2015. augusztus 12., szerda

62.rész Robban a bomba

Sziasztok!
Ismét nem lehet okom a panaszra, mivel az előző részhez sok kommentet kaptam, amiket nagyon köszönök ezúton, sajnos még nem volt időm válaszolni rájuk, mert jelenleg nem vagyok otthon. Sajnálom, hogy nem éjfél után hoztam a részt, ez is azért van, mert ezen a héten a családomnál vagyok, és itt nem kapcsolhatom be éjfélkor a laptopot, wifi meg nincs.

~Mira Hemmings~

Megmozdulni sincs kedvem, nemhogy koncertet adni, holott nagyon jól tudom, hogy ez a koncert nagyon fontos, hiszen vége a turnénak, és meghatározatlan időre valószínűleg ez az utolsó koncertem, robbantanom kell.
Úgy érzem nem kapok levegőt a ruhámban, hányingerem van és szédülök, máskor szégyenkeznék miatta, most viszont én tudom, miért szűk rám a ruha, és hamarosan mindenki megtudja, úgyhogy nem szégyellek odamenni az egyik stylist segédhez és megkérni, hogy vegye bővebbre. A tüllös, fekete szoknya takarja a már igencsak gömbölyű, de még mindig kicsi pocakom, így még mindig elrejthetem, hamarosan viszont a legtesthezállóbb pólómban fogok végigvonulni a menedzsment előtt és közölni a jövőre vonatkozó terveim, ami jelenleg annyit foglal magába, hogy veszek egy házat Sydneyben, és 6 hónap múlva szülök egy gyereket.
Platformos, fűzős bokacsizmában ballagok a tükörhöz és a vállamra húzom a lágy hullámokban aláeső hajtömegem egy részét. Most szükségem lenne egy gyógyszerre, de tudom, hogy akármennyire is rosszul érzem magam, nem lehet, és nem kezdhetek el most nyávogni, amikor a turné egyik legnagyobb stadionjában kell koncertet adnom. Ez fontos nekem, fontos, hogy minden a tökéletesnél is tökéletesebb legyen, és talán hamarosan a rajongóknak is fontos lesz ez a nap.
Nagyot nyelek, amint felmegyek a színpadra elfelejtem ezt a kellemetlen érzést, tudom, ugyanolyan jelentéktelen háttérzajjá fog válni, mint amilyennek az elszenvedett napokat tekintem, csak addig kell kibírnom amíg a majdhogynem 200 000 fős közönségem sikoltása meg nem adja a hiányzó löketet.
Niall kopogás nélkül nyit be, miközben a sminkesem ellenőrzi a szemfestékem, rúzst ken a számra, és hátulról egy stylist igazgatja a ruhám.
- Szerintem már tökéletes így, Kim - villant mosolyt a sminkesemre, aki rajongva pislog rá nagyokat. Niall mindenki szívébe belopta magát az első percben, teljesen közvetlen mindenkivel, és senki nem haragszik, amikor egy pillanatra meg kell állniuk az igazgatásommal, míg átölel. Valószínűleg lennének a helyemben.
- Mira mindenhogy tökéletes - igazítja meg a szemöldököm, és kedves mosolyt villant rám. - Bárcsak ilyen szép arcom lenne! - sóhajt drámaian.
- Neked sokkal szebb van - mosolyodok el, és már-már szégyenlősen köszöni meg.
Hányingerem van, de tűröm amit csinálnak velem, és némán, szavak nélkül kommunikálok Niallel. Látja, hogy valami nem oké, lassan, nem túl feltűnően vizsgál a tekintetével, majd amikor kijelentik hogy készen vagyok az első dolgom odamenni hozzá, és megkapni a rendes ölelésem.
- Minden oké? - mormolja a hajamba, lassan kiballagunk a folyosóra, magunk mögött hagyva a sürgő-forgó embereket.
- Elég pocsékul érzem magam - dörzsölöm meg az arcom, majd gyorsan elkapom a kezem. A sminkeseim órákat töltöttek azzal, hogy ilyen makulátlan hatásúvá tegyék az arcom, nem lenne jó, ha belerondítanék.
- Még a ma estét lenyomod, óriási lesz, aztán... azt csinálunk amit akarsz.
Elmosolyodva bólintok, valószínűleg tudja, hogy nem fogom sokáig bírni az afterparty-t, és az este további részét talán azzal töltöm majd, hogy végignézek pár koncertképet, és videókat. Nem fogja hagyni, hogy szomorkodjak, szóval talán előáll majd valami őrültséggel, amit terhesen is művelhetek.
- Csak szurkolj, hogy ne dobjam ki a taccsot, az hatalmas égés lenne - nyögöm, az arcom a mellkasára simítom és belélegzem az illatát, de valahogy még ettől is hányingerem lesz és összerándul a gyomrom.
- Ne aggódj - simogatja meg a hajam, a karjai közül felpillantva Christiant látom felénk sietni.
- Gyerünk, Mira, idő van! - tapsol, mire Niall megfogja a kezem és együtt indulunk el.
Furcsa érzés tudni, hogy ez az utolsó, ezzel a koncerttel lezárok egy időszakot, és megnyitok egy újat, ami teljesen más lesz. 3 napja reménykedek abban, hogy Liam felbukkan, és együtt léphetünk át ezen a mérföldkövön, de talán hiába, viszont még mindig reménykedek benne. Az agyam legtávolabbi zugába száműzöm a kellemetlen érzéseket a testemben, rám aggatnak mindent, megkapom a mikrofonom, és már a rámpán is állok. Pillanatok alatt átállok arra a Mirára, aki a színpadon vagyok, mintha megnyomnának rajtam egy gombot, és a személyiségem az egyikről átvált a másikra. Nem gondolok semmire, csak megélem a pillanatot, ám a hangom megbicsaklik amikor szúró fájdalom nyilall belém a hasam tájékán. Akaratlanul is odakapom a kezem, egy pillanatra kizökkenek, de azonnal visszaemelem a számhoz a mikrofont és folytatom a dalt, mintha semmi sem történt volna. Teszek egy kört a színpadon, igyekszem gondoskodni róla, hogy elfelejtsék a pillanatnyi botlásom, de ha azt hittem, hogy ez egyszeri alkalom volt, hát tévedtem. Olyan, mintha belém rúgnának, és a következő akkora fájdalommal jár, hogy akaratlanul is elejtem a mikrofont és összegörnyedek.
Nem szabad ezt csinálnom, nem ronthatok, muszáj felállnom, folytatnom, és a szám végén bocsánatot kérnem valami kifogással. Csakhogy ez nem megy, most először képtelen vagyok arra, hogy a színpadon ne mutassam ki az érzelmeimet, leguggolok a mikrofonomért, és akkor jön a következő, térdre zuhanok, melegséget érzek, és a pillantásom a lábamon lecsordogáló vércsíkra esik. Tudom, hogy valami baj van, valami nagyon nagy baj, tudom, a következő pillanatban viszont már nem, mert arccal előre zuhanok.

~Niall Horan~

Nem fogom fel ami történik, mindenki értetlenül nézi, ahogy látszólag küzdve, mégis gondtalanságot játszva leguggol, majd a tömeg felmorajlik és a sikoltozás megváltozik, az emberek felbolydulnak, én pedig egy pillanatig döbbenten meredek előre, mielőtt kirontanék a színpadra. Elhallgat a zene, a zenekar tagjai értetlenül merednek egymásra, míg én Mirához rontok és a hátára fordítom. Kétségbeesetten kapom a karjaimba, zihálva szólítgatom, és fel sem fogom, hogy honnan jöhet ennyi vér. 
- Hátra, vidd hátra! - üvölt rám valaki, és lökdösni kezd. A lépéseimet megszaporázva, két karomban erősen tartva őt megyek amerre terelnek. Olyan, mintha kívülről látnám magam, a fejem betölti a morajlás, és különböző ordítások, nem látom hogy hova megyek, minden elmosódik körülöttem, majd hirtelen kiveszik a kezemből és kis híján ordítani kezdek, majd realizálom, hogy az orvosiban vagyok, ott, ahol a koncerten megsérült, vagy elájult rajongókat kezelik.
A legrosszabb jut eszembe, hogy lehet valaki behozott egy fegyvert, de a hangzavarban senki nem hallotta lövést. A szemeim vadul vizsgálják minden pontját, de nem látok rajta külső sérülést, a ruhája is ép. Törékeny kis kezét szorongatom levegőért kapkodva, nem tudom elvenni a tekintetem elfehéredett arcáról. A világ megszűnik körülöttem, nem figyelek a rohanó, kiabáló emberekre, csak amikor harmadjára üvölti valaki a nevem az arcomba és rázza a vállam zökkenek ki.
- Niall?! Muszáj válaszolnod, Mira terhes?! - zavartan nézek az előttem álló orvosra, Christian a háta mögött zaklatottan köröz és a haját tépi.
- Igen - bólintok, a hangom elfúl, majd elkerekedett szemekkel nézek Mirára, orvosok nélkül is rájövök mi történik. - Kórházba kell szállítani, most azonnal! - üvöltöm.
- Már jön a mentő.
A mellkasom hevesen emelkedik fel-le, a kezét az arcomhoz emelem, miközben ömlenek a könnyeim. Tudom, hogy ez úgy össze fogja törni őt, mint még soha, semmi más, és nekem végig kell ezt néznem.
Engedem, hogy elvegyék a karjaimból, abban reménykedek, hogy talán még van esély rá, hogy megmentsék, de nem vagyok hajlandó eltávolodni tőle.
- Niall - nem állok meg, loholok a mentős után, aki egy hordágyon tolja Mirát. - Az Isten szerelmére, hogy lehettek ilyen felelőtlenek?!
Megpördülök, szembenézek Christian lángoló, haragos tekintetével.
- Van fogalmad róla, mit jelent ez?!
- Nem az én felelőtlenségem - jelenten ki utálkozva, és megfordulnék, de megragadja a vállam.
- Niall, ebből nem tudom jól kihozni Mirát. Mi lett volna, ha ez nem történik meg?!
Leesik, akkorát koppan, hogy beleremeg az egész testem, mintha egy vulkán lennék, úgy robbanok. Ő nem Miráért aggódik, vagy a babáért, nem azért ideges, mert ez tönkre fogja tenni Mirát, ő csak azt fogja fel az egészből, hogy ezt lehozzák majd az újságok, ki tudja milyen pletykákat kreálnak, és hogy ezért Mira abbahagyta volna az éneklést. Hörögve, ordítva támadom le, a kezem ökölbe szorul, és életemben először érzem azt, hogy laposra kell vernem valakit, de mielőtt megtehetném valaki ismét ránt egyet rajtam hátulról. Szinte fröcsögő nyállal, dühtől tajtékozva pördülök meg, de hátratántorodok amikor Liamnel nézek szembe.
- Mi történt? Hol van Mira, Niall?!
- Te mit keresel itt? - pislogok nagyokat, a hangom szokatlanul mély.
- HOL VAN MIRA? - üvölti, zaklatottan fordul körbe, majd amikor meglátjuk a mentőt, melynek becsapják az ajtaját, egyszerre indulunk el.
- Nyissa ki, vele megyek - jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Én is megyek - cövekel le mellettem Liam.
- Csak egy uraim, és csak ha muszáj.
- Én megyek - nézek Liamre, és elindulok a mentőajtó felé.
- Az én barátnőmről, és az én gyerekemről van szó, Niall - óvodás módon tol arrébb, és az amúgy is szakadt idegszálaim még jobban széttépi.
- Akikre eddig nem voltál kíváncsi! Nem tudom mit keresel itt most, de tegyél egy szívességet és húzz el innen! - fröcsögöm, arrébb lököm és egy ugrással a mentőben vagyok, az ajtó pedig becsapódik mögöttem. Leomlok az egyik műanyag, beépített székre, az autó pedig meglódul és szirénázva elindul. Nem tudom mit csinálnak Mirával, fogalmam sincs mi történik, csak szorongatom a kezét és imádkozok, hogy mentsék meg a gyerekét, mert ha őt elveszíti, akkor saját magát is.
Végtelenül hosszúnak tűnik, amíg a kórházba érünk, elrohannak vele, és amíg tudom követem végig a hosszú folyosón, de betolják egy terembe, ahová engem nem engednek.
Lerogyok egy székre, az arcom a kezembe temetem. Nem tudom mi történt, hogy hogyan és miért, mondta, hogy rosszul van, de nem hittem hogy így, és talán ő sem, mert akkor nem állt volna színpadra, nem veszélyeztette volna a babát, hanem egyből bejövünk. Végigpörgetem a fejemben az eseményeket, az egyik pillanatban még tökéletesen ment a koncert, majd elcsuklott a hangja, elejtette a mikrofont, és amikor leguggolt érte elájult, combjain vér csordogált. Minden olyan gyorsan történt, és ennyi információt képtelen vagyok most feldolgozni. Felkapom a fejem, amikor lépteket hallok, és heves magyarázást, Christian nyomában Liam lohol, eleresztve a füle mellett amit az mond.
- Mi történt, Niall? Itt mindenki mindent mond, csak azt nem, amit tudni akarok - úgy beszél hozzám, mintha az aréna előtt nem dulakodtunk volna. Leeresztem a kezem és cinikus higgadtságot magamra erőltetve végignézek rajta. A tekintetében őszinte aggodalom ül, kitágult pupillákkal, kérlelve néz, és képtelen vagyok nem sajnálni még úgy sem, hogy nagyon sok mindent elrontott az utóbbi időben.
- Már a koncert előtt is mondta, hogy nincs jól, de nem tűnt túl komolynak - nagyot nyelek, jobban kellett volna figyelnem rá. - Egy dal közepén elcsuklott a hangja, tudod, hogy vele sosem történik ilyen. Egy perccel később összegörnyedt és kiesett a mikrofon a kezéből, a lábain vér csordogált, és amikor leguggolt érte arccal előre esett. Én rohantam ki érte - levegőért kapok, fejemet a két kezem közé fogom. - Ha... ha elmegy a baba összetörik, nem fogja kibírni.
Nem nézünk egymásra, ő döbbent csendben ül, én magamba zuhanva görnyedek, mindketten azt várjuk, hogy valaki mondjon valamit. Mégis amikor kinyílik az ajtó és egy orvos lép ki rajta gondterhelt arccal, már nem akarom tudni mi történt.
- Melyikőjük az apa? - nem néz Christianra, a kérdés kettőnkhöz szól, nem mozdulok, csak felemelem a fejem és megtámasztom a kezeimmel, míg Liam sután int az egyik kezével, hogy ő az.
Az orvos leül, nem kell kimondania, a testtartásából és sajnálkozó tekintetéből rájövök mit akar mondani, de hallani nem akarom. Felpattanok, az ujjaim kétségbeesetten túrnak a hajamba, és elönt a harag.
- Őszintén sajnálom, de nem tudtuk megmenteni a magzatot.
Nem akarom hallani, de túl jó a fülem, Liamre nézek, döbbenten néz maga elé, csak most veszem észre a kezében szorongatott csomagot, rajta egy nagy masnival. Ha higgadtan gondolkoznék sosem mondanék ilyet, eszembe se jutna, de ebben a pillanatban a higgadtság szöges ellentéte vagyok.
- Az egész a te hibád! - üvöltöm, a folyosón tartózkodók döbbenten néznek rám, de magasról szarok rá, hogy mit gondolnak. Felpattanok, egy lépéssel Liam előtt termek, az arcáról elkeseredettség és meglepettség sugárzik. - Ha nem hagyod el, ez az egész nem történik meg! Mellette kellett volna lenned és nem azt mondani, hogy nem akarod! Ha megtetted volna nem sír át éjszakákat. A te hibád, Liam, miattad készült ki! - magamból kikelve ordítok, és a legrosszabb, ami még engem is meglep, hogy a dühöm ellenére azt hiszem, komolyan is gondolok minden szót.
Elborul az agya, tudom, mert felpattan és megpróbál túlüvölteni, de még ő sem hiszi el amit mond.
- Most már itt vagyok, úgyhogy nem kell az őrangyal szerepét játszanod! Törődj a magad dolgával, Horan!
Felé lépek, az egész testem remeg a dühtől, megragadom a pólóját és a néhány centi magasságkülönbség ellenére az arcába hajolok és rántok egyet rajta.
- Ha nem vagyok itt, Mira nem viselte volna ezt el ennyi ideig. Nem tudom mit hiszel, de már nem is érdekel. Elfelejtetted, hogy végül én léptem kettőtök helyett, amikor csak szenvedtetek egymással. Azt hittem, helyes döntés volt, de most már úgy gondolom, jobb lett volna nem közbeavatkozni, mert csak fájdalmat okozol neki! Hagyd békén őt, Liam, nem akarom, hogy a közelében legyél és tovább bántsd!
- Az egészhez neked nincs semmi közöd, azt meg főleg nem mondhatod meg, hogy mit tegyek, és mit nem! - egyetlen dolog választ el attól, hogy a torkának ugorjak, egyetlen egy, és az Mira. Ha összeverekednénk - amihez most rohadt közel állunk - azzal nem egymást bántanánk, hanem őt.
A falhoz hátrálok, a homlokom erősen feszítem neki és hatalmas ütést mérek rá. Ezt Liamnek szántam, és a következőt is neki szánom. Gyűlölöm, amiért itt gubbaszt az egyik széken ügyet sem vetve rám, és elkeseredettséget színlelve nézi a kezében tartott csomagot. Tudni akarom mi van benne, nagyon, de nem annyira, hogy csak úgy odamenjek és rákérdezzek, amikor legszívesebben a fején verném szét.
Amikor maga mellé helyezi a háta meggörnyed, a fejét a tenyerébe ejti, és engem egyfajta bizarr elégedettség önt el. Bizarr, mert sosem akartam, hogy szenvedjen, vagy boldogtalan legyen, és most sem akarom igazán, viszont van egy lány, akit mindketten őrülten szeretünk, és ő jobban fog szenvedni. Ő miatta szenvedett, valószínűleg ezerszer rosszabbul, mint amennyit láttam belőle, és ezért történhetett. A rengeteg stressz, a magába fojtott fájdalom, gondolni se merek rá, hányszor kerülhetett olyan helyzetbe egyedül, mint 3 nappal ezelőtt mellettem a kocsiban, amikor a haját tépve zokogott.
Nem bírom a közelében, egyszerűen nem megy, újabb ütést mérek a falba és elordítom magam, majd végigsietek a folyosón egy ajtót keresve, ami kifelé vezet. Levegőre van szükségem, és távolságra tőle. Amit most érez az meg sem közelíti, amit Mira érzett eddig, azt pedig főleg nem, amit érezni fog, ha magához tér. Szükségem van rá, hogy egyedül maradjak, különben elveszítem az összes megmaradt önuralmam és egymásnak esünk. Tudom, hogy ha kiprovokálom, akkor visszaütne, mert nem állnék meg egy ütésnél, és több mint valószínű, hogy a számat sem tudnám befogni. Amikor végre találok egy kifelé vezető ajtót gondolkodás nélkül kirontok rajta. A kórház udvarában találom magam, egy lépcső tetején, melyre azonnal lehuppanok. A fejemet lehajtva ki és belélegzek, próbálom kiüríteni a fejem és lenyugodni, mert csak idő kérdése hogy magához térjen, és akkor rám lesz szüksége. Nincs itt senki olyan, akire számíthatna, senki, már tudom, miért lépett le annyiszor hozzánk, és miért volt itt olyan sűrűn Luke, vagy Liam. Ez nem csak a távkapcsolatról szól, hanem arról is, hogy a menedzsere egy pénzéhes seggfej, és hiába kedves itt mindenki, ma mégis egyedül én rontottam ki úgy érte, hogy valóban érte aggódtam. És valószínűleg most is én vagyok az egyetlen, akit Ő érdekel.
Felveszem a telefonom, szólnom kell Luke-nak, inkább tőlem tudja meg, mint mástól, habár nagyon nem akarom elmondani.
- Csá, haver, mizu? - szól bele vidáman, a háttérből Michael vonyítása és dobszó hallatszik. - Meguntad a nővérem és most a másik Hemmingsre pályázol? - nevetgél, s ha jó a megérzésem, akkor enyhén spicces állapotban van. Ha felhívom, az első kérdése mindig az, hogy minden rendben van-e az ikertestvérével.
- Ülj le, Luke - szólok komolyan, és valószínűleg meg is teszi. Nem akarok könyörögni neki, és telefonból navigálni, hogy mit tegyen, mint egy óvodást, túl kevés most ehhez a türelmem.
- Mi van, tesó? Minden rendben a nővéremmel? Passzold ide, ha a közelben van, hiányzik, és már annyira ott akarok vele lenni, de olyan sok a munka - magyarázza, a szavai enyhén összefolynak. Talán túl elnézően fogalmaztam meg, hogy enyhén spicces, inkább közepesen részeg. Hallottam már tőle ilyen érzelgős megnyilvánulásokat, nem hinném, hogy más esetben nyafogva közölné, hogy hiányzik a nővére.
- Luke, mondanom kell valamit, ami nem jó...
- Mit, végleg szétmentek? Tied a pálya, Ni, én megengedem, de te ne csinálj még neki gyereket, ne is érj hozzá egy ujjal se, mer' nem leszek elnéző ha te is elhagyod - lehunyom a szemem, magamban tízig számolok, beszívom és kifújom a levegőt. - Az a szemét nem tudott gumit húzni a farkára és most jó nagy szarban van miatta a tesóm.
- Fogd be, Luke! - förmedek rá. - Majd visszahívlak, ha magadnál leszel.
- Jó, jól van, na - mondja kicsit megszeppenten. Sose beszéltem így senkivel, természetesen volt már, hogy kiakadtam, de nem így, és jobban szeretem a békességet.
- Nem, nincs semmi, menj, igyál még valamit - rázom meg a fejem. Más esetben nem buzdítanám több ivásra, főleg nem Mack öccsét, de ha nem említem ezt nem hagyná annyiban, márpedig nem biztos, hogy most kellene ezt elmondanom, amikor ennyire őszintén és gátlástalanul közöl mindent.
- Jó, de Niall, Niall, tesó, szeretek mindenkit...
- Tudjuk, Luke, mi is szeretünk téged - sóhajtok.
- Tudom, tudom, engem mindenki szeret, de nem hallgatsz végig. Hallgass meg! Szeretek mindenkit - szinte látom magam előtt, ahogy a hangja megemelkedésénél felemeli a mutatóujját - és tudom, hogy vigyázol rá, de én péppé verek mindenkit, aki bántja, mindenkit, téged is. Mira túl jó az ilyen seggfejekhez.
- Tudom - bólintok - sorakozni fogunk előtted -  szó nélkül leteszem, képtelen vagyok tovább elviselni, ugyanakkor a szavai elgondolkodtatnak, és ezt akarom most legkevésbé.
- Minden rendben lesz vele, ne aggódj.
Összerezzenek, ugyanakkor felmordulok és elfintorodok a hangra. Leül mellém, megvető pillantással nézek Christianra és arrébb húzódok.
- Eddig is csinált hülyeségeket, de mióta megjelentetek ti, bizonyos értelemben rosszabb lett.
- Maga nem ismeri Mackenzie-t - morgom, s bár a férfi talán csak most töltötte be a 35. életévét, nem tegezem, nem megy vele a közvetlenség.
- Valószínűleg nem azt az oldalát, amilyen veletek.
- Az az igazi oldala - szorítom össze a szám és grimaszt vágok.
- Ha te mondod. Akarta Mira ezt a gyereket? Az a Mira, akit én ismerek, nem akarta volna, és megkönnyebbülten ébredne, remélem te is ezt ismered.
- Nem - nézek rá megvetően. - Mira akarta a babát, jobban mint bármit, és ha egyetlen rossz szava vagy megjegyzése lesz hozzá, beköpöm Simonnál, és elintézem, hogy többé ne kapjon munkát - sziszegem. Az a bizarr elégedettség ismét bennem van, amikor felnézve látom a meglepettséget az arcán. - Nagyon vigyázzon a szájára, nem viccelek, képes vagyok megtenni, az a lány nagyon fontos nekem ott bent, és bármit megteszek, hogy megvédjem, ez lenne a legkevesebb - fenyegetem lehalkított hangon. Bólint, ő is tudja, hogy megteszem, egyetlen szó. Mira és mi vagyunk Simon "legbecsesebb" kincsei, még csak magyarázatot sem kellene adnom, miért akarom kirúgatni, akkor is megtenné, ha az indokom mindössze annyi lenne, hogy nem tetszik a pofája.
- Egyébként Mira felébredt - felé kapom a fejem, a szívem hevesebben kezd dobogni, látni akarom, tudni, hogy jól van, ugyanakkor nem akarom, hogy szembesüljön ezzel, életemben először nem akarok mellette lenni. - Liam épp bent van nála.
- Mi? - felpattanok, egy másodperce lenyugodtam, már ha lehet ezt annak nevezni, de most minden visszatér, talán még erősebben. Végigvágtatok a folyosón, ott, ahol az előbb ült, most nincs semmi, csak egy összegyűrt zsebkendő. Szarok a magánéletre, szarok Liamre és az egész hisztijére, feltépem az ajtót, mert vele ellentétben én tudom, ismerem annyira Mirát, hogy tudjam, nem akar vele lenni, és igazam is van.


Ugye nincs harag? :D
N. x

33 megjegyzés:

  1. Ezt most ..... Neeem ez most nem lehet .... Neeeeeemmmm bazd meg sírok 😭 utálom, utálom niallt es utálom h Liam ilyen bizonytalan ... Ez nem lehet te Uristen ezt sose fogja Mira megbocsátani neeeeeeeee most minden tonkrement ha a következő csavarod az lesz h összejön niallal akkor esküszöm meg kereslek.... Ezt nem hiszem el :(((((((((((((((((

    VálaszTörlés
  2. Szia! :(
    Erre most mit írjak? Istenem! Igenis harag van! Hogy tehetted ezt? Szegény lány nem szenvedett még eleget? A legrosszabb, hogy megint várnom kell egy hetet a folytatásra. :(
    Komolyan mondom, te a halálunkra pályázol.
    Amúgy csúcsszuper lett, mint mindig.
    Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Haha, sajnálom. :D
      Erre a válaszom csak egy egyszerű "nem".
      Köszönöm! <3

      Törlés
  3. De van harag.
    Hogy tehetted ezt? Miert miert miert?
    Neee. Az a baba kell nekem es liam es uristen. Zokogok es nem latkm mit irok.
    Nem fogom kibirni. Uristen
    Inkabb befejezwm a komit mert mint mondtam nem latok semmit.
    Siess a kovivel.
    Utal jelenleg Barbee
    Imadlak. Haha.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne haragudj Drága! <3
      Szerintem még jobban utálni fogsz, de nagyon sokat nevettem az "utál jelenleg" elköszönéseden. :DDD
      Én is imádlak, imádok mindenkit!

      Törlés
  4. Neeeeeeenenenenene!:'(
    Ezt nem hiszem el! Szegény Mira össze fog törni!:( Nagyon ajánlom Niall drágának hogy megbeszélje Liam Mirával mert most neki Liamre van szüksége, nem játszhat testőrt állandóan! Najó lenyugodtam!:D nagyon remélem hogy végre újra együtt lesz Mira és Liam! Lehetne már egy kis boldogság is!:( A rész mint mindig fantasztikus lett!:) Alig várom a következő részt!<3
    Puszi Emese<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira furcsa, hogy most Niall ilyen megosztó köztetek. :D
      Köszönöm szépen! <3

      Törlés
  5. :'( Haragszom. :( MUSZÁLY VOLT ELVENNED TŐLED A BABÁMAT?? mármint Mirától. Most jelenleg utálom Niallt. NEHOGYÖSSZEMERDHOZNIŐKETMERTMEGKERESLEK. OMFG.
    Liamet imádom, még mindig. Mirából nem sokat tudtunk meg, most ez olyan Niall-gondolatok fejezet volt.
    Ugye ez csak valami rossz vicc volt, UGYE? (mond, hogy igen.)
    :(
    Asszem tényleg őrült lettem :'D
    Na, mindegy. Fogalmazás ügyileg még mindig tökéletes lett. :)
    XoAm
    PS: Annyira azért nem haragszom;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenem, annyira boldoggá tesztek ezekkel a reakciókkal, de komolyan! :D
      <3
      Döntsd el a következő rész után, hogy vicc volt-e, haha. :D
      Köszönöm! <3

      Törlés
  6. Ne cseszd meg ez nem lehet. Végre rendbe jött volna minden erre elmegy a baba. A Luke-os részen mosolyogtam egyedül. Olyan szörnyű ez az egész. Remélem happy end lesz a végén.
    Am a rész mint mindig szuper volt. Várom a kövit.
    -F

    VálaszTörlés
  7. Am tudnád linkelni a facebook csoportot?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs facebook csoport, Drága, viszont askon és twitteren megtalálsz.
      http://ask.fm/NessaOfficial
      https://twitter.com/Nessa_Blog

      Törlés
  8. Hu ez aztán a fordulat. Fantasztikusak az írásaid, mindegyik egyedi, nagyon szeretem minden történeted, ahogy ezt is!! Alig várom a folytatást! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, sokat jelent, hogy ezt mondod! <3

      Törlés
  9. Neeeee!Nem hiszem el ,hogy itt fejezted beee :O Komolyan gondoltad te ezt??Most egy teljes hétig kell rágjam a körmöm ,hogy mi lesz a következőkbeeen? :O Huh.....na jó...lenyugodtam.Nagyon jó rész volt ,mint mindig ,de nagyon érdekel ,hogy mi lesz Mirával meg Liammel....meg az is ,hogy Niall és Liam kibékülnek-e...meg arra is kiváncsi vagyok ,hogy Luke meg a többiek mit fognak reagálni a kisbaba elvesztésére....Nagyon sajnálom a babát ,hisz nagyon szerettem volna ,ha minden rendben lesz vele és boldog családként élnek tovább,de sajnos nem így lett :( Nagyon siess a következő résszel,mert szétrobbant a kiváncsiság :D Puszii❤💜💕💖💓

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Muhaha. :D
      Köszönöm szépen, és ígérem, hogy szép lassan megválaszolom majd minden kérdésed! :)

      Törlés
  10. Hát ez meg mi a szar... uuuu most nagyon goni voltál, haragszom meg sírook is :( miért csináltad.. neee ajj alig vártam ezt a részt erre meg itt sírok, végre minden okés lett volna ajj.. mindegy, amúgy alapból jólett volnacsak az a vég... alíííg várom a kövit *~*

    VálaszTörlés
  11. Drága Nessa! :)

    Miéért..miért teszed ezt velük, amikor azt hinném hogy minden rendbe jön akkor történik valami váratlan és rossz!!! Szegény Mira, hogy fogja ezt feldolgozni, egy kisbaba elvesztése az egyik legfájdalmasabb dolog lehet, boldogan vagy nem boldogan, de tudod hogy nemsokára egy kis jövevényt hozol világra aki majd a világot jelenti neked, és aki a legszebb szóval fog szólítani mint ANYA.. Erre, úgy kell felébrednie, hogy elvesztette :'(
    Liam nem mondom hogy nem sajnálom mert igen is sajnálom, hisz ő is nagyon várta a kis csöppséget, igaz hogy késön jött meg az esze, de itt van..és nagyon remélem hogy helyre lehet még hozni a kettejük viszonyát.. Ha a mondás tartja: Minden rosszban van valami jó :)
    Niall, a legszerencsésebb akit valaha a világ kivánhat magának barátnak, lelki társnak vagy akárkinek, csak egy Horan ölelés és minden rendben van :)
    Imádlak :D
    Istenem, nagyon várom az új részt ♥
    Puszi :-* ♥😘😘
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dóri! :)

      Azért, mert az én feladatom, hogy mindig egy lépéssel előttetek járjak, és ne az történjen, amit hisztek, hogy történni fog.
      Végre valaki, aki pozitívan áll a mi Niallünkhöz!
      Köszönöm szépen! <3

      Törlés
  12. VANESSA STYLES! (valami vezetéknév kell,hogy szigorúbb legyek,remélem a Styles megfelel:3) HÁT HOGY KÉPZELED EZT?!?!?! LESZ MIRŐL ELBESZÉLGETNÜNK. (amúgy is rég beszéltünk😃) MI AZ HOGY KINYÍROD A GYEREKET?! TEEEEE, GONOSZGONOSZGONOSZ TEREMTÉS.
    Amúgy meg,miért nem rohangálnak ilyen fiúk a világban,mint Niall?! Nála jobb legjobb barátot nem kívánhatna senki. Annyira édes,hogy így törődik Mirával. 😍😍 Christian meg olyan seggfej,én Niall helyében már rég kirúgattam volna. (meg eltörtem volna pár végtagját,a biztonság kedvéért)
    Na és Mira... Konkrétan tátott szájjal bámultam magam elé,mikor mondta a doki,hogy mi van. NEM LEHETSZ ILYEN KEGYETLEN!!! Nem akarooooom,nem akarooooom,Mira össze fog törni. 😣 Payno barátunk meg mehet,és vígasztalhatja meg. 😍 (téged ismerve ez nem lesz olyan egyszerű😂)
    ÚÚ TUDOM! CSAK ÁLOM VOLT. (lololol,álmodozz csak,Hailey)
    Btw, álom... Veled álmodtam,érdekel majd?😂
    UTÁLLAK ÁM,NESSIE,NAGYON.
    ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "VEZETÉKNEVEM" SMITH, CSAK NEM ÍRJA KI A BLOGGER. :D
      Igen, tudom, hogy gonosz vagyok, kegyetlen, szívtelen, blablablabla, de én ezt most nagyon élvezem. :D
      Azt hiszem, ezt az utállak ám dolgot pedig már tisztáztuk. <3

      Törlés
  13. Harag..Most nem azt érzem..Inkább valami összetört cuccli zavar most legbelűl bennem.. :) Jó rész lett ez is

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre nem is tudok mit mondani, de nagyon köszönöm! <3

      Törlés
  14. Drága Nessa!
    MI A FENE?! Mostmár párnába motyogás helyett, párnába ordítással kell levezetnem a feszültséget a részek közbe. Komolyan ez a blog lesz a halálom. Előbb-utóbb szívrohamot fogok az olvasása közben kapni.
    Én kis naív azt hittem most majd jönnek a boldogabb részek. Persze gondoltam, hogy nem fog minden olyan könnyen menni, de ez azért durva.
    Luke-nak meg persze pont most kell részegeset játszania. Szegénykémnek képzelem mekkora bűntudata lesz ezután
    Liamnek meg végre megjön az esze és ilyen történik!? Pedig már láttam magam előtt, ahogy tökéletes apja lesz a kis Batmannek.
    Niallt meg most én is utálom. Persze szép meg aranyos, hogy milyen jó barátja Mirának és mennyire támogatja. De miért kell belekötnie Liambe. Nem volt szép amit csinált, de végre jó útra tért volna.
    Bele sem merek gondolni, hogy mit érezhet Mira vagy hogy, hogyan fogja ezt egyátalan feldolgozni. Előre félek a következő résztől, mert mindig mindent olyan valóságosan írsz le. A legtöbb blogban amiben szóba kerül a terhesség vagy akár egy baba elvesztése, sosem tudják átadni azt az örömöt és utána a fájdalmat, amit ilyenkor érezhetnek. Te viszont tökéletesen leírtad. És előre látom, ahogy azt a szomorúságot is valósághűen le fogod. Már ennél a résznél is bepárásodott a szemem, de a következőn valószínű könnyezni fogok. Ez is azt bizonyítja milyen nagyszerű író vagy. Kevesen tudnak ilyen szépen érzéseket megjeleníteni, főleg nem fiatalon. De neked sikerül.
    Nagyon várom a következő részt! Imádlak! :) <3

    Ui.: Sajnálom, hogy olyan régen írtam kommentet!

    -sok mondanivalós lány

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Azért szívrohamot ne!
      Hát, erre mit reagáljak? Mint már mondtam, én egy lépéssel mindig előttetek járok, tudom ám, mit gondoltok, és igyekszem minél többször nem úgy alakítani a dolgokat, haha. :)
      Nagyon szépen köszönöm, rengeteget jelentenek a szavaid! <3

      Törlés
  15. Nessám!

    Fogalmam sincs mit írhatnék, figyelembe véve, hogy nem igazán fejeztem ki a véleményem az utóbbi időben. És borzasztóan restellem, úgy gondoltam, hogy majd az írásomra sikerül több időt fordítanom, és nézd, mégis hol tartok...
    De nem az önsajnálat vezérelt kommentelésre.
    Igazából, ha néha esetleg eszedbe jutottam, és arra gondoltáltál, hogy már el is felejtettem az édes kis Miram párosunkat, tévedsz. A részek mostanában bombasztikusak, és reménykedem, hogy nem érted félre, hiszen régen is nagyon jó voltál. De ez a kis vita (érezd kérlek az iróniát) minden rendesen felkavart, és a porfelhő miatt levegőért kapálózom. Viszont, ami kezdi szúrni a eszmem, az Horan barátunk. Ne hidd, hogy most tőlem megkapod ugyanazt a szöveget, mint néhány előttem kommentelő egyedtől. Dehogy. Eszemben sincs utálni Niallt, az érzéseim hasonlóak lennének egy ilyen helyzetben az övével, csupán úgy gondolom, hogy elfelejtette, ő kit is alakít. Ha érted, mire gondolok. Niall úgy viselkedik, mint egy anyatigris, és ez tökéletesen rendben is van, csak a kevesebb néha több. Úgy érzem Liam nem fogja megkapni, vagy nem kapta meg a második lehetőséget, sem Nialltől, hogy bebizonyíthassa, óriásit hibázott, sem pedig apaság terén, hiszen a magazat elment... és Mira borzasztóan össze fog zuhanni.
    A lényeg az, hogy ismét baromira jó részt hoztál össze, piszkosul jól megfogalmazott szöveeggel, és imádom mind az írásaidat, mind téged. <3

    Az erő legyen veled, Bo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. U.i: *szemem (mert bakizni lehet)
      U.i: *sem Nialltől, hogy bebizonyíthassa, óriásit hibázott (és itt jön a lényeg, ami lemaradt), és megbánta az egész hülye döntésével elindított lavinához hasonlítható balhét.

      Törlés
    2. Drága Bo!
      Látnod kellett volna az arcomat, amikor megláttam, hogy írtál! Nagyon örülök neked, és aggódtam is, mert az utóbbi időben tényleg úgy eltűntél. Remélem sikerülni fog több időt fordítani az írásra, hiányzol ám!
      Nagyon-nagyon köszönöm!
      Értem, mire gondolsz, és teljesen jól is látod a dolgokat, örülök, hogy valaki reálisan látja a dolgokat, és nem csatlakozik a kétféle szakadt Niall tábor egyikéhez sem.
      Köszönöm szépen!

      Törlés
  16. Nessa!

    Sikerült behoznom a lemaradásomat. Nagyon sajnálom, hogy az előző részhez nem írtam.
    Örülök, hogy Liamnek megjött az esze.
    Be kell vallanom,hogy egy kicsit csaltam. Ugyanis az ask oldaladon láttam, hogy többen is írták, hogy Mira elveszíti a kis Maszatot. Nem akartam elhinni, és még most sem hiszem el. Ez nem történhet meg. Főleg, hogy Liam már a neveken gondolkozott, meg vásárolt neki ruhát. Fogalmam sincs, hogy Mira most mit érezhet.
    Sajnálom Niallt, és Liamet is. Kíváncsi vagyok , hogy Luke mit fog szólni a történtekhez.
    Már nagyon várom a folytatást. (Most örülök, hogy csak 1 napot kell várnom.)
    Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mónika!
      Semmi baj, örülök, hogy itt vagy újra!
      Haha, gondoltam, hogy néhányan látni fogják ott a rész olvasása előtt. Remélem azért, hogy ez nem rontotta el az olvasást.

      Törlés