2015. május 14., csütörtök

50.rész Szépség

Sziasztok!
Először is nagyon szeretném megköszönni nektek a sok kommentet, ami az előző részhez jött, nagyon jólesett a biztatás és remélem, mostantól kérés nélkül is picit több lesz a visszajelzés.
Szeretném nagyon megköszönni a csodálatosan szép fejlécet J. Samuelsnek, nagyon hálás vagyok, és köszönöm hogy szántál időt arra, hogy elkészítsd ezt nekem! :) <3 
Kicsit több mindent akartam ebbe a részbe, de nem jött össze, és őszintén megmondom, 2 perce értem a végére. Borzalmas hetem volt, sajnálom, ha vannak benne hibák, és azt is, hogy eléggé összecsapott lett. 
N. xx
~Niall Horan~

Az ablakon beszűrődő halvány fény ébreszt, hunyorogva bámulok magam elé, először nem tudom hol vagyok, hosszú percekbe telik míg az agyam működésbe lép és rájövök, hogy melyik kontinensen vagyok éppen, s azon belül kinek a házában. Felbiccentem a fejem és az ágyra nézek, elfog a pánik amikor nem látom ott Mirát, majd nem sokkal ezután megakad a tekintetem az erkélyre vezető üvegajtón, mely beereszti a fényt, és láthatóvá tesz számomra két alakot. Kíváncsian gyűröm a fejem alá a párnám, illetlenség bámulni őket, most mégis megteszem. Olyan közel vannak egymáshoz, hogy szinte már összeolvad előttem a körvonaluk. Valahonnan egy lámpa világítja meg őket haloványan és láthatóvá válik számomra a lány arcán szétterülő édes mosoly, és a tekintet, ahogy az egyik legjobb barátomra néz. Az a fajta tekintet, amelyért bármit megadnék, ha lenne esély rá hogy valaki rám is így nézzen, és tulajdonképpen van is, hacsak nem szúrom el.
Mosolygásra késztet hogy látom a legjobb barátom, akinek az arca szinte sugárzik miközben az előtte álló fiúra néz és nevetni kezd, kezével simogatja az arcát és a haját, majd közelebb hajolnak egymáshoz. Liam védelmezve fogja a karjaiba, nekidönti az erkély kerítésének és eltakarja előlem Mira apró alakját.
Boldogok.
Persze, tudom hogy azok, majdhogynem minden egyes nap elmondják ezt nekem külön-külön, de a saját szememmel látva ez kissé bizarr. Eddig mindig volt valami gond kettőjük között, volt valami, ami miatt összevesztek, valami mindig rosszul sült el, s én csak erről tudtam, most viszont látom hogy mi van köztük amikor nem veszekednek egymással, és ez megdöbbentő. Más hallani, amikor mondanak valamit egymásról, és más látni őket olyan helyzetben amikor azt hiszik, csak ketten vannak. Egymásba kapaszkodnak, homlokukat egymásénak döntik és ezúttal mindkettőjük arcán látom a megjelenő mosolyt. Liam felemeli a kezét, végigcirógatja Kenzie arcát, majd az állához nyúlva újra magához húzza, végigszánt az eléggé rövidre vágott tincseken, majd mond valamit, melyre a lány aprót bólint. Egymást ölelve állnak még egy darabig, majd az ajtó felé lépnek, s halkan kinyitják. Behunyom a szemeim, hogy a kukkolásommal ne törjem meg az idilli pillanataikat, bár a mosolyom nehéz visszafojtani miközben az ágyhoz botladoznak. Hallom a takaró súrlódását és a fészkelődésüket, majd miután ez megszűnik újra csend borul az aprócska lakásra. Normális esetben fintorognék a halk cuppanások hangjára, most viszont csak elmosolyodva pislogok felfelé. Egy kis gombóc fekszik Liam karjaiban, ami váratlanul, alig hallhatóan megszólal.
- Szeretlek.
Egy pillanatra megfagy számomra a levegő és kitágulnak a pupilláim. Tudtam, hogy Mira szereti Liamet, de sosem hittem volna hogy ezt vele is képes közölni, kíváncsian várom mit reagál erre, hogy meglepődik-e, vagy már egészen természetes neki ezt hallani ettől a lánytól. Talán csak én vagyok olyan tudatlan, hogy nem tudtam erről, mindenesetre sosem gondolkoztam el azon, hogy esetleg ők ilyeneket is közölnek egymással. Két olyan emberről beszélünk, akiket valami sérelem ért az előző kapcsolatukban, akik mindketten félnek egy kicsit egymástól, de leginkább az érzelmektől, és azoknak megélésétől, éppen ezért pislogok olyan sokkosan magam elé.
- Én is szeretlek, Gyönyörű.
Sosem hallottam Liamet így beszélni, soha, a hangja olyan más mint velünk, vagy bárki mással. Ha nem tudnám hogy szereti, akkor sem tudnék mást mondani erről a hanglejtésről, minthogy ő valószínűleg halálosan szerelmes a karjaiban fekvő lányra.
Túl sok ez nekem, a torkomból nyüszítés tör fel, mire mindketten felnéznek. Mira nagy, csillogó szemeibe bámulva önelégült mosoly ül ki az arcomra.
- Én teremtettem ezt - suttogom viszonylag hangosan - és milyen tökéletesen csináltam! Szólítsatok mától Mindenható Niallnek! Egy isten vagyok!
Halk kuncogást hallok, Liam horkant egyet majd közli, hogy maradjak a földön.
- Hát te meg mióta vagy ébren? - suttogja jókedvűen Mira.
- Épp elég régóta - térek ki a válasz elől magamban mosolyogva.
- Sajnálom, ha felébresztettünk.
- Semmi baj, de nyugtass meg, hogy engem is szeretsz - pillantása találkozik a sötétben az enyémmel, a takarója félig eltakarja az arcát, amitől olyan kislányosan bájosnak tűnik.
- Hát persze hogy szeretlek, Niall - megmosolyogtat hogy már szinte összefolynak a szavai, mosolyogva dőlök vissza a fekhelyemre és becsukom a szemeim. Hallom a mozgolódását és egy halk kis dünnyögést, majd amikor legközelebb felnézek csak Liam fél arcát látom, ahogy beletemetkezik Mira szőke hajába, amelynek hosszúsága igencsak megcsappant. Úgy tűnik mintha aludna, de amikor észreveszi hogy figyelem kinyitja a szemeit és felpillant, mosolyogva simít végig a karjaiban pihenő lány fején és megpuszilja a homlokát.
- Szereted? - kérdezem alig hallhatóan, mellettem Zayn kicsit mozgolódni kezd.
- Úgy kérdezed mintha nem tudnád - motyogja, a szemeit le sem veszi a lányról, simogatja a haját és a tarkóját. - Hallottad, nem? Szerinted hazudnék neki?
Mosolyogva fordulok a hátamra, nem teszek fel több kérdést és csak lopva pillantok rájuk, nem alszok, és Liam sem, tulajdonképpen nem igazán tudom hogy mit csinál azon kívül, hogy a szemeit Mirán tartja és hozzábújik, de megértem őt, én sem akarnék semmi mást csinálni, ha a kapcsolatom annyiból állna, hogy hetekig nem látjuk egymást, aztán kapunk néhány napot hogy együtt legyünk. Mira tündéri, amikor kibontakozik és elhagyja azokat a szokásait, amik legtöbbször a rosszkedvét okozzák. Ha elfelejtkezik mindenről akkor igazán önmaga, amikor nem parancsolgat neki senki, nem utasítják egyik helyről a másikra, amikor pophercegnőből Liam hercegnőjévé válik. Már kiismertem, hogy mennyire igényli a szeretetet, és hogy azt legtöbbször viszonozza is, s bár Liam ezt nem igazán mutatja ki, valójában ő is pont olyan mint a barátnője. Tudom, ha Mira most ébren lenne repdesne a boldogságtól.
Az elalvásom előtti utolsó pillanatig is csak az jár a fejemben, hogy mennyire szorosak az érzelmeik egymás iránt, és mi lehet még ebből. Talán éppen annak vagyok a szemtanúja, hogy a kapcsolatuk legelső pillanatától, attól fogva hogy először meglátták egymást látom, hogy hogyan lesz egyre komolyabb ez köztük, és a jövőbe tekintve már az is megfordul a fejemben, talán pár év múlva Liam már nem fog velünk hazajönni innen.

~Mira Hemmings~

Az ébredésem egyszerre kellemes és kissé ijesztő, a konyhából csörömpölést hallok és félálomban felkapom a fejem, s amint az eltűnik Liam mellkasáról hirtelen felül. Szembesülök Harry és Zayn megszeppent képével, miközben Niall épp leszidja Louis-t a szerencsétlenségéért, míg ő felkapja a leejtett serpenyőt. 
- Mi a pokol folyik a konyhámban? - szólalok meg kissé hangosan, a hangom rekedtes, azért küzdök hogy szigorú legyen, s ne röhögjem el magam.
- Semmi baj, aludjatok csak tovább - biztosít minket Harry. 
Kuncogva megvonom a vállam és megfordulok, Liam arcán is mosoly ül miközben álmosan pislogunk egymásra, majd lehajol, kezét az arcomra simítja és csókot lehel az ajkaimra. Ha nem ügyeskedne még 4 srác valamit a konyhámban nem érném be ennyivel, így viszont csak mosolyogva puszilom meg az arcát, átölelem, és amilyen közel csak lehet hozzábújok.
Valahogy sikerül a többieknek újra elcsendesedniük, és engem az álom és ébrenlét határára sodor a fejemet simogató ujjak mozgása, és Liam közelsége. 
- Hagyd békén, Horan! Húzz innen! - mozgolódásra nyitom ki a szemeim és Liam küszködő, nevető hangjára, majd Niall tehénkedik rám úgy, hogy karjaival kapálózva mindkettőnket ölelgetni kezd. Van gyakorlatom abban hogy egy könnyed mozdulattal lelökjem, mégsem teszem, nevetve vergődöm magam a másik oldalamra és átdobom rajta a karjaim.
- Szia Niall - nevetek rá, arcán elégedett vigyorral nyom cuppanós puszit az arcomra, majd levetődik az ágyról.
- Ha hajlandóak lesztek felkelni, akkor találtok reggelit a tűzhelyen, mi meg addig elmegyünk és átvisszük Ashtonhoz a cuccainkat, lent várnak - magyarázza, a mögötte álló három fiú helyeselve bólogat, míg mi ketten csupán értetlenül pislogunk.
Az még oké, hogy Niall így ébreszt, de az túl sok információ egyszerre így korán reggel, hogy reggelit csináltak, amit nem velünk esznek meg, és már lelépni készülnek. Nem utolsó sorban pedig az, hogy Ash lent van, bár azért magamban elmormolok egy köszönetet hogy nem jött fel, és nem talált itt, így Liammel, mert vele is feküdtem itt jó néhányszor hasonló helyzetben.
Nincs időm felébredni, de reagálni se, kirongyolnak az ajtón és csend telepszik a lakásra.
- Mindig ilyenek? - kérdezem, próbálok felidézni valami emléket arról, hogy a farmon bármikor is hiperaktívan főzőcskéztek vagy rohangáltak.
- Dehogy - nevet bele a hajamba Liam - szándékosan akarnak kettesben hagyni minket, más esetben még legalább másfél órán át Zayntől csak morgást kapnál válaszként, Harry meg félálomban szórakoztatna. Ez kivételes alkalom, amit muszáj megragadni ha már adott a lehetőség - kuncogni kezdek, orrát az enyémhez dörgöli és jókedvűen fürkészi az arcom. - Szép vagy.
Rémülten kerekednek el a szemeim, arra valahogy eddig nem gondoltam, hogy látni fognak ébredés után. Én akartam előbb felkelni és reggelit csinálni nekik, de elaludtam.
- Ne, ne, tényleg szép vagy - feszegeti le a kezem az arcom elől, majd végigsimít az orcámon és eltűri a rövid tincseket az arcomból. Úgy látszik, nem a hosszúság miatt volt itt mindig ez a tincs. - Mira, nem most ébredsz először mellettem.
- A többiek is láttak - nyüszítem.
- Na és, kit érdekel? Ugyanolyan szép vagy mint bármelyik napszakban, sőt, szebb, mert semmi mű nincs az arcodon - tűnődve simogat, majd felpillant, tekintete a szám és a szemeim között jár. A hátamon fekszem, s hiába akarom én is azt amit ő, nem teszek semmi utalást rá, helyette bugyuta kérdéseket teszek fel.
- Mű?
- Sminkre gondoltam - mormolja közel az arcomhoz - Nagyon szépek a szemeid, amikor kifested őket olyan sötétnek tűnnek, most viszont egészen kék színűek. Gyönyörű - mutatóujját a jobb szemem sarkához érinti, pislogok, majd szándékosan nézek rá nagy szemekkel.
- Így gondolod? - kérdezem ártatlanul pislogva, a levegő mégis kissé belém szorul amikor megcsókolja a szemem melletti területet, és halkan hümmög.
- Így, és remélem úgy látod magad, ahogy én téged - elmosolyodok, sokat gondolkozok ezen és mégsem tudom még csak elképzelni sem, hogy hogy láthatja éppen az ellenkezőjét annak, amit én látok. De még ha hazudik is és azt látja amit én, tetszik neki, ő helyettem is szeret engem.
Nem ellenkezek amikor finoman magához irányítja a fejem, hátrasimítja a hajam, majd lehajol. Mielőtt megcsókolna még a szemembe néz, s ahogy az ajkai összetalálkoznak az enyémekkel mindenemet elveszítem. Csak apró puszikat ad, majd lassan enged elnyíló ajkaimnak és borzongató komótossággal érinti meg a nyelvével az enyémet. Érzem hogy nagyobb súly nehezedik rám és támaszkodás helyett már rajtam fekszik, de nem bánom ezt. Nyögés szakad fel a torkomból, egyik lábát az enyéim közé csúsztatva tartja meg magát, közben a kezét a pólóm alá vezeti és megérinti a hasam. Olyan lassú, finom és kínzó, szükségem van erre, rá.
- Ne most - súgja lassan az ajkaim közé, s visszahúzza a felrángatott pólómat.
Még nem tudom kontrollálni magam, a csípőm az övé felé mozdul, s hiába mondja hogy ne, nem tesz semmit ő sem.
- Cica, nem hinném hogy a srácok olyan jószívűek lennének ahhoz, hogy elég időt adjanak számunkra - mélyülő hangjából tudom hogy ha nem gondolná ezt komolyan, nem utasítana vissza. Viszont még így is visszahúzom magamhoz néhány apró puszira, és egy hosszú, lassú és szenvedélyes csókra, mely után hatalmasat sóhajtva lezuhan mellém és behunyja a szemeit.
Fölé hajolok, az arcához kúszok és az orrommal megbököm az övét, mire elmosolyodva beletúr a hajamba, ami csupa kóc, és mindenhol feláll. Hosszú hajjal nem voltak ilyen problémáim, ennek viszont az egyik oldalát teljesen elfeküdtem, és valószínűleg szörnyűségesen idiótán festek.
Ujjaival fésülgetni kezdi a tincseim és megpróbálja eligazítani őket, de azok visszaugranak az elfeküdt oldalra, emiatt Liam arcán édes, szórakozott mosoly ül.
- Borzalmas - fintorodok el, olyan nagyon szerelmes arcot vág, s ezt nem nagyon tudom mire vélni.
- Szerintem édes, nagyon bájos vagy így - a szemembe nézve mosolyog, átfogja egyik kezével a derekam és gyengéden mozgatja az ujjait.
- Szörnyű - motyogom kicsit elnevetve magam. - Luke annyira béna.
- Haragszol rá? - kérdezi, s közben a tincseimmel játszadozik.
- Nem, nem ér annyit, hogy összevesszek vele.
- Oh, megismételnéd ezt, kérlek? - néz rám komolyan elkerekedett szemekkel.
- Ez csak haj, látszólag neked tetszik, nekem meg semmi nem tetszik magamon, szóval úgyis mindegy. Akkor haragudnék ha szándékosan csinálta volna, de gondolom nem várta meg amíg elalszok és aztán beleköpte - mindketten nevetni kezdünk, kezét az arcomra helyezi és végigsimít rajta.
- Semmi nem tetszik magadnak magadon? - kérdezi tűnődve.
Lesütöm a tekintetem, de nem tudok elmenekülni előle, finoman a hátamra gördít és megfordítja a helyzetünk.
- De, te - jelentem ki, s nevetni kezdek.
- Örömmel hallom, de most nem erre voltam kíváncsi - hát, a próbálkozásom hogy elterelem a figyelmét ezúttal nem jött be. Nem válaszolok, de az a szerencsém vele hogy ilyenkor nem nyaggat és feszegeti a témát sosem. Most is csupán az állam alá nyúl, puha és nagyon finom csókot helyez elnyílt ajkaimra, majd ugyanebben a helyzetben megszólal. - Elérem majd hogy szeresd magad, csak legalább egy kicsit úgy, ahogy én téged - súgja, majd egy kielégítetlen csókot helyez az ajkaimra, és kiugrik az ágyból, s míg a ruhái közt válogat én őt figyelem.
- Mit fogunk ma csinálni?
- Uhm, hát, ebédre megyünk a szüleimhez, aztán talán lemehetnénk a partra, vagy amit akartok.
Aprót bólint, az órára pillant, s mikor nyugtázza hogy ebédidőig még sok idő van, térdnadrágot és egy fehér pólót vesz elő, két másodperc alatt belebújik, s az alsó ajkam lebiggyed amikor eltűnik előlem a kilátás.
Erőt veszek magamon, kimászok az ágyból éppen amikor meghallom a többieket a folyosóról. A ruháimat felkapva eltűnök a fürdőszobában, s bezárom magam utám az ajtót, hogy ne lássanak ilyen madárijesztő hajszerkezettel.
Éppen csak felöltözök, s a kezembe veszem a hajvasalót amikor Louis dübörögni kezd.
- Mira?!
- Igen? - szólok vissza, s végighúzom egy hajtincsemen a forró vasat.
- Engedj be légyszi, pisilni kell - könyörgi gyerekesen, s ezzel együtt meghallom Niall megjátszottan vádló hangját.
- Nem ettétek meg amit csináltunk!
A tükörbe pillantok, a hajam egy részét feltűztem, a másik félig göndören, félig simán lóg a vállam alá. Kinyitom az ajtót, Louis pedig befurakszik mellettem miközben vigyorogva megpuszilja az arcom.
Louis, Louis megpuszil, úgy látszik az életnek vannak még meglepetései számomra.
- Még nem volt rá időnk, de megesszük - nyomok puszit a szöszke fiú arcára, s a válla fölött Liamre pillantok.
Zayn és Harry valamin vihognak mellette, Louis távozása után pedig én visszamegyek a fürdőszobába Niallel a sarkamban.
- Elfoglaltak lehettetek - vigyorodik el, a tükörből pirulva pillantok rá.
- Mi újság Lolával? - természetesen tudom a lány nevét, mégis úgy teszek mintha annyira érdektelen személy lenne, ezt Niall is tudja.
- Flora, és nem tudom, próbáljuk valahogy tartani a kapcsolatot, de ez számomra még elég fura.
Halkan hümmögök, kibontom a feltűzött hajam és átfésülöm.
-  Szokj hozzá, ha szeretnél tőle valamit.
Nem válaszol, ezzel kapcsolatban nem is mond semmit. Egy ideig csendben, oldalra döntött fejjel figyel, majd feláll, és amikor leteszem a hajvasalót magához ölel. Szó nélkül, és én is ugyanígy ölelem magamhoz, majd perceken keresztül állunk így.
- Úgy hiányoztál már - sóhajt fel.
- Te is nekem, mindannyian, és olyan jó hogy itt vagytok - motyogom, arcom a kezei közé veszi és puszit nyom a homlokomra, majd visszahúz magához és tovább ölel.
A délelőtt nagy részében a lakásban szórakoztatjuk egymást, mindenki nagy örömére betoppan Luke, és majdhogynem az összes figyelem rá irányul. Bánom, hogy sosem hallgattam rá és adtam egy esélyt a fiúknak a múltban, mert most megdöbbent hogy mennyire jól kijönnek.
Míg én és az öcsém csak felállunk és szólunk, hogy indulhatunk, addig ők mindannyian kisebb pánikrohamot kapva bejelentik, hogy készülődniük kell.
- Nemár - nyögünk fel egyszerre, mire Haz kissé elképedve néz ránk.
- Ez nagyon ijesztő - jelenti be, majd belebújik a cipőjébe és zsebre dugott kezekkel szemléli tollászkodó barátait.
- Ti nem vagytok ikrek, ez mégis mindig rendszeresen előfordul - nevet rá Luke, mire mindketten elmosolyodnak, én meg Liam után indulok a fürdőszobába. Már a tükörből látja az érkezésem ezért nem lepődik meg amikor hátulról átölelem, s puszit nyomok kidolgozott karizmára. Felém fordul és átöleli a derekam, mosolyogva érintem meg az arcát és kissé oldalra döntöm a fejem. A térdnadrágot és pólót lecserélte egy farmerra és ingre.
- Jól nézel ki, de elárulod hova készülsz? - kérdezem, s piszkálni kezdem az ing alját.
- Bemutatkozok a barátnőm szüleinek, nem nézhetek ki slamposan.
- Nem voltál slampos - nevetem el magam, megérintem a haját, majd a kezem megpihentetem a vállán.
- Azért jobb így - hajol közelebb, s bár csak az arcomra akar puszit adni, vágyódva fordítom felé a fejem és az orraink összeütközése után kissé előre billenve megcsókolom.
Az elején még hallom a többiek hangját, majd beleveszek a csókba és minden más jelentéktelenné válik Liamen kívül. Jó, hogy együtt lehetek a többiekkel, de ugyanakkor nagyon szükségem van néhány Liammel kettesben töltött órára.
- Hé, galambok, szakadjatok le egymásról egy kicsit és induljunk.
Szempilláim megrebbennek, a zavaró tényező természetesen az öcsém, más nem is lehetne. Hirtelen ér hogy az egyik percben még Liam karjaiban vagyok, a másikban pedig realizálom, hogy öt srác bámul minket, és az öcsém nagyon jól szórakozik.
Liam zavartalanul megfogja a kezem és maga után húz, míg én botladozva követem.
- Üdv a Föld nevű bolygón Miranda! - vigyorog rám Luke.
- Fogd be, szarzsák! - förmedek rá az ajtó zárása közben, s ezen mindenki remekül szórakozik őt kivéve. A kisöcsinek nem tetszik, hogy a nővére leégeti a barátai előtt, pedig ez még csak egy nagyon korai időpont, hosszú még a nap.
- Sétálni fogunk - jelentem be, s valamiféle elégedetlenkedést várok, ehelyett csak egy csoportba verődnek miután leérünk a lifttel.
Számomra a világ egyik legjobb érzése velük, s Liam kezét szorongatva kilépni a szülővárosom egyik utcájára, majd végigmenni azon a soron, ahol a gyerekkorom legtöbb percét töltöttem. Furcsa, de boldog vagyok. Poénkodunk, harsányak vagyunk, de nem keltünk különösebb feltűnést, s épségben eljutunk a célunkhoz.
Luke szándékosan előre siet magával invitálva a többieket, míg mi lemaradva andalgunk.
- Normális ha kicsit félek? - motyogja, s orrát a hajamhoz dugva halkan nevet.
- Félsz? De hát találkoztál már velük, nem?
- Úgy, mint Luke barátja, és valaki aki felelős érte. És valaki, akit te nem szeretsz, de most... - az arca kicsit megrándul, elképedve pislogok, s szinte fizikailag érzem hogy megolvad a szívem.
- Liam, anya bájosnak tart téged, leginkább mióta élő adásban bizonygattad, hogy én a te barátnőd vagyok, és ez a húzásod apának is tetszett, szóval nyugodj meg - megszorítom a kezét, útközben valahogy megálltunk, s most egy helyben állva nézünk egymásra.
- Ashtont szerették? - kérdezi, tekintetét az enyémbe fúrja, de ez az egyik leghülyébb kérdés amit feltehet.
- Igen, Liam, de te nem Ashton vagy ...
- Hát, lehet hogy pont ez lesz a baj! - vág a szavamba, szemei egyre nagyobbra kerekednek.
Előre lépek és minden figyelmeztetés nélkül megcsókolom, kezeit a derekamra simítja és meglepetten visszacsókol.
- Már megint - zavar meg Luke hangja, ezzel együtt pedig anya sipítozására rebbenünk szét. Az anyám konkrétan 2 másodperc alatt kiragadja az ölelésemből a barátom és valósággal körberajongja, miközben arról hadovál, hogy végig figyelt minket és mennyire nagyon aranyosak vagyunk.
Az én arcom vörösbe vált, míg az övé felderül és szerényen mosolyog, nevet, majd az oldalához vonva engem követi anyát.
Meglep hogy a többiek már a kanapén terpeszkednek apa mellett és focit néznek, nem tudtam hogy ennyire belsőséges a kapcsolatuk, apa nem néz mindenkivel focit.
Belépünk, s ahogy meglát felderül az arca, Liam észrevehetően kihúzza magát mellettem, miközben apa hozzánk lép.
- Mr. Hemmings - bólint udvariasan, kissé mereven, a pillantásom összetalálkozik Niallel és az arckifejezése miatt nevetni kezdek.
- Szervusz Liam, hogy bírod ezzel a nőszeméllyel? - veregeti vállon, majd rám pillant és elkerekednek a szemei. - Miranda! Mégis mit műveltél a hajaddal?
- Kérdezd meg a kisfiadtól - pillantok Luke felé összehúzott szemekkel. Hatalmas nevetés hangzik fel, s pillanatok alatt jó hangulat alakul ki, ami az egész ebéd alatt megmarad. Liam is ellazul, poénkodik és nevet a többiek, puszikat nyom az arcomra, majd amikor az öcsikémmel kisebb vitába bonyolódok halkan figyelmeztet, amit árulásnak veszek. Nevetek én, ők, a családom, és majd szétcsattanok a boldogságtól.
- És hogy megy a munka, fiúk? A 5SOS nélkül is megvan a siker? - kérdezi apa, s Zayn mosolyogva válaszol.
- Közel sem akkora mint velük, de azért még nem halunk éhen - összenevet a többiekkel, s jóízűen a szájába lapátol az ételből.
- Jó hogy, anya sokat főzött, jut a rászorulóknak is - jegyzem meg, s nevetve pillantunk egymásra.
Néha beszúrok 1-1 hasonló megjegyzést, de leginkább csak csendben szemlélem hogy Harry és Zayn apával folytatnak csevejt, Louis és Liam anyát bűvölik, míg Niall az öcsém és köztem vihog, mindenbe beleszól amiből akár csak fél mondatot hall.
- Csendes vagy, Mackenzie - jegyzi meg egyszer, s aggodalmasan pillant rám.
- Az sosem baj, minden ilyen percet ki kell használni - nevet ránk anya.
- Végül is ez családi vonás - vágok vissza széles vigyorral az arcomon.
Hosszú idő telik el, az ebéd második felében már senki nem eszik, mindenki beszélget, nevet, szórakozik.
- Pihenjetek egy kicsit, aztán menjetek le a partra, remek idő van vitorlázáshoz és szörfözéshez - javasolja, mire 5 csillogó szempár szegeződik rám beleegyezésre várva, mintha csak nekem kellene engedélyt adni.
- Oké - vonom meg a vállam.
Amikor anya fényképalbumokat kezd előhalászni az ikertestvéremmel együtt hangosan felhördülünk, s akárhogy tiltakozunk azok az albumok kinyílnak, és a szüleink kiteregetik az összes gyerekkori képünket. Az összeset, a pucérakat még véletlenül sem kifelejtve. Égő fejjel menekülünk, próbálom elrángatni Liamet, de őt érdeklik ezek leginkább. Hát persze.
A parton állva szinte sokkot kapok tőle, amikor néhány percnyi édes ölelkezés után a fülemhez hajolva halkan megkérdezi.
- Van egy anyajegy a fenekeden?
- Liam! - pördülök meg, mire elkapja a kezem és magához ránt.
- Nem is láttam még.
- Elégetem azokat a nyomorult képeket! - szorulnak ökölbe a kezeim, az arcom lángol.
- Nagyon édes kislány voltál - nyom nevetve puszit az arcomra. - Menjünk mi is - int a fejével a hullámok közt ugráló barátaira.
Egy hosszú pillanatra lehunyom a szemem mielőtt bólintanék, s amikor kinyitom pillantása mélyen az enyémbe fúródik. Lefeszegeti a szorosan magam köré font karjaim, s a szemembe néz.
- Ha azt mondom, nagyon szép vagy, elhiszed? - ajkaim elnyílnak, egy szó sem jön ki a számon, megfogja a ruhám alját és felfelé húzza. - Hidd csak el, mert nagyon szép vagy, a legdögösebb lány a parton.
Szinte anélkül varázsolja le rólam a ruhát hogy észrevenném, s már bikiniben állok előtte. Kezét zavartalanul a csípőmre simítja, kezével megérinti a számomra kissé domborúnak látszó hasam, és szorosan magához húzva megcsókol. A víz felől kiáltozást és cinikus nevetést hallok, Liam ledobja magáról a ruháit és egy kérdő pillantás után boxerban száguld bele az óceánba, Louisra vetődik és birkózni kezdenek. Nevetve követem, utána rohanok és ugyanígy Niallre ugrok, fröcsköljük egymást, úszkálunk, de a 6 fiú 1 lány arány nem túl jó, s egy idő után hiába állítom Harryt az oldalamra, végül kettőnket kínoznak meg a vízben. A nevetéstől a szám telemegy sós vízzel, óvatosabban bánnak velem mint egymással, mégiscsak fiúk, és szórakozni akarnak velem. Liam szíve megesik rajtam, s amikor a karjaiba kapva megmenekít egyöntetűen kifejezik mennyire nyálas.
Nevetve int be nekik, lábaim a dereka köré fonom és elkezd befelé sétálni, minél messzebb kerülünk annál nagyobb lesz a csend.
- Jól érzed magad? - kérdezem tűnődve, széles mosolyt villant rám és bólint.
- Nagyon, nagyon boldog vagyok hogy itt lehetek, Cica.
Mosolyogva bújok hozzá, a fejem a vállára hajtom, megáll egy ponton és a lábaimra ereszt, de azon nyomban az orromig merülök, így újra felemel.
Mindketten nevetni kezdünk, majd amikor abbahagyjuk gyengéden végigcirógatja az arcom.
- Boldog vagy - mormolja, felbiccenti a fejem és elmosolyodik.
- Boldog, nagyon - válaszolom hozzá hasonlóan halkan, megpuszilom az arcát, majd a fejem a vállára hajtva a többieket figyelem. - Nagyon tökéletesek vagytok ti így öten, tudod?
- Most már igazán elárulhatnád hogy mit szívsz, kérek belőle - nevet, arcát az enyémhez érinti és szoros ölelésben tart. Nem szólok semmit, tény, hogy kicsit elvarázsolt vagyok, de ennek csak ő az oka.
Amikor visszaindulunk a parthoz rögtön felfedezem hogy bővült a társaság, és megduplázódott a göndör példányok száma. Kis híján megfordulok és belevetem magam a vízbe, de Liam nem tulajdonít ennek túl nagy jelentőséget és egymás kezét fogva csatlakozunk.
Calum és Michael a maguk kissé kattant módján üdvözlik, s Ashton is így csatlakozik, bár talán kissé visszafogottabban. Számomra nagyon furcsa az exemet és a barátomat úgy látni, hogy nevetve lepacsiznak és bolondoznak, de nekik ez normális. Előbb voltak barátok, minthogy én egyáltalán a kislábujjam is Liam életébe tettem volna, és annak örülök, hogy nem rondítottam bele a barátságukba.
Egy bizonyos ideig nem keltünk túl nagy feltűnést, leginkább addig amíg a vízben vagyunk, de 9 hangoskodó fiú a parton még akkor is feltűnő, ha nem ismertebb emberekről van szó. Az ausztrál lányok minimum 75%-a számára egy valóra vált álom, hogy ez a 9 fiú egy csapatba verődve élvezi a vizet. Ha megtudják hogy én csődítettem ide őket, lesz talán 1-2 jó pontom az amúgy nem túl elfogadó Directionerek között, legalábbis az ausztrál fandom rétegeiben.
Az egész délutánt itt töltjük, egy idő után megszokom Ashton jelenlétét és már kevésbé hoz zavarba, hogy Liammel vagyok.
Késő délután már mindannyian kissé nyomottabbak vagyunk, kiszívott minket a nap és a víz, és a kíváncsiskodva közelebb lépő, majd visításban, sírásban kitörő lányok száma is megnő. Már mennék haza, így megkönnyebbülést jelent amikor Luke is bejelenti, hogy elfáradt.
- Ti nem akartok még lelépni? - piszkálja meg a lábával a homokban heverő Harry haját.
- De - vágja rá Niall, Louis is bólint, Zayn pedig elnyom egy fáradt ásítást és felmutatja a hüvelykujját.
- Nem vagytok igazi ausztrálok, ez a pár óra semmi sem volt - nagyzol Cal, és megjátszott megvetéssel legyint feléjük.
A szemeim elkerekednek amikor Ash bejelenti, hogy lépjenek le hozzá, és rögtön beleegyeznek. Kicsit úgy érzem mintha elvenné tőlem őket, aztán Niall lopva rám pillant, a tekintetét Liamre vezeti, majd vissza rám, és Ashton ezen ötlete már nem tűnik olyan rossznak.
- Menjünk akkor, otthon van kaja meg minden - tápászkodnak fel Ash irányításával, én meg csak állok, a karjaimat magam köré fonva és idétlenül figyelem ahogy öltözködni kezdenek és összeszedik a cuccaikat. 
- Nem akartok még csinálni valamit? Hozzám és visszamehetünk, vagy...
- Nem, ti menjetek csak vissza, holnap találkozunk - mosolyog rám Harry.
- Szóval most tulajdonképpen leráztok minket - tűnődik hangosan, megjátszottan Liam.
- Ahogy mondod, elegünk van belőletek - bólogat bőszen Louis, felkapja a cuccát és miközben elrobog mellettünk a vállával taszít egyet a barátomon, aki ezért a tarkójára csap.
Szó nélkül összeszedik a cuccaikat és elmennek, az exbarátom viszont hátrapillant és elmosolyodik. Nem igazán tudom ezt hova tenni, de visszamosolygok rá, hiszen nem vagyunk haragban és nekem nem is lenne rá okom haragudni. Mielőtt túl messzire kerülnének Niall is visszafordul, a homokban botladozva szalad oda hozzám és megölelget. Bárgyú mosoly ül az arcomon emiatt, a nyakába csimpaszkodva átölelem és a halk, kissé perverz megjegyzése miatt belecsípek a nyakába mielőtt elszaladna.
Összeszedem a cuccainkat, belebújok a ruhámba, majd mi ketten éppen az ellenkező irányba indulunk el, mint amerre a fiúk. Csak egy napja vannak itt de máris furcsa nélkülük, a lakásban túl nagynak érzem a csendet, pedig az egész alapvetően csendes, mert a legtöbbször egyedül vagyok ott, viszont ez a csend annyira nem rossz, tekintve hogy amit az egyik legjobban akarok most az az, hogy kettesben maradjunk.
Mindketten megfürdünk, hiszen a sós víztől a bőrünk viszketni kezd egy idő után. Míg ő fürdeni van én elcsenek egy inget a táskájából és összegombolom magamon, majd a konyhában néhány szendvicset csinálok számára, hiszen már megéhezhetett. 
Hallom amikor kilép és mégsem fordulok meg, megvárom míg átölel hátulról és a karjait a derekam köré fonja, ajkait a fülem mögött pihenteti egy gyengéd csókra.
- Oh, milyen jó stílusod van, hol vetted ezt az inget? - kérdezi mormolva, majd állát megtámasztja a vállamon.
- Találtam - kuncogok, hátrahajtom a fejem és mosolyogva pillantok rá - éhes vagy?
- Kibírom még egy ideig - néz a szemembe, majd egyszerre hajolunk egymás felé. Ugyanolyan gyengéd, mint reggel, viszont egyre mohóbb lesz és valósággal a pultnak feszítve préselődik hozzám, mígnem egy könnyed mozdulattal felemel és leültet rá. Széthúzom a lábaim és átölelem vele, fejét a kezeim közt fogom, úgy érzem a hiányát hogy a karjaiban tart, és ez rettenetes türelmetlenséget von maga után. Ne akarom elengedni, mégis elszakad tőlem, lehajtja a fejét és homlokát az enyémnek támasztva kigombolja az általam viselt ingének legfölső gombjait, s amikor visszahajolna hozzám csörögni kezd a telefonja mellettem. Bosszúsan nyúl utána, a hívóra pillant, s szemöldökét összevonva emeli a füléhez.
- Mit akarsz, Lou? - nem hallom a választ, semmit sem hallok azon kívül, hogy néhány másodperc elteltével Liam újra megszólal. - Kapd be.
Nevetni kezdek, a telefont visszarakja a pultra és hitetlenkedően nevetve rázza meg a fejét mielőtt újra rám fordítaná a felesleges figyelmét. 
Következő alkalommal az én telefonom kezd csörögni.
- Igen, Niall?
- Szia! - szól bele vidáman. - Mi újság?
- S-semmi - pislogok magam elé zavartan, a homlokom ráncba szalad.- És veled? Jól érzed magad?
- Aha, nagyon! És mit csináltok? - kérdezi, a háttérből nevetést hallok és ő maga is halkan nevetni kezd.
- Cseszd meg, Horan! - kapja ki a kezemből Liam a telefont, még hallom a háttérben felhangzó ezúttal hangos nevetést. - Szándékosan szívatnak - rázza meg a fejét. Nevetni kezdek, végigsimít az arcomon, majd éppen csak felnézek rá a pilláim mögül mire újból megcsókol.
Következő alkalommal mindkettőnk telefonja egyszerre szólal meg, viszont már tudjuk mire megy ki a játék, és azon kívül hogy az ingem a két zenélő, rezgő telefonon landol többé egyikünk se foglalkozik velük.

19 megjegyzés:

  1. Nagyon imadtam a reszt! *-* izgalmas volt es nagyon nagyon aranyos! Nem osszecsapott es nem unalmas! Szoval boldogan varom a kovetkezo reszt! :3

    VálaszTörlés
  2. Nessa, ez nagyon szuper lett! Nagyon tetszett, nem unalmas és ami plusz pont, hogy nagyon sokat nevettem rajta;) mondjuk Magyarországra is jöhetne ez a 9 fiú.:D

    VálaszTörlés
  3. Szia! ❤️
    Nem vagyok képes újat mondani azzal, hogy imádtam, oda voltam minden egyes "összecsapott" sorért, szívesen olvastam volna még tovább is, ha lett volna.


    Tisztelgek Mindenható Niall előtt, egy isten, és ha gondolja, én is biztosítom arról, hogy szeretem, nem akarok rajta osztozni, meggondoltam magam . :'D


    Ezek ketten még mindig olyan cukorbogyók, a szívem szakad meg, de tényleg. Akár hiszed, akár nem, ezekben a sorokban érzem, hogy ez a történet igazán te vagy. Most írnék ide még valamit, de inkább nem, azt majd csak neked.


    Kis köcsök, nem hagyják szegényeket, megnézném, hogy ők mit szólnának ehhez. Ha segítségre van szükség, nyugodtan bízd rám őket, amig Mira és Liam romantikáznak, szívesem leterelgetem őket az óceánhoz, nagyon szívesen megbámulnám a tökéletes testüket vizesen is.

    Szerintem nem mondom el még egyszer, mennyire imádom ezt, őket, de legfőképpen téged, amiért írod ezt a csodát.


    26


    l.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Baee! <3
      Nagyon köszönök neked mindent!
      2!!!!!!

      Törlés
  4. Drága Nessa! :)

    Mi is lenne velünk/velük a Mindenható Niall nélkül, ha ő nem lenne a két szerelmespár ma lenne együtt :)
    Kijelenthetem hogy EZ a rész a legeslegkedvencebbem ( ha van ilyen szó :D ) Annyi érzelem vágy, humor van benne..öröm volt olvasni..Liam és Mira nekem annyira a reményt kelti --> hogy minden lány olyan fiút találjon magának mint Liam, aki ennyire szereti és tiszteli de egyben a barátja is..kívánom minden lánynak hogy megtalálja az ő párját *-*
    Nem is tudom mit írhatnék még, pedig bennem van..egy egész regényt írhatnék arról amit gondolok és hogy milyen érzéseket kelt bennem az írásod.. Felvidít ha kell vagy éppen elgondolkodtat dolgokon :) Nem tudom mi lenne velem nélküled..van hogy már csak attól hogy olvasom az írásaidat jobbam vagyok --> Nagyom szeretem amit csinálsz és remélem még sokáig fogod, IMÁDOM amikor írsz <3 A következő részt, már nagyon várom :)

    XoXo :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ui.: nagyom tetszik a fejléc és maga az új kinézet is :)

      Törlés
    2. Szia! :)
      Köszönöm szépen, imádlak! <3

      Törlés
  5. Szia Nessa!


    Újra egy nagyszerű részt hoztál! Nagyon jóó! Egyszerűen imádom!A végét meg szétröhögtem!Mira és Liam annyira aranyosak! Nagyon váárom az újrészt!

    Kata

    VálaszTörlés
  6. Drága Nessa!

    Az előző kérdésedre válaszolva, most már minden rendben van. Csak az utóbbi időben rengeteget kellett tanulni az érettségi miatt. És örültem annak, hogy nem tudományos anyagot kell olvasnom, hanem, egy olyan szöveget, amit nagyon szeretek.
    A részről pedig: Hogy csinálod, hogy állandóan valami érdekfeszítőt írsz? A rész egyáltalán nem volt unalmas. Sőt a kedvencek közé sorolnám. (mondjuk nálam az összes) :) Liam drága mennyire aranyos volt, amikor mentek Mira szüleihez. A tengerpartos rész nagyon tetszett. De a kedvencem ebben a részben a vége volt, amikor nem hagyták Liamet és Mirát. Annyira egy imádni való páros.
    Még mindig imádom az írásodat. És természetesen egy fantasztikus lány vagy, aki tele van kreativitással. ♥
    Már várom a következő részt. :) Az iskolához pedig kitartás kívánok. Már nincs sok hátra.

    Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mónika! <3
      Eléggé megkésve, de ezt örömmel "hallom".
      Köszönöm szépen, nagyon jól esik, hogy ezt gondolod! <3

      Törlés
  7. Szia Nessa! :3
    Annyira nagyon tetszett a rész, pont tegnap értem a végére. Egyáltalán nem lett lapos, nekem nagyon tetszik. Jók a poénok benne, jókat mosolyogtam rajtuk. Már alig várom a csütörtököt hogy fojtatódjon :)
    Innentől kezdve megpróbálok írni minden héten, ha nem is rögtön, de fogok :3
    Szép hetet neked :)
    Réka^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! <3
      Nagyon szépen köszönöm, örülök hogy tetszett! <3

      Törlés
  8. Drága Nessa!

    Eszembe jutott, hogy még nem sikerült eljutnom ide, de nem felejtettem ám el! :D /Semmi pánik, uralom a káoszt, tényleg!:D/

    Ma kora hajnalban fogalmazódott meg bennem, mi is fogott meg úgy igazán ebben a blogodban, mert persze, eddig is tetszett, meghatott, nevettem -hol a szereplőkkel, hol rajtuk, hekyzettől függően-, de villámcsapásként ért a felismerés.
    Mielőtt belekezdenék, igazán nem akarlak untani ezzel, és tudom, milliószor leírtam, sorry.
    Minden blogodba benne vagy. Tudom, pedig nem ismerlek. Igazán csak úgy tudnám ezt elmagyarázni. ha egyszer egy egész napig, megállás nélkül beszélhetnék róla, a lényeg, hogy mind a hat blogodban tudtam, szinte biztos voltam abban, hogy hiába van kitéve egy bájos, cserfes, komoly, merengő vagy bármilyen női arc, Vanessa, Emily, Alexis, Stella, Faith, Mira, ők mind Te vagy. Van, hogy egyszerre, de külön-külön is a részeid, különböző mértékben. Ostobán hangzik, és igen, talán az is, de komolyan olyan érzésem van, mintha folyton bemutatkoznál. Elmondanád, ki is vagy, anélkül, hogy bármit tudnánk rólad. Zseniális, és hátborzongató, és valószínűleg ez az, ami itt tartja az olvasóidat az utolsó utáni pontig.
    Tehát, az a pont, amikor valóban rátaláltam a számomra legértékesebb szálra a történetben, Mira undorodva nézte magát a tükörben. Zokogni tutam volna, de fogalmam sincs, miért, hiszen nem akart semmi rosszat tenni, de mégis fojtogató volt akkor olvasni.
    Mira, aki annyira vágyik a szeretetre, hogy valaki törődjön vele, de legfőképpen a lelkével, úgy érzem, most megtalált egy komfortzónát (??). Most, hogy újra vannak stabil pontok az életében, mint a Mindenható Niall barátja, Liam, Luke , a családja, az otthona, remélem, össze tudja szedni a gondolatait, és én reménykedek valamiben. Valamiben, amit nem biztos, hogy itt le mernék neked írni, nem mintha titok lenne, vagy személyes dolog, egyszerűen őrültég, de mégis bizakodok valami hasonló folytatásban.
    Annyi minden megragadt, mert egyáltalán nem olyan ez a fejezet, mint gondolod. Niall- azon kívül, hogy végtelenül aranyosan hozza Cupido-t-, van egy mondata, ami újra meg újra eszembe jut, éa biztos vagyok abban, hogy tudod, melyik az. Emellett pedig ott vannak azok a parányi pillanatok, amik kiegészítik a hátterét a blognak: a honvágy, a biztonságérzet, a nyugalom, a szerelem, a bizalom, és persze az a humor, ami tipikusan csakis rád jellemző, és imádom!
    Nem is tudom, hogyan zárhatnám ezt, pedig órákon át agyaltam azon, mit is írjak, de ismét itt kötök ki, mert egyszerűen nincs más, ami kifejezhetné, mi jut eszembe, ha erről a blogról van szó: imádom, de utálom is, amiért egyszer vége lesz. Téged meg csodállak. És ígérd meg: írsz egy könyvet, én megvehetem és te dedikálod! :')

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu!
      Ne haragudj, hogy ennyire későn válaszolok! :(
      Ebben teljesen igazad van, így van minden, ahogy mondod.
      Nagyon szépen köszönöm, hogy leírtad mindezt nekem! <3
      Ha eljutok odáig, mindenképp! <3

      Törlés
  9. Drága Nessa!!!
    Ez a rész is nagyon nagyon nagyon tetszett. Mint eddig is tettem most is leírom hogy imádom olvasni a blogodat egy élmény (a lehető legjobb értelemben). Neked köszönhetem hogy egyre jobban a szivemhez nőttek a fiúk úgy hogy köszönöm. Nagyon várom már a következőt, remélem hamar hozod:)<3
    Berta

    VálaszTörlés