2015. június 18., csütörtök

54.rész Változni és változtatni

Sziasztok! 
1 hét kimaradás után itt vagyok az új résszel, bár szerintem senki számára nem meglepő, ha azt mondom, hogy legkevésbé sem vagyok megelégedve vele. Tegnap este próbáltam meg valamit összehozni, holott már elkezdtem régen, de Bécsben nem volt rá időm, aztán mentünk még a családhoz, vasárnap hazaestem és hétfőn már mentem is el itthonról, szóval nem tudtam vele annyit foglalkozni, amennyit akartam, most pedig teljesen elakadtam, és nem tudom már mivel folytatni. Igyekszem összeszedni magam, itt a nyár, és végre lesz időm mindenre, amit szeretnék, addig pedig ismét csak bocsánat. 
N. x

1 napot adok magamnak gondolkozni, de tudom, hogy ha már gyanút fogtam nem húzhatom tovább. Sosem tervezgettem, hogy mikor lesz gyerekem, hiszek a sorsban és abban, hogy majd jön, ha jönnie kell, ha megtalálom azt a személyt, aki megfelelő lenne egy kisbaba apukájának. Ha ez most jött el, akkor bizonyára készen állok rá, teljesen mindegy mik a kötelezettségeim, a munkám, minden mindegy, a fontossági listám élére ez kerül, történjen bármi.
Habár kicsit rémült vagyok, összességében nem kapok frászt és kezdek el azon kattogni, hogy mi lesz, pontosan a felfogásom miatt, mert egész életemben így gondolkoztam. Ha jön, akkor minden megvan ahhoz, hogy jöjjön, a többit pedig majd megoldjuk. 
Nem szólok Liamnek, sem az öcsémnek vagy Niallnek, senkinek, leginkább azért nem mert ha téves riasztás, akkor nem akarok magyarázkodni, ha pedig nem, akkor a legjobb személyesen elmondani mindenkinek. Nem kell befáradnom a kórházba és kivárni a sort, míg mindenki megbámul, majd elterjed, hogy Mira Hemmings nőgyógyásznál volt, és elindulnak a találgatások.
Egyszerűen csak kérek egy autót Christiantól, amely elvisz a házhoz. Észrevétlenül besétálok, kopogok, nem sokkal később pedig a már "jól ismert" - ha lehet így fogalmazni - nőgyógyászom házi rendelőjében ülök és válaszolok a kérdéseire. Az izgatottság egy furcsa változata lesz úrrá rajtam, minden új, ami történik, nem tudom mit kell tennem és kapkodok, eddig csupán filmekben láttam ilyen jeleneteket, de most az én hasamra is valami hideg, zselészerű krém kerül. Nincs ínyemre felhúzni a pólóm, de kivételesen nem ellenkezek. Összerezzenek, amikor egy hideg, fém tárgy ér a hasamhoz, a fejem a monitor felé fordítom, amin megjelenik egy szürke valami. Fogalmam sincs mit kell nézni, nem tudom minek kell ott lennie és minek nem, és idegölően hosszú percek telnek el addig, mígnem végre megszólal. Vegyes érzéseim vannak, akarom, mert ha van mire várnom, akarnom kell, de egy részem aggódik azért, hogy mi lesz, amikor én itt vagyok, ő Londonban, én bármikor otthagyhatok mindent, de ő függ még 4 embertől. Nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam ez az érzés, az aggodalom, mert ha terhes vagyok, annak így kell lennie.
- Nos, nem tudom, számodra jó hír-e, vagy nem, mindenesetre gratulálok, Miranda, 6 hetes terhes vagy. 
Egy pillanatra pislogni is elfelejtek, minden kimegy a fejemből, nem tudom azt sem, hogy ki vagyok én. Másodpercek telnek el, majd teljes szoftverfrissítést tartok.
Miranda Mackenzie Hemmings vagyok, 20 éves, és van egy ikertestvérem.
2. lettem az ausztrál X-Factor 4. szériájában.
3 világ körüli turnén vagyok túl, száznál több díjat zsebeltem be egyedül, olyanokkal dolgoztam és dolgozok együtt, akikkel álmodni se mertem volna.
És terhes vagyok.
Liam Payne-től, 
Akit 6 hónappal ezelőtt még jobban gyűlöltem bárkinél az egész világon. 
Hirtelen nevetnem kell, a helyzet iróniája ez az egész, gyűlöltem, most pedig imádom, és most valami, vagy inkább valaki igazán összeköt minket, mindezt alig több mint néhány hónap leforgása alatt. Eszembe jut, hogy a farmon milyen rémülten turkáltam a kukájában azután a bizonyos éjszaka után, mert nem akartam, hogy meggondolatlanságból, egy ilyen öntelt seggfejjel kössön össze valami, és most tessék, végül is a helyzet ugyanaz, csak egy apróság változott, hogy már szeretem ezt a seggfejet. Átölelem magam és az ajkamba harapok, próbálok normális maradni.
- És... és minden rendben? - kérdezem, a hangom megremeg, de nem a szomorúságtól vagy rémülettől. A fejem teljesen kifordítom, látni akarom, de a szürkeségben csak egy kis fekete pontot látok, ami akár a kép hibája is lehetne. De nem az, már tudom, hogy nem az, és könnyek gyűlnek a szemembe, máris szeretem ezt az aprócska kis pontot.
- Igen, már ver a szíve, körülbelül 3-4 milliméteres lehet.
- 3-4 milliméter? - kérdezem csodálkozva, az ujjaim magam elé tartva nézegetem ezt a "méretet". Ha ilyen pici, vajon mennyi lehet a súlya? Alig pár gramm, milligramm.
- Hát, lesz majd sokkal nagyobb is - kapok egy kedves mosolyt, majd egy kendővel letörli a hasam. Felülök, a kezem automatikusan csúszik a hasamra, és már nem utálom, szégyent érzek, mert még tegnap reggel is undorodva csipkedtem, holott ez már valakinek az otthona. Valakinek én vagyok most az otthona.
Figyelmesen hallgatok végig mindent, hogy rendszeresen jönnöm kell majd, és készüljek fel, hogy nem csak ilyen vizsgálatok lesznek. Csak bámulok magam elé egy nagy mosollyal az arcomon, felesleges elmondani, hogy vigyáznom kell magamra, mert tudom, és vigyázni is fogok, emiatt a kis porszem miatt, akinek én vagyok az otthona.
Az orvosom ledöbbenteni, hogy így reagálok, és ezt egy idő után nem is titkolja. lehajtott fejjel, mosolyogva nézek lefelé, a hüvelykujjam önkéntelenül mozog a hasam domborodó részén. Olyan hülye voltam, hogy nem tűnt fel, valóban híztam, és még csak észre sem vettem, hogy ez már nem amiatt van. És olyan meggondolatlan, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagytam, hogy kimaradt egy hónap, és most sem tűnt volna fel, ha Luke nem tesz megjegyzést. Viszont a felelőtlenségem és a nemtörődömségnek itt befellegzett, minden ilyennek vége, gyökeresen változni és változtatni fogok.
- Talán tervezett? - mosolyogva rázom a fejem, majd megvonom a vállam és felpillantok.
- Nem, de miért kéne terveznem? Jön, ha jönnie kell - biztató mosolyt kapok. Kábán és elvarázsoltan köszönök el, a kinyomtatott papírokat a táskámba süllyesztem és elhatározom, hogy majd otthon átbogarászok mindent. 30 perccel ezelőtt rohantam volna a kocsihoz, most viszont nyugodtan sétálok, és bevágódás helyett óvatosan bemászok.
Csendben végigülöm az utat, a fantáziám beindul és azonnal tervezgetni kezdek. Látom magam előtt, hogy majd egy együtt kifestjük a kis porszem szobáját, berendezzük, együtt válogatunk az aprócska ruhák közt. Gondolkozni kezdek a szóba jöhető neveken, és úgy egészében azon, hogy mi lesz mostantól. Befejezem a turnét, és vége, meghatározatlan időre, vagy talán örökre. Furcsa, de ennek a gondolata nem hat rám rosszul, talán nem kellett volna elvinni a farmra és kiszakítani az életemből, akkor bánnám, így viszont nem. Tudom, hogy így kell lennie, mint említettem korábban, ez a fontossági lista élére kerül, mindent úgy kell mostantól csinálnom, hogy neki jó legyen.
Alig várom, hogy hazaérjek és kicsit egyedül lehessek, jobban mondva egyedül kettesben.
Mosolyogva köszönök el, szerintem életem során még egyszer sem voltam ilyen kedves senkivel, az arcomon vigyor ül, késztetést érzek rá, hogy sikoltozva ugráljak, de nem teszem. Eszembe jutnak az óvó szavak, és én is tudom, hogy ez nem lenne túl helyes döntés.
Nagyot sóhajtva dőlök az ajtónak, kezeim az arcomra simítom és mély levegőt veszek. Szeretnék felhívni valakit, megosztani ezt valakivel, de úgy gondolom az a fair, ha személyesen fogom ezt elmondani Liamnek, látni akarom a reakcióját. És neki kell először megtudnia, tehát Luke sem fog tudni róla, és még Niall sem, senki.
Megállok a tükör előtt, felhúzom a pólóm és oldalra fordulok. A területet, amit eddig minden reggel  undorodva méregettem, most szeretettel simítom végig. Apró, domború, és nem azért van, mert meghíztam, hanem mert van ott bent valaki, aki csak az enyém, kettőnkké, és többek között ezért is borzasztóan szeretem Liamet.
Nem tudom, hall-e egy 6 hetes kis magzat, de én beszélni kezdek hozzá anélkül, hogy hülyén érezném magam.
- Szia Maszat - suttogom, mindkét tenyerem a hasamra helyezem és nagyokat pislogok. - Én vagyok az anyukád, tudod, aki eddig olyan sokat bökdösött. Nem tudtam, hogy itt vagy bent, figyelmetlen vagyok és nem vettem észre, hogy te már szóltál, hogy itt vagy - nevetem el magam, az arcomon leszalad egy könnycsepp. Beharapom az ajkam, jó lenne, ha Liam is itt volna most. - Vigyázni fogok rád, nagyon.
Egy ideig csak nézegetem magam, elképzelem, hogy hétről hétre egyre nagyobb és gömbölyűbb lesz a hasam, és szeretni fogom, nem fogok bánni egyetlen felkúszó kilót sem. A tekintetem találkozik a tükörképem tekintetével, és boldog vagyok, lehet, hogy sok problémám lesz még, de tudom, hogy megéri majd. Elképzelem kettőnket, Liamet, ahogy simogatja és puszikkal halmozza a nagy pocakom, majd a karjaiban tart egy kis apróságot. Erre van szükségem, talán túl fiatal vagyok mások szemében, de így, hogy már itt van, és nem félek a jövőtől tudom, hogy minden rendben lesz. Tökéletes családot szeretnék, és az életcélom ezt megteremteni, boldog akarok lenni, olyan apát akarok a gyerekeimnek aki mindent megtenne értük, és Liamben látom ezt, félek a reakciójától mert ez túl korai és túl váratlan, de minden jó lesz végül, ebben biztos vagyok.
Eltűnődök azon, hogy mit lehetne tenni ennek érdekében, mert az én kis maszatom nem fog úgy felnőni, hogy távkapcsolatban van az apukájával. Nem, Londonba fogok költözni és együtt leszünk, nem akarok innen elmenni és nehéz is lesz, de ez legyen a legnagyobb áldozat amit hoznom kell azért, hogy boldog életet teremtsek neki, és magunknak.
A legnagyobb félelmem ez, hogy ha komolyabbra akarjuk fordítani a kapcsolatunkat akkor mégis ki megy hova, és mi lesz a karrierrel. Így a legjobb, így nem kell gondolkoznom, tudom, hogy megyek és nem azért mert kell, hanem mert ezt akarom, menni akarok és kiélvezni minden percét ennek a csodának.
Ledőlök az ágyra, percenként nézegetem a telefonom hátha befut egy sms vagy hívás, majd a tv-t kezdem kapcsolgatni és megállok valami sorozatnál. Üres tekintettel nézem, fejben teljesen máshol járok. Sose voltam az a tipikusan álmodozós kislány, nem vágytam szőke hercegre fehér lovon, talán épp azért, mert van egy szőke öcsém aki akkoriban ennek a képnek nem  igazán felelt meg, és esküvőket sem tervezgettem soha. Ellenben most másra sem tudok gondolni csak ilyesmikre, leginkább arra, hogy boldogok leszünk. Liam olyan kedves, figyelmes, gondoskodó, játékos és vicces, talán épp ezért történt most mindez, mert tökéletes apukája lesz a kis pöttyömnek.
Az arcomon bárgyú mosoly ül, a kezem a hasamon pihen és apró mozdulatokat teszek az ujjaimmal, mígnem a telefonom végre vad rezgésbe kezd mellettem. Lecsapok rá és a kezemben markolva veszek egy mély levegőt, igyekszem lenyugodni, hogy ne szóljam el magam. Az órára pillantok, délután 5 van, szóval valószínűleg ő most ébredhetett fel.
- Szia - emelem a fülemhez a telefont, szabad kezemet a hasamon tartom és gyengéden simogatom. A karomon égnek merednek a szőrszálak a hangjára.
- Szia Cica - szinte simogatja a fülem ahogy ezt mondja. Ébernek hallatszik, és a háttérből jövő csilingelésből arra következtetek, hogy valószínűleg a reggeli kávéját iszogatja. - Mi újság? Milyen napod volt?
Fantasztikus, gyerekünk lesz.
- Semmi, nem nagyon csináltam ma semmit, csak itthon voltam - közlöm lazán, holott legszívesebben visítozva mondanám el neki az igazat.
- Hát, ez egész jó program.
- Lenne, ha itt lennél - hajtom le a fejem, az ujjaim ismét megmozdulnak a hasamon.
- Jóvá tenném - neveti el magát, mire szemforgatva dőlök el az ágyon.
- De egyébként minden rendben? Nincs semmi probléma Christiannal, vagy bárkivel?
- Nincs, Liam, minden oké. Neked milyen napod lesz? - mosolygok az aggódásán, és tulajdonképpen mindenen amit mond vagy tesz, még a szürcsölésén és a kávésbögréjéhez ütődő kanál hangján is.
- Hát, állítólag ma felveszünk pár dalt, aztán nem tudom. Pénteken folytatjuk a turnét.
- Én jövőhét kedden - piszkálgatom a párnám csücskét.
- Nem szeretnél velünk tartani arra a pár napra? - kérdezi játékos óvatossággal. Tudja, hogy azonnal rávágom, hogy menni akarok, és nem tart vissza semmi, ehelyett számára és számomra is hatalmas meglepetést okozok azzal, hogy az agyam előbb indul be mint a reflexeim, még úgy is, hogy ezt most fáj kimondani.
- Nem lehet, Liam, nagyon szeretnék menni, de holnaptól hétfőig csak a stúdióban leszek, muszáj felvennünk a megírt dalokat, hogy minél kevesebb maradjon a turné utánra, és még kellene írnom, meg...
- Hé, hé, Cica! Jól van, nekem nem kell magyarázkodnod emiatt, megértem, csak egy ötlet volt, hátha.
- Nagyon szeretnék veled lenni - nyöszörgöm, a hangom kicsit elcsuklik, ugyanakkor az is bevillan, hogy hamarosan vele is leszek.
-Tudom, Kicsi, ne haragudj hogy felhoztam, tudom hogy itt lennél ha lehetne - mondja bocsánatkérően, lelki szemeim előtt látom hogy a hajába túr és tanácstalanul leejti a könyökét az asztalra, aminek hallom is a koppanását. - Én is ott lennék.
Eltereljük a témát, de az, hogy ilyeneket mond csak még inkább megerősít abban, hogy minden jó lesz. Együtt akarunk lenni, ez mindenki számára teljesen világos, aki ismer minket, és együtt is leszünk.
Már tudom, hogy mikor fogom meglepni, 3 hét és vége a turnéjuknak, nekem még több, de ha visszamentek Londonba elkéredzkedek Christiantól, csak addig kell tartanom a szám. 3 hét annyira nem sok idő, de így belegondolva, hogy ennyi ideig nem beszélhetek róla senkinek, holott alig tudom már most tartani a szám, az nehéz lesz. Leginkább Niallnek akarom elmondani, és többször is majdnem kiszalad a számon, annyi kérdésem lenne hozzá és annyira szeretném megbeszélni vele, hogy a beszélgetéseink alatt folyton belső vitát folytatok magammal, hogy ne merészeljem megjegyezni, kérdést feltenni ezzel kapcsolatban, és egyáltalán semmit.
Telnek a napok, és nagyon sokáig eltereli a figyelmem minden más. Újra és újra felvesszük ugyanazokat a dalokat, alakítunk a hangzáson, és akaratlanul is jól érzem magam, élvezem hogy az én saját dalaimat éneklem fel és alakítom, amik Liamről szólnak. Korábban az ilyen napokon csak este hazaestem, bekaptam valami egészségtelent és elaludtam, most viszont munka közben ebédszünetet kérek és egészségtelen gyorskaják helyett zöldséget, gyümölcsöt eszek, otthon szintén, majd felhívom Liamet, Niallt, órákon át beszélgetek velük, gyakran betoppan az öcsém és filmet nézünk. Majd újra elkezdődik a turné, és az elviselhetetlen, hisztis Mirát a lehető legmélyebbre száműzöm és csak arra koncentrálok, hogy minden a legjobb legyen. Nem mondom, hogy nem húznak fel és kergetnek az őrületbe, de igyekszem befogni a szám, ezáltal Christian is engedékenyebb és hagy telefonálni, vagy kimenni a próbákról, ha dühroham veszélye fenyeget. Ha korábban azt gondoltam, nehéz és kemény a munkám, most nem tudom hogyan jellemezzem. Reggelente rendszeresen borzasztó hányingerrel ébredek, nem hányok, csak hosszú ideig kínoz az érzés, és nehéz visszafognom magam, mert ha valamit szeretek az éneklésen kívül, akkor az a táncolás, és bár korábban sokszor az agyamra mentek a napi táncpróbák, most inkább megcsinálnám normálisan. De vigyáznom kell magamra, emiatt lassabban mozgok és ügyetlenebbek a mozdulataim, az agyam pedig még a koncerteken sem képes teljesen kikapcsolni, mert végig olyan rémképek jelennek meg előttem, hogy elvágódok, leesek a színpadról, vagy nekimegyek valaminek. Régen ezek a lámpaláz miatt voltak, most azért, mert tudom, hogy a saját magam beégetése és sérülés mellett ez most sokkal komolyabbat is magába foglalhat. Egy élet múlik rajtam, én pedig egy ideje nem vagyok a legfelelősségteljesebb ember, nehéz hozzászoknom ahhoz, hogy vigyázzak magamra, mert eddig nem érdekelt hova lépek és mekkora hévvel, most pedig egyetlen óvatlan mozdulat és bármi történhet, és ez hatalmas nyomást gyakorol rám. De pozitív vagyok, és igyekszem sokat mosolyogni, mert igazán nincs okom arra, hogy szomorú és rosszkedvű legyek, csak néha összegyűlik minden, és esténként csak fekszek néhány percig és hagyom a könnyeket végigfolyni az arcomon. Nem sokkal másabb ez, mint korábban, akkor sem tudtam, hogy miért van, és most sem tudom, de már ráfoghatom arra, hogy terhes vagyok, erre sok mindent rákenhetek egyelőre csak a saját fejemben, de alig várom, hogy másokkal szemben is védekezhessek így.
Sokszor megfordul a fejemben, hogy utalnom kellene rá Christiannál, de nem merem, csak igyekszek elviselhető lenni és rendesen csinálni a munkám, egyfajta védekezésként, hogy ha elmondom neki, akkor mielőtt kiakad ez eszébe jusson. De kiakadhat ő is, a kiadó is, nem fog érdekelni, mert tudom, hogy a lehető legjobb döntést hozom.
Hulla fáradt vagyok, és mégis képtelen vagyok elaludni, a koncert alatt kapott adrenalin még bennem tombol, és egy idő után megunom a sötétben való magam elé bámulást. Gondolkozok mindenfélén, leginkább azon, amin mostanság szoktam. Fiú-e, vagy kislány? Milyen lesz a házunk, a szobája, milyen anya leszek, mit fog szólni hozzá Luke, a szüleim, Niall, a világ? És Liam? Közeledik a nap, amikor csak úgy besétálok hozzá, és még nem tudom hogyan fogom elmondani neki. Eddig nem féltem a reakciójától, viszont minél közelebb kerülök a naphoz és minél többet gondolkozok, annál izgatottabb leszek, s felmerül bennem annak a lehetősége, hogy a reakciója nem pozitív lesz.
A tollam végét rágcsálva írok le egy sort, majd a gitáromra hajolva pengetem a kiötlött akkordot. A hajam rohamos gyorsasággal nő, így ismét rálóg a húrokra, habár a hosszúsága most még meg sem közelíti a régit, mégis sokkal jobban szeretem már így. Halkan dúdolgatok, pengetem a gitárt, majd kapkodva írom le a következő sort. Megnyugtat, hogy ha már aludni nem tudok, legalább hasznosan töltöm el az időt, és nem is találok ki semmi olyat, ami miatt paranoiás lehetek.
Magamban mosolyogva olvasgatom a szöveget, még egy dal kettőnkről, róla, még valami amitől frászt kaphatok, mert rémisztően nyálas lettem, ráadásul ha eddig nem voltam elég érzékeny, akkor most azzá váltam. Nem tudom, akarom-e az ilyen dalokat az új lemezre, akarom-e, hogy az egész világ szembesüljön ezzel, holott az egyetlen személy akire tartoznak az érzéseim, az Liam.
Csak gondolnom kell rá, és bejelentkezik. Úgy kapok a telefonom után miután meglátom az egyik undorítóan boldog képünket a kijelzőn, hogy a gitár kis híján kibucskázik az ölemből. Az utolsó pillanatban elkapom, ugyanakkor a telefont már a fülemhez is emelem. Bosszantó, hogy ilyen vagyok, leginkább azért, mert ez tetszik egyeseknek, és növeli is az amúgy sem hiányos egóját. Már vonalban van, hallja, ahogy ügyetlenkedek a gitárral és a számon halk káromkodás szökik ki, édes nevetés kíséri ezt, akaratlanul is mosoly kúszik az arcomra és lehunyom a szemem, miközben a nevetését felváltja ahogy egy dühös macskát utánoz.
- Hagyd abba! - förmedek rá, de mint mindig most is csak nevetni kezdek, és a kezem zavartan az arcomhoz érintem.
- Szia Cica - nevetgél, a becézésre égnek merednek az apró hajszálak a tarkómon. A hangja mély és álmoskás, de nem olyan, mint reggel, inkább mint aki felébredt az éjszaka közepén. - Felébresztettelek?
- Szia - igyekszem normális lenni, nem kimutatni,, hogy csupán ennyitől képes lennék elalélni. Pedig nem is olyan régen még az őrületbe kergetett vele, és csépeltem miatta, most pedig odaadnám érte a karomat, ha itt mellettem sugdosná a fülembe. - Nem, nem aludtam. Miért zaklatsz még az éjszaka közepén is? - próbálok undok lenni, de a szám mosolyra húzódik, ő is tudja ezt.
- Mert felébredtem, és a vesémnek hiányzott a térded - mondja hasonlóan bunkó, flegmázó stílusban, de ettől eltekintve pislognom kell kettőt, hogy leesen ennek a mondatnak a valódi értelme. - Miért nem alszol?
- Nekem a fülem hiányolta a hortyogásod, és az is zavar, hogy nem nyálazod össze a nyakam - vágok vissza, de halkan kuncogni kezdek.
- Hé, ezt kikérem magamnak, nem nyálazlak össze!
Hangosan, hátrahajtott fejjel felnevetek és hátradőlök a valós felháborodását hallva.
- Persze hogy nem - mosolygok, hátratúrom az arcomba lógó hajam és a plafonra pillantok. Még az sem zavarna, ha igazából összenyálazna álmában, legalább tudnám hogy itt van, még ha ez kicsit undorító módja is a tudtomra hozásának. - Jól vagy, Liam?
- Jól, tényleg csak azért hívtalak, mert felébredtem, és hiányoztál. Egy ideig tapogatóztam utánad - ő nevetni kezd, én lehorgasztom a fejem és az ajkamba harapva elmosolyodok, szabad kezem a hasamra csúszik és végigsimítok rajta. Legszívesebben azonnal suttogásba kezdenék a kis maszatomnak, hogy ez az ő apukája, ilyen tökéletes. - Nem akartalak felébreszteni, csak reméltem, hogy talán te is ébren vagy.
- Igen, már nem is próbálkozok.
- Pedig aludnod kellene, szörnyen fáradt leszel - mondja aggodalmaskodva.
- Mondja ezt az, aki nem alszik, és felhív valaki mást. Mi lenne, ha én most aludtam volna, és felébredek rád? - vonom fel a szemöldököm.
- Akkor is örülnél nekem - jelenti ki, magam előtt látom a széles, elégedett vigyorát.
- Lehetséges - rajzolgatok apró köröket a mutatóujjammal. - Igen, biztosan.
Hosszan, élesen felsóhajt, felhúzom a lábaim és átölelem magam.
- Ez most nagyon nehéz, Cica, nehezebb mint máskor.
Nehéz erre bármit is válaszolnom, nekem is nehéz, leginkább úgy, hogy nagyon akarok mondani neki valamit. Ez most is kínozni kezd, belülről marcangolom magam, csak hogy ne mondjam el neki, miközben arról beszél, hogy Perrie ott van velük, Eleanor 2 nap múlva érkezik, és Niall folyton Floráról beszél. Ez nem baj, csak tapasztalom én is, hogy valahogy mindenhez tudja kötni azt a lányt, és egy csöppet zavaró, de nem teszem szóvá, mert valószínűleg én is ugyanezt csinálom.
- Tudom, de mindjárt vége a turnénak, élvezd ki, aztán együtt leszünk, ha én is végeztem - ennek a mondatnak mélyebb jelentése van, mint amilyet jelenleg ő gondol.
- Csak 1 napra akarok elmenni hozzád, de nem engednek - sóhajt fel bosszúsan, megváltozó hangjából ítélve arcát a párnájába temeti.
- 1 nap elég lenne? - kérdezem az alsó ajkam rágcsálva, pillantásom lesütöm és a tenyerem a hasamra simítom. Alig van még változás, pedig gyakorlatilag ez már a 2. hónap, és egy alig észrevehető domborulaton kívül még semmi feltűnőt nem látni, simán felvehetek szűk pólókat, ruhákat. A kissé elkeseredett, nyűgös hangját hallva megfordul a fejemben, hogy felülök a repülőre és elmegyek hozzá, csak 1 napra, hogy együtt legyünk és elmondjam neki.
- Nem - sóhajt nagyot - nem lenne elég.
- Ha vége a turnéknak...
- Tudom, Cica, akkor együtt leszünk, de mi lesz azután? - az ajkaim elnyílnak, reflexből rávágnám amit akarok, de az utolsó pillanatban ráharapok a nyelvemre, és csak egy kis nyögést hallatok. - Folytatjuk ezt? Tudom, hogy ez több, mint a semmi, és hálásak lehetnénk, de nem akarok ennyit távol lenni tőled.
- Megoldjuk - motyogom, a hajam végét piszkálom. Az egyik felem a tekintetét lesütve mosolyog magában és fürdőzik ebben a kissé zavart szeretetmegnyilvánulásban, a másik valami használható után kutat a fejében. Még nem akarom neki elmondani, hogy hajlandó lennék Londonba költözni, talán ez csúnya, mert hagyom szenvedni és őrlődni magában, de valami még visszatart.
- Persze - mondja keserűen, egy időre mindketten hallgatunk, majd újra ő szólal meg. - Ne haragudj, csak fáradt vagyok, és tényleg hiányzol.
- Te is nagyon hiányzol nekem - csuklik el a hangom, szabad karomat kissé szorosabban fonom magam köré. - Nézd meg, mit műveltünk egymással - nevetem el magam.
- Borzasztó - nyöszörgi, s ő is nevetni kezd. - Borzasztóan szeretlek, Cica.
Legszívesebben a padlóra vetném magam és levegőért kapkodva próbálnám meg ezt feldolgozni. Mikor jutottunk mi ide? Mi történt az alatt a pár hónap alatt, ami azóta telt el, hogy eljöttünk a farmról? Hogyan lehetséges, hogy valaki, akit akkora seggfejként ismersz meg, amilyen ő volt, mégis egy ilyen embert rejt magában? Nem tudom mi történt vele, hogy mit csinált ő, és mit csináltam én az idő alatt, míg eljutottunk idáig, de határozottan nem ismerek rá arra az emberre, aki az én testemben hátralöki a haját, remegve felsóhajt és a fejét hátrahajtva hangtalanul köszönetet motyog.

24 megjegyzés:

  1. Imádom! Egyszerűen imadom!!:D gyönyörűen fogalmazol, nagyon jól leírod az érzéseket... Már nagyon várom, hogy mondja el Liamnek és a többieknek. Gyorsan következőt!!:D<3

    VálaszTörlés
  2. Drága Nessa,
    Hät azt hiszem megkönnyeztem.. Imädom ezt a két idiótät.. Annyira szeretni valók mind a ketten é shät ez a rész valami hihetetlen lett.. Nem gondoltam volna egy éve kb mikor elkezdtem olvasni a blogod, hogy Mira itt fog tartani. Meg kell mondanom szintén, hogy ez a kedvenc blogom. Mindig idöbe hozod ritkän csúszol de akkor nyomós indokkal, mindig hosszú részek vannak és hihetetlen inteligenciával és kifejezésekkel irod a történetet.. ès az a fejlödés, amiken ätmentek a Cuncimókuskäk... Húuu még holnapig tudnäm írni a dicséretet.. szóval siesss mär lätni akarom Liam reakciójät.. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága! :)
      Haha, ezt örömmel "hallom"! :)
      Hidd el, én sem gondoltam volna, mivel az elején teljesen mást terveztem.
      Hatalmas öröm számomra, hogy ezt mondod, milliószor köszönöm! <3

      Törlés
  3. Drága, egyetlen, varázslatos Nessusom!

    Sajnálom, sajnálom. :) Itt is - mint azokon a blogokon, ahol azért nagy ritkán írok valamit - eltűntem. :( Bocsánat, de figyelemmel kísértem minden kis husika részt. :DD Egyszerűen annyira zabálni való Liam, hogy az hihetetlen. :D Ez a rész pedig, hogy terhes, és annyira aranyos volt az, mikor "tapogtta a hasát", miközben Lliam-mel beszélgetett. Annyira várom már a reakciókat mindenkinek a részéről. :) Valamilyen szinten biztos nagy port fog kavarni ez az egész. 100%-ra állíthatom, hogy ez a megakadás csak egy-két napos és biztos kreálni fogsz nekünk egy fantasztikus, egyedi, változatos részt, amelyeket eddig megszokhattunk tőled. :) Izgatottan várom a folytatást, természetesen pihenj és probálj meg kicsit kikapcsolni. :) <3
    Sokszor ölel:



    Chixi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia édes Chixi! :)
      Semmi baj, teljesen megértem, hidd el!
      Nagyon szépen köszönöm a sok bókot, rettentően örülök, hogy tetszik! <3 <3

      Törlés
  4. Irtóra várom hogy Liam mit fog szólni ehhez az egészhez. Kedvenc párosom ők s ahogy leírod az érzéseiket az elképesztő. Csak így tovább :)

    VálaszTörlés
  5. Drága imádni való Nessa!

    Megérte várni rá plusz egy hetet. :) És, hogy megint, nem vagy megelégedve vele, nagyon elszomorít. Pedig nagyon jó lett a rész.
    Igeeenn, tudtam, éreztem, hogy terhes. :D Nagyon örülök neki, és annak pedig még inkább, hogy Mira is ilyen jól fogadta, ezt a hírt. A kis csöppség, hiába 3-4 milliméter, de már most szeretem. Mira nagyon aranyosan bánik vele. És az külön jó pont neki, amiért simogatja a hasát. :) Kíváncsi vagyok, hogy Liam, mit fog hozzá szólni. Mikor fogja elmondani Liamnek? Vajon kibírja azt a 3 hetet, vagy elfogja magát szólni? Vajon örülni fog vagy dühöngeni? Talán ez, érdekel a legjobban. Kisfiú vagy kislány lesz? Mi lesz a neve? Mit fog hozzá szólni Luke? És még ezer kérdést, hagytál magad mögött. Alig várom, hogy kiderüljön minden. A lényeg, hogy nagyon várom a folytatást.
    Kellemes nyári szünetet. És nagyon-nagyon sok pihenést. :) ♥♥

    Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mónika! :)
      Örülök, hogy így gondolod.
      Nehéz olyat alkotnom, amivel elégedett vagyok. Sajnos...
      Megoszthatnátok egyszer velem, ti, akik előre érzitek a dolgokat, hogy mégis hogyan csináljátok, amikor én igyekszem csak a legapróbb utalásokat elejteni, és mindent titokban tartani. :D
      Minden kérdésedre előbb, vagy utóbb választ fogsz kapni, ígérem!
      Kellemes szünetet neked, viszont kívánom! :)

      Törlés
  6. Drága Nessa!

    Közel fél óra után is csak itt tartok, mert nem tudom leírni, mit is érzek, jobb ötletem nincs, így hát azzal kezdeném, hogy csaltam. Mikor elolvastam a címet, rögtön megkerestem az első párbeszédet, és csak az első mondat után ugrottam vissza a legelejéhez, de nem bánom! Hidd el, ettől függetlenül izgatottan vártam, hogy mi is lesz végül. Mira eddig is egy általam nagyon is de nagyon kedvelt szereplőd volt, de a hozzáállása után már nem is tudom, mit mondjak. Egyébként meglepett a higgadtsága és a felelősségvállalása, de örülök, nagyon, mintha ez tényleg megtörténne. Ahogy beszélt a kis csöppséghez, ahogy már most vigyázni akar rá, gondoskodni róla, egészen meghatott. és pont úgy jártam, mint az előző résznél, amikor megkönnyeztem a várandóság lehetőségét. Lehet, mostanában túlérzékeny vagyok, csak hogy már tényleg nem érdekel! Inkább sírok ez miatt, mint valami más okból! :) Viszont mikor először elkezdett beszélni Mira a hasához, már el sem tudtam dönteni, sírjak vagy nevessek, ezért ilyen fuldokló vinnyogást hallattam, miközben boldognak éreztem magam.
    Rettentően örülök nekik, és már alig várom, hogy megtudhassam mások reakcióját. Mondjuk, Mirából kiindulva, mindenki meglepetést fog okozni, éppen ezért, na meg a szereplők közti viszony miatt, Niall, Liam és Luke első mondatára vagyok kíváncsi, miután kiderülnek itt a dolgok. :)
    Nessa, ez tökéletes, csodálatos, fantasztikus, pontosan úgy,a hogy van! Gyönyörű dolgokat írtál most (is), elképesztő, hogy képes vagy ekkora váltásokra, és látod, itt a komolyság, ami visszatért a megfelelő időben: Mira óriási változás előtt áll, akármelyik szempontból is vesszük, és, noha sajnos még mindig nem valóságos személy, én akkor is nagyon büszke vagyok rá, vagy ha úgy vesszük, Rád! :)

    xx Lu


    Nézd, lassan este 9, és még mindig a hatás alatt állok. Akárhányszor eszembe jut, örömömben sírok.
    Köszönöm.
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu! :D
      Teeee, ilyet nem szabad csinálni!
      Remélem is, hogy csak ilyen apróság miatt sírdogálsz néha.
      Szörnyen örülök, hogy ilyen reakciókat váltottam ki belőled ezáltal, nem is tudod, mekkora öröm ez nekem.
      Lu, erre nem tudok mondani, köszönöm, köszönöm, köszönöm, mindent! <3
      Remélem a sok komolyság miatt azért nem felejtkeztél el a fantasztikus filmünkről, amit forgatni fogunk ezáltal a blog által. VALAKI INTÉZZE A JOGOKAT!

      Törlés
  7. Drága Nessa! :)

    Nagyom imádom, nem tudok betelni vele..csak olvasnám és olvasnám tovább amíg meg nem.unnám ( ez nem lehetséges ) :)
    Annyira kiváncsi vagyok mi lesz az elkövetkezendő részekben..h-h fogadja Liam a babát, milyen lesz a kapcsolatuk Mira-val, vele marad-e vagy megharagszik.. Remélem minden rendben lesz és boldogok lesznek egymással + egy kisbabával, ami remélhetőleg kislány..
    Annyira várom a következő részt ♥
    Puszi Dóri 😘
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dórim!
      Neked is csak annyit tudok ígérni, mint mindenkinek, hogy előbb-utóbb minden kimarad, igyekszem semmit sem megválaszolatlanul hagyni. :)

      Törlés
  8. Drága Nessa!
    Sajnálom, hogy régen írtam már, de ezt most megpróbálom bepótolni.
    Először is, a legfontosabbal kezdeném. A 6. blogodat olvasva sem fér a fejembe, hogyan nem tudsz megelégedni egy ilyen rész után! Reggel azon gondolkoztam, hogy Leiner Laura írásai semmik hozzád képest, és most nem túlzok, és nyalizni sem szeretnék, hogy jobb legyen neked, mert ez már az aktuális rész előtt megszületett a fejemben. Leiner Laura könyveit úgy erőszakolták rám, és bár legalább 3 könyvét is elolvastam nem tetszettek, mert túlságosan egyszerűek voltak, legfőképp az írásmódja. Aztán itt van a te műved, amit mindig izgulva várok, és hiába keresem, az ég világon nem találok benne semmilyen hibát, vagy bármit is, ami rossz lenne benne. Így jó ahogy van, még akkor is, ha neked nem tetszik.:)
    A történetre kitérve pedig: Imádtam! <3
    Annyira kíváncsi vagyok Liam reakciójára, és biztosra merek mondani egy kis balhét is. Nem szeretem a gyerekeket, nem is állnak hozzám közel, - ezért szenvedek ilyenkor az írással - de most nem tudom azt mondani, hogy nem, mert igenis tetszett. Tetszik ez az egész. Szóval mint ahogy eddig is, várni fogom a következő részt.
    Őszintén, örülök, hogy abban a tavalyi téli szünetben rátaláltam az egyik blogodra, és, hogy utána végig olvashattam még ötöt, mert ezzel nem csak az olvasást szeretteted meg velem még jobban, hanem megmutattad, hogy az írásnak itt van ez a magasabb szintje és nem utolsó sorban téged is megismerhettelek.
    Pihend ki magad a nyáron, majd előfordulhat, hogy néha hajnalban rád török! :D

    Nonci.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nonci! :)
      Semmi baj, örülök, hogy most írsz. <3
      Jaj, drága, annyira jó, hogy ezt mondod! Négyszer volt lehetőségem találkozni Leiner Laurával, 12 könyvét olvastam, amelyek itt sorakoznak a polcomon, és valamikor iszonyúan megnevettettek. Valóban elég egyszerű az írásmódja, és egy kicsit sosem értettem, hogy mire ez a nagy felhajtás. Nem gondolom, hogy felérek hozzá, de mástól hallani ezt szörnyen jó érzés, és egy kicsit dagad a mellkasom.
      Örülök, hogy tetszik, még akkor is, ha nem vagy annyira odáig a gyerekekért.
      Jaj, ha még több ilyet írsz, elsírom magam! Én is rettentően örülök, hogy megismerhettelek, és bármikor törj rám hajnalban!
      Remélem, nyáron sikerül összehoznunk azt a találkozást is, mert NEM ZAVARSZ. <3

      Törlés
  9. Drága Nessa!
    Ismét csak azt tudom mondani, hogy nem értek veled egyet, mert ez a rész is csodálatos volt! Sőt... annál is jobb!
    Egyébként teljesen megleptél,mert az utolsó pillanatig sem tudtam volna elképzelni Mirát terhesen. Azt hittem, hogy a sok stressz miatt történik vele az ami, aztán bedobtad a baba bombát. Bevallom én nem szerettem volna ha ebbe az irányba terelődik a történet, így amikor kiderült, hogy terhes ötletem sem volt, hogy hogyan fogod folytatni. Aztán tovább olvastam a részt és wow. Én szkeptikusan álltam hozzá főleg, mert nem nagyon tudtam Mirát elképzelni ebben a szerepben, de aztán olyan aranyosan és szépen írtad le ezeket az érzéseket, hogy a végén én is eljutattom oda, hogy áááá. Alapvetően Mirát nem ilyennek ismertük meg, legalábbis én, de ennek ellenére ahogy leírtad még sem érzem idegennek ezt tőle és nagyon tetszik a gondolkodása. A Maszattól pedig majdnem összeestem annyira édes volt!
    Kiváncsi vagyok Liam reakciójára, habár egy kicsit félek tőle, hogy nem lesz olyan pozitív. Nagyon várom a következő részt! <3

    Ui.: Az álmomnak meg valami olyasmi lényege volt, hogy az elején ott csápoltam a fiúk koncertjén, aztán valahogy kikötöttem a backstageben. Ott sírdogáltam miközben Louis puszilgatott (ki tudja miért,de az álmainban mindig valamelyikük puszilgat....) és a háttérben Liam és Ashley Benson (Mirát sokszor az ő képében tudom elképzelni) csókolózott, aztán odajöttek beszélgetni. Mit nem adnék ha ez egyszer a valóságba is meg történne! :D

    -sok mondanivalós lány

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! :)
      Örülök, hogy ezt mondod, mert direkt igyekeztem erre terelni mindent, s végül meglepni titeket ezzel.
      Tudom, hogy ez furcsa, nekem is az, és valószínűleg a mi Miránknak is, de lesznek még itt meglepetések, nem kell arra gondolni, hogy innestől kezdve a történet csak kisbabáról, rózsaszín felhőcskékről és szívecskékről fog szólni.
      Az álmodhoz csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy ha az énáltalam megalkotott Miráról lenne szó a valóságban, akkor áldásom rá, hogy Liam vele csókolózzon. :D

      Törlés
  10. Szia :)
    Most kezdtem el olvasni a blogodat és egyszerre olvastam el minden részt. Nagyon jó sztori és ami a legfontosabb egyedi. Választékosan fogalmazol valamint az egész blog nagyon széép.
    Imádom a Liam-es blogokat, és sajnálattal látom, hogy azokból van a legkevesebb, vagy ha van is, akkor olyan igazi sablonos tucatsztori. De ez kiemelkedik közülük igy nagyon örülök neki, hogy rátaláltam. Olvastam az előző Harry-s blogodat és elképesztően sokat fejlődött az írásod. Büszke lehetsz magadra és remélem, hogy ezután is még rengeteg blogot olvashatok tőled :)
    Számolhatsz plusz egy rendszeres olvasóval és kommentelővel.
    Alig várom a kövi részt.
    Puszi, Szandi xX

    u.i.: Ha lesz időd, majd benézznél hozzám is, hogy elmond a véleményed az írásomról? Még csak most kezdtem és nem tudom, hogy van-e értelme folytatnom (Harry-s) :D
    hewillkillyoubutalsorescue-1d.blogspot.com

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Hűha, mennyi időt öltél bele?
      Köszönöm, nagyon örülök, hogy így gondolod!
      Én is nagyon sajnálom, hogy ilyen kevés blog van róla, de én semmi pénzért nem hagytam volna ki őt sem a sorból.
      Hamarosan megjelenek nálad! :)

      Törlés
  11. Drága Nessa!
    Hosszú ideje nem kommenteltem egy részhez se ugyhogy most ígérem hogy bepótolom! Mindig olvasom a részeket hétről hétre és nagyonnagyon imádom ezt a blogodat isahogy az összes többit! :) Mindig azt írod a részek elé hogy összecsapott és neked nem tetszik pedig hidd el mindig elképesztően jó részeket hozol! Én általában Harry-s blogokat szoktam olvasni de a te blogjaidnál kívételt tettem, mert imádom ahogyan írsz! Az összes történeted belopta magát a szívembe és ez is ott van! Nagyon nagyon imádom! Várom már mi lesz Liam reakciója a kis Maszatra! :) Remélem pozitív lesz :) Alig várom hogy olvassam a kövi részt.♥
    Puszi: Emese♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Emese! :)
      Nem baj, én azért még emlékszem ám rád. :)
      Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy így gondolod! <3 <3

      Törlés
  12. Szia! Nem tudom mi újat mondhatnék az előző kommentekben leírtaknál.

    Még mindig imádom az irományaidat. Általában mindig tudsz újat mutatni. Viszont nem értem. Neked nemhogy az újat sikerült változatos és egyedi módon leírni, de a régi s közhelyes maszlagokat is olyan szívszaggatóan fogalmazod meg, hogy csak ülök és meredek a képernyőre.
    Oyan élettel telin, szenvedéllyel írsz, a karakterek egyediek, mindannyian mások. A fogalmazásaid és a helyesírásod annyit javult ez alatt a nemistudom hány év alatt, hogy csak na. És ami a legtöbb blogban hiányzik: valóságosan gondolkodik és cselekszik a főszereplő.
    Bocsi a kicsit összesedetlen kritikáért..:D
    Várom a kövi részt,
    Xx Lilla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Jaj, nem is tudod milyen sokat jelent nekem, hogy ezt mondod, hiszen ha már valami túlzottan egyedit nem tudok alkotni, hát pont ez a célom!
      Köszönöm szépen! <3 <3

      Törlés