2014. szeptember 27., szombat

20.rész Egyezségek

~Liam Payne~

Tudni akarom, mi jár a fejében, tudni akarom, miért nem válaszol, hogy miért csak tűnődve nézi a kezeit. Tudni akarom, tudnom kell, mi változott, hogy miért akarom hirtelen ennyire teljes egészében ezt a lányt. Megkaptam amit akartam, nem? megvolt, húzhatnék egy strigulát, de mi van, ha ezek már nem számítanak hirtelen? Mi van, ha skalpszerzések helyett valami mást akarok, valamit, ami igazi? Amihez szükségem van rá.
- Nehéz túllépni azon, amiket műveltünk egymással - pillant fel, jobb szemöldökét felvonja, szája kis mosolyra húzódik.
- Mármint, hogy a sárba lökve üvöltöztél velem? - kérdezem kissé cinikusan, ám ezúttal veszi a lapot és nem dühíti fel magát.
- Mármint, hogy betörtél a fürdőszobába, amikor zuhanyoztam? - kérdez vissza ugyanabban a stílusban.
- Felpofoztál - vágok vissza sértetten.
- Te pedig ledobtál az öledből, kvittek vagyunk. Egy okot mondj ezen a baromságon kívül, hogy miért kellene belemennem abba, amire itt célozgatsz. Csak egyet kérek, egy normálisat - néz rám hatalmas szemeivel. Egyetlen normális mondatot kell összekaparnom ahhoz, hogy megkapjam, csak egyet. De akarom én őt? Szükségem van rá? 
Beugrik Sophia arca, hogy lassan másfél éve vagyok ilyen, s erről csakis ő tehet. Még nem is az enyém ez a lány, de máris azon gondolkozok, hogyan védhetem majd magam, ha esetleg túlságosan megszeretem, s csalódást okoz, vagy én okozok. Aztán már csak nem gondolkozok, kezeim kitárva nézek rá, nem tudok semmit mondani annak érdekében, miért lenne neki jó, ha velem lenne, gy hát csak azt mondom, ami eszembe jut.
- Mert az életem szívás - röhögöm el magam reménytelenül. Tudom, hogy ezt már nagyon régen elbasztam, de az embernek mindig később jön meg az esze, mint kellene - a tied is az, nem? Szívhatnánk együtt, hátha lesz belőle valami jó.
Felnézek, s ő olyan nagyon közel van hozzám. Néhány másodpercen át nézünk egymásra, valami árulkodó jelet keres az arcomon, várja, hogy elröhögjem magam és tegyek valami csúnyát, de én csak ülök, tenyereim szinte viszketnek annak érdekében, hogy a derekára simíthassam őket. 
- Mi van, ha nem szeretlek? - néz a szemembe, állom a pillantását, eltűnődök a válaszomon, mielőtt megszólalnék.
- Az nem gond - bököm ki, s arcára egyből kiül a megrettenés. Persze, hogy félreérti. - Úgy értem, hogy... nem tudom, komolya azt akarod, hogy kimondjam?
- Elég szókimondó embernek tűntél eddig - mosolyog kissé gúnyosan. Tetszik neki, hogy zavarba hozhat.
- Hát, nem volt túl szeretettől lángoló a kapcsolatunk, de még nem késő, ugye? - az igazi Liam tényleg előbújik, s az elmém legeslegporosabb sarkába száműzi azt, aki még reggel grimaszolva, szitkozódva nézett ki az ablakon.
- Mi van akkor, ha Ashtont még szeretem? - nem bírom ki, kezeim óvatosan helyezem a derekára attól tartva, hogy ez a beszélgetés mindjárt szertefoszlik és újra üvöltözni kezdünk egymással. De most, most a karjaimban tartom, s ujjaimmal a füle mögé tűröm szőke haját.
- Látod őt itt valahol? - körbenézek, arca elkomorul és szemhéját félig leereszti, nem válaszol. eszembe jutnak Louis figyelmeztető szavai, de az a nagy helyzet, hogy jelenleg nem érdekel a vészmadárkodása. - Ő nincs itt, de azt hiszem, ha hagyod képes lennék arra, hogy elfelejtessem veled. Hagyod?
Pillantásunk kissé görcsösen, erőltetetten kapcsolódik össze, ahogy ajkait dacosan összeszorítva néz a szemembe. Csak néz, nem tesz semmit, aztán a teste elernyed és aprót bólint. Nem mondjuk ki, nem teszem fel a pontos kérdést, de mindketten tudjuk, mit jelent ez. A nemrégiben elhangzott mondatom ellenére, miszerint nem akarom, hogy a barátnőm legyen, most mégis azzá válik, s tudom, hogy előbb-utóbb belebolondulok majd ebbe a kapcsolatba, de most elragad valami. Az érzés, hogy újra tartozok valakihez. Talán nem szeret, én sem mondom, hogy szerelmes vagyok belé, de ami köztünk van az arról árulkodik, hogy lehetséges lenne éreznem azt a lángolást iránta. Itt vagyunk a semmi közepén, bármit történhet.
Tekintete már lágyabban kapcsolódik az enyémhez szemeiben mégis értetlenséget látok, fogalma sincs róla, mi a helyzet, de nekem sem, hiszen alig 1 héttel ezelőtt még képesek lettünk volna kikaparni egymás szemét.
4 hetem van, hogy magamhoz láncoljam ezt a lányt, 4 hét, hogy azután is megtartsam, ha elmegyünk innen. 4 hét, hogy eldöntsem, valóban szükségem van-e rá, vagy hagyhatom menni a saját útjára, ennyi idő alatt akár 360 fokos fordulatot is vehet a kapcsolatunk. Úgy jött ide, hogy utált minket, majd minden gyűlöletét felém irányította, de elmehet úgy, hogy függjön tőlem, hogy egy lépést ne tudjon megtenni nélkülem.
- Nem jártam még hírességgel - vigyorodok el, próbálom oldani a köztünk kialakult kis feszültséget.
- Szóval tényleg? - arca kissé rózsaszínes árnyalatot ölt, zavartan beletúr a hajába és kérlelően néz a szemembe. Sose nézett rám még így, hozzá kell szoknom ezekhez a változatos pillantásokhoz.
- Megpróbáljuk - rámosolygok, s viszonzásul egy kissé szégyenlős mosolyt kapok tőle.
- Sok sikert! - sóhajt, közelebb húzom magamhoz, homlokom az övének döntve foglyul ejtem a pillantását. Megijed, a közelségemtől elakad a lélegzete, szemei tágra nyílnak. Lassítanom kell. Végigsimítok az arcán, ezúttal nem kell erősen tartanom ahhoz, hogy az ölemben maradjon. Óvatosan megfogom az egyik lábát és áthúzom magamon, lovaglóülésben terpeszkedik el a combjaimon, fejét kissé elhúzza, de mindkét kezem az arcára teszem. Lélegzetünk összekapcsolódik, a vérem dobol a fülemben, most valahogy annyira nehéz megcsókolni. Mielőtt megtennénk már mindketten tudjuk, mennyire más lesz ez, mint az eddigiek, mert ezúttal talán nem csak én akarom. Ajkaink gyengéden találkoznak, nem is tudom már, mit kellene tennem, talán túl sok ideg gondolkozok, mert már elhúzódna, amikor kezeim az arcáról a derekára csúsztatva vonom magamhoz. A kezdeti bátortalanságot legyűrve tartom a karjaim közt, egyik tenyerét a hasamra helyezi, s egyre feljebb csúsztatja egészen a mellkasomig. Az ajkaink kiszökő halk sóhajra elmosolyodok, kontrollálnom kell a kezeim, egy ideje nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy vissza kell fognom magam, de ha nem akarom már az elején elrontani, akkor búcsút mondok az illetlen szokásaimnak és nem taperolom le.
Először csak halkan kuncogni kezd, majd elneveti magát, végül a fejét hátrabillentve hangos, visításszerű nevetés hagyja el a száját. Értetlenül összevont szemöldökkel nézek rá, a hátára fordulva terül el a pléden és összegömbölyödik. Halvány fogalmam sincs róla, mi olyan vicces.
- Mira - bököm meg az oldalát, összerándul és hangosabban kezd nevetni, kínosan elröhögve magam beletúrok a hajába és nézem a lányt, akit sosem láttam másképp, csak rosszkedvűen, utálatosan, szigorú pillantással. Most annyira más, szemei csillognak, hangosan nevet, haja kócosan terül szét körülötte. Gyönyörű.
- Ne haragudj! - tornázza fel magát, arcát megdörzsöli, szája még mindig hatalmas mosolyra húzódik. - Bocsánat, csak... ez nagyon vicces! - kezd újra nevetni, majd hirtelen elhallgat, amikor a kissé elsötétült pajtát elárasztja a tompa napfény, s hunyorogva fedezzük fel Niall alakját. Elkomorul, ajkait újra egymáshoz préseli és összehúzott szemekkel néz a kitartóan vigyorgó fiúra.
- Úgy veszem észre, jól mulattatok - vigyorog folyamatosan, nem tulajdonít nagy jelentőséget a lány gyilkoló tekintetének. Feltornázom magam, egyelőre nem tudom, hogy is kellene beadagolnom ezt az egészet a fiúknak, mert talán Niallnek örül a feje, a többieknek nem igazán fog.
A kezem nyújtom Mira felé, kissé vonakodik, majd megfogja és felhúzom, felemelem a plédet és lerázom róla a port, majd felakasztom oda, ahonnan levette.
- Mira - szólítgatja, ám ő teljesen figyelmen kívül hagyja, karjait a mellkasa előtt összefonva kikerüli, s elindul a ház felé. A szám mosolyra húzódik, ahogy figyelem őt, dühös, nagy léptekkel szeli a gyepet, Niall meg kitartóan kocog utána és magyaráz valamit.
- Hagyj békén - üti meg a fülem, a hangja megint olyan. Dacos és dühös, kezével elhessegeti Niallt és kissé hátrafordul felém.
Kocogva érem utol őket, szórakozott arccal figyelem a barátom próbálkozásait, míg Mira nem szól hozzám, csak megy és megy előre.
- Figyelj... - sóhajt fel a szöszke srác, megkerüli a lányt és kis terpeszben áll meg előtte, ő pedig hiába próbálja kikerülni, Niall nem engedi. - csak azért csináltam, mert elegem van belőletek, mindenkinek elege van belőletek. Azt akartuk, hogy oldjátok meg magatok között a problémátokat...
Nagy levegőt vesz, ez már túl ismerős, tekintete szinte gyilkosan villan meg mielőtt kinyitná a csinos kis száját.
- Nem zárhatsz be egy mocskos pajtába ilyen gusztustalan madarak közé, mert te azt akarod! Azt hittem, hogy barátok vagyunk, de egy barát nem csinálna ilyet! tudod, mennyire gyűlölöm ezeket a rohadt állatokat, és tudod mi történt?! Egy belemászott a hajamba!
- Mira - szólítom meg, előre-hátra hintázok a sarkamon, s azon tűnődök, mennyire nehéz lesz leküzdeni neki ezt a vehemenciát, s nekem pedig lenyelni a haragom ilyen helyzetekben.
Csak mondja és mondja, hangját nem sokan hallhatják, de már azt várom, hogy a legközelebb elért magasságnál a környék összes állata, madara elmenekül. Niall megszeppenten néz rá, nem túl sokszor került élete során ilyen helyzetbe. Kezd túl sok lenni, de egyelőre képes vagyok iránytani magam, így ahelyett, hogy ugyanebben a hangszínben a barátom védelmére kelnék, egyszerűen a vállamra kapom a lányt és elrohanok vele. A meglepettségtől becsukja a száját, hogy aztán egészen másképp felsikítva lányos ütéseket mérjen a hátamra. Futok vele pár kört, megállapítom, hogy egyáltalán nem nehéz, s egy idő után a dühös sikoltozás átmegy a nevetve sikongatásba.
- Liaam! - sikoltja a nevem, amikor levetem a vállamról és immár két karomban tartom. Arca kipirult, haja félig az arcába lóg, teljesen összekócolódott
- Állítsunk egy szabályt a kapcsolatunkban - húzom magamhoz, kezeim összekulcsolom a háta mögött és elmosolyodok. A "kapcsolatunk" szó elég furán hangzik, s talán emiatt kuncogja el magát újra. - Szokj le az üvöltözésről, oké? Kössünk alkut, én nem leszek seggfej, te nem üvöltözöl a barátaimmal.
Homlokát a vállamnak támasztva vesz mély levegőt, a világ legfurcsább érzése így állni vele, de a legjobb is. Aprót bólint, fejem mosolyogva támasztom meg a feje búbján, míg ő vonakodva, de végül átölel, s a pillantásom találkozik Niall döbbent tekintetével.
- Úristen! - tátogja, majd hülyén ugrálva, csapkodva indul felénk, akár egy megőrült, túl sok vodkát nyakalt húsvéti nyúl. A hátamra ugrik, de Niall jóval nehezebb, mint Mira, s őt nem is valami szívesen cipelgetném, így hát előrehajolok és addig vergődök, míg a haverom röhögve el nem terül a füvön. - Én tudtam! - üvölti, s miután a hasára fordul felugrik és a tarkómra sóz egyet mielőtt fojtó ölelésbe vonná a zavartan nevetgélő szöszi lányt. Kezeim zsebre dugva nézem őket, egymás szavába vágva beszélnek, vitatkoznak, de mindketten fel-felnevetnek. Nézem a kócos lányt a koszos tornacipőjében, foltos, poros nadrágjában és a saját méreténél sokkal nagyobb ingben, ami egykor talán az ikertestvéréé lehetett. Nem is emlékeztet arra a lányra, aki a rövid ruháiban, magassarkú cipőben, teljes sminkkel az arcán bukdácsolt előre a füvön. Az a lány, aki most áll előttem ezerszer jobban tetszik.
- Te! - vergődik felém Niall, ujját a mellkasomnak szegezi és szigorú képet vágva mered a szemembe. Nem csak baromkodik, a szavait komolyan gondolja annak ellenére, hogy rettenetesen viccesnek tartom azt a komoly képet, amit vág. - Nagyon vigyázz, mit mondasz és mit csinálsz, Payne!
Bólintok, ezt látva az arcára kiül a mosolya és előreugrándozik, hátrahagyva minket.
- Nagyon félelemfelkeltő volt - vigyorodok el, s a kezem kissé idétlenül nyújtom felé, próbálok úgy tenni, mintha annyira nem számítana, elfogadja-e vagy nem.
Vékony ujjai elvesznek a tenyeremben, mellém lép és normális tempóban indulunk a ház felé. Nem andalgunk szerelmesen, nem csinálunk semmi ilyet, csak sétálunk befelé és beszélgetünk.
- Szóval alkukat akarsz kötni? - biccenti fel a fejét, szemöldökét felvonva pillant fel rám.
- Egyezségeket. Ha nem tetszik neked valami bennem, akkor elmondod, de ha változást akarsz, ahhoz neked is változnod kell - vonom meg a vállam, számomra logikus ötletnek tűnik, így elérhetjük, hogy megfeleljünk egymásnak.
- Oké, akkor mondok egyet - cövekel le, s ajkát kis mosolyra húzza. - Ne húzogasd a szemöldököd, mert rövid életű lesz a kapcsolatunk.
- Oké - nevetek fel, s azért is összehúzom a szemöldököm. Mutatóujjával a szemeim felé közelít, majd az utolsó pillanatban erőteljesen a szemeim közti pontra nyomja az ujját. Elkapom a kezét és a teste mellé szorítva vonom magamhoz. - Akkor most én kérek egyet - a kérése ellenére ő felvonja a szemöldökét, a mozdulat kísértetiesen emlékeztet a sajátomra. - Bízol bennem, elhiszed, hogy nem verlek át, de várj, ez még nem a kérésem. Azt kérem, hogy légy kedves a fiúkkal, bizonyítsd be az ellenkezőjét annak, amit hisznek.
- Ez két kérés!
- Nem, ez egy kérés, a második az, amit teljesítened kell, az elsőt csak elhiszed - magyarázom, viszont ez nem tetszik neki, kiáll a saját igaza mellett.
- Kérhetek akkor én is még egyet? - vonja össze karjait a mellkasa előtt. - Elhiszed, hogy visszafogod magad a közelemben, és ezt értem minden taperolásra hajlamos testrészedre, valamint a szádra is. Mármint... - elneveti magát, arcomra vigyor ül ki, ahogy beindul a piszkos fantáziám. - fejezd be! - mér csapást a karomra.
- Igen, majd igyekszem betartani, miután kitaláltam a következő kérésem - bólintok aprót, s elindulok a ház felé jelezve, hogy a próbálkozása ezúttal nem jött be.
- Nem kérhetsz már túl sokat, nem fogok senki miatt túl nagy mértékben megváltozni - jelenti ki, miközben nagy léptekben próbálja tartani az iramot velem.
- Nem is kérem, hogy ne csépelj, amikor valami nem tetszik neked - vigyorgok rá, s hirtelenjében a karomat átdobom a vállán, úgy vonom a mellkasomhoz. - Mazochista vagyok.
- Fejezd be! - nevet, s arcát néhány pillanatig az oldalamba fúrja, majd újra felnéz és beletúr zilált tincseibe.
- Nem kérek túl nagy dolgokat - mosolygok rá, eddig egyiknek sem volt túl nagy köze a személyiségedhez. A viselkedéseden és a dolgokhoz való hozzáállásodon akarok változtatni kicsit, hogy jól meglegyünk és ne öljük meg egymást az elkövetkezendő néhány hétben.
Aprót bólint, nem teszem hozzá, hogy "jól meglegyünk, ha már valamiért vonzódunk egymáshoz" mert azzal talán rossz pontot szereznék. Jelen pillanatban talán valóban csak a testünk vágyik egymásra, viszont ő nem fog engedni egy darabig, ezt már most tudom. Nem olyan rossz, ha megpróbálunk egymásba szeretni, ha ilyen marad ez nem is lesz annyira nehéz feladat számomra.
- Ne beszélj ilyen intelligensen - vonja össze a szemöldökét, belököm az ajtót és előre engedem, mosolyom szélesedik szúrós pillantása láttán.
- Ez egy alku akar lenni? - kérdezem piszkálódva, belépek utána és követem felfelé a lépcsőn, elkapom a karját, még mielőtt elmenne a szobám előtt, s finoman magamhoz húzva nógatom az ajtó felé.
- Nem - sóhajt, majd felém fordul és elneveti magát.
- Az jó, mert egy kicsit ilyen vagyok. Nem mindig, csak néha, amikor okosnak akarok tűnni.
- Sok mindent nem tudok még rólad - vizsgál kissé értetlen arckifejezéssel, s halkan felsóhajt.
- Igen, az lehet, de én se rólad - átfogom a derekát, újabb emlékképek ugranak be arról az estéről. Emlékeim még mindig nem teljesen tiszták, de azért vannak jelenetek, amikre már sikerült visszaemlékeznem, többek között az is, ahogy az ajtóhoz préseltem. Most is legszívesebben azt tenném vele.
- Izé... átmegyek a szobámba, gusztustalanul mocskos vagyok, szeretnék lezuhanyozni - karját kissé zavartan dörzsölgeti, arca grimaszba torzul. Lábujjhegyre állva nyom puszit az arcomra, mire összeszalad a szemöldököm.
- Komolyan? Mégis mi volt ez? - cukkolom, elvigyorodva vágok egy grimaszt, mire kissé felháborodva néz rám. Arcom a kezei közé fogja és ajkait a számra nyomja, meglepődök, viszont azonnal reagálok rá. Görcsösen fogom át apró testét, észlelem, hogy az ajtó kicsapódik és Harry elordítaná magát, végül mégis csendben marad. Elszakadunk egymástól, a kócos göndör néhány másodpercig értetlenül jártatja köztünk a tekintetét, száját szólásra nyitja, majd becsukja és szinte hangtalanul hátrál el, s csukja be az ajtót. Egy ideig mindketten az ajtót nézzük, majd egymásra pillantunk és kirobban belőlünk a nevetés. Hogy mi ez, azt nem tudom, azt sem, hogy működni fog-e ez köztünk, vagy nem, de eddig nem is olyan rossz, ebben biztos vagyok.

~Mira Hemmings~

Arcomat a meleg vízsugár felé fordítom, gondolataim megállíthatatlanul pörögnek így, hogy már nincs a közelemben, nincs ami (vagy aki) blokkolja az elmém. Így már nem tűnik túl helyesnek a döntésem, sőt, felettébb meggondolatlannak tartom. valamiért még mindig úgy hiszem, egyszerűen csak manipulálni akar, mert abban annyira jó. Csak játszani akar velem, kihasználni a naivitásom és a markába röhögni, mert nincs jobb dolga ennél. Dühösen lépek ki a zuhany alól, kis híján elvágódok, de az utolsó pillanatban megragadom a mosdókagylót, s csak a törülköző hullik le rólam.
Meghökkenve meredek magamra, pocakot növesztettem, nem is pocak ez, hanem vastag, undorító hurkák. Miért kellene neki ez? Miért pont most találná ki, hogy velem akar lenni, ha így nézek ki? Miatta híztam meg, miatta zabáltam éjszakánként, miatta... nem, nem miatta.
Belebújok a ruháimba, a bő póló eltakar mindent, amit nem akarok megmutatni. Hajamból kicsavarom a vizet és kifésülöm, ha most nem rontok ki és mondom el neki, hogy ne szórakozzon velem, akkor még napokig fogok kattogni ezen. Talán adnom kellene neki egy esélyt, de akarom ezt? Akarom én igazán őt? Mi lesz, ha elmegyünk innen? Mi lesz Ashtonnal?
Nem vállalom be.
Kirontok az ajtón, s azonnal egy kemény, kidolgozott felsőtestbe ütközök, melynek láttán még a nyál is összefut a számban.
- M... mit csinálsz itt? - szalad össze a szemöldököm, fejem kissé megrázva nézek fel rá. Félszemmel meglátom Zaynt, ahogy megtorpan a folyosó végén és kíváncsi tekintettel figyel minket.
- Egy ideje már várom, hogy végezz - vonja meg a vállát. - Végeztél?
Bólintok, számba veszem a lehetőségeket, hogy miért állhat itt. Leskelődött, szerette volna eljátszani, amit egyszer megtett, magában röhögött rajtam. Most Mira, most rúgd még ki!
- Megyek lefeküdni, jó éjt! - intek sután, s a tatyómat a mellkasomhoz szorítva fordulok meg. Megfogja a kezem és magához húz, finoman, nem túl erőszakosan von magához, s valami csókféleséget hagy az ajkaimon.
- Jó éjt, Mira! - mosolyodik el, majd óvatosan megérinti vizes copfom, s beslisszol az ajtón.
A szívem hevesen kalapál, néhány másodpercig a becsukott ajtót nézve pislogok nagyokat, majd megfordulva egy újabb hímneművel találom szembe magam. Zayn az. Nem kérdez, csak méreget, majd az ajtóra pillant, s fejét jobbra-balra ingatva indul a szobája felé. Ezek szerint nem csak én vagyok bizalmatlan. 

16 megjegyzés:

  1. Szia Nessa!:)

    Első kommentelő.:3 (Remélem, még az leszek, mire végzek)

    Először is sajnálom, hogy ennyi ideig nem komiztam, holott megígértem, de elvagyok habozva.

    Azt hiszem, ez a kedvenc részem eddig. Imádom! Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből a kapcsolatból.. Liam... végre kezd visszatérni önmagához. Niall, olyan édes volt, hogy ennyire örült Miráéknak! Harryn, csak nevetni tudtam. :D Mira igazán megpróbálhatna bízni Liamben.

    Az egyetlen ok, amiért várom a csütörtököt, az az, hogy új részt hozol.

    Tűkön ülve várom a következő részt! ❤

    UI: Sajnálom, most csak ennyi telt tőlem.:S❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!:)
      Semmi baj, megértem.
      Nagyon édes vagy, köszönöm! <3

      Törlés
  2. Szia Nessa:) is olyan jó rész lett *-* . nehéz lesz 1 hetett várni. Remélem Míra nem fogja dobni Liamet azért mert bizonytalan. Kiváncsi vagyok Milyenek lesznek egymás mellet:3

    Furcsa hisz kevés bloghoz kommentett. Azért mert Félek h elhordják a véleményem. De itt csak jót tudok mondani.
    Várom már a jövő csütörtököt de csak emiatt:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Ugyan miért hordanám el a véleményed?:O Emiatt nem kell aggódnod!
      Köszönöm!:))

      Törlés
  3. ÚRISTEN! OLYAN NAGYON ARANYOS EZ A KÉT EMBER.
    VAN EGY OLYAN ÉRZÉSEM, HOGY NEM LESZ TÚL HOSSZÚ A KAPCSOLATUK,DE AZÉRT SZURKOLOK ÉRTÜK. <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  4. Szia! :)

    Oké, nagyjából...úgy 3-4x kellett összekaparnom magam. Leesett.Az.Állam.
    Bomba jó lett a folytatás, na nem mintha nem lenne mindig az. :)
    A legjobban mégis az tetszik, hogy Mira nem (csak) önszántából fogadja el Liam ajánlatát, de lássuk be, túl sok választása nincs, mert amint elhatározza magát,hogy ő most akkor is számon kéri, gyorsan megjelenik Liam és Mira elolvad. :) Szóval, nagyon szerethető rész, egyenesen aranyos. :)
    Imádtam.
    Imádom.
    Nagyon. :D

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:3
      Haha, reméltem, hogy valaki így reagál majd. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy ismét sikerült elnyernem a tetszésed! <3

      Törlés
  5. Drága Nessa! :)
    Uramatyám, mik fognak még itt történni ?! :))
    Jajj, nagyon remélem, hogy Mira nem fogja eldobni magától Liam-et, most mikor Liam őszinte vele ! *-*
    Van egy olyan érzésem, hogy Ashton még nagyon bele fog kavarni ebbe a "kapcsolatba"
    Nagyon várom a következő részt.. IMÁDOM/IMÁDLAK <3
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! <3
      Jajj, ha te azt tudnád!:D
      Ashnek kicsit később lesz szerepe, egyébként meg annyira cuki, hogy jelenleg ő nem is szerepel a történetben és valaki mégis beszél róla kicsit. :D
      Imádlak én is! <3

      Törlés
  6. Szia:D

    1 . Túl sok vodkát nyakalt húsvéti nyúl. :'DD -ez honnan jött?:D Folyamatosan ezen röhögtem.
    A többihez nincs pontsorrendem.. Ez is egy naagyon jó rész lett, még sok ilyet. Siess a kövivel.
    Réka^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:D
      Nem tudom, van egy pár ilyen aranyköpésem még. :D
      Köszönöm! <3

      Törlés
  7. YEAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAH!:DDDDDDDDDDDDD VEEEEEEEEGRE OSSZEJOTTEK. *OOOO* <3<3<3<3 Varom a kovetkezot. :)
    *grat Hailey,ez aztan nagy velemeny volt. Sorry.:(*

    VálaszTörlés
  8. Heyhó. :)

    Lassan kibérelem az utolsó helyett itt, tényleg nagyon sajnálom, hogy csak most jelzem.
    Megjött ez a rész, egyszerűen nem is tudom, hogy bírtam ki eddig, hogy nem olvastam el...ha tudtam volna, mi történik benne, akkor minden este ezt olvasgattam volna.
    Szóval. Akkor most Liam és Mira együtt? Hát...én nem akarok vészjósló lenni, de nekem ez olyan fura. Tényleg meg tudnak ők lenni anélkül, hogy csesztessék egymást? Jelen esetben kizártnak tartom MÉG. :D
    Teljesen beleképzeltem magam Mira helyzetében, és meg kell mondjam nekem is ugyanilyen aggodalmaim vannak. De nagyon tetszett, hogy egy újabb szint következett a történetben, úgy érzem, rengeteg meglepetést tartogatsz még a számunkra. :)
    Holnap csütörtök, azaz már csak 1-et kell aludnom és itt lesz a rész, amire már most megpályázom az első helyet, legalább is megpróbálom. :)
    Eddig is kíváncsi voltam, de most aztán mégjobban!
    Fantörpikus rész lett. :)
    Azért ők ketten csudi páros alkotnak. :D
    Legjobban az tetszett, amikor Liam a vállára kapta Mirát, mielőtt megette volna Niallt. /eszembe jutott, nem tudom hova illeszthetném oda, így maradt a végére/
    Imádtam, ahogy téged is imádlak! <3

    Sophie.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sophie! <3
      Semmi baj!
      Annyira örülök, hogy tetszett neked ez a rész is! Csudi és egy kibírhatatlan páros ők ketten egyszerre, majd meglátod!
      Köszönöm szépen a keves szavakat, imádlak! <3

      Törlés