2014. november 6., csütörtök

25.rész Elmélkedés

Sziasztok! :)
Hú,hát elérkeztünk a történet feléhez, ha jól gondolom. :) Még 25 hétig élvezhetitek Liam és Mira kissé zavaros viszonyát, addig is remélhetőleg még sok meglepetéssel fogok szolgálni nektek. 
A hét számomra elég kellemesen és gyorsan telt, viszonylag kevés dolgozatot írtam éééés megjöttek a koncertjegyeim! :3 Veletek mi újság? 
Nessa. xx

~Liam Payne~

Szemeim lassan nyitogatom, finoman elsimítom a szőke, kócos hajtömeg egy részét, mely szétterül a mellkasomon, majd óvatosan végigsimítok a lány arcán, amikor orrát felhúzva, halkan mozgolódva kezd szuszogni. Ilyenkor olyan ártatlan.
Majd persze kinyitja a szemeit, melyek azonnal vészjóslóan csillannak fel azt üzenve nekem, hogy az életem veszélyben forog, ha csak egyszer is nem értek vele egyet. Ilyenkor ártatlan, majd kinyitja a száját és vitába szál velem, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja.
Igen. De, ahogy ezeken tűnődök rájövök, hogy unalmasak is lennének vele a mindennapok, ha nem lenne ilyen harcias. Feljebb húzom rajta a takarót, szemeimet tűnődve fordítom a plafon felé, s míg ujjaim öntudatlan simogatják az arcát, addig a gondolataimba merülve pihenek még.
A világ legfurcsább érzése jelenleg számomra, hogy egy lány fekszik a mellkasomon, és hogy ezt a lányt tudom szeretni. Sophia után valahogy ez nem tűnt már lehetségesnek, s most mégis... tudom, hogy szeretem. Már azelőtt is szerettem, hogy rendeztük volna a kapcsolatunkat. Azt hiszem, már annál az ominózus fogadásból történt csóknál is szerettem. Bár ne úgy történt volna!
Szeretnék belelátni az ő fejébe, 2 hete még azt mondta, nem szeret, s most? Vajon most mit érez, amikor rám néz? Amikor megcsókoljuk egymást? Rengeteg kérdés van egyelőre megválaszolatlanul bennem, de nem akarom ezzel zargatni, valahogy nem illene bele a kapcsolatunkba, hogy valamikor spontán megkérdezzem tőle, hogy 'szeretsz már?'. Ez az énképembe se fér bele, szóval akármennyire is tudni akarom, ez addig megválaszolatlan kérdés marad, amíg ő el nem mondja, mi jár a fejében.
Elhúzom a kezem, amikor mozgolódni kezd, lábaink teljesen egymásba gabalyodtak, halkan, de elég fájdalmas nyögéssel kapok a térdéhez, mielőtt ilyen kómás állapotban támadást indítana ellenem. Finoman húzódok arrébb, éberebben pislog rám és az arca pírba borul.
- Ne haragudj, én... 
- Semmi baj - mosolyodok el, hihetetlen, hogy miattam pirul el. Egy ideig csak néz rám nagy szemeivel, állom a pillantását, kezemet kinyújtom felé és rásimítom tenyerem az arcára. Néma párbeszéd játszódik le köztünk, ahogy szemöldököm kérdőn vonom fel és ő úgy mászik fel hozzám, mint egy kismacska. Arcát beletemeti a nyakamba és félig rám fekszik, nevetve ölelem át, egyik ideig így maradunk, majd hirtelen átfordulok, hogy megcserélődjön a helyzet.
Egy részem retteg tőle, hogy ez a lány még rengeteg bajt fog nekem okozni, egy másik viszont rettenetesen boldog, amikor a szemébe néz. Pillantásunk összekapcsolódik és akkor hirtelen tudom, hogy mi jár a fejében, ahogy pillantása megtörik és már nem olyan tartózkodóan fekszik, tudom, hogy valami megváltozott. Egyszerűen már csak nem tiltakozik ellenem, ebben a pillanatban éppen nem.
Nem mutatom jelét annak, hogy bármi is történt volna, egy ideig csak fekszünk, simogatom a haját, játszok az ujjaival, közben halkan beszélgetünk, majd kivonulok a szobájából és hagyom, hogy elkészüljön.
A folyosó hideg padlója kellemetlen a talpamnak, igyekszek minél hamarabb eljutni a szobámig, ám alig lépek ki Mirától, Zayn hangját hallom, ahogy megköszörüli a torkát mögöttem, s úgy néz rám, mintha magyarázattal tartoznék neki bármiért is. Felvonom a szemöldököm, a mozdulat ösztönös, pedig emlékeztetem magam Mira kérésére.
- Előbb vagy utóbb nagyon megégeted magad - rázza a fejét, majd elvonul mellettem, hogy birtokba vegye a fürdőszobát.
- Kapd be - morgom ellenségesen, jókedvemből rögtön elszáll valamennyi. Utálom, hogy ha nem Louis, akkor ő tesz ilyen megjegyzéseket, és még jobban utálom, hogy talán nem véletlenül. A barátaim, külső szemlélői ennek az egésznek, de talán befolyásolhatnak. Ismernek engem, és rosszul ismerik Mirát.
Fintorogva veszem észre, hogy az időjárás nem nekem kedvez, így az ingemet félretéve áthúzok a fejemen egy fekete pulcsit, majd belebújok egy szürke melegítőbe és Harryvel kiegészülve kezdek dörömbölni a fürdőszobaajtón. Idegőrlő, hogy mindössze egy fürdőszoba van az egész házban, s reggelenként, esténként valóságos verseny folyik a használatba vételéért.
Már majdnem bejutunk, kinyílik az ajtó és majdnem besurranunk Harryvel, amikor megjelenik Stephen és lazán bemegy előttem egy törülközővel a nyakában.
- Hé - húzza össze a szemöldökét a göndör, hangja még fáradt és a megszokottnál is lassabban beszél. 
- Bocs, de ez elsősorban az én fürdőszobám - vonja meg a vállát, majd becsukja az ajtót és elfordítja a kulcsot a zárban, nehogy véletlenül bármelyikünk is megmoshassa a fogát, míg őkelme zuhanyzik.
Meggyőződésem, hogy direkt csinálja, pont ezért lendítem felfelé a középső ujjam, habár ezt már nem látja.
Nekidőlök a falnak és lábammal dobolva várok, hallgatjuk a vízcsobogást, mely egyáltalán nem készül elhalni. Direkt zuhanyzik ilyen sokáig. Mellettem Harry nagyon úgy néz ki, elaludt, főleg hogy egy idő után a feje ráborul a vállamra, így már beszélni se tudok senkivel.
Stephen még mindig bent van, amikor szőke barátnőm kilibben a szobájából, s elindulna a fürdőszoba felé. Bökdösni kezdem Harryt, mire kómásan felnéz, s elmosolyodik Mira láttán.
- Hát ti? - lép oda hozzánk, mosolyogva öleli át a göndör hajú barátom, aki egy ideig még csimpaszkodik rajta. Valahogy emiatt egy kicsit kellemetlenül érzem magam, viszont előbb gondolkozok, mint beszélek, s rájövök, hogy Harrytől nem kell féltenem őt, hiszen az egyik legjobb barátom. - Ki zuhanyzik, hogy ti itt álltok? - paskolja meg a fiú vállát, majd lábujjhegyre áll és puszit nyom az arcomra.
- Stephen - motyogom, karjaim a dereka köré fonom és csak most mérem végig. Szűk farmert és fehér, kötött pulcsit visel, aminek hosszabb az ujja a kelleténél, haja kócos kontyban ül a fején.
- Mi voltunk itt hamarabb - panaszolja Harry.
 Szemeit forgatva pillant az ajtó felé, még mindig csobog a víz.
- Seggfej - szűri a fogai közt, majd megfordul a karjaimban és hátával a mellkasomnak dől, ujjai összekulcsolódnak az enyémekkel. Ő Harryvel beszélget, míg én csendben vizsgálom a nyakát és tarkóját, mígnem fejét hátrahajtva pillant rám. - Ugye?
- Hm? - nézek fel hümmögve, ám a totális beégést megúszom, mert nyílik az ajtó és Stephen masírozik el mellettünk.
- Gyorsabban nem ment? - motyogja az orra alatt, ám tökéletesen hallhatóan. Kibontakozik a karjaimból és várakozva pislog rám.
- Mi az? - értetlenkedek, míg Harry bemegy a helyiségbe, s megnyitja a csapot. - Menj nyugodtan.
- Te voltál itt hamarabb - méreget ártatlanul. - Menj be te.
- Haz hamar végez, elférsz mellette, nem? - fogom meg a derekát és beljebb kezdem nógatni.
- De akkor is te voltál itt hamarabb - makacskodik, mire elnevetem magam és a hajamba túrok.
- Felajánlom, hogy előttem menj be, de problémázol ezen? Cica...
- Csak menj be, Liam, nekem több idő kell az elkészüléshez - fonja össze karjait a mellkasa előtt, ajkait makacsul szorítja össze. Feladom, mert tudom, hogy nagyobb vitát csinál belőle, ha nem úgy van valami, ahogy akarja.
- Rendben - bólintok, majd belépek, az arcára elégedettség ül ki. Arrébb lököm Harryt, a tükörből szórakozottan pillant rám, a szájából folyik a fogkrém, gyorsan kitérek előle, még mielőtt leköpne, de a kezemen még így is landol egy kevés. Röhögni kezd, miután magamban motyogva a pulcsijába törlöm a kezem én is fogkrémet nyomok a fogkefémre, s miközben sikálom a fogam a tükörből Harryt nézem. Bármelyik pillanatban leköphet megint, ismerem őt. Félek lehajolni, mert belőle kitelik, hogy a nyakamba köp, viszont ő is számít az én támadásomra.
- Na? - húzza össze kihívóan a szemeit. Állát merevítve tartja a mosdókagyló felé, folyik róla a fogkrém.
- Gusztustalanok - hallom Mira nevetését, s míg Harry felé fordul gyorsan kiköpöm a fogkrémet, majd a fogkefével a számban vigyorgok rá. A fejét rázza, a fiú gyanakvóan néz rám, miközben lehajol és megmossa az arcát. Most kellene a nyakába köpnöm, csakhogy a barátnőm előtt nem készülök ilyet elkövetni, mert talán ő azt nem tartaná olyan viccesnek, helyette kisebb ütést mérek a tarkójára. Röhögve csap vissza, majd felborzolja a haját és egy ideig még illegeti magát a tükörben.
- Ha nem húzol el innen, esküszöm meggondolom magam és beleköpök a nyakadba - morgom, lökdösni kezdem, mire hajlandó arrébb menni. Vihogva lép ki a fürdőszobából, a helyét hamarosan elfoglalja a szöszke lány. Megmosom az arcom, míg ő előhalássza a fogkeféjét, majd megigazítom a hajam és a falnak dőlve figyelem őt.
- Ne bámulj - neveti el magát. Vicces látványt nyújt, kissé elfordul tőlem és felfelé pislog, viszont nem tudom nem bámulni. Szép, az egyik legszebb ember, akit valaha is láttam, s egy kicsit elkeserít, hogy láthatóan nem szereti magát. Megmossa az arcát, majd kibontja a haját, egy ideig csak nézem még őt, ahogy vág egy alig észrevehető grimaszt, majd fejét félredöntve kezdi fésülgetni a hajzuhatagot. Eddig bírom, mögé lépek és arcom beletemetem a hajába.
- Mit fogsz ma csinálni? - kérdezem, halkan dünnyögök, amikor copfba köti a haját, ám panaszra nem igazán lehet okom. Megfordul, karjait a nyakam köré fonja és kicsit félredönti a fejét, az arcát apró mosoly világítja meg.
- Lehet itt bármit is csinálni megszokottakon kívül? - biggyeszti le kissé az alsó ajkát, majd megvonja a vállát. - Azt hiszem, délelőtt Niallel leszek, délután pedig a szokásos.
- Kitalálhatnánk valamit - simítok végig az arcán. - Hogy a többiekkel is olyan jóban legyél, mint Niallel és Harryvel.
- Mit, Liam? Bújócskázzunk? - nevet fel kissé cinikusan. 
- Nem, csak töltsünk együtt egy kis időt mindannyian. Itt vagyunk, de nem hiszem, hogy olyan iszonyúan sokat beszéltél volna Zaynnel vagy Louval. Kérjek alkut, vagy megteszed ezt nekem anélkül is? - kérdezem mindenféle rosszindulat nélkül, mire nagyot sóhajt és bólint. Unom már, hogy a barátaim egy része ilyen bizonytalan velünk szemben.
- Köszönöm - motyogom, majd közelebb hajolok hozzá. Egy puszinak indítom, esküszöm, végül mégis szorosan ölelem magamhoz.
- Srácok, ne itt - hallom Niallt, bosszúsan húzódok el, s nézek szembe vele, de azt hiszem, a haragom el is száll. A törülközőjét szorongatja és még elég nyomott arca van. - Engem nem zavartok, de zuhanyozni fogok - figyelmeztet, Mira kuncogva bontakozik ki a karjaim közül, a fiú kitárja a karjait és megölelik egymást.
Soha, semmikor el nem tudtam volna képzelni, hogy majd ők így összebarátkoznak, két ennyire különböző ember, de mégis így történt és azt hiszem Niall az, aki miatt Mira elindult azon a bizonyos változáson. Semmi okom féltékenynek lenni rá, egyáltalán senkire nincs okom annak lenni közülük, mégis ilyenekkel nyugtatom magam. Érdekes lesz visszatérni a megszokott életünkbe, főleg, ha folytatja a turnéját is utazni fog, nem először üt szöget a fejembe ez a gondolat, de most nem kezdek el elmélkedni rajta.
- Liam? - húzza össze a szemöldökét, fejemet megrázva nézek fel. - Akarsz még valamit, vagy mi van? - dobja le a törülközőjét, egy könnyed mozdulattal pedig lekapja a pólóját. Mira már nincs sehol, így már nem érdemes maradnom, egy intéssel búcsúzok, majd kisurranok az ajtón és hallom, hogy Niall nevetve csukja be mögöttem.
- Azt hittem, kedvet kaptál te is a zuhanyzáshoz Niallel - simul egy kéz az enyémbe, a hangja játékos és huncut.
- Miért, te igen? - pillantok rá, közelebb húzom magamhoz és átölelem a derekát. Ösztönösen a szobám felé indulok és ő is velem tart.
- Ami azt illeti, egy kicsit talán igen - hümmög, mire felháborodott és némileg rémült arccal nézek rá. A torkomba valamiért beleköltözik a szorító érzés, ott van a "mi van, ha" és talán ezért fuccsolt be az elméletem, miszerint a szöszke srác nem okozhat problémát.
Halkan nevet rajtam, majd puszit nyom az arcomra és a szobámhoz érve elengedi a kezem.
- Nem jössz be? - biggyesztem le csalódottan a szám.
- Visszamegyek Niallhöz - húzza az agyam, majd az arckifejezésemet látva szélesedik a mosolya. - Talán féltékeny vagy, Liam?
Halkan horkantok, szemei élvezettel csillognak, miközben engem néz.
- Nem.
- Nincs is rá okod, mert körülbelül ő olyan nekem, mint Luke - billenti kicsit oldalra a fejét, ujjával végigsimít a szemöldököm fölött. - Talán annyi különbséggel, hogy Luke idegesítőbb.
Elnevetem magam, megfogom a kezét és puszit nyomok a tenyerébe, aztán csak állunk egymással szemben és figyeljük a másikat.
- Hogy lehetsz ilyen? - kérdezi hirtelen, majd kissé váratlanul neveti el magát és kezét végighúzza a copfján. Esélyt sem ad arra, hogy válaszoljak, csak hirtelen megölel és arcát a mellkasomba fúrja. - Nem értelek - motyogja.
- Mire gondolsz? - simítok végig a hátán, majd karjaimmal átölelem és csendben várom, hogy összeszedje a gondolatait.
- Képtelen vagyok elhinni, hogy ilyen vagy. Liam, pár hete még bunkóságból betörtél a fürdőszobába míg zuhanyoztam, most meg... Nem értem. Összezavarsz - fakad ki, elhúzódik és kibontakozna az ölelésből, ha engedném.
- Most meg? - húzom vissza, komolyan nézek a szemébe. Megrázza a fejét, majd hirtelen megfordul, amikor Niall gőzfelhőt húzva maga után egy alsónadrágban masírozik elő. Nem is mond semmit, csak lefejti magáról a karjaim és a szobája helyett Niallhöz megy.
- De Mira... - szólítom, addigra becsapja az ajtót nemhogy előttem, de a szőke srác előtt is.
- Történt valami? - pislog nagyokat értetlenül.
- Semmi, csak Miranda Mackenzie Hemmings és a hülye gondolatai - motyogom kissé sértetten, majd becsapom magam után a szobám ajtaját. És még én zavarom össze őt!

~Mira Hemmings~

- Azt akarod mondani, hogy szereted őt? - húz át egy pólót a fején, majd tovább öltözködik, míg én teljesen lefagyva pislogok magam elé. - Mira - szólít, majd egy földről felkapott párnát dob az arcomba. A szobát kellően lelakta és az ágya olyan, mintha egy gondos tacskócsalád élné benne mindennapjait.
- Mi? Nem! - szorítom magamhoz a párnát, zavartan kifelé kezdek bámulni az ablakon. - Nem.
- Elmondhatod - lép közelebb, majd körbenéz és kihúz egy övet a takaró alól.
- Tudom, én csak... - lehajtom a fejem és az ujjaimat kezdem tördelni, próbálom összeszedni a gondolataim. - Ez lehetetlen.
- Miért lenne az? - tesz fel újabb kérdést, a szobában el-vissza masírozva kutat valami után.
- 2 hete vagyunk együtt, Niall, előtte utáltuk egymást, nálam ez nem így megy.
- Miért, nálad ez hogy megy, Mira? - fordul meg hirtelen, sugárzik róla, hogy élvezi a vívódásom. - Nézd, köztetek már hosszú hetek óta van valami, ez mindenki számára világos. Nem 2 hete kezdtetek el vonzódni egymáshoz, és nem mondhatod meg magadnak, mikortól normális szeretni valakit. Nem kell bevallanod magadnak, élhetsz úgy, hogy elhiteted magaddal, nem szereted, de én tudom, hogy nem így van. Egy kicsit már szereted őt, Mira, de ez nem olyan rossz, mint amilyennek hiszed. Ha nem szeretnéd, nem engednéd be az ágyadba és nem így viselkednél vele
Eltűnődök a szavain. Én is tudom, hogy igaza van, csak engem elbizonytalanítanak a saját érzéseim, mert egyszerűen nem akarok így érezni iránta. Gyengébbnek és sebezhetőbbnek érzem magam, mert tudom, hogy ha sor kerülne rá nem félne ott bántani, ahol a legjobban fáj.
Halkan hümmögök, nem reagálok semmilyen normális módon. Bebizonyítom magamnak, hogy itt még nem olyan rossz ez, ha pedig elmentünk úgyis elfelejtkezünk majd egymásról. 2 hétig akár még szerethetem is, csak ezzel a magam dolgát fogom megnehezíteni, de ez már egyedül az én problémám lesz.
 A délelőttöt a rám kiszabott ház körüli munkák elvégzésével töltöm Niall társaságában, s olyan dolgokat is megvitatunk, amik mással kínosak lennének, vele valahogy mégsem azok. Nem az az ember vagyok, aki 1 nap után azt mondja valakire, hogy ő a legjobb barátja, sőt, de vele ez talán így van. A fiúkkal mindig is jobban kijöttem, többnyire azért, mert Luke társaságával együtt járt Calum és Michael is, majd később Ash, de azért az iskolában voltak barátnőim, mégis kevésbé húztam feléjük. A fiúk máshogy gondolkodnak, máshogy nézik az életüket, ami nekem sokszor jobban tetszik. Niall megnyílik előttem, a bizalma által pedig én is úgy érzem, ő az az ember, akinek beszélhetek arról is, ami a testvéremmel vagy a szüleimmel kínos lenne. A kisebb testű állatok etetése közben komolytalanabbnak is tűnnek ezek a témák, de ha beszélek, a szeméből őszinte érdeklődés árad felém, ugyanez fordítva. Folyamatosan beszélek, ő hallgat, majd ő beszél, s én hallgatok, hogy aztán elmondjam a véleményem.
- Elmondhatok valamit? - biccentem fel kicsit a fejem, a hangom halkabb, bizonytalanabb. Várom a vészharang jelzését, hogy rájöjjek, ne tegyem ezt, de elmarad.
- Bármit elmondhatsz, Mira - mosolyog rám, ahogy koszosan, kissé furcsa szagúan ballagunk, kinyitom a szám és elárulom azt, amit igazán szégyellek.
- Emlékszel, amikor Liammel iszogattam? - teszem fel a költői kérdést, ő bólint, s nagy levegőt véve folytatom. - Kicsit... elszabadultak köztünk a hormonok - tekintetem lesütöm, botladozó lábaim kezdem nézni. - Hülyeséget csináltunk, amire kicsit sem vagyok büszke.
- Sejtettem - tűnődik, s szinte rögtön válaszol a rémült, kérdő tekintetemre. - Liam máshogy viselkedett, furcsa lett, máshogy beszélt rólad és máshogy viszonyult hozzád. Elég ideje ismerem már ahhoz, hogy a szeme állásából, a reggeli arckifejezéséből tudjam, mit művelt éjjel. Te voltál az egyetlen, akivel tehette, vagyis nem az egyetlen, de a reálisabb, szóval... - kitárja a karját, kicsit megvonja a vállát, miközben tovább mosolyog rám.
- Szerinted tudják a többiek is? - nyelek nagyot, arcom pírba borul.
- Előfordulhat, igen, majdnem teljesen biztos vagyok benne - bólogat, majd zavaromat látva nevetve húz magához, puszit nyom a fejemre.
- Ez annyira gáz! - nyöszörgöm a pólójába.
- Mert? - nevetgél, hangjából szinte sugárzik az értetlenség. - Ez olyan férfi dolog, de semmi közünk hozzá - vonogatja a vállát.
- Úristen, biztos ezért nem fogadnak el minket! - pánikolok, majd a fejemhez kapva pördülök a ház irányába.
- Állj, Mira, állj! - kapja el a derekam, nem engedi, hogy megint hülyeséget csináljak. - Nem kell megmagyaráznod nekik, semmi közük hozzá. Nézd, semmi bajuk nincs veled, csak bizonytalanok. Ha látják, hogy hosszútávon is jól megvagytok, ők fogják keresni a társaságod, te csak éld az életed és ne törődj másokkal.
- De Liam...
- Liam nem köteles semmi miatt magyarázkodni nekünk és hidd el, majd beszél velük, ha szükségesnek érzi.
Igyekszem ezt észben tartani akkor is, amikor újra Liam szeme elé kerülök. A terve még mindig él, a nappaliban találom meg a többiek társaságában. Amikor felfedez megemelkedik, de magamtól is odamegyek hozzá. Kezét felém nyújtja és átfogja a derekam, úgy von magához, miközben szabad kezével végigsimít sz arcomon.
- Minden oké? - kérdezi csendesen, bizonytalanul. Megértem őt, semmi okot nem adott az elrohanásomra, de nem faggat.
- Ne haragudj - suttogom alig hallhatóan, ujjaimmal átfésülöm a haját, s ajkaink egy rövid másodpercre találkoznak. Ez a gesztus egyesek számára meglepő lehet, ugyanis a beszélgetés hirtelen elcsendesedik és érzem, hogy minden szem rám szegeződik, ő viszont úgy néz rám, hogy képtelen vagyok nem máshová irányítani a figyelmem. Végigsimít az arcomon és halkan motyogva kérdezi:
- Mondtam valami rosszat?
- Nem - mosolyodok el, ujjaim a hajáról az állára vezetem, barna tekintete még mindig aggódva fürkész. - Csak... nem tudom, tisztáznom kellett magamban néhány dolgot.
Megfogja a kezem és ujjaim széthajtva egy csókot pihentet meg a tenyeremben, majd elmosolyodik és finoman az ölébe von. Eszembe jut, amikor szórakozásból rántott az ölébe és nem eresztett, ez a gesztus már teljesen más, szinte félve, de ragaszkodóan fogja körbe a derekam, és nem akarok szabadulni.
Pillantásom a közönségünkre vezetem, Niall csak néz rám azzal a mindent tudó tekintetével, míg Louis és Zayn közt néma párbeszéd játszódik le, Harry pedig csak mosolyog, s talán Liammel kommunikál. Ezek a néma párbeszédek nem zavarnak annyira, mert úgy érzem, Niallel köztünk is valami ilyen megy végbe. Kiolvasom a tekintetéből, hogy szerinte ez így rendben van és tartsam észben, amit mondott, én pedig talán életemben először nem a saját fejem után megyek, hanem hallgatok más ember tanácsára, mert tudom, hogy ő jobban akarja a boldogságom, mint én saját magam. És ha a boldogságomat Liam Payne mellett kell megtalálnom, akkor a bajos múltunktól függetlenül igyekszek majd nem belerondítani.

14 megjegyzés:

  1. Imádtam! Olyan aranyosak! Niall egyszerűen imádnivaló. Zayn-t meg egyáltalán nem értem,ahogy Louis-t sem. Várom a következő részt!

    Ui: Hova mész koncertre? Én Bécsbe megyek,és olyan boldog vagyok, hogy elengedtek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek örülök, köszönöm. :))
      Én is Bécsbe megyek. :3

      Törlés
  2. júúújjj ez nagyon jóó rész volt :D gratúla <3

    VálaszTörlés
  3. Drága Nessa!

    Wohop, most vettem észre, hogy az elmúlt 1-2 hétben lemaradtak a hozzászólásaim, és hidd el, borzasztóan sajnálom, de most itt vagyok, ne félj. :D

    Rettentő aranyos, ahogy Mira ilyen kis...izé? Nem tudom máshogy kifejezni magam, bármikor, ha Niallel beszélget előjönnek az ügyes-bajos csajos gondjai, máskor pedig kőkemény. Nekem nagyon szimpatikus, igazi hús-vér karakter, nem egy becsomagolt színezett cukorka.
    Én mindenesetre remekül elörömködöm magam, és elolvadok minden kis apróságnál, Liam gesztusai elképesztően aranyosak. :)
    Mondanom sem kell, engem már megvettél ezzel a bloggal is.

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! :)
      Semmi gond, nagyon örülök neked! :)
      Szerintem is ez a legjobb szó rá. :D Örülök, hogy ezt gondolod, így elhiszem, hogy valami valóságosat csak összehoztam, a blogolás elején ez nehezen ment.
      Nagyon örülök, hogy tetszik neked a blogom! :)) <3

      Törlés
  4. Drága!

    Oh istenem! Jézusom! URAMATYÁM! Azt hisz ez lett az egyik kedvencem. Ahogyan Liam kedves gesztusokkal gondoskodik Miráról, és azok a pillanatok, amikor együtt vannak! Egyszerűen imádnivaló!
    Azonban Stephen-t ki nem állhatom. Tényleg, valami elképesztően irritál, már maga a jelenléte is. Rúgja le egy ló, vagy rágja meg egy kecske, mit is bánom én, csak rázódjon helyre az agya, mert túl nagy az arca. Seggfej...
    Szóval, visszatérve a Miram párosunkra, mi fog történni, ha elszabadulnak onnan? És Ash? Vajon talált már valakit? Én... Remélem. Mármint, szerettem olvasni a kettejük kapcsolatát is, csupán, Miram az akit a szívembe zártam.

    Ölellek, Bo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bo! <3
      Köszönöm szépen, olyan aranyos vagy, hogy ezt mondod! <3
      Végre valaki, aki észreveszi Stephent is! Majd megnézem mit tehetek ennek érdekében, haha. :D
      Ne siessünk ennyire előre, Ashton azért még kicsit odébb van. :3
      Ölellek én is! <3

      Törlés
  5. Drága Nessa! :)
    Annyira imádom őket, néha összekapnak, de mégis megoldják, és annyira ahhw *-* Remélem, hogy Louis és Zayn megbékélnek a helyzettel, hogy Mira és Liam most Miam ( xd..fura mondat lett ) Az elején a fürdőszobai jelenet, az vicces volt :D Várom már a következő részt :)

    Ui.: Jó neked, hogy mész a koncerte..én is szeretnék, csak meg kell kérdeznem anyut :) hol rendelted meg a jegyed??
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! :)
      Köszönöm szépen, aranyos vagy! <3
      Kérdezd meg akkor, hátha elenged! :) A hivatalos oldalon, ami az OTRAT oldalán is kint van. :)

      Törlés
  6. Drága Nessa!

    Az elmúlt pár résznél elhanyagoltam a komit, de csak azért mert ez a buta blogger nem küldte el, és nagyon felhúzott. Másodszorra már nem tudom úgy megfogalmazni, mint elsőre. :D
    Szóval, hogy összefoglaljam egy kicsit: Az előző 2 rész is ugyanúgy tetszett, mint a többi, de a mai különbözik tőlük............................................................................................... mert ez még jobban tetszik. :D De tényleg. Igaz nem volt tele eseményekkel, de a mondanivalója annál több volt. Meg tudom érteni Mirát, hogy kétségei vannak Liammel kapcsolatban, hiszen annyi mindent követtek el egymás ellen, hogy ezeket nem lehet csak úgy elfelejteni.
    Tetszik Liam felvetése, hogy Mira közeledjen kicsit Zouis felé. :)) Ami azt illeti, most eszembe jutott, hogy írtó cuki volt a dalírásos rész. Az is, hogy Mira segédkezett Lou-nak és az is, hogy dalt ír Liamről.
    Most sem okoztál csalódást, azt kell, hogy mondjam. Volt ebben is mindent. Egy kis elmélkedés, olvashattunk az érzelmekről, volt humor is..gondolok a fürdőszobára meg úgy minden. :) Számomra nem tudom miért, de különleges ez a rész. Megint fantasztikusat alkottál, Drága!
    Mostanában úgy érzem elhanyagollak, de teljesen el vagyok havazva. Meg te is szerintem. Ha hétvégén lesz egy kis időd beszélgethetnék egy kicsit! :)
    Nagy ölelés! <3

    Sophie.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sophie! :)
      Sajnálom, nem tudom, mi van mostanában a rendszerrel, rengetegen mondták, hogy nem küldi el a kommenteket. :(
      Köszönöm szépen, tudom, hogy mindig csak ezt mondom, de ajj, nem tudok mást mondani arra, hogy mindig ilyen vagy velem! <3
      Szeretlek nagyon! <3

      Törlés
  7. Drága Nessa

    Nem tudom az én kommentjeim nem olyan profik mint a fentiek, de elkell hogy mindjam...imádom. Az előző Zaynes blogodnál találtam rád, és utána olvastam ezt, de egyszerűen imádom (mind2-őt) eddig nem komiztam neked mert feleslegesnek tűnt ha már úgyis befejzted, de most elolvasom a régi blogjaid és lehetség, hogy kommentelek habár semmi értelme :DD Na a lényeg, hogy imádoom :33

    Ui.:Rohadt jó fantáziád van <3 :**

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! :)
      Nem kell nekem profi monológokat írni, nekem ez a komment is tökéletes. :) Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :))
      Ha gondolod kommentelj, kapok értesítőt róluk, úgyhogy mindenképp elolvasom! :)

      Törlés