2015. december 23., szerda

80.rész

Sziasztok!
Ahogy megígértem, itt vagyok, bár nagyon megszenvedtem ezzel a résszel, és a legjobb barátnőm nélkül valószínűleg még mindig csak hisztizve írnám le, majd törölném ki a mondatokat. Lényegében ezt a részt ketten írtuk, és ahogy sok minden másért is, de perpillanat épp ezért, nagyon hálás vagyok, Mindenható Laurám. <3
Bár én már most alig várom, hogy vége legyen ennek a napnak, nem leszek ünneprontó. Nagyon boldog, békés, szeretetben gazdag ünnepet kívánok nektek! <3

N.x

~Niall Horan~

Céltalanul körözök a környéken, várva, hátha megcsörren a telefonom, el sem akartam indulni, mert azt hittem, 2 perc, és már mehetek is vissza, azóta háromnegyed óra telt el, és még mindig semmi.
Nem is tudom, mit érzek, szomorúságot, düht, csalódottságot, holott valószínűleg nem ezt kellene, örülnöm kellene, hogy végül minden jóra fordul köztük, ehelyett nem tudok nem arra gondolni, hogy ebben az átkozott kocsiban kellett volna maradnunk, ott, az autópálya szélén, vagy Sydney helyett Melbourne felé kellett volna vennünk az irányt.
Mikor lettem én egy ilyen önző idióta?
Bár nem terveztem, hogy Luke-hoz megyek, annak ellenére sem, hogy Mira hozzá küldött, mégis azon kapom magam, hogy megállítom az autót a feljáróján, és türelmetlenül megnyomom a kapucsengőt, de nincs szükség rá, mert abban a pillanatban ahogy megnyomom, a kapu rezgő hangot hallatva kinyílik, és belépek rajta.
Bár valószínűleg tud az érkezésemről, mégis bekopogok, majd miután senki nem nyit ajtót bemegyek. A nappaliból kiáltozást hallok, egy autó hangját, szirénázást, és Michaelt, ahogy erre kontrázva torka szakadtából szirénázik ő is. Lerúgom a cipőm és beinvitálom magam. Arról, hogy esetlenül megállok előttük Mira jut eszembe, konkrétan az az éjszaka, amikor egy párizsi hotelban voltunk, és csinált valami apró butaságot, amit az újságok felfújtak, és Liam inkább azoknak hitt, mint neki. Bekopogott, közvetlenül az előtt, hogy aludni akartam volna, amikor kinyitottam az ajtót apró, csipkés hálóingben állt előttem, akkor ez egyáltalán nem befolyásolta a gondolataim abba az irányba, amibe most teszi egy egyszerű póló is. Egy ideig csak néztünk egymásra, abból, hogy nem szólalt meg, és hogy abban az időpontban kopogtatott be, már tudtam, mi fog következni.
Tényleg mindig én voltam az, aki összerakta őt Liam szarjai után.
- Csá, Niall! - üdvözöl jókedvűen Luke. - Mira is veled van?
- Nincsen - dörzsölöm meg a karom. Mindannyian meglepődnek, de Cal tovább rángatja a térdére helyezett kormányt, Michael pedig a szirénázást szüneteltetve okoskodik, hogy mit hogyan csináljon.
- Történt valami? - fürkész Ashton áthatóan.
- Ne vedd magadra, ha mondott valami bántót, szokása - tápászkodik fel Luke. - Így mutatja ki a szeretetét. Kérsz egy sört?
- Kérek - bólintok. Ash arrébb húzódik, és meglöki Michaelt, aki meglöki Calumot, hogy helyet szorítsanak nekem.
- Tényleg ne vedd nagyon komolyan, ha mondott valamit, nem mindig gondolja át a szavainak jelentőségét - próbál vigasztalni, bár nem a legjobb szemszögből, és nem is biztos, hogy a legalkalmasabb személy. - Vagy nem veszett veled össze valamin?
Megrázom a fejem, közben Luke a kezembe nyom egy üveg sört, és nagyot kortyolok belőle, hátha átlendül a témán és nem kell válaszolnom. Mosolyogva nézek a tévé képernyőre, Calum nem bizonyul a legjobb sofőrnek abból ítélve, hogy az autója megpördül a levegőben, majd a hátára fordulva csúszik a pályán.
- Nem akarod megosztani velem, hogy miért vagy itt a nővérem nélkül? - kíváncsiskodik tovább Luke, de amikor felnézek kíváncsiság helyett sokkal inkább aggodalom ül a szemében. - Jól van?
- Persze, nem történt semmi - mosolygok, de még mindig csak néz.
- Oké - dől hátra. - Milyen volt Melbourne?
- Igazából nem jutottunk el odáig - nevetek fel. - Körülbelül 2,5 órára tőle, az éjszaka közepén kifogyott a benzin, úgyhogy az autóban kellett aludnunk.
Mindannyian nagyra nyílt szemekkel merednek rám, majd Michael döbbenten egy kérdést tesz fel.
- Mira hajlandó volt a kocsiban aludni?
- Igen? - nézek körbe értetlenül. - Túl sok más választása egyikünknek sem volt. Vettünk kaját még mielőtt elindultunk, úgyhogy volt mit ennünk, beszélgettünk, meg...
Elakadok, mert rájövök, hogy nem mondhatom el, Luke valószínűleg kiakadna, a többieket nem nagyon érdekelné, ami a jobbik eset, rosszabb esetben megmondanák az igazat, hogy egy idióta vagyok, Ashtonról nem is beszélve, aki 2 évig volt együtt vele.
- Meg? - nógat Mikey.
- Meg jól éreztük magunkat. ennyi.
- Jó - sóhajt fel Luke. - Akkor most megosztanád velem, hogy miért nem mondod el, mi van a nővéremmel, és miért nézel ki úgy, mint aki mindjárt elbőgi magát?
Tátva marad a szám, leginkább amiatt, mert ennyire nem tudom titkolni, hogy történt valami.
- Semmi baj nincs, tényleg, csak... Vendége van.
- Kicsoda? - kérdezi elkomorulva, a szemei mégis meglepetten kerekednek el, amikor kimondom Liam nevét. - Ezt nem hiszem el! - pattan fel. - Nem volt még elég neki?! Odamegyek!
- Állítsd le magad - kapja el a pólóját Ashton, és visszarántja a helyére. - Mira már nagylány, és ha eddig nem keresett, akkor valószínűleg nincs semmi baj.
- Mit akar tőle? - préseli ki összeszorított szájából.
- Amit eddig is, gondolom - vonom meg a vállam.
- És Mira hajlandó volt vele maradni?
- Elküldött - bököm ki nehézkesen, újra a számhoz emelem a sört és nagyot kortyolok belőle. - Körülbelül másfél órája, úgyhogy valószínűleg minden oké.
Lassan bólint, idétlenül tépkedem a bőrt a körmöm körül mígnem Calum váratlanul megtöri a csendet egy nagyon egyszerű kérdéssel.
- És mi miért nem örülünk ennek?
- Jó reggelt, Cal! Emlékeztetnélek az elmúlt hetek történeseire az ikertestvérem életéből - kezd mézesmázos hangon gúnyolódni Luke. - Az, akivel jelen pillanatban van, teherbe ejtette, amivel nekem semmi gondom lenne abból kiindulva, hogy Mira akarta a babát. Csakhogy aztán közölte, hogy nem kell neki a gyerek, kirakta a szűrét...
- Oké, persze, értem, hogy dühös vagy, tesó, de ha Mira megbocsájt neki, akkor neked sem kéne balhéznod.
- Nem balhézok! - kiáltja felháborodva.
- Ha ez megnyugtat, nem hagytam volna ott, ha nem tudnám, hogy most már készen áll rá, hogy beszéljen vele - motyogom, mire lassan bólint.
- Én csak nem akarom, hogy megint elkezdődjön elölről ez az egész - túr a hajába.
- Nem fog - bizonygatom, bár közel sem vagyok biztos benne, csak reménykedek. - Szerintem Liam jól tudja, hogy ha még egyszer elszúrja, nincs több esélye.
- Dehogynem - szól közbe Ashton. - Mira mindig vissza fog menni hozzá, és őt fogja választani.
Elhallgatok, ő kimondja ezt anélkül, hogy akár csak megrándulna az arca, holott ő sokkal többet kapott Mirából, mint amennyit én valaha is fogok.
- Történt valami köztetek, ugye? - kérdezi óvatosan Michael. A fejemet a tenyerembe ejtem, azt kívánva, bár ne tette volna fel ezt a kérdést. Várom, hogy Luke kiboruljon, felrángasson és képen vágjon, én magam is úgy gondolom, hogy megérdemelném, de nem történik semmi, csak hosszan felsóhajt.
- Csak azt ne mondd, hogy belezúgtál - Nem válaszolok, kiakadás helyett viszont felnevet, bár ez nem a legvidámabb nevetés. - Az őrületbe fog egyszer kergetni, ez a célja, mindig ez van.
- Mert jó csaj - nyögi be Calum, mikor felnézek éppen elkapom Luke rávetett gyilkos pillantását.
- Ez nem csak arról szól, bár az biztos, hogy Mira gyönyörű - bizonytalanul felnézek, Ashton a combjára könyökölve dörzsöli meg az arcát, és rám mosolyog. Nem épp ezt a reakciót vártam. - Van benne valami, ami miatt a nagy szája és a bántó megjegyzései ellenére is egyszerűen tudod, hogy nála jobb ember nem sok van.
- Nem beszélve arról, hogy egy 21. századi polihisztor, ami Luke barátunkra sajnos nem mondható - löki oldalba Michael az említett személyt.
- Az túlzás, hogy polihisztor - nevet fel. - De nagyon okos, és tehetséges. Egyszerre marha nagy szerencse, és átok is, hogy ilyen.
- Én annyira nem panaszkodnék, nélküle nem érettségiztél volna le - röhög fel Calum.
- Nem panaszkodok, és semmi pénzért nem cserélnék senkivel, csak arra gondolok, hogy Mira mindig, mindenben jobb volt nálam. Mindig ő volt az okosabb, sose lehetett tőle olyat kérdezni, amire ne tudná a választ, 6 éves korában eldöntötte, hogy csellózni akar, és ezen az egy hangszeren tanult meg tanár segítségével játszani. Tetszett neki a gitár is, úgyhogy akárhányszor belépett a szobámba felkapta az enyémet, megtanulta az akkordokat, és hallás után bármit képes volt eljátszani. 10 évesen kitalálta, hogy zongorázni is akar, de anyáéknak nem volt elég pénzük arra, hogy fizessék a csellót, nekem a gitárt, mellette elkezdjen zongorázni, és vegyünk otthonra bármilyen zongoraszerű hangszert, úgyhogy a zsebpénzéből vett valami könyvet, és hétvégenként átment a nagyihoz, hogy az ő régi zongorájukon tanulgasson. A következő évben már 10 perces Bach darabokat játszott le fejből.
Állandóan énekelt, utánozta a rekesztéseseket, hibátlanul kiénekelte a mély és magas hangokat egyaránt, sosem volt hamis. Azt hiszem, ha érdekelné a rajzolás, vagy a festés, vagy valami művészet, abban is kiemelkedő lenne. És én? Sosem dörgölt semmit az orrom alá, de nem is kellett mert tudtam magamtól is, hogy Mira kapta meg az én agyam egy részét is. De pont ezek miatt a dolgok miatt, hogy ilyen okos, tehetséges, mindemellett tényleg egy fantasztikus lány, mindig rám hárult a szerep, hogy összeszedjem azoknak a szerencsétleneknek a darabjait, akiket maga mögött hagyott, akárhányszor végigsétált valahol. 
Kínosan nevetgél, és a nadrágján lévő szakadásba akasztja az ujját, nagy újdonságot nem mondott ezzel, mind tudjuk, hogy Mira már kisgyerekként is csodaszámba ment, viszont örülök, hogy kicsit más szemszögből láthatok bele a gyerekkorukba.
- Ne aggódj, mi nem az eszedért szeretünk - nyögi be Michael,  és pár másodperc múlva teljes erőből egy párna vágódik az arcába.
- Téged főleg nem, Gordon. - mondja Calum, és bónuszként még tarkón is vágja, aminek a vége az, hogy egymásnak esnek, és a kormány hatalmas reccsenéssel a földön végzi.
- Mit műveltél? - visítja Cal, és szinte kicsavarja az áldozata karját.
A fejem kapkodva próbálom követni az eseményeket, közben gondolkozom, folyton jár az agyam, és talán most, először nem tudok a hasam fogva nevetni azon, ahogy szétszedik egymást. Ashton felpattan, és szétválasztja őket, míg Luke a fejét csóválva megérinti a vállam, és a konyhába invitál. Leülök a pult mellé, és elbambulva nézem az elmosásra váró tányérokat a mosogatóban, az ember azt hinné, hogy amilyen trógerek tudnak lenni, olyan szeméthegy közepén élnek, de ez nem mindig van így, a ház az egyetlen hely, amit képesek voltak úgy ahogy, de tisztán tartani.
- Figyelj Haver, nem tudom mi kavarog a fejedben, de ahogy kinézel, úgy érzem hogy nem sok jó. Megértelek, és tudom, hogy a farm óta közel állsz Mirához, sőt, néha már azt érzem hogy te vagy a harmadik ikrem, de elfogadom, hogy részedről nem így van. A nővérem hajlamos arra, hogy a tudta nélkül cserkészi be az áldozatait, és ez így volt Ashtonnal, Liammel, és most...
Összerezzenek amikor megszólal, hallgatom mit mond, miközben lassan letépem az üvegről a matricát, és belevágok a mondandójába.
- Tudod mi a baj? Bárhogy próbálom megközelíteni a dolgot, magamnál kötök ki. A probléma forrása én vagyok, akárhonnan nézzük, vegyük most például Liamet, ha nem zárom be őket oda, akkor mindez nem történt volna meg, nem sírt volna ennyit miatta, nem esett volna teherbe, nem lennénk most ilyen szar helyzetben. Akkor kellett volna gondolkoznom, talán minden máshogy alakult volna, nekem kellett volna akkor, és ott a csirkék közt lenni vele. De nem, én eljátszottam a mindenhatót, akkor minden olyan jónak tűnt, azt gondoltam, hogy a két egyik legjobb barátom majd boldog lesz egymással, de akkor még nem tudtam, hogy ezzel saját magamnak, és Mirának fogom a legnagyobb fájdalmat okozni.
Elkeseredetten kifakadok, csapkodok, a mondandóm végén pedig csak nehezen felsóhajtok, és nemes egyszerűséggel lefejelem a márványpultot.
- Most mit kellene csinálnom? Elküldött, ott van vele, és ki tudja mit csinálnak, amikor éjszaka még az én karjaimban volt! - csattanok fel, zaklatottan túrok a hajamba, kevés hiányzik ahhoz, hogy könnyezni kezdjek. - De fogadjunk, hogy amikor megint megbántja, én leszek az, meg te, akik összeszedik Mira darabjait, hogy aztán ismét bocsánatért könyöröghessen, ő meg visszamenjen hozzá!
- Nézd, én... nem tudom, hogy ebben az egészben ki a rossz, és ki a jó. Nekem soha nem volt semmi problémám Liammel, és most sem lenne, ha nem történik az, ami, Mira boldog volt vele, és az egyetlen, ami a magánéletéből engem érdekel, az az, hogy boldog legyen. Nem tudom, mi történt köztetek, valószínűleg nem is akarom tudni, mert te lennél a 3. ember a baráti társaságomból, aki vele kezdett.
- Én nem... - vágok a szavába, de a kezét felemelve belém is fojtja a szót.
- Nem érdekel, esküszöm, hogy nem, ha vele maradsz és nem hagyod, hogy bármikor is sírjon. Ha a kezembe adná a lehetőséget, hogy én válasszak neki valakit, téged választanálak, mert látom, hogy szereted, és ugyanazt megtennéd érte, amit én, és boldog lenne, te akkor is képes vagy megmosolyogtatni, amikor én nem, de azt meg kell értened, hogy ebben az egészben nem én döntök. Sajnálom, ha megbánt téged, sajnálom, ha elhitette veled, hogy lehet köztetek valami, most mégis visszament Liamhez, de nem direkt csinálja. Mellette álltál, amikor a leginkább szüksége volt rád, szereted, mindegy, hogy hogyan, de szereted, és pont erre vágyik, ha ez megvan, képes elhinni ő maga is, hogy szerelmes, de szerintem Mira úgy szerelmes beléd, ahogy én belé, és ez nem az a fajta, amit Liam iránt érezhet - mosolyodik el, de az arcán ott van a szánakozás is. - Gondold át, hogy te mit érzel, Niall, ha szerelmes lennél, az talán nem most, és nem így kezdődött volna. Vagy már azelőtt is volt valami, hogy elkezdődött ez az egész?
Eltűnődök, mielőtt válaszolnék. Sosem gondoltam arra, hogy szeretném megcsókolni, az előtt nem, hogy egyszer cserben hagytam. Aludt mellettem apró kis pizsamákban, és átöleltem anélkül, hogy azon gondolkoztam volna, mellettem mennyivel jobb helyen lenne, és én boldogabbá tudnám tenni. Csak azt szeretném, ha boldog lenne, ha sosem látnék többet könnyeket az arcán senki miatt.
- Nem - bököm ki nehezen.
- Szerintem ő felejteni akar, te pedig elfelejtetni vele, de a te fejedbe nem látok bele. Majd beszélek vele....
- Tudod mi a legrosszabb az egészben? Hogy fogalmam sincs mikor történt. Ezelőtt nem érdekelt, ha Liam pólói alatt csak egy bugyit viselt, sőt, én hülye, még meg is ígértem az éjszaka közepén neki, hogy elviszem hozzá Londonba, és helyrehozok mindent köztük, de a magam részéről nem hogy javítottam a helyzeten, de még az ígéreteim is nagyon durván megszegtem. Ha ez elterjed, a világ legundorítóbb emberének leszek kikiáltva, de őszintén szólva annak is érzem magam.
Felpattanok, és a hajamba markolok, kedvem lenne az üvegen át a medencébe rohanni, hogy belefojtsam magam. Megkeserítettem az életem azzal, hogy vettem a bátorságot ahhoz, hogy megcsókoljam, vagy egyáltalán hagytam magam, hogy ez valaha is eszembe jusson. Azt sem szabadott volna, jobb döntés lett volna inkább ha ezt jó mélyre elzárom magamban, miközben csendben szenvedek mellette. Fel alá járkálok, bámulom a telefont, ki és belépkedek a névjegyzékbe, rövid üzeneteket pötyögök, majd a fogam összeszorítva csak bezárom őket, tudni akarom mit csinálnak most, lehet, hogy tökéletesen megvannak, és Liam az ígéretét beváltva már belefogott az új család projektbe, de ugyanakkor szöget üt a fejembe az a gondolat, hogy mi van akkor, ha Mirából újra előjött a harcias vadmacska, és kiborulva elküldte. Reménykedem, hogy az utóbbi lehetőség igaz, már fellélegezve ülnék le a fotelba, de a rémképek csak nem hagynak nyugodni, ha egyedül van, és dühös, akkor felrobbantja a házat saját magával együtt. Megszámolni sem tudom, hány kört írtam le, szédülök, és a hányinger kerülget, nem vagyok képes megnyugodni, és kis híján ezt az ujjaim bánják. Észre sem veszem, hogy Luke fölém magasodik, határozottan megragadja a vállam, és egy pohár jeges vizet borít az arcomba.

~Liam Payne~

Fogalmam sincs róla, hová megyek, nem ismerem Sydneyt, és amúgy sincs hová mennem, így csak megyek, amerre a lábam visz. Rohadtul dühös vagyok mindenre, de leginkább Niallre. Úgy érzem, nem tenné ezt velem, ellenben eszembe jutnak a képek, és az, hogy amikor kinyílt a lift ajtaja egymás kezét szorongatták, és addig, amíg fel nem fedeztek engem, Mira pontosan olyan arccal nézte, ahogy valamikor engem is.
Hiba volt idejönnöm, hiba volt elengednem, ahogy hiba volt kimondanom aznap este, ami az eszembe jutott, és belemennem ebbe az egészbe Mirával. Nekünk ezt az egészet el sem kellett volna kezdenünk, és akkor semmi problémánk nem lenne, de rengeteg emlékkel és élménnyel lennék szegényebb, és valószínűleg nem az az ember lennék, aki vagyok.
Kétségbeesetten túrok a hajamba, elszorul a torkom és elhomályosodik a tekintetem. 
Azt hittem, hogy ha idejövök, és végighallgat, akkor minden rendbe jön, vagy legalább elindulunk azon az úton, hogy minden rendben legyen, de erre a legkevésbé sem számítottam.
Mióta kimondta, semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy elveszítettem, végleg, Niallel szemben semmi esélyem. Undorít, és dühít a gondolat, hogy hozzáérhetett ahhoz, ami az enyém, nem csak Niall, bárki.
Végigrohanok az utcán, nem törődve senkivel és semmivel, a fülemet néha sikkantások csapják meg, de a lelkiállapotomból, és a lehetséges zaklatott külsőmből ítélve előbb érzem magam egy kegyetlen bérgyilkosnak, mint valakinek, akit szeretnek az emberek. 
Elég egyszer arra gondolnom, hogy Niall ér hozzá úgy, ahogy én tettem, ahogy csak én tehetem, és többé nem tudom kiverni a fejemből. 
Rohadtul meg fogom verni ezért. 
Berontok az első utamba kerülő helyre, ahol kaphatok alkoholt. Korán van még ahhoz, hogy nagy buli legyen, így reménykedek abban, hogy nincsenek sokan, és békén hagynak az emberek, ettől függetlenül dübörög a zene, amit most nem is bánok, hátha elnyomja a gondolataim.
Az egyik eldugott asztalnál foglalok helyet, nem akarok szem előtt lenni, azt akarom, hogy békén hagyjanak, és annak ellenére, hogy megfogadtam magamnak, nem fogok többet inni, ismét a bánatűző piálást választom. 
Ő meg Niallt választotta.
Rövid idő alatt rengeteg mindent határozok el magamban, például azt, hogy ma berúgok, és felszedek valakit, annak ellenére, hogy nem akarok senkivel sem együtt lenni rajta kívül, semmilyen módon. De ha ő megteheti, ráadásul a legjobb barátjával, aki az enyém is, akkor én is megtehetem. Megtenném, ha menne, de mindenkit elmarok a közelemből, mindegy mit akar.
- Mi van? - förmedek rá a pultos srácra. Akárhányszor megjelenek furán bámul, majd kiesnek a szemei, úgy fürkész. Megrázza a fejét és újratölti a poharam, elfoglalom az egyik széket a pultnál. mert kezdek bizonytalan lábakon állni. Le kell állnom, ha egyáltalán akarok innen még valahova menni. Vissza kéne mennem hozzá, leülhetnék az ajtó elé, akkor is hallaná a hangom, ha bezárkózna, elmondhatnám amit akarok, bent zsörtölődhetne addig amíg akar, aztán jöhetne az a rész, hogy kinyitja az ajtót és megbocsájt. De lehet, hogy ott van Niall, sőt, biztos, hogy ott van, és remekül szórakoznak.
Nézem az italban olvadozó jégkockákat, egyre hangosabb a zene és egyre több ember lesz, a gondolataim viszont nem állnak le, még úgy sem, hogy éppen azért nézek körbe, kit lehetne a lehető legkönnyebben becserkészni, hogy elfelejtsem őt. Az egész kócerájban nincs egy olyan nő, aki csak egyetlen pillanatra is megragadná a figyelmem, az italomat lötyögtetve nézelődök, de csak negatív gondolataim vannak, idegesítőnek találom, ahogy kelletik magukat, felnyerítenek, és kint van mindenük. Undorodva fordítom el a fejem, undorodok tőlük, magamtól. Régen nekem pont ez volt a jó, az ilyen lányok, kiválasztottam egyet, kiürítette a fejem, aztán reggel elhúztam mielőtt rájött volna, hogy ki járt nála. Illetve benne.
Felröhögök a saját idétlen poénomon, lehajtom az italom maradékát, majd újra a pultra csapom.
Jobb lett volna, ha maradok ennél az életmódnál, semmi bajom nem lenne, de nem, Luke Hemmings szándékosan szabadította rám az idegesítő testvérét. Fogadni merek, hogy az volt a célja, hogy megkeserítse az életem.
Valaki meglök hátulról, morogva elküldöm a fenébe, miközben felmászik a mellettem lévő székre. A szemei szinte felcsillannak, és elvigyorodik, amikor rám néz. Eltűnődök, hogy vajon ki lehet ez a fószer, amiért ennyire örül nekem, de nem nagyon emlékszek rá, és Sydneyben nem is nagyon ismerek senkit. Ellenben engem mindenki ismer, úgyhogy akár még jogos is lehet az örvendezése.
- Á, te nem a Mimy barátja vagy?
- Nem - vetem oda. - Nem ismerek semmiféle Mimyt.
A gyökér pultos végre újratölti a poharam, és újra megbámul, a tekintete ide-oda ugrál köztem, és eközött az idegesítő szerzet között. Nem sok hiányzik, hogy elküldjem őt is a fenébe, és ezen a helyen mindenkit, mert olyan rohadtul boldogok és élvezik az életet.
- Hm, hogy is hívják? Azt hiszem, csak nekem mutatkozott be így.
- Leszarom - egy pillantásra se méltatom, remélem, hogy minél hamarabb elhúz innen.
- Tudom már, Mira! Úgy hívják a kicsikét!
Megrándul az arcom, lassan felé fordítom a fejem és végigmérem, olyannak tűnik, akinek Mira soha a közelébe se menne.
- Honnan ismered?
- Nyújtottam neki 1-2 szolgáltatást - csettint a nyelvével, majd a benne lévő pók formájú piercinget kidugja a fogai közt. Érzem, hogy az agyamra fokozatosan sötétség ereszkedik, egy hatalmas, nehéz súly ülepszik a mellkasomra.
- Milyen szolgáltatást?
Kaján mosollyal az arcán megvonja a vállát, a fogaim csikorgatva nézem, ahogy a szájához emel egy poharat, és belekortyol, majd benyúl a kabátjába, és a csontos ujjaival kihúz egy sodort cigit.
- Sajnos a fizetségig nem jutottunk el.
Másodpercek telnek el aközött, hogy minden végigpörög az agyamban, és hogy nekiugrok. Ahogy meggyújtaná eszembe jutnak a képek, Mira apró ruhában, úgy néz ki, mint ezek a semmirekellő lányok, és egy ilyet szorít az ajkai közé. Mindkét szék felborul, a padlóra zuhanunk, szánalmasan kapálózva próbál lelökni magáról, mire megragadom a torkát és leszorítom.
Megölöm, teljesen biztos vagyok benne, hogy megölöm.
Az öklöm újra és újra belevág az arcába, esélye sincs visszaütni, vagy csak nem érzem. nem is tudom, mit csinálok, csak látom magam előtt a lányt, akit szeretek, ahogy rombolja magát, azon a széken ül, amin az előbb én ültem, és ez a fazon megközelíti, bedrogozza, és egyedül hagyja. Belegondolok, hányszor sodorhatta veszélybe, hagyhatta itt ennyi gyanús ember közt a kába gondolataival.
A fizetségig nem jutottunk el.
Fizetség.
Dühös kiáltással ragadom meg, majd mielőtt a fejét teljes erővel a padlóba vágnám valaki megragad, és lerángat róla. Fekete foltok és színes fények táncolnak a szemeim előtt, vér ízét érzem a számban, és az orromból is folyik. Magamat dobálva próbálok kiszabadulni a szorításból, és újra rávetni magam a padlón kiterülő féregre, a legkevésbé se végeztem vele, mert még mindig mozog, és szánalmas torokhangokat ad ki.
- Állj le, fiam, nyugodj meg, ha haza akarsz menni a közeljövőben - hallom a nyugodt, figyelmeztető hangot a fülemben. Nem látom, ki az, hátrafogja mindkét karom, és hátulról átfogja a hevesen emelkedő és süllyedő mellkasom.
Nem tudom elszakítani a tekintetem róla, miközben felhúzzák a padlóról, tennék egy lépést felé, a kezeim ökölbe szorulnak.
- Bedrogozta a barátnőmet! - rángatom magam, de valamiért senki nem figyel rám. Soha, senki nem hallgat meg, sem ő, sem Mira, senki. - Nem érti?! Engedjen már el!
Kitoloncol az épületből, mely előtt több autó is áll, kék és piros fények villódznak előttem, bepréselnek az egyikbe, a férfi elenged, de a kezem továbbra is a hátam mögött van.
Megbilincseltek.
Kék és piros fények.
Arra, hogy egy rendőrautóban ülök, nem jövök rá olyan gyorsan, mint hogy az a szemét dög adta Mirának a cuccot.
Nem szirénázik, amikor elindul, a fejemet az ablaknak döntöm, az orromhoz szorítanám a karom, de rájövök, de ez nem lehetséges, így nyugodt szívvel hagyom, hogy a nadrágom helyett az ülésre csöpögjön az orromból, vagy akárhonnan csordogáló vér. 

8 megjegyzés:

  1. Szia!
    Màr nagyon rég nem írtam, de a részeket rendszeresen olvasom. Ez valami elképesztő lett megint! Itt fekszem és csak hatalmas kérdőjeleket látok. Miéért? Nem tudjuk mi van Mirával és egy hét alatt meg is fogok őrülni. Siess és mi itt várunk! Nagyon boldog és szeretettel teli karácsonyt kívánok, Nessa!☺️🎄

    VálaszTörlés
  2. Drága Nessa!

    Úgy érzem, lassan elfogynak a szavak, és csak ülök itt az ágyamon tök kukán. Eljutottam odáig, hogy ahány szemszögből íródik egy rész, nekem minimum annyi felé húz a szívem, már nem tudom, ki kivel van, vagyis ez így nem igaz. Pontosan tudom, hogy mi történik, egyszerűen csak nem akarom elhinni, hogy beleestem a csapdádba, még ha nem is szándékosan tervezted így a dolgokat.
    Olyan ezt a blogot olvasni, mintha felülnék valami hullámvasútra, ami segít emlékezni, mennyiféle érzelmet képes vagyok felfogni. Mert az egyik pillanatban sajnálom Niallt, aztán értetlenül bámulom a szöveget, mert nem merem kivárni a dolgok végkimenetelét.
    Rengetegszer leírtam már neked, mégis miért és mennyire szeretem ezt a történetet, hogy milyen jóleső érzés fog el, amikor reggel/délelőtt/este/éjszaka/másnap hajnalban, épp mikor "beesek" ide, nekilátok olvasni, mégsem érzem elégnek.
    Legszívesebben sorra megölelgetnék mindenkit, hogy nem lesz semmi baj, és, tudod, én Liammel kezdeném. Annyira megijesztett a kép, ami kialakult a fejemben a verekedésről, hogy a szívem még most is gyorsabban ver, mint a huszonegy éves átlag, emellett meg ott van az is, hogy egy kis részem Niall felé húz, egy másik részem Mirát akarja összelapátolni, és még Luke számára is van hely ebben az őrületben, amit érzek most. Teljesen tanácstalan lettem, bár eddig sem szerettem volna választani senki között, se Miam, sem Nira párti nem voltam különösebben, most mégis úgy érzem magam, mint aki két szék közt a padlón hever. Persze egy furcsa, jó értelemben. :)

    Hazudnék, ha azt mondanám, nem várom a jövőhetet, de bízom abban is, hogy sikerül kipihenned a fáradalmakat.

    JA ÉS MIELŐTT LEMARADNA: Boldog "Lajos napot", mert jelenleg mást nem ünneplek. :) :*

    xx Lu

    VálaszTörlés
  3. Mi?! Ezt ugye te se gondolod komolyan?! Pont itt?! Eddig sajnos nem mindig írtam le a véleményem, de ez a rész olyan szinten meglepett hogy ezt muszáj. Úgyhogy vegyük sorba. 1. Imádom a blogot. Fantasztikusan írsz. 2. Nagyon remélem hogy Niall észhez fog térni és nem szeret bele véglegesen Miraba. 3. Kérlek mondd hogy Mira&Liam páros újra össze fog jönni! 4. Ugye nem csukják le Liamet? Nem csukhatják le! 5. Imádom a blogodat! Nagyon tehetséges vagy és kitartást kívánok neked a további időre is. 6. Boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok neked! <3 <3
    xH

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Drága Nessa! :)

    Uramatyám.. Azt hiszem kijelenthetjük, hogy ez legeslegkedvencebb részem ♥
    Egyszerűen imádtam olvasni!! Baromi jó lett ez a rész. Váratlan és fordulatos ;)
    Niall-el kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Egyik percben sajnálom a másikban meg dühös vagyok rá.
    Liam meg, foggalmam sincs, teljes mértékben az ő pártján vagyok, mert Mira-val együtt kell lenniük, nincs mese :D
    Akarom a következőt, gyorsaan! *-*
    Puszi :-*
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ui.: LEMARADT!!
      Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket Kívánok!
      Imádlak <3

      Törlés
  6. Nessa!
    Eljutottam oda hogy nem tudom kinek szurkolok,mert néha Niallhez húz a szívem máskor pedi Liamhez. Minden rész alatt hagyok komentet és ha visszaolvasnám valószínűleg kiderülne, hogy mindig mást szeretnék Mira mellé.

    Remélem legalább te rudod, hogy ki lesz vele a végén, mert ez a háromszög bonyolult. Niall már a Flórás ügynél szerette mármint nekem úgy jött le. Liammel olyan cukik voltak, de a sok szemétsége miatt már annyira nem tudok az ő pártján állni.

    Útolag is Boldog Karácsonyt és előre Boldog Újévet!! :)

    Remélem 2016-ban is itt leszel.
    -FS

    VálaszTörlés
  7. Drága Nessa!
    A pillanat, amikor elolvasod a részt, és nem tudok, nagyon mit írni, mert szavakba önteni nagyon nehéz, azt, hogy mennyire fantasztikus lett a rész. Kb. 1 órája keresem a szavakat, de alig találom.
    A rész, egy kicsit furcsa volt, mivel mindig szokott lenni Mira szemszög, és most nem volt. Először azt, hittem, hogy végig Niall szemszögéből lesz, de okoztál egy meglepetést, hogy van Liam szemszög.
    Nos, szegény Niall. Nem is tudom, milyen rossz lehet neki belülről. Az látszik, hogy teljesen kivan készülve. Luke-on meglepődtem, hiszen ha jól vettem le, akkor egy kicsit irigy Mirára, mert sokkal okosabb, és több mindent tud. Arra már rájöttem, hogy Mira és Luke egymást egészítik ki, és ők ketten egy egész. A kis monológon meglepődtem, hogy ha ő választana, akkor Niallt választaná Mirának, és már egyre biztosabb vagyok, hogy Niall fogja boldoggá tenni, a későbbiekben Mirát.
    Liam, egy kicsit csalódtam benne. Azt hittem, már túl van azon, hogy alkoholba fojtsa a bánatát. Ő minden lányban Mirát keresi valamilyen szinten. Hiába tervezte el, hogy becsajozik, de már ez sem jön össze neki. Gratulálok neki. Végre megkapta a magáét az a szemétláda, aki adta Mirának a füves cigit. Nem bántam volna, ha még egy kicsivel többet ad neki. Azért remélem hamar kiengedik majd a rendőrségről. Meg szerintem nem is őt kellett volna elvinniük, hanem aki terjeszti a füves cigit. Szerintem az sokkal nagyobb bűn, minthogy valaki verekedjen.
    Boldog Újévet szeretnék kívánni.
    Mónika

    VálaszTörlés