2016. március 14., hétfő

Utószó, vagy valami hasonló

Sziasztok!

6. alkalommal írok ilyen bejegyzést, amellyel lezárok valamit, eddig csak a történeteimről volt szó, egyet befejeztem, de a következő blog már kész volt, most viszont befejezem ezt, és egy időre visszavonulok.
Azt hiszem, először kezdem azzal a kérdéssel, amit az utóbbi hetekben rengetegen tettek fel nekem: Maradok, és írok tovább, vagy befejezem a blogolást?
2012. július 25-én jelentem meg a blogger világban egy idétlen bejegyzést hagyva magam után, és körülbelül közöltem, hogy én mostantól 1D fanficet fogok írni. Van múltam a bloggerként már azelőttről is, de azon a napon kezdődött el valami, ami azt hiszem, hullámvölgyekkel átszelve, de a mai napig is tart. Majdnem 4 év alatt 6 blogot írtam meg, ami tudom, hogy nem a világ legnagyobb és legjobb teljesítménye, de azért számomra mégis nagy dolog, mert valamilyen csoda folytán még én is belátom, hogy óriási mértékben fejlődtem. Kicsit belelendültem, és teljesen eltértem a témától, de a lényege ennek az egésznek az, hogy 4 olyan évet töltöttem itt, ami örökké hatással lesz az életemre, meghatározta a személyiségem és az életem, mert mindig igyekeztem úgy csinálni, mindent, hogy a rész kész legyen, és jó legyen, olyan, ami tetszik nektek, és tetszene a fiúknak, viszont egy kicsit elfáradtam. Rengeteget gondolkoztam és gondolkozok, hogy mit válaszoljak a kérdéseitekre, rengeteget őröltem magam rajta, most viszont teljesen nyugodtan írom ezt a bejegyzést, és válaszolok nektek. Nem fogok eltűnni, kénytelen voltam belátni, hogy ha akarok sem tudok megválni a bloggertől, az írástól, tőletek, Nessától, viszont elfáradtam, és kimerültem egy kicsit. Azt a döntést hoztam meg, hogy egy pici időre visszavonulok, de ez talán még annak sem nevezhető, mert tudom, hogy úgysem fogok leállni. Mit szólnátok hozzá, ha indítanék egy blogot "csak úgy"? Amin csak beszélgetünk, felteszitek a kérdéseiteket, feldobtok egy témát, amiről kíváncsiak vagytok a véleményemre, én pedig írok egy bejegyzést, kommentben kifejtjük, megbeszéljük, írnék novellákat, talán fordítanék is, a nyaram is elég jónak ígérkezik, ha akarjátok megosztok veletek koncertbeszámolókat, a nyaramat Angliában. és mindent, ami érdekel titeket, még azt is, ahogy itthon gubbasztok és olvasok, csak hogy kapcsolatban maradjunk addig, amíg vissza nem térek egy nagyobb lélegzetvételű dologgal. Írjátok meg, ha szeretnétek, én pedig már csinálom is a blogot, szerzek fejlécet, és belekezdek, minden rajtatok múlik.

Most pedig rátérnék a blogra, hiszen mégiscsak az ért véget.
Talán már azzal egy átkot hoztam a saját fejemre, hogy Miranda Mackenzie Hemmings a számomra legkedvesebb családtagomról kapta a nevét, egy most 2,5 éves kislányról, Miráról, az unokahúgomról, aki most most éli a dackorszakát, és minden második kérdésre vagy kérésre a "Nem!" választ adja. Önmagában az, hogy a történetbeli Mira az én Mircsikémről kapta a nevét, nem sokat jelent senkinek sem rajtam kívül, viszont olyan szinten belekerültem a karakterébe, mint még soha, semmikor, egyik főszereplőmébe sem. Ez volt igazán az átok, mert Mira egyszerűen mindent úgy csinált, ahogy én csináltam volna, mindenre azt válaszolta, amit én válaszoltam volna, és ahogy sokszor magammal nem tudok mit kezdeni, vele is belekerültem abba a helyzetbe, hogy egyszerűen nem tudom, mit csináljak még vele, hogy ne legyen már ilyen makacs, és boldoguljak vele. Annak ellenére, hogy az utolsó résznél valósággal örültem, hogy megszabadulok a karakterétől, az epilógus után mégis azonnal elkezdett hiányozni, hiszen mégiscsak az enyém volt, és majdnem 2 éven keresztül "viseltük el egymást".
Pont Mira miatt kerültem nagyon sokszor oda, hogy elegem van, nem csinálom tovább, nem megy, nincs ötletem, nem tudom folytatni, és valószínűleg feladtam volna, ha nincs mellettem egy számomra nagyon fontos személy. Elmondhatatlanul sokszor halmozott el ötletekkel, segített, írt meg részleteket, párbeszédeket 1-1 új részhez, és nem hagyta, hogy feladjam. Tudom, hogy tudja, hogy róla van szó, és szeretném ha tudnád, hogy nélküled nem csináltam volna végig, képtelen lettem volna rá. Köszönök mindent!
Visszatérve a történethez, azt hiszem, elégedett vagyok azzal, amit kiadtam a kezeim közül. Ha újraírhatnám se változtatnék semmin, pedig sokszor volt fárasztó, lehangoló, unalmas, mégis így látom kereknek. Szerettem a karaktereket, a vitáink ellenére is, sokszor nagyon jókat nevettem magamban, mert néhány jelenetnél tudtam, hogy mit fog kiváltani belőletek. Élveztem minden percét az írásának, és hogy sosem hagyott nyugodni ez a történet.
Köszönöm nektek, hogy velem voltatok, kitartóan kommenteltetek/kommenteltek, holott ki tudja mikor tudtam normálisan válaszolni rájuk, de annak ellenére, hogy mindig későn válaszolok, az összeset olvastam már abban a pillanatban, hogy elküldtétek. Számtalanszor elmondtátok, hogy a blogjaim megállnák a helyüket könyvként, és húztátok a fülemet azzal, hogy vigyem be őket egy kiadóhoz, vagy közöltétek, hogy a könyveim megjelenésekor ott lesztek a dedikálásokon. Sokáig úgy gondoltam, nem vagyok elég jó írónak, a történeteim nem érnek annyit, mint egy könyv, és csak nevetnének rajtam, ha megpróbálnám. Kifogásokat kerestem arra, miért ne legyek író, miért ne próbálkozzak, és most is bizonytalan vagyok, nem tartom magam elég jónak, de próbálkozni fogok. Rádöbbentettek, hogy ezt akarom csinálni, szeretném azt, amiről beszéltek, szeretném könyvként látni a történeteim, és szeretném aláírni nektek őket, mert élvezem amit csinálok, és talán azért nem tudom eldönteni, hogy mit kezdjek az életemmel, mert itt van előttem ez, és egészen idáig tiltakoztam ellene, mostanra viszont már belenyugodtam, hogy talán nekem ez a sorsom. A világ összes hálája nem elég, hogy kifejezzem amit érzek irántatok, határozottan biztos vagyok benne, hogy nekem vannak a legjobb olvasóim, és a lehető legjobb fandomnak vagyok része.

Nem bírom ki, hogy ne említsem meg azokat, akik miatt most itt vagyok, és akik nélkül az élete elmúlt 5 éve nem olyan lett volna, amilyen volt. Ők az én mentsváraim, a kapaszkodóim, azok, akik mindig fogják a kezem és vezetnek, sokszor a padlóról cibálnak fel, és azt hiszem, ha itt lennének velem, még kiabálnának is, hogy álljak fel, és vonszoljam magam tovább, holott sokszor pont miattuk estem pofára. :D
Köszönöm a sorsnak, vagy annak az erőnek, aki a karjaikba lökött, mert nélkülük nem az az ember lennék, aki most vagyok, nem tudnék mosolyogni, nem írnék, nem kaptam volna rengeteg új barátot, köztük a legjobb barátnőmet, nem tudnék a semminek örülve itthon táncolni a zenéjükre, nem történt volna meg velem az a rengeteg csodás dolog, aminek így részese voltam.
Annyira hálás vagyok nekik, és annyira szeretem őket, amiért minden napomat szebbé teszik csupán csak azzal, hogy léteznek.

Liam egy rettentően bölcs és költői gondolatával búcsúznék, most az én életemben is lezárult egy fejezet, de még rengeteg van, ami jönni fog.
Én itt leszek, menni fogok tovább, a kérdés az, hogy ti jöttök-e velem?

Nessa.

23 megjegyzés:

  1. Drága Nessa!
    Nem akarok búcsúzni tőled! Még én is nehezen fogom fel, hogy ennek itt most vége, képzelem neked milyen lehet.
    Az első blogod óta olvasód vagyok (és habár nem mindig komiztam minden rész alá amit szörnyen sajnálok) merem állítani hogy te vagy a kedvenc blogíróm! Látszik hogy nagyon nagyon sokat fejlődtél az első blogod óta és én csak biztatni akarlak, hogy próbáld meg íróként szerintem van tehetséged hozzá és én nagyon nagyon szeretnék a jövőben találkozni veled mint kedvenc íróm!<3
    Minden héten feldobtad a napomat mikor új részt hoztál, és most hiányérzetem van, hogy egy ideig nem olvashatom az új történetedet, de amíg te pihensz amit abszolút megérdemelsz, én újra olvasom az összes blogodat! (Nem mintha eddig nem csináltam volna ugyanezt:D) Én nagyon szeretném hogy csinálj olyan blogot ahol beszélgetni tudunk veled, és olvashatjuk hogy mi történik veled!<3 Nem tudom mit írhatnék még, talán csak annyi hogy köszönöm, hogy ezeket a fantasztikus történeteket olvashattam! Nehéz szívvel búcsúzok tőled,pihenj sokat és várunk vissza!<3
    Puszi, Emese<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Emese!
      Nem is igazán kell, hiszen nem nagyon megyek sehova, csak pihenek egy kicsit. :)
      Tudom ám, emlékszem rád. :)
      Nagyon szépen köszönöm, hogy kitartottál mellettem mindvégig, és köszönöm a biztatást. Hamarosan újra találkozunk. :) <3

      Törlés
  2. Hat most azt sem tudom mit irjak.
    Szégyellem magam amiert nem irtam kommenteket a redzek alá de, minden heten tűkön ülve vartam hogy olvashassam Mira es Liam szeleburdi de eszméletlen "életét".
    Minden egyes reszt elvezettel olvastam.
    Boldog vagyok hogy mind a 6 blogodat elolvashattam.

    Gratulálok a torteneteidhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne szégyelld magad, nincs miért. :)
      Köszönöm szépen, és nagyon örülök, hogy élvezted a blogomat. <3

      Törlés
  3. Dräga Nessa. Mikor legutobb elolvastan az epilogus feliratot a szivem facsarodott bele. Egyreszt värtam mär hogy mit csinäl ez a két szerethetö ember.aztän mikor az utolsó betüt is elolvastam 3 szo viszhanhzott bennem. NEM NEM NEM!!! NEM lehet vege. Azert el kell mobdanom h ez volt az eldö blog amit elkezdtem es elejetöl a vegeig követtem. Ennek hatäsära szerettem meg 5hihetetlen embert. Elötte is hallottam roluk.. de a törtenettel együtt ök is a szivemhez nöttek. Köszönöm nekef ezt az elmenxt. Köszönön h mindog pontosan precizen hoztad az izgalmasabbnäl izgalmasabb reszeket. Köszönöm h nem hagytad cserbe miräekat. Köszönöm h együtt nevethettwm es sirhattam a szereplökkel.köszönm ezt a fantasztikus törtenetet. Csütörtökeim es a vegen a pentekeim voltak azok a napok amikor reggel azzal a gondolattal keltem fel az ägybol hogy ma uj resz. Legjobb döntesem volt elkezdeni a blogodat olvasni. Ed h vege azt hiszem ujra kezdem.. es ujra olvasom ha megint vegzek...bocsänat h nem hagytam mindig nyomot magam utän de tudd h SOHAnem voltam csalodott mindig sikerplt tulszärnyalnod magad.. na jo be is fejezem. Örökke häläs leszek es mindenkepp värom a következö törtenetet.. alär ki legyen is a szereplöje
    Puszi Zsu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsu!
      Édes vagy, ha ez egy picit vigasztal, nekem sem volt egyszerű végül megválni tőlük, pedig nagyon sokszor már az őrületbe kergettek.
      Örülök, hogy csatlakoztál hozzám, olvastad a blogomat, és általam szeretted meg a fiúkat, számomra annál nagyobb öröm nincs, hogy valakivel megismertethetem ezeket a kis csodabogarakat. <3
      Nagyon szépen köszönök mindent! <3

      Törlés

  4. Szia! Nem szokásom kommentelni, azthiszem eddig még csak egyszer írtam neked az Angel befejezésekor.
    Szóval magam is blogger vagyok, ugyan kissé más stílusban.
    Személyes blogot írok, és azt kell mondanom kíváncsi lennék, hogy te milyen vagy  abban a fajta írásban, kicsit elrugaszkodva a történetírástól.
    Én támogatnám azt a beszámolós blogot.:)
    A történetedről pedig...
    Amikor fel kellett sorolnom barátaimnak a kedvenc sztorijaim és bloggerjeim egyből téged és a te blogodat mondam.
    Hogy miért?
    Nem vagyok rajongó típus, meg olyan se aki tetőfokig lelkesedik valami iránt, de te elérted azt, hogy nyáron, minden csütörtökön hajnali 7-kor felkeljek, és olvassak, csak mert nem bírtam ki folytatás nélkül.:")
    Mirát személy szerint néha nagyon utáltam. :D nehari.
    Volt hogy feküdtem félkómában és inkább aludtam rá egyet, hogy ne akadjak ki, vagy magyarórán sunyiban olvasva kishíján felvisítottam, hogy "hátosztmír?!".
    De ezektől eltekintve imádom amit csinálsz, kb háromhavonta újra szoktam olvasni néhány blogodat, csak mert csak.:)
    Fantasztikusan írod le az érzelmeket, a dialógusokat, a belső vívódásokat, eléred, hogy az olvasó ne tudjon másra koncentrálni.
    Nagyon ügyes vagy, és csak így tovább, várom már "munkásságod" folytatását.
    Sok puszii
    ~Fatly

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hamarosan csatlakozom az általad képviselt stílushoz, majd kiderül, abban milyen vagyok. :)
      Hú, ez meglepő, mert én talán egyedül a fiúk miatt lennék hajlandó reggel 7-kor felkelni nyáron. :D
      Nem haragszom, sokszor én is nagyon utáltam, teljesen megértelek.
      Nagyon szépen köszönöm, és bocsánat, ha Mira sokszor felbosszantott. :D
      Puszi!

      Törlés
  5. Kedves Nessa!
    Igazán ,tényleg nagyon-nagyon régen írtam kommentet!
    Talán utoljára az 57. résznél írtam,de minden héten vártam a részeket,tehát itt voltam veled!
    De ahogy ezt most elolvastam úgy érzem muszáj pár szót leírnom! :)
    Lehet nagyon sablonos lesz meg minden,de komolyan mindent szót imádtam a blogodon!
    Imádtam Mirát,Liam-et,Niall-t,az egész 5SOS bandát,és persze Louis-t és Zayn-t is! Az egyik,véleményem szerint,legjobban megírt fanfiction!Egy kicsit fura lesz,hogy nem fogok minden héten értük izgulni!Összegségében köszönöm,hogy boldoggabbá tetted a heteimet egy-egy új résszel!
    Amikor véget ér egy blog amit olvasaok vagy egy könyv,akkor nagyon nehezen fogom fel,hogy vége és hiába boldog Miráék története én még is sírok,hogy vége!De egyszer minden jónak vége lesz!
    Nessa,köszönöm,hogy megint elolvashattam egy újabb frenetikusan szuper blogodat,és azt hiszem ez történet nem csak Mirát,hanem engem is megváltoztatott.
    Azt hiszem mindent leírtam amit szerettem,volna és tudd én is megyek tovább veled!
    Ha pedig tényleg lesz egy könyved egyszer számíthatsz,hogy én az elsők között leszek akik megveszik! :)
    Pihennj sokat aztán pedig gyere vissza mert mi várunk! :)

    Kata

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kata! :)
      Emlékszem rád, tudom, hogy itt voltál. :)
      Nagyon szépen köszönöm, bár a legjobbtól szerintem fényévekre van, de azért örülök, hogy te így gondolod!
      Köszönöm, hogy velem voltál, vagy, és leszel is. :) <3

      Törlés
  6. Kedves Nessa!
    Köszönöm, hogy olvashattam a történeteidet. Nagyszerű író vagy. Minden résznél látszik, hogy a szívedet, lelkedet beleadod abba amit csinálsz és a vége eredmény csodálatos. Ha kérdezik tőle, hogy ki a kedvenc íróm, én büszkén válaszolom, hogy te. De azt, hogy melyik a kedvenc blogom tőled, azt nem tudnám megmondani. Az összeset imádom. A blogjaid rengeteget segítettek, hogy túléljem a nem könnyű életemet. Szerettem olvasni, ahogy leírtál egyes szituációkat, érzelmeket. Sokszor megríkattál, de azért nevetésből sem volt hiányom.
    A kedvenc karakterem Mira volt az összes közül. Imádtam azokat a részeket, amikor Luke-kal voltak. Bár a többit is nagyon szerettem. Remélem egyszer én is találok valakit, aki úgy szeret majd , mint Liam szerette Mirát.
    Köszönöm, hogy megírtad ezeket a történeteket és olvashattam őket. Remélem egy nap, a könyveid a polcomon sorakozgatnak majd.
    Jó pihenést és remélem majd még hallunk felőled.
    Veronika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Veronika!
      Nagyon szépen köszönök mindent, hihetetlenül sokat jelentenek számomra a szavaid. Örülök, hogy azzal segíthettem, amibe én is menekültem.
      Köszönöm, hogy velem voltál, és remélem, itt leszel legközelebb is. :)
      <3

      Törlés
  7. Drága Nessa!

    Hiába a hetekkel ezelőtt elkezdett kis búcsú, ugyan is a kollégiumba hagytam a papírt, és nem tudok hétvégéig várni, hogy írjak.
    Először is köszönetet szeretnék mondani azért, hogy:
    - megírtad, ezt a blogot
    - megalkottad Mira karakterét
    - megszerettetted velem az olvasást
    - hogy a csütörtököt, és a pénteket vártam a legjobban a rész miatt
    - hogy néha a te blogod, miatt tartottam ki
    - hogy neked köszönhetően olvashattam élménybeszámolót a fiúk koncertjeiről.

    Amit nagyon szeretek a történetben:
    - nem sablonos
    - a szerethető karakterek
    - a függő végek
    - Liam és Mira szerelme
    - nem adták fel a szerelmet, és sikerült ismét egymásra találniuk
    - természetesen Niallt, és az ötleteit
    - a hosszú részeket.

    És ha hihetetlen, ha nem nincs egyetlen egy olyan dolog sem, amit ne szeretnék a történetben. Amit alkottál, az igazán elismerésre méltó. Ha valaki megkérdezte, hogy éppen mit olvasok, akkor büszkén mondtam azt, hogy egy csodás lány történetét. Nem kétség, az hogy neked az írással kell foglalkoznod. Szívvel lélekkel csinálod.
    Már nem is tudom, mi lenne velem, ha még anno nem találok rá a SWCML című blogodra. Na már ott rákattantam az írásodra, és el is olvastam az előző blogjaidat, és akkor bejelentetted, hogy megnyitod ezt. Nagyon örültem neki, hiszen tudtam, hogy egy színvonalasan megírt történetet fogok olvasni. Ez az első blogod, amit a legelejétől követek, és azt hiszem nem az elejétől kommenteztem, de utána rá vettem magam arra, hogy "elmondjam" mennyire is tetszik az írásod. Az elején még nem sikerült annyira kifejeznem magam, és ahogy jöttek, a részek egyre jobban kifejtettem a véleményem, és azt hiszem ez is neked köszönhető. A te blogjaid által váltam azé az emberré, aki most vagyok.

    Nem kétség, hogy ha megjelenik bármilyen könyved, az elsők között leszek, aki megveszi, sőt dedikáláson is részt fogok venni, akár hová is kelljen mennem.
    Sose fogom tudni meghálálni, azt, hogy megírtad ez a blogot, és a szívem csücskévé tetted. Már hiányzik a történet, és az írásod is.

    Azt hiszem sikerült elbúcsúznom a történettől, de tőled nem. Tudom, hogy kell neked is pihenni, és ezt meg is értem, de nem búcsúzok el tőled. Várni fogom azt a pillanatot, amikor visszatérsz egy újabb történettel, akár egy novellával, vagy valami mással. Nem tudlak elengedni, ahogy a fiúkat sem, hiszen így ismeretlenül is hihetetlen sokat segítettél nekem. Ha kellett megnevettettél, ha kellett, akkor megsirattál az írásoddal. Nagyon sok szeretettel várlak vissza.
    Azt hiszem mindent leírtam.
    Hiányozni fogsz. :( ♥♥

    Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mónika!
      Én vagyok az egyetlen, aki itt bármiért is hálás lehet. Köszönöm, hogy velem voltál, a szavaid minden héten megmosolyogtattak és erőt adtak.
      Nem is kell elbúcsúznod tőlem, hiszen itt leszek, én sem megyek sehová, ahogy a fiúk sem, pinky promise. :)
      <3 <3

      Törlés
  8. Drága Imrusné!

    Piszkosul szégyellem magam, amiért ilyen későn írok, de az epilógus elolvasása után olyan lettem, mint egy saláta. Egy normális mondatot nem voltam képes megfogalmazni, emiatt pedig elmaradt az úgymond szokásossá vált kommentem. Nem akartam mindenféle random gondolatokat összedobálni arról, mennyire megnyugtatóan boldog a befejezés, mert az nem én lennék. Úgyis tudod szerintem, hogy ha a világ minden dícsérő szavával rendelkeznék, az sem lenne elég arra, hogy kifejezzem, mit jelent számomra a blog, mit gondolok róla, rólad, a szereplőkről, a srácokról, azokról a pillanatokról, amikor mosolyt erőltettél az arcomra, amikor sírva fakadtam egy mondat kellős közepén vagy mikor az állam a padlót verte egy-egy különös fordulat végett. Valószínűleg fogalmad sincs, mennyi pozitív élményem fűződik ehhez az irományodhoz, de a legek legje mindeképpen az, hogy néhány hónapja sírva nevettem a filmforgatás ötletén. Sokat adott a blog, és most kamatostul visszakéri. Sokmindent tanultam Mirától, azaz tőled, mert míg eléd akadályokat gördített, Mira engem sokszor arra bíztatott, hogy okulva az ő helyzetéből, én ne kövessek el bizonyos hibákat.
    Két éve, amikor megnyílt a blog, 2014 májusában, én épp az érettségimre készültem. Azt hiszem egy szombati nap nyitottam meg életemben először az oldalt, nyakamon volt minden írásbeli és szóbeli vizsgám, ami annyira, de annyira hidegen hagyott, hogy már lassan rosszul éreztem magam. És akkor jött az első szösszenet, amikor is kiderült számunkra, hogyan is indul a történet. Onnantól kezdve belezúgtam, és most képtelen vagyok elbúcsúzni. Ha azt írnám: csodálatos, fantasztikus, egyedülálló, szívszaggató, vicces, váratlan, megdöbbentő, magányos, zajos, zűrzavaros, lélegzetelállító, boldog, mosolygós, intelligens, rémisztő, tökéletes, nem mondanék eleget. Komolyan gondoltam, mikor azt írtam, néhány könyv a nyomába sem érhet, ugyanis a legutóbbi két könyv, ami a kezem ügyébe került, és elolvastam, eleinte borzalmasnak tűnt a te írásod után, mert teljes mértékben függő lettem. 6 blogot olvastam végig, és mostanra ott tartok, hogy bármikor felismernék bármit, amit te írsz. És továbbra is kitartok amellett, hogy egy eredeti, dedikált Nessa könyv fog virítani a kedvenc könyvespolcomon, sőt! Remélhetőleg egy egész könyvsorozat! És tudod, hogy nem viccelek, mert ha kell, hát én magam viszem el ezt, vagy bármi mást egy kiadónak, hogy keressenek meg téged, ha jót akarnak maguknak! Már az is megfodult a fejemben, hogy kinyomtatom a részeket magamnak, hogy ha szükségem van Liamre, Mirára, Niallre, vagy bárki másra, akkor mindig ott legyenek velem. Mert nekem tényleg fogalmam sincs, mi lesz velem, ha nem menekülhetek el a mindennapok problémái és nehézségei elől, akár csak néhány percre. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem egészséges, de szükségem van rá, ezért azon se csodálkoznék, ha a könyved megjelenéséig újra meg újra elolvasnám a történeteid, felfrissíteném az emlékeimet, és sírva nevetnék a régebbi hozzászólásaimon. :D
    Végezetül csak annyit szeretnék mondani, hogy K Ö S Z Ö N Ö M. Csupa nagy betűvel, pirossal, aláhúzva kétszer, kiemelve, világítással. Köszönöm, hogy nem adtad fel, még ha hálátlanok, türelmetlenek is voltunk mi, olvasók. Köszönöm, és még ezerszer köszönöm.
    Nem csak hétfőn, nem csak ma, de szerintem még túl sokáig itt leszek, és remélem, hogy idén tényleg összefutunk Bécsben, habár egészen biztos messze leszünk egymástól a stadionban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egész biztosan kifelejtettem valamit, ami csak reggel fog eszembe jutni, vagy csak hetekkel később, de úgy gondolom, a lényeget már úgy is tudod, és borzasztóan sajnálom, ha hemzseg a hibáktól. :(
      Nem tudom, elköszönjek? Nem akarok, nem is tudnék, legfeljebb a blogtól, de tőled nem. Szóval, most itt valószínűleg utoljára, de mint a lelkes "kis" olvasód, úgy sosem búcsúznék el.

      Ha jövőhéten nem is, egyszer biztosan fogok írni neked bloggeren- haha, és addig is, bármikor nagyon szívesen zaklatnálak askon, facebookon, de egyenlőre úgy fest, mindketten a túlélésért harcolunk. :D

      Megint, újra, de biztosan nem utoljára,


      xx Lu

      Még mielőtt tényleg befejezném, csak azt szeretném megkérdezni, hogy a jó fenébe jött a zseniális ötlet, hogy ez legyen a blog címe? Megihletett, vagy csupán Liam miatt került ez a (csodásnál csodásabb) fejlécekre? Ez köré építetted az alaptörténetet, vagy más oka van? Tudom, ostobaság, de legalább annyira foglalkoztat, mint tavaly előtt az, hogy Faith hogy kapta a Faith nevet!:)

      Törlés
    2. Drága Lu!
      Nem szoktam ilyet mondani, de szégyelld is! Péntek óta élek abban a tudatban, hogy csalódást okoztam neked az epilógussal. (Igazából a legkevésbé sem haragszom, és ne szégyelld magad, de tényleg megijedtem.)
      Annyira boldog vagyok, hogy itt voltál velem, minden kommentet nagyon-nagyon értékelek, örülök neki, és hálás vagyok érte, de a tiedet mindig egy kicsit jobban vártam, annyira szerettem magamba szívni a szavaidat, és most is majd kiugrik a szívem a helyéből, miközben válaszolok neked.
      Mindent nagyon szépen köszönök neked, annyi erőt adtál, és annyiszor rángattad meg az önbizalmam, nélküled 1-2 rész meg sem született volna.
      Ezennel felhatalmazlak, hogy ha magamtól nem megyek, akkor lökdöss be egy kiadóhoz, vagy vidd be te az irományaimat, minden engedélyt megadok rá, de csak ha hozod a sajátodat is.
      A blogom mindig nyitva áll számodra, és azt hiszem, hamarosan felkereslek facebookon, hogy megbeszéljük azt a bécsi találkozót. :D
      Nem kell elköszönnöd, nem megyek sehová. :)

      A blog címének eredete ugyebár Liam tetkója, vagyis inkább az ahhoz fűződő magyarázata. Emlékszem, egyszer azt mondta, hogy a jelentése az, hogy nagyon sok mindenre vágyunk, amit nem kaphatunk meg, vagy ha megkapunk, egy ideig elvagyunk vele, viszont megunjuk. Akarjuk, de nincs szükségünk rá, viszont a legfontosabb dolgok itt vannak előttünk, a családunk, barátaink, számunkra fontos emberek, és azt mondta, hogy neki mindez megvan.
      Annak idején, 2014 májusában volt egy történet, amihez köze volt ennek a mondatnak, viszont ezt a történetet Miranda Mackenzie Hemmings majdhogynem teljes egészében átírta. Nem tudom, most mennyire illik a bloghoz, de ez már így marad. :)

      Törlés
  9. Drága Nessa!

    El sem tudom mondani, hogy mit érzek már napok óta. Egyszerűen nem bírtam rávenni magam arra, hogy megírjam most ezt, mert tudtam, hogy azzal véglegesen el kell engednem ezt a blogot. Habár biztosan vissza fogok térni ide nem egyszer, csak az már nem egy új részért lesz.
    Rengeteg mindent szeretnék mondani, de képtelen vagyok összeszedni a gondolataim. Annyira hálás vagyok ezekért a csodálatos történetekért. Hálás vagyok, hogy nem egyszer dobtad fel a napjaimat. Hálás vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű dolognak a részese lehettem. Hálás vagyok, hogy a legrosszabb napjaidon is mindenáron minket, az olvasóidat szeretted volna boldoggá tenni. Egyszerűen hálás vagyok érted, a történeteidért és az óriási kitartásodért.
    Tisztán emlékszem az első blogra amit tőled találtam, épp 2014 Szilvesztere előtt egy héttel. Azon a Szilveszteren elutaztunk és az első kommentre amit írtam azon a napon válaszoltál, amikor elutaztunk. Annyira jól esett, hogy ilyen kedves vagy és egyszerűen örültem, hogy egy kicsit is visszaadhatok abból az örömből, amit te okoztál a történeteiddel, válaszaiddal.
    Több blogodat is olvastam,de valamiért ez nőtt a legjobban a szívemhez. Talán, mert Mira kicsit hasonlít rám, talán mert benne volt a 5SOS, nem tudom. De azt igen, hogy az új részekre várva többször is újra olvastam és mindig ugyanúgy izgultam a szereplőkkel, mindig ugyanúgy élveztem, mindegy egyes mondatot. Nem találkoztam még olyan bloggal amin ennyit nevettem vagy sírtam volna és ennyire

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Együtt éreztem volna a szereplőkkel. Nem találkoztam még olyan hobbi íróval sem, aki ennyire csodálatosan írt volna és ennyire át tudott volna adni minden érzést.
      Volt egy időszak amikor kicsi eltávolodtam a One Direction-től, ettől az egész világtól és nem túlzok, ha azt mondom ez a blog hozott vissza és emlékeztetett rá miért is szeretem őket annyira. Köszönöm ezt is.
      Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy gondolkozol egy könyv kiadásán. Biztos lehetsz benne, hogy ott leszek az első vásárlók között.
      És végül, természetesen imádnám a beszélgetős blogot is. Tudod, ezt már sokan mondtuk, de még a bevásárló listádat is szívesem olvassuk!
      Nagyon köszönök mindent! Köszönöm, hogy ilyen nagyszerű vagy, ilyen nagyszerű történetekkel! Köszönöm, hogy ennyire kitartó voltál és egyszerűen köszönöm, hogy itt vagy a blogger világában és köszönöm, hogy nem tervezed abbahagyni az írást! ♥♥♥

      - A sok mondanivalós lány, a pokróc (ha még emlékszel :DD) olvasód ♥

      Törlés
  10. Nessa!
    Engem nagyon érdekelne az a blog főleg mert így továbbra is hallanék rólad és iszonyatosan érdekel Anglia szóval várom, hogy mesélj majd. :)
    Nem akarok olyanokat írni, hogy emlékszel-e arra, hogy kevés rész van ami alatt nem csücsúl egy kommentem. Lényegtelen, mert azért írtam, hogy tud meghatározó pont volt az életemben hogy rátaláltam a blogjaidra. Szükségem volt nagyon sokszor rájuk. Van amikor csak úgy ülök fizikán és elkezdek gondolodni valamelyik blogodon.
    Szeretném, hogy tud tehetséges vagy próbáld meg kiadatni. Mert én is szeretném könyvként olcasni és azt mondani igen én mondtam neki, hogy sikerülni fog.
    Vicces, de talán te vagy az egyik oka annak hogy mostanra nagy one direction fan lettem. Valamit elindított bennem a blogod (lehet inkább többes számot kéne használni)
    Tudom, higy csak szünet lesz de már most várom hogy olvashassak tőled valami újat.
    Puszi FS
    Ui.: Már egy párszor elmondtam mennyire hálás vagyok neked, de nem hagyhattam ki innen sem. Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Ígérem, hogy ha van rá igény, akkor megcsinálom!
      Tudnod kell, hogy minden kommentedet olvastam, mindenkiét olvastam már abban a pillanatban, hogy elküldte, nekem ezek voltak a meghatározó pontjai az életemnek.
      Talán egyszer megpróbálom, ha lesz hozzá elég bátorságom.
      A legnagyobb öröm számomra, hogy miattam szeretted meg őket, hiszen a világ minden szeretetét megérdemlik ezek a fiúk.
      Milliószor puszillak, itt csak én tartozhatok köszönettel mindenkinek! <3

      Törlés
  11. Kedves Nessa!
    Tudom-tudom nem igen kommenteltem, de minden részt elolvastam és minden pénteket tűkön ülve várta, hogy elolvashassam a legújabb részt. Mira És Liam élete bonyolult volt, és néha ordítani tudtam volna makacsságukon, de tökéletese voltak együtt. Szívem mélyén remélem, egyszer Liam ilyen lányra talál, mint Mira személyisége volt.
    Amikor még az Angel-t is írtad, emlékszem rá, örültem, hogy új történeted lesz, és bár emlékeim szerint felkészítettél rá minket, ez más lesz, nem hittem el. Elolvastam a Prológust, majd az Első részt és meg kell mondjam már akkor is tetszett, és kezdtem elhinni, ez tényleg más.
    Nagyon szerettem az összes blogodat, de a kedvencem örökké a secret, which changed my life marad.
    Nagyon fognak hiányozni az írásaid, és igen, természetesen szeretném, hogy csinálj egy ilyen beszélgetős blogot.
    Örökké az olvasód,
    Timi :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Timi!
      De igen, kommenteltél, nem is keveset! Te voltál az egyik, akiről mindig tudtam, hogy ha nem is ír minden rész alá, de itt van.
      Oh, hidd el, tökéletesen átérzem a helyzetet, engem készítettek ki a legjobban. :D
      Köszönök szépen mindent! <3

      Törlés