2015. május 28., csütörtök

52.rész Barát

Sziasztok! :)
Igazából most nem sok mondanivalóm van, mindössze annyi, hogy nekem már csak 1 hét, és vége a sulinak, éééés 13 nap múlva koncert!!
A rész nem lett túl jó, rövid is, amit nagyon sajnálok, írtam volna tovább, ha nem olyan hetem van, amilyen. Ígérem, amint vége ennek a hajtásnak, beindul majd szépen minden itt is.
Még annyit mondanék, hogy bizonyára akik eddig követtek ask.fm-en, észrevették, hogy (megint, lol) eltűntem. Erről csak annyit mondanék, hogy valószínűleg jövőhéten újra aktív leszek, csak most eléggé feszült vagyok, ebből kifolyólag gyakran bunkó is. Ezt akarom megakadályozni.
N. xx

Mindannyian hallgatunk, azt nem terveztem bele a hét programjaiba, hogy a menedzsmentem egyik irodájában fogunk ülni megtépázva, és nagy valószínűséggel előttük fognak letolni a felelőtlenségemért. Azt reméltem, hogy 3 hétig nem látom ezeket az embereket, de néhány percen belül Christian viharzik be, telefonját a füléhez szorítva beszél és bólogat, látszólag nyugodtan.
Amikor kinyomja összeszorul a torkom, nem zavartatnám nagyon magam, ha nem ülne itt rajtam kívül még 5 ember, köztük a barátom is, aki köztudottan elég hirtelen haragú, ha rólam van szó.
Félig Liam mellkasának dőlök, miközben bemutatkozik a srácoknak, és megkérdezi Nialltől, hogy jobban van-e. Felém csak biccent, kezet fog Liammel, akinek észrevehetően kicsit összeszűkül a tekintete, de nem szól semmit. A férfi helyet foglal velünk szemben az asztalánál, nem félek tőle, mégis lapítva, szinte fülem-farkam behúzva várom, hogy robbanjon.
- Szóval, Mira, mi történt? - pillant rám a jobb szemöldökét felvonva, kezeit összekulcsolja maga előtt és várakozóan néz.
- Amiről valószínűleg tudsz - pislogok értetlenül, valószínűleg provokálni akar. - Kijöttünk a moziból, és mindenhol emberek voltak, megálltunk aláírást osztogatni, de egyre inkább elleptek minket a fotósok meg riporterek.
- Értem - bólint hűvösen - és azt megmondanád, hogy miért nem voltak veletek testőrök?
Legszívesebben az ajkamba harapnék, ehelyett kihúzom magam és keresztezem a lábaim, falat építgetek magam köré, hogy lepattogjon rólam a kötekedése.
- Mert szabadságon vannak.
Féloldalról észreveszem, hogy Louis alig észrevehetően elmosolyodik.
- Miranda, egyetlen telefonhívásodba került volna az egész, és mennek veletek néhányan- közli unottan, szúrós hangon.
- De miért koslasson bárki is utánunk, amikor csak a moziba mentünk el? Előtte lent voltunk a parton, ahol többen láthattak minket, és ott nem volt semmi baj! Testőrök nélkül járkáltunk az utcán, és Luke is velünk volt! - kelek a magam védelmére.
- Arra esetleg nem gondolsz, hogy most nem csak magadért vagy felelős?! - csattan fel, tenyereit az asztalon megtámasztva felpattan. - Ha bármi történik akár egyikükkel is, azért engem von kérdőre a menedzserük, Simon, és mindenki, akkor nem te veszted el a munkád, hanem én!
Liam megfeszül mögöttem, viszont mielőtt megszólalhatna oldalba bököm a könyökömmel utasítva arra, hogy maradjon csöndben.
- Hé, tudja már, hogy egy nővel beszél! - morogja Zayn, mire Christian döbbenten kapja felé a fejét.
- Ez a legkevésbé sem Mira hibája volt, szóval akár véget is vethet a cirkuszolásnak - szól közbe ezzel együtt Louis is. Meglepetten nézek rájuk, lehajtom a fejem, rövid tincseim az arcomba hullanak, de nem takarják el a mosolyom.
- Valószínűleg nem nagyon értitek, hogy ez miről szól - vágna bele valami magyarázatba, de ezúttal Harry magyaráz közbe.
- De, tökéletesen értjük, mert ez már nem először fordult elő velünk - mondja lassan és higgadtan, a maga nyugodt stílusában.
- Különben is, ha annyira szükségünk lenne testőrre, hoznánk magunkkal, de pihenni jöttünk ide és nem vágyik egyikünk sem arra, hogy őrizzenek minket - szólal meg Niall is. Tőle várnám legkevésbé, hogy esetleg megszólal, mert amiatt valóban bűntudatom van, hogy az történt vele, ami. - Nem Mira tehet róla, hogy akárhova megyünk ez van, és ha már felelőtlenség, hogy testőrök nélkül mertünk közlekedni, akkor együtt vagyunk felelőtlenek, és nem ő egyedül - elérzékenyülten pislogva nézek fel, csak azért nem borulok a nyakukba, mert itt van Christian.
- Jól van - hagyja annyiban, látszólag meglepte, hogy a többieknek volt mersze beleszólni. - Viszont már rengeteg a pletyka, és aggódnak is értetek, úgyhogy megszerveztem nektek egy interjút holnapra az egyik műsorba. Este hétre értetek megy a kocsi, legyetek kész.
- Micsoda? - kapom fel a fejem döbbenten. - És ezt miért nem beszélted meg esetleg velünk? Egyáltalán nem terveztük azzal tölteni a holnap estét, hogy műsorokba rohangáljunk és hülyeségekről faggassanak minket!
- Semmi baj, Cica - sokkal inkább érzem Liam halk motyogását, mintsem hallom. Megroggyant vállakkal sóhajtok fel, beletúrok a hajamba, majd felállok, és Christian parancsolgatását figyelmen kívül hagyva kisétálok az irodából, de félfüllel még elkapom, hogy a könyökkel való fenyítésem már erejét vesztette.
Nem megyek túl messzire, az üvegezett falhoz lépek és megpróbálom kiüríteni a fejem, miközben a panorámát nézem. Utálom, ha helyettem döntenek valamiben, legfőképpen úgy, hogy mindössze néhány napot tudok velük tölteni, amiket nem azzal tervezek, hogy műsorokba járunk, és a plázás incidensen kívül minden másban megpróbálnak turkálni.
Összerezzenek, amikor valaki hátulról rám csimpaszkodok, ez az ölelés nem olyan, mint Liamé, viszont annál ismerősebb. Felé fordulok és a nyakába fúrom az arcom, megnyugtatóan ölel, gyengéden simogatja a hátam.
- Ne haragudj rám, nem tudtam hogy ez lesz - motyogom, mire halkan nevetve puszit nyom az arcomra.
- Tudom, Mack, ne rágódj ilyen hülyeségen, minden oké.
Néhány másodpercig mozdulatlanul állunk, majd megérzek magamon még egy, melyhez még kettő csatlakozik, és amikor csodálkozva felnézek szembesülök azzal, hogy egyszerre négyen ölelnek körbe, és amikor realizáljuk ezt mindannyian felnevetünk.
- Jól vagy? - mosolyog rám Zayn, majd miután bólintok végigsimít a vállamon.
- Menjünk haza - dörzsölöm meg az arcom fáradtan, és elfogadom Liam felém nyújtott kezét. Kicsit sok volt mára az emberekből, alig várom, hogy végre a saját, nyugodt kis lakásomban legyünk.
Nem köszönök el Christiantól, lemegyünk a lifttel, majd mielőtt kilépnénk felveszem a napszemüvegem, "alakzatba" állunk, és lehajtott fejjel menekülünk a minket hazafuvarozó nagy, fekete kocsi felé. Ezúttal távol tartják tőlünk a riportereket és fotósokat, elsőként menekülök be, s még csak félig mászok, amikor Luke úgy dönt, hogy a sziámi ikrem akar lenni. Az ölébe ránt és szorosan ölel magához, levegőtlen ölelésbe présel, és hiába nyafogok nem enged el.
- Elképzelni se tudod, mennyire megijedtem, amikor írtad azt az üzenetet, és ellepték a netet a képek arról, hogy mi van ott! A francba! - kiabálja zaklatottan, az sem zavarja, hogy öt rémült szempár szegeződik ránk, és éppen csak most csukják be a kocsiajtót. - Jól vagy? - ragadja meg az egész fejem, és úgy mér végig.
- Jól - nyöszörgöm, és megpróbálom leszegetni magamról a mancsait. - Luke! Jól vagyok, engedj el, jól vagyok! - úgy fogdos, mint egy nagymama az unokáját, és még amikor leszedem magamról a kezeit és ránézek, akkor is úgy méreget, mint aki szellemet látott.
- Kösz, hogy érdeklődsz, mi is élünk - szól közbe sértettséget előadva Louis.
A fél út azzal telik, hogy Luke a megtépázott ruháimra mered rémülten, ölelget, és a többieket faggatja.
Szörnyen fáradt vagyok, Liam karjai közé bújok, és félig húzom magammal a sziámi ikremet is, mert nem hajlandó elengedni.
Alig várom, hogy a lift felérjen a lakásom emeletére. Az ellenkezésük ellenére, hiába akarnak lelépni a fáradtságomat látva, követelem, hogy maradjanak. Szembesülnöm kell azzal, hogy a hűtőben már nincs semmi laktató ételhez való alapanyag, elmenni már nem tanácsos, mivel nincsenek itt testőrök, és nélkülük most jobb nem megmozdulni.
- Nagy baj, ha most rendelünk kaját? - kérdezem az ajkam harapdálva. Egyszerre vágják rá, hogy a legkevésbé sem, majd a feléjük nyújtott szórólapokból mindannyian elvesznek egyet.
- Te mit eszel? - húz Liam az ölébe, és együtt vizsgáljuk a lapocskát. Mielőtt elfintorodnék eszembe jut, miket mondott nekem éjjel, hogy hogyan vezette végig az ujját a hasamon és bizonygatta, hogy szereti.
- Egy pizzát, szerintem, felezel velem? - hajtom a vállára a fejem és kérlelve pislogok.
- Nem, edd csak meg egyedül - jelenti ki makacskodva, és belepuszil a nyakamba.
- Luke - fordulok az öcsém felé, de egyértelmű nemleges választ kapok, és a többiek is leráznak.
Miután kiválasztják amit akarnak megrendelem a kajákat, s amíg a konyhában telefonálok Luke felmegy az emeletre Niallel, és lehoznak pár gitárt. Ezt látva mindannyian egyszerre indulnak a kis csigalépcső felé, és lerohanják az "emeleti" két kis szobát, melynek egyikében a hangszereim és a díjaim vannak, a másik meg csak egy kis egérlyuk.
- Mackenzie, nem is mondtad, hogy ennyi hangszered van! - száguld le hozzám Niall, mosolyogva vonom meg a vállam, miközben ő a kezébe veszi az egyik gitárom, és letelepszik az ágy szélére.
Leülök mellé és a másikért nyúlok, pengetni kezdi, s miután megfigyelem akkordjait csatlakozok hozzá. Váratlanul ér, amikor abbahagyja és leteszi maga mellé, pengetek még néhányat, majd én is így teszek.
- Nagyon megijedtél? - kérdezem, felhúzom a lábaim és a fejem a térdeimre hajtom.
- Hát, ahhoz hogy kijöjjön a klausztrofóbiám elég rémültnek kell lenni - nevetgél, míg az én arcom kissé elsápad.
- Niall, ez nem vicces!
- Mondtam, hogy ne reagáld túl, nem most volt először ilyen, és valószínűleg nem utoljára. Minden rendben - összehúzott szemekkel méregetem az arcát, majd megfogom a kezét és közelebb húzódok hozzá. - Most pont úgy viselkedsz, ahogy Luke a kocsiban - ölel magához és megpuszilja a fejem búbját.
Kicsit elmosolyodok, az arcom belefúrom a pólójába és mindkét karom köré fonom. Nem tudom, egy külső szemlélő mit gondol rólunk, de számomra olyan, mintha a nem létező bátyámat ölelgetném. Nem túl sokkal idősebb nálam, és ez nem is tűnik fel, de ilyenkor kisebbnek érzem magam, számára pedig tudom, hogy egy olyan személy vagyok, akire vigyázni akar, és ez jó érzés. Tudom, hogy a testvérem is vigyázni akar rám, Liam is, de Niall más, mert ő akkor is vigyázott rám, amikor senkitől nem éreztem ezt, és ő akkor lett a barátom, amikor senki nem akart az lenni.
Amikor csöngetnek kikászálódok az öléből és a pénztárcámat felkapva az ajtóhoz ballagok, a srác már meg sem lepődik, korábban is rendeltem már innen, én, Luke, Ashton, és a másik két srác nem vagyunk meglepetések számára, ám annál jobban meglepődik, amikor Liam átnyúlva fölöttem kitárja az ajtót, és elveszi a pizzás dobozokat, majd megfordul, és Harry kunyerálja el a szatyrot, tele hamburgerekkel, meg ki tudja mikkel. Míg fizetek, ők teljesen otthonosan elkezdenek kipakolni tányérokra és udvarias vendégekként leülnek az asztalhoz.
- Milyen hangszereken játszol, Mira? - kérdezi Haz, mikor leülök az üresen hagyott helyre.
- Zongorán, klasszikus és basszusgitáron, meg csellón - ahogy ezt kijelentem, és beleharapok a pizzám egy szeletébe, mindannyian döbbenten bámulnak az öcsémen kívül.
- Basszusgitáron és csellón? - pislog nagyokat Louis.
- Aha - hümmögök - régebbi közös koncerteken beálltam hozzájuk - bökök büszkén Luke felé, aki hevesen bólogat.
A zenéhez kapcsolódó kérdéseket tesznek fel, kukoricaszemeket dobálok a számba és élvezem, hogy leesik az álluk a válaszaim után. A megmaradt pizzámat Liam elé tolom, de nemlegesen rázza a fejét és visszatolja elém, kisebb vita zajlik köztünk, majd felkapom a maradékot és az asztal közepére teszem, a "növésben lévő" testvérem azonnal lecsap egy szeletre.
Zenélgetünk, és hiába vagyok hozzászokva a folytonos figyelemhez, zavarba hoz, hogy előttük kell csellóznom. Ha hosszú lenne a hajam, felhasználhatnám, de így nincs mivel takarni az arcom, és viszonylag hamar felállok.
Amikor újra lemegyünk rajtuk van a sor, Niall gitározgat, és a kérésemre eléneklik ez egyik dalukat, majd még többet, és valamikor kettő között Liam vállának dőlve egyszerűen elalszok. Nem direkt, nem azért, mert unalmasak, csak elalszok, és amikor legközelebb kinyitom a szemeim már teljesen sötét van, csend, és Liam akkor von a mellkasához. Összehúzott szemekkel fordulok felé, halkan suttogva nyom puszit a homlokomra, valahol az elmém mélyén tudom, hogy fel kellene kelnem, megfürödni és fogat mosni, de a fejem visszaesik a mellkasára és az egyetlen mozdulat amire ezen kívül még képes vagyok az az, hogy felhúzom a lábaim.
Felszabadultan nevetünk, félretesszük az életünk kevésbé átlagos részeit, és ugyanúgy sétálgatunk, lopkodunk egymás vattacukrából, mint mindenki más. Az egész napot elütjük ott, nyomunkban a testőrökkel, akik bár nem zavarnak minket, de elég nagy feltűnést keltenek mások számára. Zavar, hogy ha csak felénk lép valaki már ott vannak mellettünk, de a nyelvembe harapok mielőtt bármi is kicsúszna a számon.
Egyikünknek sincs kedve a műsorhoz, de a munkánk része, hogy parancsra otthagyunk mindent amit épp csináltunk, ha a menedzsment azt kéri. Így hát megpróbálva átvenni a fiúk kedves, elfogadó arckifejezését, beszállok a kocsiba.
Tartom magam ehhez, amikor külön öltözőkbe terelnek minket, majd lenyomnak egy székbe, és mindent, ami valaha természetesnek tűnt rajtam levakolják. A fiúk sokkal rövidebb ideig állnak kezelésben, mint én, és az idejük többi részét azzal ütik el, hogy a körülöttem szorgoskodó lányok nagy örömére beülnek az öltözőmben, és ott szórakoztatják egymást, meg engem. Így könnyebb, mert bár semmi kedvem az egészhez, de mosolyt csalnak az arcomra mindössze azzal, hogy egymást cseszegetik, és papírgalacsinokkal dobálnak.
Amikor öltözésre kerül a sor egytől egyig kizavarom őket, majd amilyen gyorsan csak tudom átveszem a kívánt ruhát, és nem vinnyogok, csak hogy ne kelljen újra levetkőznöm.
Korábban szerettem ezt, de most mindössze csak tehernek tűnik minden, amit nem magamtól teszek.
Találkozunk a műsorvezetővel, bemutatkozunk, majd amikor adásra kerül a sor egyszerre bevonulunk, Liam kezét szorongatom és bedúródok közéjük a hatalmas kanapéra. Az X-Factor által mindannyian hozzászoktunk a közeli kamerákhoz, és képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni őket. Ez csak egy átlagos beszélgetés, a lényeg, hogy úgy legyek őszinte, ahogy az megfelel a menedzsmentnek.
- Mira, nagyon csinos vagy! Nem csodálkozom, hogy ennyi férfi van körülötted! - jegyzi meg "poénosan" a Bruce nevű férfi, melyre erőltetetten őszinte nevetéssel reagálok, majd a nyakamat nyújtogatva nézek körbe.
- Férfiak? Hol vannak? - pislogok egyenesen át Liam válla fölött, mire sértetten oldalba szúr. A nevetésem ekkor válik őszintévé. - Viccet félretéve köszönöm, de nem hinném, hogy ezért vannak körülöttem.
- Nincs itt másik kanapé, kénytelenek vagyunk köréd ülni, Mira, bár elég szűkösen férünk el - nevet rám Louis, és mozgolódni kezd.
- Mert a hatalmas egód kiszorít mindenki mást - villantok rá bájos mosolyt. Az utóbbi napokban ha addig nem, hát most megtanultam a kommunikációt velük.
- Úgy látom jól kijöttök egymással, tudom, hogy sokan kérdezték már tőletek, de együtt még nem mondtátok el, hogy hogyan alakult mindez így. Elmesélnétek?
Kérdőn nézünk egymásra, a pillantásom Zaynen akad meg, s miután elég ideig nézem, megszólal.
- Igazából ezt senki nem tudja, mert az elején cseppet sem ilyenek voltunk, főleg nem Mira.
- Ez így van - bólogatok, hátradőlők és félig Liamhez bújok.
- Nagyon meglepő, hogy mennyire megváltozott, még csak be sem mutatkoztunk egymásnak, de máris bunkó volt - mindannyian nevetni kezdünk, az egyik tenyeremmel félig eltakarom az arcom.
- Ti sem voltatok épp kedvesek, eltekintve Harrytől - mosolygunk egymásra.
- Ezzel meg elindult valami kölcsönös gyűlölet kettőjük közül - mutogat köztem és az engem átölelő fiú közt - és mindig azt hallgathattuk, hogy kiabálnak egymással - az arcomat nevetve fúrom Liam oldalába, az ő teste is megrázkódik miközben megpuszilja a fejem.
- Pontosan ezek miatt lettünk barátok, ugye Mackenzie? - mosolyog rám Niall. - Mindig Harry próbálkozott, de teljesen elutasítóan viselkedett vele, én meg csak bementem egy csomag gumicukorral, megkínáltam, és tessék - tárja ki a karjait, s Liamen áthajolva hatalmas puszit nyom az arcomra.
- De én lettem végül a második, emlékszel a vásárra? - mosolyog rám Haz. - Elküldtek minket bevásárolni, Mira pedig meglátott néhány kiskutyát és nagyon szerette volna az egyiket, de ott nem lehetett kártyával fizetni, készpénzben pedig csak fontunk volt.
- És amikor eltörted az orrod! - nevet fel hangosan Louis. Nevetve elmeséli, mindannyian dőlünk a röhögéstől, még a műsorvezető is. Tulajdonképpen ezt a műsort most inkább mi vezetjük azzal, hogy egymás szavába vágva beszélünk, néha Zayn folytatja normálisan, de folyton eszünkbe jut valami. Így lát napvilágot, hogyan verekedtem meg Liammel a sárban, hogyan segítettünk világra egy lovat, hogy Niall bezárt minket a csirkékhez, és ezzel a helyes útra lökött minket. Már nevetve beszélünk arról, hogy nem bíztak bennem, és csak most tudom meg, hogy miket feltételeztek rólam. A reklám után pedig van egy rész, amikor csak pislogva hallgatom Liamet, ahogy a hajamat piszkálgatva mesél kettőnkről, hogy egymás gyilkolászásától hogyan jutottunk el a farmon odáig, hogy már nem akartunk elmenni onnan. Visszaidézve ezeket már minden jobb és vidámabb, mint amilyen ott volt. A kamerákról elfelejtkezve nyújtózok felé, és röviden megcsókolom, mialatt végigsimít a hátamon.
- Hát, elképesztő volt ezeket hallani, és tovább is hallgatnám még, de térjünk rá kicsit a tegnapra, hiszen eléggé veszélyes helyzetbe kerültetek. Látom már jól vagy, Niall, elmondanád mi történt?
- Semmi különös - vonogatja a vállát, mire halkan felmordulok, ő pedig elvigyorodik. - Nem olyan nagy dolog, és nekem nem is új. Csak túl sok ember volt, nem voltak velünk testőrök, és így akadálytalanul tömörült közelebb hozzánk mindenki. Egy liftben is hajlamos vagyok pánikrohamot kapni, nemhogy ennyi ember közt, de megúsztam.
- Nagyon idegesítő, hogy így beszélsz róla -  rázom a fejem.
- Nagyon megrémültetek, ugye? - kapjuk a következő kérdést.
- Ijesztő volt, de megpróbáltuk kezelni - magyarázza Harry - azt reméltük, hogy nem lesz nagyobb a tolongás, és gond nélkül megússzuk, amíg megérkeznek értünk.
- De ez Niallel bedőlt, akkor ő fontosabb volt, és Louval azonnal elindultunk felé - mondom mutogatva, és tovább beszélnék, ha nem vágna a szavamba Bruce.
- Louis, te ismét elég hevesen reagáltál.
- Ez egy rossz tulajdonságom, viszont ki tudott volna higgadt maradni, ha a legjobb barátja majd' elájul, és ezt látva is mindenki csak közelebb akar jutni hozzá? Nem fogták fel a helyzet jelentőségét, mindenki az utunkba állt, én meg ideges lettem. A fotósok és riporterek hajlamosak túlzásokba esni, amit nem csípek, főleg ha emiatt bárki is veszélybe kerül - válaszol magához képest nagyon intelligensen.
- Ha Louis nincs, nem jutunk ki onnan - helyesel Zayn. - Végül egy mosdóban bujkáltunk, amíg értünk nem jöttek.
Már ezen is csak nevetünk, mindenen, a komolyabb kérdések megválaszolásánál is mindig beszól valamelyikük, és ha egyvalaki akár csak egy nevetéshez hasonló kis nyögést ad ki, minden dől. Nem hittem volna, hogy ez ilyen lesz, rettegtem hogy majd beégetnek előttük, ehelyett égetjük mi magunkat is, és remekül szórakozunk.
Hatalmas mosollyal az arcomon köszönök el, a kamera még épp felveszi talán, hogy Liam puszija után Louis átdobja a karját a vállamon, és néhány pillanatra magához szorít.
- Hova tovább? - dőlök hátra az ülésen, s mosolyogva várom a további ötleteket. Úgy döntünk, ha már megvan a hangulat belevetjük magunkat az ausztrál éjszakába. Indítok egy hívást Luke-nak, és vele együtt további 4 ember csatlakozik hozzánk. Hazaugrunk átöltözni, majd a limuzin adta lehetőségeket kihasználva elugrunk Ashtonhoz, hogy felvegyük őket is. Először furcsa, amikor bemászik a kocsiba, és zavartalanul lehuppan Niall mellé, de már képes vagyok arra, hogy kizárjam a gondolataim közül őt, és ne jöjjek zavarba, amikor a jelenlétében vagyok Liammel. A barátaimmal bulizok, és közéjük sorolom be őt is. Elhatározom, hogy nem esek bele abba a hibába, amit már többször is elkövettem, jobban mondva nem iszom le magam a sárga földig, hogy aztán ezen csámcsogjon a világ. Megtehetném azzal az indokkal, hogy 9 fiúból valaki csak vigyáz rám, de ennek inkább most az ellentétét érzem, főleg, hogy 9-ből 6 amint belépünk a pulthoz indul. Követjük őket, egy enyhe koktéllal indítok és komolyan elhatározom, hogy max kettő még ebből, aztán leállok.
Ők fantasztikusan jól érzik magukat ácsorogva is, hatalmasakat nevetnek, de egy idő után fészkelődni kezdek Liam karjaiban, s az egyre erősödő zenére vonagló emberek felé pislogok. Elég ránéznem, egyetlen pislantásomba és egy apró mosolyba telik rávennem, hogy jöjjön velem táncolni, és ugyanezért pár hete még meg kellett várnom, hogy elég részeg legyen. Észrevétlenül eltűnünk, egy gyors pislantást vetek az öcsémre hogy ne kapjon pánikrohamot ha eltűnök, majd a mellkasához simulva elvegyülünk az emberek közt. Ez nem olyan, mint tegnap, most senki nem figyel ránk, csak mi vagyunk ketten, és a zene, vagy talán még az sem. Szorosan egymáshoz simulunk, ép ésszel nem műveljük azt, amit legutóbb, és ez sok másban is különbözik a legutóbbitól. Vonaglás helyett csak egymáshoz simulunk, lehajol hozzám, miközben összehangoljuk a mozgásunkat, és puszit ad az arcomra. Nem húzódik el, felbiccentem a fejem és elmosolyodva nézek rá. Fokozatosan egyre közelebb araszolunk egymáshoz, mígnem már semmit nem csinálunk, csak állunk egymással szemben, arcomat a kezei közé fogva csókol úgy, hogy beleszédülök.
- Igyunk egyet - mormolja a fülembe, s szédelgő, lapos pillantásomat látva huncutul elmosolyodik, és megpuszilja a homlokom.
Ő képes újra zavartalanul becsatlakozni a beszélgetésbe, míg én a koktélomat szorongatva, az alsó ajkam rágcsálva csak állok, és próbálok magamhoz térni. Ő egy pozitív dementor, elszívja a rosszat, és csak a jó marad, meg egy kis szédülés.
Amikor a gondolataimból magamhoz térve felpillantok Ashtonnal nézek szembe. Meglepetten nézek rá, míg ő teljesen közvetlenül, vidáman mosolyog rám.
- Mi újság, Mira? - kérdezi, miközben elvesz egy poharat a pultról és némi pénzt hagy ott. - Jól vagy?
- Aha, igen, minden oké - mosolygok vissza, s zavart habogásomra emlékeztetem magam, hogy ő csak barát. - Jó itthon lenni. Veled mi újság?
- Körülbelül az ami veled, gondolom Luke már mondta, hogy dolgozunk az új albumon - bólintok, de túl sokat nem tudok hozzászólni azon kívül, hogy nagyon király lesz, és várom. Emiatt ismét eszembe jut, hogy régen mennyit beszélgettünk, hogy egy személyben volt a szerelmem és a legjobb barátom, egy lelki támasz, de ez nagyon régen volt, és ezzel párhuzamosan Liam is megjelenik a gondolataim közt. Hát persze, ő mindenhol ott van, mindenbe beleavatkozik. Akaratlanul is elmosolyodok, kicsit felé dőlök, s reflexből húz közelebb magához, mialatt nevetve választ ad Calumnak. 
Sajnálom, hogy a beszélgetésünk itt megáll, tényleg, és nem akarom hogy azt lássa, hogy mindenkivel foglalkozok, csak vele nem. Nehéz lehet neki, fordított esetben nekem is az lenne, de elfogadta a helyzetet, s Liam korábbi féltékeny megnyilvánulásai is nagyrészt eltűntek. Igyekszem szóba elegyedni vele, leszakadok a barátomról, akin napok óta lógok, és csatlakozok Niallhöz, aki titokban a 5SOS tagja is. Amikor odalépek magához húz és megpuszilja a fejem, közben dumál tovább. Észre sem veszem, és gurulnak az italok, egy idő után pedig már a tömegben elvegyülve megadjuk a hangulatot a bulinak, csakhogy erre nem emlékszek, és azt sem tudom, hogy kerülünk végül Ashton nappalijába, viszont az egy megnyugtató felfedezés, hogy mindenki jelen van, és visel ruhát. Ennyi nekem elég is ahhoz, hogy az egész csupán egy később könnyezve nevetős mesébe fulladjon, főleg amikor meglátom az öcsém arcára firkált férfi nemi szerveket, a Harry homlokáról felfelé álló műanyag, csillámporral beszórt wc papír gurigát, és ha megéhezek akár popcornt is ehetek Liam hajáról. Akaraterőm nem túl sok van, viszont közvetlenül ébredés után nevetni kezdek, aki nem rossz kezdése egy napnak, maradhatna ez így örökké.

18 megjegyzés:

  1. Nagyon jó volt! Annyira j volt olvasni ahogy a srácok kiálltam Miráért. Na meg a vissza emlékezéseket. És úgy az egészet! Nagyon tetszett!

    VálaszTörlés
  2. Drága Nessa! :)

    Isteni rész lett mint mindig..annyira aranyos rész volt mikor mindannyian kiálltak Mira-ért.. És a műsorban jól elszórakoztatták egymást.. olyanok együtt mint egy nagy család "egy mindenkiért, mindenki egyért" Liam tök cuki :) Remélem Mira és Ashton kapcsolata idővel rendeződik.. Nagyon várom a következő részt *-* :3 ♥

    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! :)
      Nagyon köszönöm! <3 <3

      Törlés
  3. Szia!

    Mint nemrég mondtam, már én unalmasnak tartom, hogy nagyjából mindig ugyan azt írom, mint mindig, de a fantáziám sajnos nincs a helyzet magaslatán egy ideje, a spontán éjszakai "részegséget" leszámítva.
    Nagyon szerettem ezt a részt is, mindegyikben találok valamit, ami miatt különlegesnek érzem, épp ezért szinte az összes rész fent van a "kedvencek" listámon. Tetszett, hogy most ilyen tartsunk össze, egy család vagyunk jellegű volt az egész, annyira jó, hogy ennyire szeretik egymást, és elvannak együtt, imádom a barátságukat, imádom Liaméket, imádok mindenkit, akit csak megalkottál, és na, érted. :'D Örülök, hogy nem csak Niall, hanem a többiek is kiálltak Mira mellett, nekem is nagyon jól esett, pláne neki. Végre buliztak, kiengedték a gőzt a nagy munka előtt, tegyék is, lazuljanak, amíg lehet.
    Az interjú egy kicsit váratlan volt, dee, annál jobb, meglepett, hogy ilyen fesztelenül viselkedtek, azt hittem nagyon feszültek lesznek majd, de szinte olyanok voltak mint egymás közt, és ez nagyon jó.

    Ne mondd azt nekem, hogy unalmas, pls, mert nem az, nem lehet az, mert mindig van valami, amin el lehet indulni, és lehet rajta egy kicsit gondolkozni, kérlek, csak egy kicsit hidd el, hogy valamit nagyon jól csinálsz, mert így van, és merem állítani, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezt mondaná. Szeretném, ha egy kicsit ragadna rád Mira önbizalmából. Én örülnék a legjobban annak, hogyha beismernéd magadnak, hogy igen, én nagy király vagyok.


    Kitartás, már csak 11 nap, valahogy túléljük!
    Zseret, a te tezsvíred. <3


    l.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! <3 (Szoktunk mi így köszöngetni egymásnak? lol)
      Köszönöm szépen! <3 <3
      Édes vagy nagyon, de tudod, hogy... na.
      2 nap, és látlak! <3 <3

      Törlés
  4. Nessa!

    Ugyanazt írhatom, amit mindig szoktam. Imádom. A rész nem lett unalmas. Tetszik, hogy a fiúk kiálltak Mira mellett. Az intrjús rész váratlanul érr, de nagyon illett bele a részbe. A vége nagyon tetszett. Szívesen megnézném azt a látványt, amire Mira kelt.
    Laurával pedig egyet kell, hogy értsek. Lehetne több önbizalmad, mivel midig alkotsz valami izgalmasat. Hiába érzed, azt, hogy nem lett valami jó, én pont az ellenkezőjét látom. Egy igazi művész vagy.
    Kitartást ehhez a héthez. És a koncerten érezd jól magad. :)
    Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen, örülök, hogy így gondolod! :))
      Ez nagyon bonyolult dolog, de igyekszem, köszönöm. <3

      Törlés
  5. Sziaa! Egy hónappal ezelőtt találtam rá az első történetedre és most jutottam el idáig. Fantasztikusak, csak ennyit mondhatok. Az elmúlt években rengeteget fejlődtél írás terén, egyre jobb és összeszedettebb a megfogalmazásod. Oda meg vissza vagyok ezért a sztoriért is. Ez teljesen más, mint az eddigiek. Imádom Mira és Niall barátságát, az ikerpár testvéri huzavonáit, a Lira párt és a történetüket! Most kezdem megismerni a 5SOS dalait is és nagyon örülök, hogy ez a fanfiction mindkét bandáról szól. Nem is tudom, mit írhatnék még, már éjjel fél egy van, úgyhogy elnézést a gyenge megfogalmazásért. A lényeg, hogy borzasztóan tetszik, amit csinálsz és remélem még sok történetet olvashatunk tőled. Gratulálok az eddigiekhez és nagyon várom a következő részt! *.* Puszi: Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Hűha, akkor te új vagy itt! :)
      Nagyon szépen köszönöm, jól esik, hogy ezt mondod. <3
      Remélem itt maradsz, és a jövőben is elnyerem a tetszésed. :)

      Törlés
  6. Sziaaaaa!!

    Csak annyit tudok írni,hogy NAGYSZERŰ és,hogy IMÁDOM! <3

    Kata

    VálaszTörlés
  7. Jajj, drága Nessa!

    A rész tökéletes, nyugodj meg, és uhm...hogy is mondjam? Mindegy, szerintem érteni fogsz.
    Rengeteget nevettem, hiszen sorra villantak be az emlékképek a farmról, és pont ugyan olyan érzésem volt, mint mikor a felsoroltakról olvastam! Az interjú alatt elfogott egy ilyen "hisz ez tök egyértelmű" érzés, imádom, hogy ilyen lazának írod le őket, és képes vagy elhajítani azt a komolyságot, ami minden alkalommal visszatér a megfelelő időben és helyzetben. Nos, a végén pedig szintén jót nevettem, elképzelve a leharcolt terepet, és mindent, az írásodhoz mérten a lehető legpontosabban. :)
    Nagyon remélem, hogy jól telik majd az utolsó iskolai heted, és hát elég nehéz elhinnem, hogy alig több, mint 8 nap múlva már kint leszünk Bécsben és ott lesznek Ők, a borzasztó vicceik és a hangjuk. 8 nap. Szent ég!!
    Ne haragudj, jelenleg ennyi, amit sikerül kipréselnem az agyamból, egyre salátább vagyok esténként. :D
    Kitartást! Már nincs sok, és el sem tudod képzelni, milyen izgatott vayok a történet folytatását illetően!

    All the love
    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu! <3
      Nekem ez is nagyon sokat jelent!
      Örülök, hogy ismét mosolyt csaltam az arcodra!
      Én is nagyon nehezen fogom fel, már csak 3 nap, még annyi sem. Hihetetlen.
      Kitartást neked is!

      Törlés
  8. Óó Nessa :)
    Imádtam a részt, mint az előzőt is. Meg az azelőttit és azelőttit is. Ezt persze sorolhatnám sokáig, de nem untatlak ezzel. Várom a következőt, mint minden héten.
    Réka^^

    VálaszTörlés
  9. Drága Nessa!
    Ez a rész is csodás lett mint a többi!
    Már alig várom a következőt, remélem hamar hozod!:)
    (bocsi hogy csak most írok csak nagyon sok tanulni való van így év végi lezárásoknál)
    Berta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! :))
      Köszönöm szépen! <3

      Törlés