyílt, döbbent tekintettel törli meg az arcom, egy esernyőt tart kettőnk fölé, de nekem már mindegy.
Zokogva markolom meg az ingét és próbálom közelebb húzni magamhoz, fél kézzel szorít a mellkasához és megnyugtatóan suttog, miközben arcát elázott hajamhoz dörgöli. Életem során soha olyan keservesen még nem sírtam, mint most a karjaiban. Felnyalábol, nem tudom hogy csinálja, de nem üt meg az esernyőjével, és fölém tartja még úgy is, hogy ő félig ázik, nekem meg már mindenemből egy tóra elengedő vízmennyiséget lehetne kicsavarni. A kocsiban maxra állítja a fűtést, hátulról elvesz egy pokrócot és bebugyolál vele, majd berakja a csomagtartóba bőröndöm és elfoglalja a helyét mellettem. Az arcom a tenyerembe temetve hüppögök, a melegben lassan felolvadok és csak most kezdem igazán érezni, hogy mennyire hideg volt kint. Tenyerét a tarkómra helyezve simít meg, nem indulunk el, a kocsiban a fűtés zúgása és az eső kopogásán kívül csak az én keserves hüppögésem lehet hallani. Amikor rájön, hogy vigasztalhatatlan vagyok elveszi a kezét, egy ideig még csinál valamit, majd elindulunk, és nem bírom ki, hogy ne nézzek vissza Liam házára.
- Összevesztetek? - kérdezi csendesen, lassan felé fordítom a fejem, göndör tincsei kócosak, félregombolta az ingét, melyhez melegítőt kapott fel, látszik rajta, hogy én rángattam ki az ágyából, emiatt meg sem merem nézni hogy hány óra van.
Szipogva bólintok, a fejem lüktet, fázom, a ruháim idegesítően tapadnak rám és az egész testem reszket, de nem ezek okozzák.
- Mi van Niallel? - kérdezem félve, szemöldökét összevonva néz rám.
- Nem tudom, nála van Flora, szerintem minden rendben vele, miért?
Felgyorsul a légzésem, az érzés, hogy Florát választotta helyettem úgy ér, mintha fejbe vágnának valami nagy és nehéz tárggyal.
- Mert amikor hívtam kinyomott - a mondatom utolsó szavát már alig nyöszörgöm, legszívesebben felhúznám a lábaim és összegömbölyödnék, de már így is eláztattam a kárpitot, ezért csak a fejemet döntöm az ablaknak és eltakarom az arcom a kezemmel.
- Biztos vagyok benne Mira, hogy nem szándékosan csinálta - érzem magamon a pillantását, megérinti a lábam és próbál belém valami életet lehelni, de ez egyszerűen lehetetlen.
Nem beszélgetünk többet, fáj a fejem és szédülök, mégsem apadnak el a könnyeim. Hálás vagyok Harrynek, mert kiszed a kocsiból engem és a cuccom is, és egyetlen panasz nélkül támogat be a házába.
- Csinálok neked egy forró fürdőt, jó? Aztán beszélgethetünk, ha szeretnél, vagy lefekhetsz - aprót bólintok, segít leszenvedni a lábamról a csónakká változott cipőm és nem szól azért sem, mert medencét csinálok az előszobájából. Próbál magával nógatni, de nem szeretnék az egész házon keresztülfolyó kis patakot létrehozni, ezért ott maradok amíg vissza nem jön. Később rájövök, hogy mindegy mikor mentem volna vele, akkor is vizes lesz utánam minden.
Nyom egy puszit a homlokomra, és annak ellenére, hogy egy száraz testrészem sincs erősen, megnyugtatóan magához ölel azt sugallva, hogy rá számíthatok. Megrázkódok, majd mielőtt újra bömbölni kezdenék elhúzódok tőle, reménykedek abban, hogy, később is számíthatok majd rá, és ez az ígéret nem olyan, mint Liamé. Vagy Niallé...
Valószínűleg nem túl gyakran használja ezt a fürdőszobát, makulátlan tisztaság uralkodik, a kádban forró, illatos víz gőzölög hívogatóan, a szennyes kosár tetejére néhány ruhadarabot helyezett el nekem. Leszenvedem magamról a ruháim, még a melltartóm és a bugyim is teleszívta magát vízzel, a pillantásom találkozik a mosdókagyló fölötti tükörben megjelenő önmagammal, és a látványtól újra könnyek kezdenek végigfolyni az arcomon. Az arcom vörös és duzzadt, csakúgy mint a szemeim, a hajam félig szárazon, félig nedvesen áll mindenfelé, és valamikor elharaptam a szám. Lehajtom a fejem, a kis pocakom most először nem megmosolyogtat, hanem legörbíti a szám, ettől függetlenül ugyanolyan szeretettel simítok végig rajta.
Olyan, mintha ezer tű döfködné a testem, amikor beleereszkedek a vízbe, lefekszek, hagyom szétterülni a hajam, és néhány másodpercig üres tekintettel bámulom a csempét, mielőtt mosakodni kezdenék. A testem lassan felolvad és a víz segít csillapítani a fejem lüktetését, nem tudom, hogy Harrynek honnan van női tusfürdője, de nem is érdekel, csak megmosakszok, aztán ülök a kádban és hagyom végigfolyni a könnyeket az arcomon, nem mintha amúgy bármi is megakadályozná őket abban, hogy előtörjenek. Nem hagyom eluralkodni magamon a pánikot, helyette kiszakad belőlem a csalódottság és az elhagyatottság érzése, és lassan tudatosul bennem, hogy legyen akárhány veszekedésünk még, ami köztünk volt, annak valószínűleg vége. Csakhogy ez nem olyan lesz, hogy idővel majd túllépek rajta mert nem kell többet látnom, nem, őt fogom látni egy kis apróságban, és hirtelen abban kezdek reménykedni, hogy kislány lesz és inkább Hemmings géneket örököl, bár valószínűleg akkor is örökké Liam vonásait fedezném fel benne.
- Most mi lesz, Maszat? - súgom szipogva, a térdemnek döntött fejjel. Lassan eluralkodik rajtam a saját magam iránt érzett düh, amiért ilyen szánalmas vagyok. Nem lesz semmi, semmi amit nélküle ne tudnék elviselni és végigcsinálni, nincs szükségem rá.
Hazudok magamnak, de ez elég erőt ad ahhoz, hogy kimásszak a kádból, megtörölközzek, majd felvegyem a számomra kikészített nagy pólót és térdnadrágot ami a bokámig ér. Rendet rakok magam után, megtörlöm a hajam és kifésülöm, majd kilépek a fürdőszobából. Harrynek sincs kisebb háza mint a többieknek, a lentről szűrődő hangokat követem, hogy megtaláljam. Nyoma sincs már az általam létrehozott kis pataknak sehol, és a tócsám is eltűnt a nappaliból, a hangok a konyhába vezetnek és Harry apró, bizonytalan mosollyal néz rám.
- Jobban vagy? - kérdez óvatosan, az arcomat dörgölve bólintok, miközben a mikróhoz lép és kivesz két bögrét.
Int, hogy kövessem, mindössze egy kezében megtartja a bögréket, a másikat a vállamra helyezi és úgy terelget magával. Letelepedik a nappaliban elnyúló kanapéra, az asztalra teszi a bögréket és türelmesen megvárja amíg leülök mellé, majd felém nyújtja az egyiket.
- Köszönöm - fogom az ujjaim közé, a felszálló meleg gőz simogatja az arcom. - Sajnálom, hogy...
- Nem kell bocsánatot kérned - vág a szavamba.
- Nem értem el Niallt, és...
- Mira - sóhajt fel elnézően - semmi gond, tényleg.
Lehajtom a fejem, felhúzom a lábaim és összegömbölyödve kortyolok bele a meleg kakaóba. Néhány percig mindketten csendben vagyunk, próbálom összeszedni a gondolataim és elmondani neki, de már félek.
- Mondott neked valamit? - puhatolózik, mélyet sóhajtva dörzsölöm meg a szemem.
- Nem tudta, hogy jövök, senki sem tudta, mert meglepetést akartam - nagyot nyelek, igyekszem legyűrni a hangom remegését. - Terhes vagyok, Harry.
Átölelem magam, nem is merek ránézni, de észlelem, hogy egy pillanatra megdermed mellettem, majd ugyanolyan türelemmel és támogatással a hangjában szólal meg, ahogy azt eddig is tette.
- Hanyadik hét?
- Tizedik - pillantok fel, titkolni sem tudná az arcára kiülő meglepetést, és kissé zavartan, nem túl feltűnően próbál végigmérni, de a pólójában nem is látszik rajtam semmi.
- Hű - pislog meglepetten - nem is tudom mit mondjak. Örülsz neki, vagy... ?
- Igen - hajtom le a fejem, a hajam az arcomba esik és lehullik a mellkasomra, miközben az egyik tenyerem a hasamra simítom. - Eddig örültem, de Liam - a hangom elfúl, ösztönösen hajtom le úgy a fejem, hogy a hajam az arcomba hulljon és eltakarjon - megmondta, hogy nem akarja.
Hallom, hogy élesen beszívja a levegőt és ismét megfeszül, nem szól semmit, mozgolódik, majd óvatosan elsimítja a hajam az arcomból és magához húz. Szemében őszinte sajnálattal néz rám, a fejemet a mellkasához fogja és gyengéden tart a karjaiban míg én újra sírni kezdek.
- Nem tudom mit csináljak - nyöszörgöm, belefúrom az arcom a ruhájába, a testem önkéntelen rázkódik meg amikor levegőt veszek.
- Ez az egész egy nagy félreértés lehet, csak összezavarodott, hagyd gondolkodni, és minden rendben lesz, ő nem olyan, aki magára hagyná a gyerekét, vagy téged, hiába hangzik ezek után hülyén, hogy ezt mondom. Nyugodj meg - simogatja a hajam és a hátam - minden rendbe fog jönni, hidd el.
- Elküldött - hüppögök remegve - azt mondta, menjek el.
- Szerintem csak arra gondolt, hogy hagyd egyedül, menj át egy másik szobába - mormolja mély hangján a fülembe. Az ölelése biztonságérzetet ad, és olyan megingathatatlan a jelenléte, mint egy hegyvonulat. Talán igaza van, de ha nem így lenne se tudtam volna ott maradni. - Ne sírj, Mira.
Nem tudok rájönni, miért ismételgeti ezt olyan kitartóan, és tart magához, míg én megállíthatatlanul rázkódok és hüppögök. Talán kicsit több mint egy éve Luke tartott ugyanígy a karjaiban azzal a különbséggel, hogy akkor Ashton után sírtam, de az a szakítás gyerekesnek tűnik már a most történtekhez képest. Az életem egyetlen mondat miatt teljesen szétcsúszott, nem vagyok ura önmagamnak, nem tudom mi történik.
Tompa hangok szűrődnek be, de nem elég hangosak ahhoz, hogy felfigyeljek rájuk, így csak a másik oldalamra fordulok és alszok tovább. Nem tudom mennyi idő telik, és amikor kinyitom a szemeim azzal sem vagyok tisztában, hogy hol vagyok, ujjak simogatják az arcom, és Niallel találom szemben magam. Az ágyam mellett ül a padlón, elgondolkozva simogatja az arcom, majd amikor kipattannak a szemeim az ő kékségei egyből megtalálnak.
- Mackenzie - súgja , még azt sem tudom melyik kontinensen vagyok, kinek a házában és hány óra, de amint meglátom arcul csap a felismerés, és zokogva rángatom közelebb magamhoz. Arcát az enyémhez simítja és átölel, de ez nekem most nem elég, ő pedig képes szavak nélkül is kitalálni a gondolataim. Bemászik mellém, a nyakát ölelve bújok hozzá, míg ő mindkét karjával átölel és halkan csitítgatva bocsánatot kér, amiért nem vette fel nekem. Megértem, mégsem tudom megakadályozni a vádló mondatot ami artikulálatlanul, hüppögve bukik a számon.
- Őt választottad.
- Bárcsak visszacsinálhatnám, Mack, bárcsak megnéztem volna, hogy te hívsz. Megértem ha haragszol - arcát az enyémhez simítja, tudatni akarom vele hogy nem haragszok, de nem megy. Szükségem van rá, de mielőtt beszélnénk erre is szükségem van. Nem próbálkozik azzal, hogy szavakkal nyugtasson meg, csak ölel, simogatja a hátam és velem van, mígnem magamtól elcsitulok, és a zokogásomból már csak halk hüppögés marad.
- Mondd el, mi történt - simít végig az arcomon, letörli a könnyeim, és válaszok után kutat a tekintetemben.
- Nem tudod? - kérdezem halkan, meglepetten.
- Harry azt mondta, összevesztetek és nagyon kiakadtál, de az indokot nem árulta el, hiába követelőztem. Próbáltam Liamet hívni de nem vette fel, lehet jobban is járt - morogja a hangjában némi fenyegetéssel, de nem vagyok biztos benne, hogy képes lenne kárt tenni bárkiben is, nemhogy az egyik legjobb barátjában.
Befelé billentem a fejem, a hajamba túrva húz közelebb magához és puszit nyom a homlokomra, szörnyen fáradtnak érzem magam, a szemeim duzzadtak, csak aludni akarok tovább és elfelejteni mindent, viszont egy idő után a hisztim ellenére kimászik mellőlem, és megígérve hogy visszajön elhagyja a szobát. Az ágy közepén ülve, magamra húzva a takarót várom, hogy visszatérjen, és perceken belül újra megjelenik a kezében egy tálcával. A gőzölgő péksütemény és narancslé mellett először az a néhány szem ide-oda guruló gyógyszer ragadja meg a pillantásom és előcsalja a hányingerem, amit eddig vagy nem vettem észre, vagy csak nem akartam róla tudomást venni. Az ajtóban Niall mögött Harry dugja be a fejét, az arcára kis mosolyt varázsolva köszön nekem és úgy tesz, mintha semmi se történt volna.
- Szia Mira - mosolyog rám, zöld szemei barátságosan csillognak. - Behoztalak, miután elaludtál.
- Köszönöm - húzom erőtlen mosolyra a szám, Niall leül mellém, fészkelődik, majd az ölembe teszi a tálcát.
- Jobban vagy? - kérdez óvatosan, a tálcára nézek és próbálom elrejteni előle legörbülő ajkaimat, megvonom a vállam és halkan igent suttogok, míg Niall félresöpri a hajam és a tarkómat simogatva biztat evésre.
- Ha kellenék, tudod hol találtok.
Szöszke barátom apró bólintással válaszol, egy ideig némán kommunikálnak egymással, majd Harry elmegy, mi pedig kettesben maradunk.
- Vedd be, segít - bök a gyógyszer felé, de tagadóan rázom a fejem. - Látom, hogy rosszul vagy, Mira, ez csak egy advil.
- Nem veszem be, nem lehet - sütöm le a tekintetem, a számhoz emelem a poharat és belekortyolok a hűs, friss narancslébe. Nem szól semmit, és egy ideig én sem beszélek, csak aprókat harapok az ételből és próbálom összeszedni, hogy mit is fogok neki mondani. Ezt az egészet nem így képzeltem el, most még Liam karjaiban kéne aludnom, vagy az ölében ülni, nézni az aráról letörölhetetlen büszke vigyort, miközben együtt elmondjuk neki. Ehelyett most itt ülök takaróba csavarva Harry házának egyik szobájában, ahová ő cipelt be miután álomba sírtam magam, és fogalmam sincs, hogy mihez kellene kezdenem. Leeresztem a péksüteményt, mert már nincs étvágyam, a tekintetem könnyek homályosítják el, de kidörzsölöm a szememből még mielőtt lefolynának az arcomon.
- Mack...
- Nem vagyunk már együtt - jelentem ki félhangosan. Nem mondtuk ki konkrétan, de így van, részemről a kapcsolatunk véget ért abban a pillanatban hogy azt mondta, nem akarja a kisbabánkat. De a bőröm alatt tudom, hogy ha most idejönne és bocsánatot kérne megváltozna a döntésem, még ha kételkednék benne akkor is, mert szeretem és szükségem van rá, és tudom, hogy képes lennék elérni, hogy ugyanúgy várja a 9. hónap végét, ahogy én.
Elerednek a könnyeim, nem fuldoklok, nem kapkodok levegő után, csak halkan sírok, míg Niall döbbenten néz rám néhány másodpercig, majd közelebb húzódik, körém fonja a karjait és a tálcát arrébb helyezve az ölébe húz.
- Mi történt? - kérdezi halkan. - Miért nem tudtam, hogy itt vagy?
- Csak tegnap jöttem - kézfejemmel a könnyeimet törölgetem, szeretnék erős lenni és nem mutatni hogy fáj, és szeretném ha valóban nem is fájna ennyire. - Senkinek nem szóltam, meglepetést akartam neki.
Tekintetével úgy néz, mintha a történet végül ott érne véget, hogy esetlegesen egy másik lánnyal találtam őt. Túl jól ismerem, és az arcát elöntő méregből ezt szűröm le.
- Niall, én... annyiszor akartam elmondani neked, beszélni róla veled, de nem lett volna fair vele szemben, így megtartottam magamnak és kivártam amíg eljöhetek.
- Miről beszélsz? - fürkészi az arcom, kék tekintetében értetlenség ül. - Mit akarsz mondani nekem?
Most is olvasok az arcáról, azt hiszi, hogy köze van a szakításunkhoz, hogy talán megváltoztak az érzelmeim iránta, holott nem, még mindig a testvéremként tekintek rá, csak már azt kívánom, bárcsak ő lenne Liam helyében, bárcsak olyanok lennénk, amilyenek most vagyunk barátokként, de az ő kisbabáját várnám.
- Babát várok, Niall - motyogom alig hallhatóan. A testtartása megváltozik, a szemében egyszerre gyúl meglepetés, kíváncsiság, és kellemetlen felismerés, mert valószínűleg pillanatok alatt összerakta, hogy akkor miért ülök bőgve az ő ölében, Harry házában, és miért mondom azt, hogy nem vagyunk együtt.
- Az a seggfej - motyogja maga elé, rám sem pillantva, de a karjai szorulnak körülöttem, a szeméből eltűnik minden és düh veszi át a helyét. Visszafogott lélegzettel tűröm, hogy az öléből az ágyra tegyen, s amikor felpattan arra számítok, hogy kiabálni kezd a felelőtlenségünkért, ehelyett fennhangon szitkozódva az ajtó felé ront, és kivágja. - Szétszedem azt a barmot!

38 megjegyzés:

  1. JÉ-ZU-SOM! :O Ezt a seggfejt! Miii ez??!! Ezt, ha nem Niall öli meg, majd én! Ez egy akkora Balfék-Tuskó-Barom-Hülye-Izééékaa! Te jó ég! Kis részem megérti Liamat, nagyrészem pedig Niallnak szurkol, hogy változzon át Hulká és döngölje a földbe őt. Ez egy akkora csalódás volt, pedig tudatalatt tudtam, hogy így fog reagálni!
    Megsirattam ezt a részt, pedig nem vagyok az a bőgős típus, eskü! Ez a rész annyira.. annyira.. Fantasztikus lett!! De mégis.. uhmmm..
    A helyesírásod elképesztően fejlődött! Talán egyet találtam, az is Nagybetűs hiba (ha van ilyen egyálltalán.. :P) volt.
    Szegény Mira! :( Niallt teljesen megértem, habár egy kicsit még haragszom rá.
    Amikor a vége úgy fejeződött be, hogy "Szétszedem azt a barmot!" egyszerűen elvigyorodtam és még egy ördögi kacajt is elengedtem.
    Mindezek ellenére még mindig hiszek a Liam+Mira párosban. Remélem, hamar eljön a rész, amikor rózsaszírmokkal körülvéve, az ablaka alatt ad egy szerenádot neki, majd térdenállva esedezik a bocsánatáért! ;) :DD
    Imádtam, várom a következő részt, amit egyébként Görögországból fogom olvasni! :)
    XxxLilla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D
      Hah, azért még ne öljük meg őt, lesz még bőven szerepe.
      Köszönöm szépen, a helyesírásomon volt mit fejleszteni, szóval annak nagyon örülök, hogy már nem olyan borzasztó mint volt.
      Jó szórakozást neked Görögországban! <3

      Törlés
  2. Ui: Bocsi a csúnya szavakért!
    Ui2: ELSŐ KOMI!! ^-^ JUHÉ!

    VálaszTörlés
  3. Sziaa! Én vagyok az első! *.*
    Hihetetlen, ahogy írsz Nessa! Nagyon sajnálom, hogy így alakult a történet, de biztos vagyok benne, hogy végül minden rendbejön. Liamet majd észheztéríti a szerelem és a barátai. Remelem azért Niall jól helyrerakja. Az elejétől kezdve elolvastam a történetet, de eddig még nem írtam Neked. Az összes blogod olvastam, mind zseniális es érződik, hogy az elmúlt években mennyit fejlődtél írás terén. Újra elolvastam a napokban A zaynes sztorit, az előző heten meg a harryset. Nem tudok mit kezdeni magammal miközben várok az új részre, ráadásul annyira jól csavarod az eseményeket, hogy minden szerda este így végződik: 'Miéért?'
    Összességében annyit szeretnek mondani, hogy remek írónő vagy es remelem meg sokat olvashatok Tőled! Gratulálok az eddigiekhez és sook sikert és ihletet a továbbiakban!
    Puszi: Ági
    (Bocsi, ha van helyesírási hiba, telorol vagyok es picit késő van mar)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj nem is első vagyok, de mentségemre legyen mondva, mikor elkezdtem írni, akkor meg nem volt komment :D

      Törlés
    2. Én is voltam már így :DD
      xxxLilla

      Törlés
    3. Szia!
      Jaj, nagyon drága vagy, köszönöm szépen! <3 <3 <3

      Törlés
  4. JÓ ÉG! JÓ ÉG!
    Nessa, annyira tudtad hozni a hangulatot a résszel! Beleszerettem ebbe a részbe, esküdni merek, hogy ez eddig a legjobb. Tudom, hogy ezt már sokszor mondtam, de tényleg nagyon tetszett.
    Tudod, be kell valljam, hogy tudtam hogy ez fog történni. Sokszor utalsz a dolgokra, gondolom direkt, de ettől függetlenül nagyon átadtad az érzéseket, és alig várom a következő részt. Kíváncsi vagyok, hogyan fogja megoldani ezt a helyzetet.
    Annyira várom a kövi részt, siess vele :3
    Réka^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahó! :D
      Nagyon szépen köszönöm, olyan jó ezt olvasni! <3 <3
      Igen, igen utalok dolgokra apróbb mondatokban, és örülök, hogy valaki észreveszi ezeket. :)

      Törlés
  5. Drága Nessa! :)

    Sejtettem, hogy ilyen lesz a rész.. Na de hogy azt mondani egy babára, egy ártatlan kis csöppségre hogy nem akarja, Hát mi ez már, hisz az a kisbaba nem tehet semmiről sem 😭
    És mégis hogy teheti ki Mira-t !? Az egy dolog hogy zaklatott és hamar történtek az "események", de így bánni vele, ezt nem vártam volna pont tőle.. Niall-től nem volt szép hogy kinyomta Mira hivásait, megértem hogy az éjszaka közepe volt és vele volt Flora, de azért mégis 😤 Nagyon remélem hogy Niall NAGY fejmosást fog lerendezni Liam-nél ( a helyében én azt tenném ) Harry nagyon rendes volt Mira-val ♥ Mira minden rendben lesz, ne aggódj, a dolgok elöbb vagy utóbb mindig rendbe jönnek :)
    És most Nessa: Hogy lehetsz ilyen kegyetleeeen..miért, miért kell szenvedtetni az olvasóidat és őket is mért nem lehet máris HAPPY END ( jó tudom én, mert kell a dráma ) na de mégis..
    Istenem de vagy a kedvencem, de ez most nagyon kijött belőlem, megkönnyebültem hogy kiadtam magamból :D
    Hogy fogom kibírni a következő részig, remélem az már jobban fog tetszeni 😛
    Puszi Dóri ♥ ( hűséges olvasó )
    XoXo

    Ui.: azt hiszem eddig ez a leghosszabb kommentem..ebből látszik mennyire jó vagy ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága! :)
      Haha, hát, végül is két lehetőség volt, és azt hiszem, ha azt nézzük, hogy én írom ezt a blogot, akkor inkább a negatívra lehetett jobban számítani.
      Niall nem direkt csinálta, rá ne haragudj nagyon, csak figyelmetlen volt.
      kedves, azért nem lehet normális HAPPY END, mert ennek a blognak én vagyok az írója, és az én blogjaim mostanság nem normálisan végződnek. :D
      Édes vagy nagyon. köszönöm! <3

      Törlés
  6. OMG. CAN'T BELIEVE.
    Számítottam rá, hogy Liamnek nem fog tetszeni ez az egész, hogy ki fog akadni, hogy ordibálni, csapkodni, rombolni fog, de arra semmiképp sem, hogy azt mondja Mirának, menjen el..
    Harry. Szavak nincsenek rá mennyire imádom őt, olyan csodálatos karaktert csináltál neki, bár nem hiszen, hogy a valóságtól olyan távol állna..
    Niall. Igazából meglepődtem, hogy nem vette fel a telefont, de számítottam is rá, hogy legalább egyszer Florát fogja "választani" és nem Mirát. És a végén az a mondata, "Szétszedem azt a barmot", olyan hihetetlen, hogy pont Niall lenne az, aki "szétszedné" Liamet, előbb el tudnám képzelni Louisról, annak ellenére, hogy nincs olyan szoros kapcsolat Mira és közte, sőt, még Harryről is. De Niallról semmiképp. :D Ennek ellenére szívből kívánom, hogy Niall legalább egyszer képen törölje, ugyanis megérdemelné Liam, és nem Niall az egyetlen, aki "szétszedné". :D Azért remélem, hogy Liam túl fogja élni. És hogy nem fog neki annyira fájni.

    Kíváncsian várom a következő részt!

    PS: Sajnálom a helyesírási hibákat, de ismételten telefonról vagyok.

    Anna .x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mostanában egyre többen kezditek a kommenteket nagy betűvel. :D
      Hát, akartam valamit, ami annyira nem kiszámítható, de végül is Liam nem pont így értette ezt a mondatot, ahogy.
      Niall meg... hát, végül is ki Mira legjobb barátja? :D
      Nagyon szépen köszönöm a sok kedves szót, már nem sokat kell várni! <3

      Törlés
  7. TE JO ISTEN. LIAM,UGY MEGÜTNELEK MOST,TE SEGGFEJ! ARRRRRGH. Niall meg milyen édes mar?!?!😍 Erted,olvasom,varom,hogy Liamnek könnybe labadjon a szeme,meg ilyen nyalas dolgok,erre bumm,elküldi Mirat. Hat megőrülök. 😃 Nem tudom hogy birom ki jovo szerda-csütörtökig,ahhhhh,megutom Liamet. Most komolyan,a barátnője odaallit ele azzal,hogy terhes,erre nemhogy örülne,nem,o elküldi. 😒 Ajj. Nagyon remelem hogy megbeszélik es fejezeteken belul minden happy lesz,es Liam,Mira es Lira-baba szepen otthon fog ülni a londoni házukban es boldogan élnek amig meg nem halnak. 😃 Es jon majd Luke nagybácsi,meg gondolom a srácokat is ugy fogjak kezelni... Ah,elkalandoztam,bocsi,csak milyen aranyos lenne mar!😍 Nem baj,én tudom,hogy nem vagy ilyen gonosz,hogy magára hagyatnad(lol,van egyaltalan ilyen szo?) Mirat,osszehozod te oket! 😃
    U.i.: IMÁDTAMIMÁDTAMIMÁDTAM
    U.i.2.: Eltuntem mostanság,I know,de valamiért nem tudtam kommentelni,pedig az előző reszhez is kisregényt irtam. 😞
    Na jo,befogtam,love yaaa. 😊❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD
      Hát, sajnos vannak ilyenek. :D
      Nem pont úgy értette ő azt az elküldést, ne haragudjatok már rá annyira.
      Majd eljön bizonyára annak is az ideje, hogy minden jó lesz, vagy éppen nem, nem tudom... :D
      Nagyon köszönöm, örülök hogy tetszett! <3 <3

      Törlés
  8. Drága Nessa!

    Hát majdnem én is elsirtam magam Mirával együtt, annyira jól írtad meg, hogy ereztem mindent, amit Ő :(
    Remélem Liam észbe kap, de azt is megérdemelné, hogy Mira soha ne bocsásson meg neki, és helyette a masik négy srác legyen a kisbaba apukája.. De persze azt kívánom, hogy miden happy enddel végződjön:)
    Még mindig imadom azt ahogyan irsz :3
    Puszi Tami ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tami!
      Jaj, nem kell ilyen butaság miatt sírni. :)
      Köszönöm! <3

      Törlés
  9. Drága Nessa!
    Na jó gondoltam, hogy nem lesz egyszerű de ez azért csúnya volt. Ha nem Liamről lenne szó már én rohannék a vasvilláért, hogy feltűzzem rá fejét. De mivel róla szó megjön az esze (és a dühös ír manó megteszi helyettem).
    Az előző pár rész boldogságához képest ez hideg zuhany volt, de ezt is nagyszerűen írtad le. Végig könnyes volt a szemem míg olvastam, de aztán muszáj volt megmosolyognom, ahogy elképzeltem ott pattogni a dühös Niallt.
    Harry nagyon rendes volt, legszívesebben a nyakába ugranék (mondjuk mikor nem?!)!
    Nagyon várom a következő részt! :) <3
    - sok mondanivalós lány

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Haha, végül is nem az igazi Liamről van szó, szóval...
      Örülök, hogy hideg zuhany volt, mert pont ezt szerettem volna. :D Kicsit szadista hajlamokkal rendelkezek.

      Törlés
  10. Uramatyám..Még egy hetet kell várnom a következő rész miatt nem bírom ki komolyan:D hát ez fantasztikus lett! Volt amikor majdnem elsírtam magam és volt amikor nevetnem kellett pl NIall miatt, ő szétszedni valakit:D Nagyon várom a következő részt!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! <3 <3
      Már nem kell sokat várni!

      Törlés
  11. Nessa!

    Hűűű, nagyon jó lett. Talán most sikerül valami érthetőt írnom. Délelőtt óta folyamatosan újra és újra olvasom a részt. Már hajnalban elakartam olvasni, csak internet hiányában nem sikerült. A gépem előtt imádkoztam, hogy csak annyira jöjjön vissza, hogy eltudjam olvasni, és erre meg Isten nem hallgatta meg az imáimat. Pedig jó lett volna. Így csak reggel sikerült elolvasnom. A gondolataimat alig találom meg.
    Legelső kérdésem: Most szívatsz? Alig éltem túl az elmúlt hetet, és most megint kell várnom. Most bánom, hogy nem egy könyv. Ott egyszerűen lapozok a következő fejezetre, és olvasom tovább. És most megint 1 kínkeserves hetet kell eltöltenem.
    Liam-től egy kicsivel jobb reakciót vártam. Szégyellje magát. Ha Mira telefonba közölte volna a hírt, akkor az lett volna a baj, de így is. Nem, hogy örülne a kis Maszatnak. Már most imádom a kis csöppséget. Meg mi az, hogy elküldi? Ha most itt lenne a szemem előtt, biztosan képen töröltem volna. (Na jó, nem.) Gondoltam, hogy nemfog repesni az örömtől, de azért egy kis lelkesedés vártam volna tőle. Liam egy tuskó. Mirát annyira sajnáltam. És lehet, hogy bunkó vagyok, de Niall is szégyellje magát, hogy nem vette fel a telefonját. De neki jár egy plusz pont a vége miatt. Harry nagyon aranyos volt, amikor elment Miráért, és próbálta vigasztalni. Bízok Mirában, hogy jó anya lesz, és csak Liam-nek ez csak egy pillanatnyi elmezavar. Biztosra veszem, hogy mindene meg lesz a kis Maszatnak. Liam-nek is nagyjából olyan reakciója lehetett volna, mint Harry-nek. Haragszok Liam-re, hogy ő nem akarja a Csöppséget, de remélem a véleménye hamar meg fog változni.
    Niall reakciója tetszett a végén. Érdeklődve várom a történet folytatását. Kíváncsi vagyok, hogy Louis, és Zayn, reakciójára.
    Jaj, majdnem elfelejtettem. Reméltem, hogy a többieknek együtt fogják elmondani, és mindkettőjük arcán ott fog virítani az 1000 wattos mosoly, de tévedtem.
    Ma csütörtök van, de bárcsak holnap már a következő hét csütörtök lenne. :D
    Ez a rész elolvasása után, már biztosra veszem, hogy te vagy a kedvenc magyarországi írónőm. :) ♥ Nobel-díjat is érdemelnél. :) :D ♥♥
    És a végére jár szívecske, mert megérdemled. ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    U.I.: Elnézést az össze-vissza fogalmazásért.

    Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Jaj, nagyon sajnálom, hogy ilyesmi miatt többet kellett várnod!
      Nem, nem szívatlak. :D Tudom, hogy ez idegesítő, de én roppantul élvezem ezt csinálni, szeretem, ha kicsit jobban várjátok a következő részt. :)
      Túl sok mindent nem tudok mondani, minden kiderül majd szép lassan, Liam nem pont úgy értette azt az elküldést, Niall meg csak figyelmetlen volt.
      Annyira jó ezt olvasni, nagyon köszönöm! <3 <3

      Törlés
  12. TE BOSZORKÁNY

    Előre közlöm veled, hogy ötödszörre olvasom el a részt, így reggel kilenc körül, de még mindig csak értetlenül pislogva fetrengek, és legszívesebben elolvasnám újra, és minden mondatot egyesével elemeznék ki.
    Szerintem én voltam az egyetlen, aki biztosan tudta, hogy mire számíthat, de még engem is olyan szinten megviselt ez a rész, hogy el sem tudom mondani neked. És most akkor elgondolkozom azon, hogy mit érezhettek a többiek? Őszinte részvétem nekik, és magamnak is.
    Megleptél, minden egyes sorral, néha meg is kellet állnom, hogy kapjak levegőt, és ne kezdjek el fura hangokat kiadni az éjszaka közepén, mert így volt, néha majdnem megfulladtam, mert annyira vártam a végét.
    Liam bébi, tudod hogy nagyon szeretlek, de most nagyon szeretnélek képen törölni azért, mert ilyen szemét vagy, és elküldted a terhes csajodat, és ki tudja mennyit ücsörgött a szakadó esőben. Egy szarházi alak vagy, remélem tudod, mélységesen szégyeld el magad, mert én foglak földbe döngölni, nem Niall, és nem a többiek.
    Mackenzie haverunknak meg kitartás, az ilyen seggfejekkel nem kell foglalkozni, mondjuk azt nagyon bírtam volna, ha távozásnál előjön a harcias éne, és egy kicsit fejbehúzza Liamet a táskájával, mert megérdemelte volna, de mégsem tette, és lehet hogy így mindenki jobban járt.
    És Niall. Haha Niall. Egy kicsit reménykedtem abban, hogy mégsem ő nyomkodta ki a telefont, hanem a kedves barátnőcskéje, Flora (köszönd meg amiért képes voltam normálisan leírni), de a végén minden reményem elszállt, amikor elkezdett bocsánatért esedezni. Horan, ezt jól megcsináltad, de azért helyrehoztad, büszke vagyok rád, és legközelebb ezt nem foghatod a kanosságodra.
    És végül de nem utolsó sorban Harry drága. Arany bogaram, milyen kis édeske volt, örülök hogy őt ki lehetett ugrasztani az ágyból, és hamar Mira segítségére sietett. A te jólelkű Házacskád mindenkinek sekít, még az éjszaka közepén is. Maradjon ilyen, szeretem ezt a Harryt, nagyon aranyos volt az a rész, ahol babusgatta Mirát, egy kicsit elolvadtam, de jobb lett volna, ha nem egy ilyen dolog miatt kerülnek ide.
    A vége pedig. Nos. Nem is tudom mit gondoljak, hogy őszinte legyek, egy kicsit félek. Erősen bunyó szagot érzek, mondjuk fogalmam sincs, mire számítsak, teljesen bizonytalan vagyok, de ha mégis bejönnek a tippjeim, remélem nem lesz nagy balhé, és nem sérül meg senki.
    A kis Maszat meg tartson ki.

    Kicsit megnyúználak, de remélem azért tudod, hogy lávollak.


    (Nem küldte el a kommentet reggel, és újra kellett írnom.)

    l.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lódarazsam! <3
      Neked aztán igazán nem lehet okod panaszra, perpillanat velem szemben ülsz és az Opált olvasod, és 3 perccel ezelőtt azért morogtál démonhangon, hogy "KEVÉSSS" és ezt már a következőre értetted, úgyhogy stfuu, szemtanúja leszel annak, ahogy megszületik a többi fejezet.
      Imádlak nagyon, tudod, és olyan jó itt lenni veled, lefotózni a reakcióidat, meg hallgatni a morgolódásod. <3

      Törlés
  13. Noooooo:'(((( Miert?! Liam miert???????!!!! Ez kegyetlen volt te nőszemély!!:D Majdnem sírtam, gyönyörűen leírtad még úgy is, hogy ez egy szörnyű dolog. Sosem hittem volna, hogy Liam nem akarja majd a kisbabát. Szinte ott voltam mellettük, és ugyan úgy bevertem volna a képét mint ahogy Mira is akarta, attól függetlenül hogy Directioner vagyok!:D Az, hogy Niall sem vette fel a telefont csak méginkább fokozta ezt a szörnyű részt(csak a sztori!) De Harry megjelent és imádtam!!:D Annyit segített Mirának, olyan tipikus kis Hazza volt:D<3 És engem is kicsit megnyugtatott a szavaival, és én is elhittem hogy igazat mond. Aztán jött Niall, és én azonnal megbocsátottam neki:D és ahogy kiakadt Liamre... Igaz barát.
    Egyszóval... Attól függetlenül hogy milyen gonoszságokat szőttél bele, eszméletlen rész lett. Imádom a blogod és téged is imádlak!!:D<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, szeretek ilyen kegyetlen lenni! :D
      Azt megengedem, hogy a karakter Liamem képét beverd, elvégre ő nem az igazi, szóval nyugodtan!
      Köszönöm szépen! <3 <3

      Törlés
  14. Drága, utánozhatatlan, egyetlen Nessus!

    Bár már pár napja elolvastam a részt, még mindig nem tudok egy normális mondatot kinyögni róla. Úgyhogy előre is elnézést, ha kicsit nyögve nyelős, unalmas és még mindig összeszedetlen mondatokba öltöm erről a fantasztikumról a véleményem. :)
    Te jó ég micsoda rész volt! Esküszöm mindenre számítottam, de erre nem! De hát igen, téged ismerve. :D Tök hülye is vagyok, hogy azt feltételeztem, hogy majd minden happy lesz, Liam örül és Mira majd szül. :D És tényleg, annyira valós képet jelenítesz meg előttem. Mármint, igen az életben van, amikor "rosszkor" jönnek a dolgok, de el kell fogadni. Meg azt is, hogy hiába tervezel, a gépezetbe bármi hiba is törtnénhet és a végső esetben kell elhárítanod a hiábát. :) Úgy érzem, megtanultam ezt az egészet a rész által. <3 Köszönöm Drága. :) Egyszerűen most kétségek között hagytál, remélem azért a mi kis Iris men-ünk, azért nem veri pépé Liam-et. Vajon Liam belátja majd a hibáját? Most vagy később? Ha később Mira elmegy és egyedül nevelgeti a babucit és majd később jelenik meg Liam újra? Nem tudom, kinyírsz esküszöm! :DD Egyébként a részben bírtam Harry cicust. Nagyon imádtam, hogy nem kürtölte szét azonnal, hogy Mira várja a kis Maszatkát, hanem megtartotta magának a "titkot". És, ahogy segített rajta. Így mégjobban beléesek. Áh, nem is tudod mennyire lennék olykor a főszereplőid helyében! :D
    Szóval igen, kis boszi vagy, amiért itt abbahagyod és tippek nélkül hagysz, hogy most hogyan is tovább!
    Ahhh! Iszonyatossan várom a következő részt te lány! :)


    Sokszor ölel:
    Chixi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága Chixi! <3
      Jaj, nekem minden komment tökéletes, hidd el, mindegy hogy van megfogalmazva.
      Haha, sajnálom, hogy ennyi kérdést hagyok magam után, de hát ez a lényege egy történetnek, nem? A végén úgyis minden kiderül. :)
      Nagyon szépen köszönöm a sok kedves szót, imádlak! <3 <3

      Törlés
  15. Szia Drága!

    Nagyon,nagyon szégyellem magam,hogy már régen írtam és ezért kérlek ne haragudj!Na jó, ez a rész ez fenomenálisra sikerült,annyira sok mindenre számítottam,de erre még én sem.Rettentően szomorú vagyok,hogy Liam így fogatta a hírt,és Niall-ban is csalódtam!:( Viszont Harry nagyon aranyos,hogy segített Mirának.Viszont kíváncsi vagyok,hogy Niall mit fog Liammel csinálni,remélem jól kiosztja majd!
    Jézus egy hetet kell várnunk a részre,Jézuss én szerintem megyek dili házba,mivel megfogok őrülni, egy hét alatt.
    Tehát,összegségében megint annyira tetszett a rész,hogy az elmondhatalan.Nagyon kíváncsi vagyok,hogyan bonyolítod tovább a történetett!

    Sok puszi,és tényleg sajnálom,hogy nem tudtam kommentelni de annyira sok minden jött össze mostanába!

    Kata

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Semmi gond, nem haragszom, örülök hogy most írsz!
      Jaaj, de miért csalódtál Niallben?
      Nagyon szépen köszönöm! <3

      Törlés
  16. Drága!

    A cím elolvasásakor már sejtettem, hogy valami nem lesz rendben, és tűnjön bármilyen kézenfekvő dolognak Liam ezen lépése mások számára, én padlót fogtam. Tudtam, hogy közbejön valami, hogy nem lesz minden olyan hirtelen vidám, de a leghajmeresztőbb gondolatom sem közelítette meg azt a pillanatot, amikor hatodjára olvastam vissza a "Nem, Cica" mondatot. Komolyan képtelen voltam felfogni a dolgokat, olyannyira, hogy elkezdtem reménykedni abban, hogy Mira mégsem merte közölni Liammel Maszat létezését és csupán álom az egész. De nem.
    Harry és Niall viszont tökéletes barátok, szívmelengető volt olvasni, hogy amint tudtak, Mira mellett voltak, és nem hagyták cserben- nem, még Niall sem!
    A legmegdöbbentőbb talán az, hogy Liam meg sem próbált Mira után menni, nem állította meg, hogy ne szaladjon ki az esőbe, pedig, ha más nem, ő igazán tisztában lehetne azzal, mire képes Mira, ha úgy istenigazából megsértik, megbántják vagy felidegesítik. Bár az is igaz, hogy a helyzet roppant mód más, mint mondjuk a farmon. Egy gyerek nem olyan, mint egy kitört cipősarok vagy néhány összetört tojás.
    Huu, összességében engem nagyon megleptél, és ha meg is döbbentem elsőre (na meg másodjára, harmadjára, de még nyolcadjára is :D), elképesztően tetszik. Várom, mi lesz ez után. Legyen jó végül a dolgok kimenetele, vagy kevésbé az, biztos vagyok benne, hogy nagyon izgi lesz, mert már most gyűszűnyi a gyomrom, ha arra gondolok, hogy nem sokára (eh, 3-4 nap lol) megint csütörtök. És akkor már nem felejtem el!:'D
    Haha, és amúgy rögtön az után, hogy elköszöntél, rávetettem magam a részre, és reggelig olvastam újra meg újra. Komolyan elgondolkodtatott, de már a gondolattól is rosszul lettem, hogy valaha hasonló helyzetbe kerülök. Borzasztó lenne, és ha fikció is, most rettenetesen sajnálom Mirát. Sőt, még annál is jobban.

    El sem tudom mondani, mit érzek, csak abban vagyok biztos, hogy imádom és várom a folytatást, mintha az életem függene tőle. <3

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága Lu!
      Én roppantul örülök a reakciódnak, szeretem megdöbbenteni az olvasóimat.
      Igazából majd arra is fény derül, hogy Liam miért nem ment utána, de ez nem túl nagy dolog.
      Nagyon szépen köszönöm, számomra tényleg olyan jó érzés, hogy tudok még meglepetést okozni ennyi blog, és ellőtt sablonos ötlet után.

      Törlés
  17. Drága Nessa!!
    Hát huhh mit is mondthatnék. Ez a rész is nagyon jó lett. Liam egy bunkó hogy így viselkedett Mirával. Remélem kibékülnek. Mirát meg nagyon sajnálom tényleg elég rossz érzés lehetett.
    Már nagyon várom a következő részt!!!:)<3
    Berta

    VálaszTörlés
  18. Drága Nessa!
    Miért éreztem én azt hogy itt nem fognak olyan zökkenőmentesen menni a dolgok..keveset mondott ha azt mondom hogy végig sírtam az egészet..Liam egy barom de azért nagyon remélem hogy megjön az esze és miután reményeim szerint Niall is kiosztja szépen utána rájön hogy egy idióta és kibékülnek Mirával. És pont jól jött ki az utazás ma elolvastam ezt a részt holnap meg már remélhetőleg a következőt, nem is kell rá sokat várnom!:) Elképesztően írsz és nagyon nagyon imádom a blogjaidat! Nyár elején elkezdtem újra olvasni az összeset és elég jól haladok velük!:D<3 Szerintem nem mondok újat azzal ha azt mondom te vagy a kedvenc írónőm!<3 Nagyonnagyon várom a következő részt remélem hamar hozod!
    Puszi Emese<3 xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Hát, ezt én nem tudhatom. :)
      Sajnálom, hogy sírtál, nem szeretem ezt, viszont annak egy picit örülök, ha képes vagyok érzelmeket kiváltani másokból.
      Nagyon szépen köszönöm!❤❤❤

      Törlés