2014. október 9., csütörtök

21.rész Egy új kezdet

Minden ugyanúgy kezdődik, ahogy minden reggel. Nyitott szemmel, félig még el-elszunnyadva nézem a plafont és gondolkodom, ám ezúttal nem próbálom ezeket a furcsa gondolatokat Ashton felé terelni. Lábaim lassan a szőnyegre helyezem, majd felállok és halkan dúdolva lépek a szekrényhez. Gyakran ébredek így, rendszerint minden reggel egy dal birtokolja az elmém, amiben rendszerint az öcsém keze is benne van, a ma reggeli dal a Tomorrow Never Dies. Először halkan dúdolom, majd elmarom a telefonom az éjjeliszekrényről és elindítom, hülye lépéseket teszek és megszélesedett csípőmet ringatom a zene ütemére, hiányzik a házimozim, amelyre bármikor ráköthetem a készüléket és úgy üvöltethetem ezeket a dalokat, ahogy akarom. Ez halk, a hangom viszont együtt visszahangzik velük.
A napsütésre való tekintettel egy rövidnadrágot rántok elő a szekrényből egy vékony, fekete atlétával. Ezen a helyen veszélyes világos ruhákat hordani.
Lassan öltözök, a lejátszási listám továbbmegy, elkántálom az Independence Day-t is, majd a hajamat egy szoros copfba fogom és nézem a tükörképem. Ez a nap más, lényegében ugyanolyan, mint a többi volt eddig, mégis más egy kicsit, mert talán most először nem rossz kedvvel ébredek fel itt.
Kinyomom a zenét és a telefonom a zsebembe süllyesztve tárom ki az ajtót, megteszem szokásos utamat a konyha felé, ám ezúttal még a belépésem is más. Pillantásom megakad rajta, ahogy a kómás Zayn és kissé túlságosan ébernek tűnő Harry mellett lustán turkálja a rántottáját.
- Reggelt'! - biccentek a fiúk felé, s megkerülve Mrs. Woodot töltök magamnak némi kávét.
- A fiúk már megettek mindent, de ha éhes vagy csinálok neked is rántottát - ajánlja, de csak a fejemet rázva utasítom el és leveszem a hűtő tetejéről a gabonapelyhet.
Félfüllel hallom, hogy bejön Mr. Wood és elmondja a napi feladatokat, tejet borítok a gabonapehelyre és egy kanállal a számba teszek, amikor kezek simulnak a derekamra, majd egy mellkas a hátamhoz. Kis híján kiköpöm, ami a számban van, s a konyhára egyszeriben hatalmas csönd ereszkedik.
- Szent szar! - hallom Louis bosszús motyogását.
- Szia - nevet mélyen a hajamba. Lenyelem ami a számban van és csak azután fordulok felé, a válla fölött átpillantva látom, hogy Niall elégedetten dől hátra a székén, Harry még mindig zavartan pislog, Zayn meg szinte tudomást sem vesz a történtekről. Egyedül Louis hebeg-habog.
Összevont szemöldökkel nézek rá, egyelőre szokatlan ez az egész, de nem rohanom le. Idegesen pillantok a szemébe, mosolyt erőltetek az arcomra és halkan köszönök neki. Kis terpeszben áll előttem és nem úgy tűnik, mintha készülne elengedni.
- Esetleg ha befejeztétek valaki elmagyarázhatná, hogy mi folyik - szólal meg Zayn, Liam elengedi a derekam, csípőjét a pultnak veti és egyik karját a derekam köré kanyarítja, míg én újra a kezembe veszem a tányért és hangtalanul nyammogok a reggelimen. Azon tűnődök, vajon szándékosan fejezi ki ennyire a birtoklását, vagy alapból ilyen, ha barátnője van? Sóhaj szakad fel belőlem anélkül, hogy észrevenném, mindannyian engem bámulnak.
Látom a vívódást az arcán és csak kárörvendően arra gondolok, talán mégsem így kellett volna kifejeznie magát.
- Mit kell ezen magyarázni? - vigyorog szélesen Niall.
- Lenne egy pár kérdésem - motyogja az orra alatt Louis. Szemöldököm felvonva nézek rá, a számba kanalazom a csokis karikákat, majd a kiürült tányért a mosogatóba helyezem. - Csak szórakoztok, ugye? - húzza össze gyanakodva a szemöldökét.
- Tegnap benyitottam Liam szobájába, nem szórakoznak - csatlakozik Harry is a beszélgetéshez, ám a többiekkel ellentétben ő szélesen vigyorog.
- Én is láttam - köszörüli meg a torkát Zayn.
- Mit? - értetlenkedik Lou. Liam csak áll, tekintetét oda-vissza jártatja köztük, míg én csípőmet a pultnak döntve nézek rájuk.
- Lou nem nagyon örül nekünk - fordul felém, s grimaszt vág.
- Észrevettem - húzom fel picit az orrom, a testemmel akaratlanul is felé fordulok, amikor egyik karjával megtámasztja magát mellettem.
- Nincs kedved felmenni, amíg ezek itt megvitatják, mit láttak és mit nem? - vigyorodik el, fejével az ajtó felé int.
A fejemet Niall felé fordítom, kézzel-lábbal hadonászva magyaráz, s folyamatosan felém mutogat.
- Mehetünk - csúsztatom kezemet az övébe
Átvezet a nappalin, Mrs. Wood érdekes pillantást vet ránk, de nem szól semmit. Furcsa, ahogy keze a derekamon megpihen, hogy kinyitja előttem az ajtót és elmosolyodik.
- Hallottalak reggel énekelni - mondja, s becsukja mögöttem az ajtót. - Eddig mindig csak 5 Seconds Of Summer dalokat hallottam tőled, miért nem a saját dalaid énekled?
- Mert azokat nem szeretem - nevetek fel, s magamat átölelve idétlenül állok a szoba közepén.
Leül az ágyra és felém nyújtja a karjait, vonakodva, de végül leereszkedek a combjára. Ajkait kissé biggyesztve tűnődik a válaszon, melyre végül kérdéssel felel.
- Nem szereted a saját dalaid? - vonja föl picit a szemöldökét, de ez nem olyan, mint a megszokott gúnyos pofavágás, tényleg érdekli.
- Nem - vonom meg a vállam, arcára kiül a teljes értetlenség és zavartság.
- Fura egy lány vagy - neveti el magát, egy ideig csak mosolyogva nézek rá, s profilból fürkészem kissé borostás arcát. - Miért nem?
- Egy idő után teljesen elvesztették az értelmüket, mind ugyanolyan, nem? Tingli-tangli hülyeségek, viszont a 5SOS menő! - nevetek, s egy kilógó hajtincset a fülem mögé tűrök. - Nem én írom a dalaim, nem vagyok olyan kreatív, mint Luke.
- Vagy csak kevésbé vagy perverz - nevet fel hangosan, fejét kissé hátrabiccenti.
- Hé, akkor is jobbak, mint én vagy ti! - bököm meg a hasát, mire összerándul és megragadja a kezeim.
- Ne felejtsd el, hogy ezt nekünk köszönhetik - biccenti oldalra kicsit a fejét.
- Nélkületek is megcsinálták volna - vágok grimaszt, s elvigyorodok. Magamban fontolgatni kezdem, hogy talán most kellene sípcsonton rúgnom amiatt, mert egyszer szándékosan kiejtett az öléből, végül csak kuncogni kezdek.
- Lehet - tűnődik, két karjával átöleli a derekam és ezúttal ő vizsgálja az arcom. - Egyébként szokásom jó reggelt és jó éjt csókokat adni - közli egészen egyszerűen. Szemöldököm összevonva, fejem oldalra billentve nézek rá. - Szóval jó reggelt, Mira! - vigyorodik el, s hozzám hajol.
Meglepődök, eszembe jutnak a tegnapi gondolataim arról, hogy csak kihasznál, csak szórakozik. Talán csak túl gyanakvó vagyok, de igazam is lehet. Orraink egymásnak ütköznek, mindketten kissé hátrahúzódunk, majd elneveti magát.
- Várj - csúsztatja egyik kezét az arcomra, majd a másikat is.
- Szórakozol velem - motyogom, nem kérdezem, közlöm. Pupillái kissé kitágulnak, elhúzódik.
- Nem - jelenti ki hitetlenkedve, arcára kemény maszk borul, ahogy pillantása megkeményedik és gúnyt vélek felfedezni az arcán. - Abban nem lenne semmi vicces, ha szórakozni akarnék, akkor azt nyilvánosan tenném, nem pedig a semmi közepén.
Megdöbbenek azon, hogy saját magáról így vélekedik, ugyanakkor a gyanakvást nem ássa el bennem teljesen, egy időre mégis elhiszem amit mond.
- Oké, csak ez bizarr - motyogom, idegesen piszkálgatom a copfom végét és fészkelődni kezdek az ölében.
- Megtehetem? - bök bénán az arcom felé, kissé zavartan pislog rám, mígnem elnevetem magam és bólintok. A francba is, hogyne tehetné!
Hogy szeretem-e, abban nem vagyok biztos, de már nem utálom, legalábbis most, ebben a pillanatban nem, viszont ezt akarom, nem tudom miért, csak akarom, de valahogy ezek az eltervezett csókok elég nehezen mennek nekem.
- Izgulsz? - nevetgél halkan, arcom a kezei közé fogja és orrával megböki az enyém.
- Beszélsz?
- Én nem - az a pillanat furcsa, amikor az ajkaink összeérnek, azután a világ megszűnik létezni. Talán nem is ő tehet erről, hanem csak az érzés, hogy valaki megcsókol, elhitetem magammal, hogy talán törődik is velem. Nem mintha Liam Payne annyira arről volna híres a szememben, hogy mennyire törődik az emberekkel, legfőképp velem. Mégis én lépek először, ujjaim kiterítem az arcán, borostái sercegnek az érintésem alatt, miközben végigsimítok a járomcsontján és beletúrok a hajába. Átfogja a derekam és abba a hitbe ringat, hogy ez nem csak egy "csak úgy" csók. Elhiszem, hogy az ellenszenvem és a hülyeségeinket félretéve tudnám őt szeretni talán még jobban is, mint Ahstont. Hirtelen elhúzódik, kissé értetlenül nézek rá, arcán mosoly ül s mutatóujját közénk emeli. Csak most leszek figyelmes a kintről szűrődő motyogásokra, ami több, mint röhejes.
- Mindjárt betörnek - hajol a fülemhez halkan nevetve.
- Idióták - motyogom kissé bosszankodva, s tekintetem a megmozduló kilincsre szegezem.
- Tudod, egyes dolgokat Louis csak akkor hisz el, ha a saját szemével látja.
Összeszűkült szemekkel nézek rá, majd az ajtóra.
- És most bejön azért, hogy rajtakapjon minket? - értetlenkedek.
- Igen, de a tűrőképessége elég gyenge, egy bizonyos határ után visongva rohanna ki - fúrja arcát a hajamba és belenevet a bőrömbe. Kezemet önkéntelenül is a fejére teszem.
- Azt látnom kell - kuncogok, mire csibészes vigyorral az arcán néz fel rám.
- Akkor ne tiltakozz - figyelmeztet, majd az ölébe kap és az ágyra fektet. A lélegzetem elakad egy pillanatra, megcsókol, másodpercekkel később pedig kicsapódik az ajtó, s ott áll Louis, mögötte Niallel. Egyik szemem kinyitom és elcsípem az elsápadt tekintetét, majd ahogy bevágja maga mögött az ajtót. Annyira nem is igazán vicces, vagyis tegnap jobban nevettünk Harryn.
Halkan kuncogni kezdek, s közben akaratlanul is átölelem. Más így, tulajdonképpen még ha kicsit nehezemre esik is beismerni, de egész kellemes természete van, ha nem flegmázik is nagyképűsködik. Legördül rólam anélkül, hogy kérnem kellene rá, fejét megtámasztja és úgy pislog rám, míg én a hátamon fekve vizsgálom az arcát.
- Mondanám, hogy filmezzünk, mert itt van a laptopom, de a mobilnetem még egy Jóbarátok részre sem lenne elég - húzza el a száját, majd kezét óvatosan az arcom felé nyújtja és elsöpör egy rakoncátlan tincset.
- Hát, Luke azt mondta azért vagyok itt, hogy pihenjek. Gondolom a pihenésbe nem tartoznak bele sem a filmek, sem a sorozatok - vonom meg picit a vállam, majd elmosolyodok.
- Milyen egy ikertesó? - dől picit előre, testhelyzetével érdeklődést mutat. - Vannak ilyen fura szokásaitok? Tudod, telepátia meg ilyesmik - vigyorog szélesen, majd a hasára fordul és karjait a feje alá hajtogatja. Csak most esik le, hogy az ágyában fekszek, ráadásul mellette.
- Az esetek többségében egész jó, vagyis mi jó testvérek voltunk, csak mostanság lett ilyen a kapcsolatunk - hajtom le a fejem egy pillanatra, s nagyot sóhajtok. - Nem hinném, hogy vannak ilyen dolgaink, habár előfordult már, hogy megéreztem, ha történt vele valami. Nem nagy ügy.
- Mindig így beszélsz? "Az esetek többségében" - cukkol, s orrát felemelve utánoz. - Olyan vagy, mint egy Barbie hercegnő.
- Nem tudom, hogy ez most sértés-e vagy bók - vágok pici grimaszt, s ezzel szélesítem a mosolyát.
- Bók, abszolút.
- Mr Intelligens is kezd kibontakozni, úgy látom - vágok vissza, elröhögi magát és oldalba bök. Nevetésem visszhangot ver a többnyire eléggé berendezetlen szobában.
- Mitől változtál meg? - komolyodik el, felemeli a fejét és megtámasztja a tenyerében. - Érted mire gondolok. Nem muszáj elmondanod, csak... tudod, nem hittem volna, hogy ilyen vagy. Mármint az első naptól fogva egy született hülye libának gondoltalak, most pedig arra gondolok, hogy milyen szép a mosolyod, amikor így nevetsz.
Az arcomat elönti a pír, ülőhelyzetbe tornázom magam és megdörzsölöm, nagyon régen nem hozott zavarba senki.
- Én...
Kopognak, s mielőtt beszélni kezdhetnék Harry dugja be a fejét az ajtón, sunyi vigyorral az arcán közli, hogy ideje elvégeznünk a napi teendőinket. Sóhajtva tápászkodok fel, ő átöltözne, mert a karjain feszülő ing nem épp tűnik alkalmasnak a ganézáshoz.
- Mira - fogja meg a karom még mielőtt kilépnék. - Este mit szólnál hozzá, ha elmennénk sétálni? Ketten, tudod... szóval valami vidéki randira hívnálak el - vakargatja kínosan a tarkóját, mosolyom igyekszem elfojtani. - Csak beszélgetnénk, addig se zavarnának ezek a gyökerek.
Mosollyal az arcomon bólintok, ő pedig egy halk "jól van" elmotyogása után puszit nyom a homlokomra. Még mindig furcsa ez, s gyanítom, egy darabig még furcsának is fogom tartani, hogy a seggfejnek gondolt fiú mostanság különösen gyengéden viszonyul hozzám.
A két fiú közé beszorulva baktatok a tyúkól felé, s csendesen hallgatom, ahogy részletesen kibeszélnek engem és Liamet, s azt találgatják, vajon meddig fogjuk bírni egymás mellett.
- Meddig vagyunk még itt? - tűnődik magában Harry, s egy követ kezd rugdalni maga előtt.
- Hát, azt senki nem tudja - vonja meg a vállát Niall.
- Luke azt mondta, én a szülinapomig, azt nem tudom, hogy ti meddig - vonom meg a vállam, azt viszont elhallgatom, hogy én maradok, ha nekik kell még.
- Mikor van a szülinapod? - teszi fel a következő kérdését Harry, s még mindig fájó orrát kezdi vakargatni.
- Amikor Luke-nak is - sóhajt drámaian Niall. - Ikrek, ha nem jöttél volna még rá.
- Jó - vág pofát, majd továbbra is értetlenül fordul felém.
- Mira, mikor van Luke szülinapja?
- Július 16.-án - nevetek, s kifújok az arcomból egy hajszálat. Niall elhúzza az ajtót és gyorsan beslisszolunk, sóhajtva indulok a tojást tojó tyúkok felé. Így különböztetem meg őket, vannak a tojást tojó tyúkok, a nem tojást tojó tyúkok, és a harapós tyúkok, amelyek hímneműek. Ezt megtanultam ittlétem alatt.
- Segítsek? - nyargal utánam Niall, figyelmen kívül hagyva Haz első voksát, ami 3 nap. Biztató.
- Megoldom - rázom a fejem, s felhúzott orral kezdem ellopkodni a tojásokat. Félfüllel hallgatom őket, viszont többnyire a tegnap itt történteken gondolkozok.
- Szerintem 2 hét - hallom Niall tippjét, kissé felháborodva fordulok feléjük.
- Nagyon bizakodó vagy ahhoz képest, hogy te tehetsz az egészről!
- Hé, ne kend rám, nem én mondtam nektek, hogy vonzódjatok egymáshoz! - vág felháborodott arcot, majd jól kiröhög.
Elhallgatok, habár mielőtt újra a tyúkokkal kezdenék foglalkozni még vágok egy grimaszt. A Harryvel kialakult kisebb vitájuk addig fajul, hogy fogadást kötnek. Harry 2 hétre, Niall 1 hónapra szavaz.
- Most elmész, mert tudod, hogy én fogok nyerni? - vigyorog a szőke, s önelégült fejet vágva néz Haz után.
- Csak megyek Harryhez! - kiáltja, s a göröngyös földön bukdácsolva kocog az istálló felé. Harry és Harry közt különös barátság alakult ki.
- Nem mondtad még el, hogy sikerült egymásra találnotok - villant rám széles vigyort Niall, s várakozva pislog nagyokat.
- Meddig fogod még ezt feszegetni? - sóhajtok, s a tojásokat egy kézben egyensúlyozva túrom hátra a hajam.
- Még egy darabig - dobja át a karját a vállamon és puszit nyom az arcomra. - Szóval? Mi volt?
- Semmi - motyogom lesütött szemekkel - valahogy addig beszélt, amíg beleegyeztem, nem is igazán tudom, hogy mi ez. Félek attól, hogy kihasznál, mármint... mióta itt vagyunk folyamatosan azt hangoztatja, hogy megleszek neki én is, de...
- Mi de? Mira, figyelj, Liamnek voltak zűrös ügyei az elmúlt évben, de egyik csajtól se kérte, hogy legyen a barátnője, nem akarja magához láncolni az alkalmi partnereit - magyarázza, s egy tojást kezd dobálni.
- Vannak neki ilyenek? - biccentem fel a fejem, az arcát kutatom válaszok után.
- Nem, de odaadó lányok mindenhol akadnak - vonja meg a vállát, a tojást vészesen fel-feldobja. - Ne parázz, jó? Csak adj neki egy esélyt, talán nem bánod meg.
- Rajtad verem le, ha mégis - könyökölöm finoman hasba, mire összerándul, s egy másodperc az egész, ami eltelik aközött, míg a tojás a levegőben van, majd a fejemen csattan szét. Hogy hogy csinálta, azt nem tudom, de a megdöbbenést lassan átveszi a pulykaméreg. 
- Niall! - sikoltom, fulladozva görnyed össze, s feltett kezekkel kezd hátrálni. - Te idióta!
Felkapok egy tojást, a kosarat a fűbe teszem, s nagy léptekben szelem át a távolságot köztünk, szabad kezemmel a tojáshéjakat marom le a hajamról. A kezem undorító, sárga masszás lesz.
- Nem akartam - nyögi ki, s zihálva hátrál el. - De a tojás jót tesz a hajnak.
Érzem, hogy valami folyik végig az arcomon, kézfejemmel oda se nézve letörlöm és futva indulok Niall után. Egy ideig menekül előlem, majd beérem, s egy szempillantás alatt a hátára vetődve szétnyomom a tojást a fején.
- Oké - kapja el még mindig nevetve a lábaim, s kicsit megrázza a fejét, nem mintha egy nagyobb tojáshéjdarabon kívül bármi is leesne róla. - Ezt megérdemeltem.
Lehajol, kézzel-lábbal kapaszkodok belé, míg felveszi a kosarat és már csak egy kézzel tart. Úgy lógok rajta, mint egy kis koalamaci az anyukáján.
- Tegyél le, nehéz vagyok! - nevetek, s mozgolódni kezdek.
- Dehogy vagy nehéz - húz feljebb, s kissé hátrafordul hozzám. - Hol is tartottunk egyébként?
- Tegyél le, sérvet kapsz - nyafogok továbbra is.
- Mira - sóhajt nagyot. - Tisztában vagy azzal, hogy nem lehetsz több 50 kilónál?
- Igen, és jócskán meghaladtam. Tegyél le - komorul el a hangon, mire nagyot sóhajtva enged le.
- Most boldog vagy? - vág grimaszt, s kinyitja előttem az ajtót.
- Sugárzok, mint a tojás sárgája, nem látod? - bökök vigyorogva a fejemre, mire elneveti magát és fejrázva követ a nappali felé.
- Rántottát valaki? - hajol le, így mutatva meg a többieknek a kikent haját.
- Merjem megkérdezni, hogy mi ez már megint, vagy inkább ne? - sóhajt nagyot Zayn, s amolyan "fárasztó vagy" tekintettel néz ránk.
- Mira feje is tojásos - motyogja megdöbbenten Louis, közben Liam feltápászkodik és mellém lép.
- Tojás van a hajadban - mosolyodik el, s a kócos tincsek közül kihúz egy kis darab héjat. - Szia.
- Nézzétek - huppan le Niall izgatottan Louis mellé, s a két kék szemű az említett látószervüket meresztgetve bámul, míg Zayn csak ásít egyet.
- Szia - nevetem el magam, kissé felé fordulok, ajkaink csak egy rövid pillanatra érnek össze, majd mosolyogva rázza meg a fejét.
- A te hajadban egy tojás - túr zavartan a hajába, majd kitúrja Niallt az elfoglalt helyéről, s megpaskolja a combjait, ám ezúttal nemet intek a fejemmel, hagyom, hogy magában nevetgélve dolgozza fel a történteket.
Nem öltözök ki, egyszerű, fekete nadrágot húzok egy fehér atlétával, s a vállain szúrós szegecsekkel ellátott fekete kabátkát. Csak sétálni megyünk, de azt mondta, ez egy randi lenne, márpedig arra nem mehetek Luke ingében. Hajam egy szoros copfban ingadozik minden lépésemnél, s a stylist bizottságom - Harry és Niall - egyöntetű elismerő bólogatással fejezi ki tetszését. Kettesben maradni vele kicsit távol a háztól nem tudom, mennyire helyes, nem mintha félnék tőle vagy valami, az ok egészen más. Attól tartok, hogy én leszek hülye.
- Csinos vagy - villant rám visszafogott, kissé talán ideges mosolyt. Nem szexi vagy dögös, csinos.
- Köszi - mosolygok vissza, s hagyom, hogy ujjait összezárja az enyémekkel. Van némi távolság kettőnk közt, eleinte szinte csak az ujjbegyeink érnek össze, majd rendesem megfogja a kezem, összekulcsolja őket, lassacskán a vállának dőlök, ő átkarol, s már több száz méterre vagyunk a háztól, amikor karja már a derekamat öleli, s a fejem valamilyen csoda folytán a mellkasára került.
Sötét van, csak a Hold ragyogja be az eget, amely meglepően tiszta. Gyönyörű.
Beszélgetésünk nehezen indul be, aztán már csak úgy árad belőlem a szó.
- Azt hiszem, a hírnév ragadott el, majd valahogy beleragadtam ebbe a világba. Nem szándékosan, de megváltoztam és akkor úgy tűnik, nem jó irányba, főleg miután Ash szakított velem - magyarázom, s igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy mozog a hüvelykujja a kabát anyagán. - És te?
Néhány pillanatig csendben marad mielőtt válaszolna, majd kissé bizonytalanul szólal meg.
- Önvédelemből, talán? - mondata sokkal inkább kérdés, mint kijelentés. - Szakított velem a barátnőm, mert egy idióta voltam, azután minden eléggé összejött. Inni kezdtem, belekeveredtem mindenféle szarságba és egy kicsit rántottam magammal a többieket is. Abbahagytam, mert kiakadtak rám, ezután máshogy kerestem vigaszt és valahogy az, aki idegenekkel voltam beférkőzött a rendes életembe is és átvette az irányítást fölöttem. Szerettem volna mindenkit ellökni magamtól, mert akkor kevesebb az esélye annak, hogy megbántanak - így, hogy ezt mondja már jobban megértem. Teljesen logikus, de a gyanú újra felüti a fejét egy kicsit, csupán egy rövid pillanatra. - De ezt nem akarom elrontani.
Megállunk, nem is tudom, melyikünk fékez le, csak azt tudom, hogy állunk egymással szemben és figyeljük egymást.
- Miért pont én? - kérdezem halkan.
- Nem tudom, mivel te a legkevésbé sem vagy veszélytelen - szája vigyorra húzódik, pimasz mosolyt villant rám. - Lou ezért ilyen fura.
- Nem ígérhetek semmit - motyogom, s idegességemben a copfom végét kezdem piszkálni.
- Kötünk alkukat - húzza ki a copfom az ujjaim közül, helyettem ő kezdi piszkálni a hajam. - Én nem játszok veled, rajtad múlik, mi lesz.
Szóval egyedül rajtam múlik, hogy igazán beengedem-e őt, ezt a világi idegesítő seggfejet, kibírhatatlan idiótát az életembe, s küzdök meg vele minden nap, vagy hagyom, hogy visszarántsam magam Mira hercegnő morcos világába. Én pedig önszántamból állok lábujjhegyre és húzom magamhoz, amikor megcsókolom, s kezei a derekam köre fonódnak, nyelve táncra hívja az enyém már tudom, hogy a nehezebb utat választottam, de én választottam, s talán már nem is olyan nehéz elképzelni, hogy egyszer tudnám igazán szeretni őt.

12 megjegyzés:

  1. Uuuu, olyan aranyosak :3 Eszméletlen ez a történet, imádom. Annyira jól leíród, hogy el sem hiszem, tehetséges vagy. Csodás rész lett, nagyon várom a kövit :* Abszolút kedvenc Liam-es blogom <3
    xxx

    VálaszTörlés
  2. Halihó Drágaság! :)

    Én igyekeztem, de mégsem sikerült elsőnek lennem..:D
    Huu...ez a rész, hogy is mondjam, tökéletesen én voltam. Magamat láttam Mirában, mert én is ugyanilyen vagyok. Én is ugyanígy reagálok, én is ugyanígy gondolkodom, ha hozzám érnek vagy valami. :)
    Remek rész lett, nagyon tetszik, hogy kezd kibontakozni közöttük valami, és a végén ez a kis esti sétálás nagyon kis romantikusnak tűnt. :)
    A tojás..és Niall. Igen, azt kell, hogy mondjam, megint sikerült elérned, hogy leforduljak a fitnesslabdáról, miközben olvastam.
    Csodás lett, Drága! Azt hiszem ez lett az új kedvencem, mégegyszer mondom, tökéletesen magamat látom benne.
    Fantasztikus lett. Most is igazából csak hápogok, és semmi értelmeset nem tudok neked kinyögni. :D Teljesen belefeledkezem ebbe a történetbe.
    Komolyan felüdülést hozol a napomba ezzel, amit alkotsz..mert elképzelni sem tudod, milyen jó érzés, amikor agyilag és testileg is hullafáradt vagy, akkor jön ez a remekmű és utána úgy pörögsz mint egy dinamit. :D
    Imádlak, tényleg! :D <3
    De messze van még a jövőhét. :(:

    Sophie.

    VálaszTörlés
  3. Oh,ez egyre jobb lesz! Egyszerűen imádom őket így együtt ;) <3

    Várod már a srscok filmjét? :)

    VálaszTörlés
  4. Drága Nessám!
    Ha nem csal emlékezetem akkor utoljára kommentet.... időszámításunk előtt írtam. Szégyen és gyalázat, hogy ennyire nem tudtam időt szakítani Rád, akit annyira szeretek és becsülök.
    A történet alakulása nagyon meglepett, nem mintha nem erre számítottam volna, de ez mégsem egy kiszámítható kapcsolat. A nehéz kezdetek után VÉGRE egymásra találtak, bár nem tudom meddig fog tartami ez a fellángolás. Imádom Zayn nemtörődöm és Niall kiváncsiskodó énjét, annyira jók a karakterek. Te vagy az egyetlen író, aki el tud vonatkoztatni a valóságtól és képes vagy teljesen átformálni Őket. Egyszerűen iszom a sorokat, teljesen belemerülök az olvasásba és pislogni se pislogok szerintem. Imádom a leírásaidat és mindent. Nem véletlen vagy a kedvenc íróm, nincs olyan dolog,amiben hibát találnék, minden szó úgy tökéletes, ahogy van.
    Nagyon várom, hogy olvasshassan az új részt és bízom benne, hogy sikerül újra írnom neked.
    Hatalmas ölelés neked! Iszonyatosan büszke vagyok rád!
    Ninon xx

    UI: Nem ide tartozik, de készülök neked egy kis meglepivel. :)

    VálaszTörlés
  5. Drága Nessa!

    Te jó ég! Ez annyira aranyos rész volt, mégis megtudta tartani azt a hangulatát, amit eleve kapott a blog. Nem lett túlnyálazva az egész, mindenből annyit olvashattunk, amennyi kellett, és ezt imádtam.
    Ebben a részben egy kicsit előbújt a valódi Liam, ahogyan Mirán is látszik az a várva várt változás, s fogalmam sincs róla, hogy ezt Luke, hogyan fogja fogadni. Mert persze, biztosan boldog lesz, de azért mégis, hiszen a húgát úgy rakta ki a farmon, hogy a legkevésbé sem volt képes változásra bírni, most pedig...
    És Ash... arra is gondoltam, hogy talált már talán magának valamit, azonban ha nem, hogyan lesz képes elfogadni a kapcsolatukat?
    Nem tudom még mi újat mondhatnék neked, hiszen azzal már egész biztosan tisztában vagy, hogy egyszerűen rajongom a történeteidért!
    Csodás rész lett, komolyan!

    100%-os izgalommal várom a folytatást, Bo♥

    VálaszTörlés
  6. Drága Nessa!:)
    Uram-Isten..ez a kedvenc részem.. Louis,Niall és Harry annyira édesek voltak :) Liam és Mira olyan cukik együtt <3 Mira és Niall tojásos esete vicces volt ;) Zayn mért ilyen mogorva?! o.O Az egy dolog, hogy nem tetszik neki hogy ilyen helyen vannak, de akkor is.. IMÁDOM *-* NAGYON VÁROM A KÖVI RÉSZT :D
    XoXo

    VálaszTörlés
  7. Drága Nessa!

    Iszonyatosan röstellem, hogy annyi ígérgetés után csak most írok neked. :( Remélem túlságosan nem vagy mérges rám. Egyszerűen imádtam, annyira imádom Mira karakterét, hogy az hihetetlen. Egyszer ilyen, másszor olyan. :D És ez a rész és az előzőek....Annyira shippelem ezt a párost, talán még jobban, mint kéne. :D Imádom, hogy ilyen választékosan fogalmazol. Teljesen bele tudom élni magam a történetbe, még ha egy tanyán vannak. :D Liam szerintem a történeted alatt lett az én kis köcsög, bunkóm. :P Még egyik történetben se olvastam olyat, ahol Liam-nek, ilyen antipatikus viselkedése van, úgy ahogy Mira-nak is. :) És ez teszi a legeslegjobbá a történetet. Imádok itt mindent, a történetet, hogy nem sablonos - mint már említettem a szereplőket, viselkedésüket -, téged, mindent. <3 Kíváncsian várom, milyen izgalmakat tartogatsz ennek a két jó madárnak. :D bocsáss meg a gyatra kommentért, ígérem legközelebb igyekszek ép kéz, láb mondatokat írni. Millió puszi, és nagyon-nagy ölelések. <3


    Chixi <3

    VálaszTörlés
  8. Drága Nessa!

    Szet habakuk!:D Én így belegondoltam ebbe és azt hiszem visszavonhatatanul (?) belezúgtam ebbe a blogba. Imádom az indokolatlan csirkéket, a repülő tojásokat, annyira jó hangulata lesz tőle a történetnek.:) Nem mindig szeretem azt olvasni, hogy "ennyire drága meg olyan márkás" minden, ahogy sokan írbak a srácokról, az életükről. Teljesen új dolgot találtál ki ami a valaha volt egyik legjobb körülmény- mármint egy önismereti farm.
    Izgatottan várom, hogy mi fog kisülni a nagy próbálkozásból, miszerint Lira/Miam (ajjajj;D) márpediglen megpróbálják együtt. A valóságban mondjuk behezen képzelem el, de hozzászoktam már, hogy a te írásod jobb, mint holmi valóság.
    És hát ugye mondanom sem kell, hogy néhány világvégi visszavonulásért a fiúkkal..megéri elkényesztetwtt popsztárnak lenni, na. :D

    <3
    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. * Elnézésedet kérem. A jelek szerint írástudatlan napot tartok. :(

      Törlés
  9. Kedves Nessa!
    Nagy rajongója vagyok a blogodnak, már régóta. Nagy izgalommal iszom a sorokat. Mindig azt hiszem, hogy megtalálom a kedvenc részemet, de te mindig megtudsz lepni valami újjal. Csodás rész, egy csodás blog egy csodás lánytól.
    Nagyon várom a kövi részt.
    M. xx

    VálaszTörlés
  10. Drága Nessa!
    Kevés blog tud megnevettetni igazán és örömmel könyvelem el magamban h ez a blog hozzá tartozik. Sajnos néha a bevezető soraidban szoktam olyat olvasni h "ez most rossz lett" "unalmas" és egyéb ilyen megjegyzések amik nekem rosszul esnek mert nem vagy tisztában magaddal és az írásaiddal. Szánj időt arra h vissza-vissza olvasod a részeket vagy a blog befejeztével visszaolvasod a történetet. Talán te is beismernéd magadnak h sokkal de sokkal jobb vagy mint azt te hiszed. Ne az elvárásoknak írj hanem magadnak és azért nekünk is mert ha hiszed ha nem nekünk már egy új rész felkerülése is boldogságot okoz hát még a vicces részek. Szeretném ha büszke lennél az irományaidra mert tehetséges író vagy és még rengeteget fogsz fejlődni. Fantasztikusak azok amiket kiadsz a kezeid közül és ha esetleg lenne (DE NINCS) unalmasabb rész az azt jelenti h most a történeted éppen unalmasabb napokat él át de még ezeket is szívesen olvassuk mert ez is hozzátartozik ahhoz a bizonyos nagy egészhez és ez is ad a történethez így lesz teljes... nem kell h minden részben legyen valami egetrengető történés mert akkor az már erőltetett lenne. A te írásaid több mint fantasztikusak! Belemész a részletekbe de nem merülsz el bennük és valósághűre formálod de mégis olyan hihetetlen h megtörténik mi mégis elhisszük és ez ettől lesz olyan varázslatos :) Na jó szerintem már egy kisebb regényt írtam úgyhogy csak annyit mondok h örülök h van kitartásod blogokat vezetni nekem biztos nem menne és mint mindíg ez a rész is fantörpikusan jó lett szeretném h te is lásd be ezt a tényt! OKé?
    Legyél büszke magadra!!!
    Milliópuszi: Niki :*

    VálaszTörlés
  11. Szia Nessa!:))
    Bocsánat, hogy csak most írok, de fogalmazódott bennem a mondandóm. Ezt hosszabbra szeretném, ezért kellett eddig gondolkoznom rajta, pedig biztos hogy nem lesz benne semmi világmegváltó szöveg. Sőt most is spontán jönnek a dolgok. Na szóval, imádom ezt a részt (is) és tűkön ülve várom a következőt. Imádom amit te művelsz itt, elképesztően jó dolgokat tudsz kitalálni. És egyedieket, mindenek felett. Örülnék neki ha fele annyi fantáziám lenne mint neked, mert akkor se lennék ilyen kuka :') Remélem hamar hozod a kövit :3 Hát akkor ennyit rólam, meg a hozzászólásomról.
    Hihi, végre hosszabb :33

    Réka^^

    VálaszTörlés