2014. május 22., csütörtök

2.rész Utálat

Sziasztok! :)
Örömmel látom, hogy több lett a feliratkozó, s elnyerte a tetszéseteket az 1. rész. Nekem már kevesebb, mint 2 hétig kell iskolába menni, mivel a koncert miatt én hamarabb elmegyek, de már nektek sincs sok. Kitartás!
Remélem, legalább feleannyira elnyeri a tetszéseteket ez a rész, mint az 1. A történet még csak most fog beindulni! 
Nessa. xx

~Mira Hemmings~

Hatalmas pilláim alól kuncogva nézek az arcomhoz hajoló srácra, karjaim a nyaka köré fonom és minduntalan elhúzódok, amikor megpróbál megcsókolni. Nem más ez, csak egy kis játék, mielőtt egy 3 órás repülőutat kellene kibírnom az öcsémmel. Rossz dolog, ha az ember ikertestvére ugyanabban az iparban dolgozik, mint te, a kivétel kettőnk között az, hogy Luke másik 3 hozzáhasonló idiótával törekszik felfelé a slágerlistákon, míg nekem nincs szükségem ilyesmire. Luke előbb kezdte, viszont én és a babaarcom sikeresebbek vagyunk, bérelt helyünk van a slágerlisták 1. helyén. Ők a One Direction előzenekara, az én előzenekarom pedig lehetne az az 5 arrogáns, felfuvalkodott idióta. Ha Luke előtt fejezném ki a véleményem róluk, valószínűleg felpattanna és elkezdene papolni arról, mennyire nincs igazam. Luke egy lábtörlő, egy pincsi, aki hűségesen koslat azok után az idióták után és az első adandó alkalommal ugrik és fényesre nyalja a seggüket. Miért is agyalok én ezen, amikor egy spanyol srác küzd az ajkaimért? Elmosolyodok, úgy döntök, ez a srác megfelel az ízlésemnek és az elvárásaimnak, adok neki egy esélyt, viszont mielőtt megcsókolhatna az ajtó kicsapódik és berongyol az öcsém. Emlegetett idióta.
-Te meg ki vagy? - mereszti kék szemeit a srácra, ujját a gallérjába akasztja és határozott mozdulattal arrébb rántja tőlem.
-Kopj le, Luke! - vetem oda, és közelebb húzom magamhoz a srácomat, aki elragadtatva bámulja a mély kivágású atlétámból kibuggyanó melleim.
Kissé erősebben markolja meg a pólóját és rántja el. - Nem akarod kivonszolni innen a seggedet? - nézek rá felháborodva.
-Nem akarod becsomagolni a melleid? - dob az arcomba egy pulcsit, melynek erősen Luke Szagos Hemmings szaga van. - Ki ez a csávó?
-Alejandro... - kezdi a kis spanyol.
-Ki szólt hozzád? - néz rá lekezelően. - Húzz el a testvérem közeléből!
-Menj csak, Baby - paskolom meg az arcát, és kilököm a döbbent srácot az ajtón. - Te mindenhol ott vagy?-támadom le az öcsémet. - Szívódj fel, Luke! Ne mond meg se nekem, se a barátaimnak, hogy mit csináljunk!
-Hogy hívják ezt a fószert?
-Aaron.
-Pakold össze a cuccaid és vegyél fel valami normálisat, Mira!
-Utállak - nézek komolyan a szemébe. Vigyorogva hajol hozzám közelebb és mielőtt elmenekülhetnék megragadja a derekam és magához rántva undorító, nyálas puszit nyom az arcomra. A hátát ütöm, mire a száját újra és újra a bőrömhöz nyomja, kapálózva lököm el őt magamtól.
-Én jobban.-röhög gonoszan, és az öltöző másik oldalára csörtet, felkapja a bőröndjét és várakozva pillant rám. - Kész vagy?
A pulcsijával az arcom dörzsölgetem, grimaszolva dobom hozzá, az anyag hangosan puffanva vágódik a testvérem mellkasának, vigyorogva kapja el és áthúzza a fején. A hajvasalóm gondosan a bőröndöm elejébe teszem, beledobok néhány csinos, sokat mutató felsőt, majd ráülök és küzdve rángatom össze a cipzárt.
-Nem kell segítened, öcsike!
-2 perc Mira, szaros 2 perc! - rántja ki alólam a bőröndöt. Feljajjdulok és a fenekemhez kapok, ha tekintettel gyilkolni lehetne, Luke holtan esne össze.
-2 perc 54 másodperc, majdnem 3, szarzsák!
-Már akkor is hatalmas segged volt, ne csodálkozz, hogy nem én jöttem először!
-Lődd le magad! - nézek rá haragosan, és feltápászkodok. Felkapom a laptoptáskám és a hajamat igazgatva követem végig a folyosón. A bőröndöm Dawson kezébe nyomja, majd kinyitja az ajtót és magára önti a rajongói szerint elbűvölő, szerintem öntelt vigyorát, ami néha kísértetiesen hasonlít az én valóban elbűvölő mosolyomra. Az orromra csúsztatom a napszemüvegem és felfelé húzom az ajkaim, miközben a lányok azt kántálják: "Hemmings Twins" Idióta becenév, de ránk ragadt.
Luke mosolyogva enged előre, feltűnő, hogy ilyenkor mennyire udvariassá válik, beülök az autóba és intek a lányoknak, miközben az öcsém arrébb lökdös.
-Alig várom, hogy megszabaduljak tőled! - morgom.
-Ma szokatlanul kedves vagy, Miry.
-Fogd be! - ütök a vállára. - Ne merj így hívni!
-Csendet! - fordul hátra Simon. - Fejezd be a hisztit, Mira!
-Anyáék összecseréltek téged, és az igazi öcsém a kórházban!
-Biztos vagy benne? - tol az arcomba egy képet, amin a 6 éves éneink egymást átölelve vicsorognak. Annyi a különbség kettőnk közt, hogy nekem hosszú a hajam és szoknyában vagyok. - Nézd, itt még szerettük egymást.
-Csak azt hiszed, hogy szerettelek - morgom.
-Tudod, még 2 évvel ezelőtt is szerettél, amikor még nem voltál ilyen elszállt picsa! - vágja hozzám, majd sértődöttem az ablak felé fordul. Au, ez azért fájt.
3 óra repülőút alatt Luke mindössze kétszer szól hozzám, egyszer az ölembe dob egy tojásos szendvicset, aztán közli, hogy leszállunk. Nem törődök a hisztijével, azt mondta rám, hogy picsa. Különben is, neki miért van joga megsértődni? Ha én megsértődök, akkor egyből hisztizik és azt mondja, nekem semmi sem jó.
Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor a lábaim újra szilárd talajon vannak. Elfoglalom a helyem a limuzinban és kiveszek egy diétás kólát a hűtőből, kényelmesen az ülésbe fészkelem magam és kinyújtóztatom a lábaim.
-Nem gondolta meg magát, Mr. Hemmings?
Tényleg, komolyan akaratlanul nyelek félre és kezdek nevetni erre a megszólításra, Luke gyilkos tekintettel mered rám és kinyitja az átlőtt száját.
-Az elhatározásom csak egyre erősebb lesz - morogja.
-Mikor akarod kivenni a szádból azt a karikát? Annyira undorító - fintorgok.
-Kiveszem, ha képes leszel arra, hogy 2 napig csendben maradj és ha akarsz is valamit, normálisan szólj hozzám! - vágja hozzám durván.
Grimaszolva dobom hátra magam és a figyelmem a telefonomnak szentelem, nem törődök azzal, hová megyünk. Másfél óra utazás után a limuzin zötykölődni kezd alattunk, Luke fején pedig szélesedik a vigyora. Kinézek az ablakon, nem tárul elém más, csupán zöld mezők és a távolban legelésző lovak(?).
-Hol vagyunk? - fordulok meg.
-Mindjárt megtudod - vigyorog.
Behajtunk egy hatalmas kapun, melyre a következő felirat van festve: Happy Horses Farm.
-Mi ez az egész?
-Ez? Az új otthonod, Mira! - közli, és az autó megáll alattunk. Áthajol előttem, kinyitja az ajtót és szó szerint kilök rajta a bőröndömmel együtt, majd becsukja azt, és kattan a zár.
-Nem - súgom magam elé, leereszti az ablakot és komolyan néz rám.
-Tudod, amíg nem mondtad, hogy utálsz, úgy voltam vele, talán mégsem hagylak itt - mondta.-Te szúrtad el, Mira! Amikor visszajövök, szeretném az igazi testvéremet itt találni!
A motor felpörög, Luke pedig széles, önelégült vigyorral a fején integet és felhúzza az ablakot. Az arca eltűnik előlem és abban a pillanatban egy kiskutya csimpaszkodik a szoknyámba, én pedig ahogy kifér a torkomon felvisítok. A lábam akaratlanul lendül meg, a kutya morogva engedi el a ruhám és elhordja magát, az én cipőm sarka pedig belesüpped a puha földbe, mielőtt rásegíthetnék a tempójára.
-Nem épp megfelelő cipő ide hozzánk - közeledik felém egy magas, széles vállú srác, és felkapja a nyafogó állatot.
-Vidd innen azt a dögöt - morgom ellenségesen.
-Jól van, jó kislány vagy, Fifi - simít végig a szőrgombóc fején.
-Elbűvölő - köpöm ellenszenvvel a szavakat, és vizsgálni kezdem a szoknyámon éktelenkedő apró lyukakat, amiket ez a bájos kis rohadék alkotott. - Mi ez a hely? Itt forgatták a "Farm ahol élünk" sorozatot?
A srác mondhatni kedvesen mosolyog és a földre teszi a kutyát, haragos tekintettel meredek a távolban porfelhőt kavaró limuzinra, melyben az öcsém valószínűleg önelégülten mosolyog.
-Ez? - int a távolba. - A családunké, az apám nagyon büszke rá, ne kritizáld az otthonunkat.
-Otthon - puffogok, ez a szó undorodva hagyja el a szám
A távolból meglátok közeledni egy újabb autót, abban reménykedek, Luke befejezi a hülyeségét és visszajön értem, de amint az autó közelebb ér már tudom, ez bizony nem a zakkant öcsém lesz. Az autóból 5 srác száll ki, hitetlenkedve bámulok rájuk, a göndör csodálkozva néz körbe, az arcáról szinte sugárzik, mennyire buta, miközben Zayn a kocsiajtóhoz ugrik és rángatni kezdi azt. Ez a gyerek valamiért megmaradt bennem- Az anyósülés oldali ablak lecsúszik és kihajol rajta az öcsém egyik legjobb haverja, a mellkasom összeszorul és az engem elöntő kellemetlen érzés ellenére legyőzöm a büszkeségem.
-Ashton! - kiáltom. -A franca is, vigyél el innen!
-Szia Mira! -integet jókedvűen. - Jó pihenést, srácok!
-Kurvára beverem a képed, ha nem nyitod ki az ajtót, Ashton! - üvölti a magas hangú, és ököllel nekiesik a kocsinak.
-Ezért vagy itt, Louis! - kiabál, miközben az autó lassan elindul. Teszek néhány lépést de a cipőmben lehetetlen ezen a talajon lépni, félreteszem az undorom és lerúgom a magassarkút, mezítláb kezdek rohanni a kocsi után.
-Ashton! - kiáltom. - Kérlek, Ashton, vigyél el innen!
-Látod, Mira? Jó úton haladsz, azt mondtad "kérlek!" Ha felveszünk, többé nem mondod, pont ezért maradsz itt!
Nem adom fel, kitartóan futok az autó után, az előbbi feszkós gyerek a nyomomban van és beelőz, a távolból hallom a fogadóbizottságom nevetését, ám amikor oldalra pillantok, az a hülye kutya mellettem van. Visítva próbálok menekülni előle, melynek köszönhetően beleütközök Louisba, ám amíg ő rohan tovább én pofára esek az undorító talajon, a kutya pedig szinte kárörvendőn vinnyogva ugrik a hátamra.
-Ashton! - üvöltöm. - Kérlek!
Az exem kihajol az autó ablakán és talán kissé szánakozva néz rám.
-Nem, Mira! NEM!
-Gyűlöllek! - kiabálom. - Nem hiszem el, hogy valaha is képes voltam veled járni!
Az arca megrándul, majd újra felölti az öntelt mosolyát, amit régebben annyira édesnek találtam.
-Én is szerettelek, Cica! - kiáltja. -Sőt... - majd felhúzza az ablakot épp akkor, amikor Louis utoléri az autót. Felpörgeti a motort és kilő, a kutya pedig belecsimpaszkodik a hajamba. Soha nem éreztem még ilyen elsöprő utálatot az öcsém, és Ashton Irwin iránt, a befejezetlen mondat pedig ott lebeg köztünk.

~Luke Hemmings~

Az arcomról lehervad a mosoly, ahogy egyre távolabb kerülök tőle. Kissé bűntudatosan hajtom le a fejem és a telefonom képernyőjét bámulom, a hátterem egy régebbi kép kettőnkről, amin egymást öleljük és ő puszit nyom az arcomra.
- Forduljunk meg - motyogom, és a hajamba túrok - nem hagyhatom ott.
- Luke, ha visszamész érte csak rosszabb lesz, még most tudsz tenni azért, hogy Mira ne induljon el lefelé. Bizonyára nagyon nehéz, de ott kell hagynod.
Biccentek, az ablaknak dőlök és kifelé bámulok. Ez a hely igazán nem Mirának való, főleg nem úgy, hogy a srácokkal kell egy helyen élnie, annyira nem bírja őket, teljesen kiborul majd. Muszáj elmennem, később talán majd megérti, hogy ez az egész miatta van, mert nem akarom, hogy úgy viselkedjünk egymással, mintha idegenek lennénk.
Eszembe jut, az utóbbi másfél évben hányszor vágta a fejemhez, hogy utál. Valahol nagyon mélyen tudom, hogy egyszer sem gondolta komolyan, mégis olyan ez, mintha minden alkalommal elvágtam volna az ujjam, most pedig tele vagyok hegekkel. Főleg úgy, hogy ezt valaki olyan mondja mindig, aki mindenkinél jobban ismer. csak szeretném visszakapni azt a Mirát, aki nem hangoztatja, hogy 3 perccel (2 perc 54 másodperc) idősebb nálam, nem mondja, hogy utál és a nevemen szólít, nem pedig a mostanában rám ragadt "szarzsák" becenéven. Ha lehet azt mondani erre, hogy becenév.
Kikapcsolom a telefonom, nem akarom, hogy még ez is kísértsen, minél hamarabb New Yorkba kell érnem, ott már sokkal könnyebb lesz beszélni vele. Mielőtt kikapcsolna a telefonom Ashton neve jelenik meg, átkozom magam, amiért még mindig az egyik közös képük van beállítva.
- Kivitted őket? - a telefont a fülemhez emelve rögtön letámadom ezzel a bandatársam.
- Aha - megelőzve a következő kérdésem rögtön válaszol is - nagyon kiakadtak, azt mondták, ha legközelebb találkoznak jól elvernek. Nem tudom, mennyire volt jó ötlet ez, Luke. 
- Én sem - túrok a hajamba. - Mira?
- Nekem úgy tűnik, kezd összebarátkozni velük.
- Hogy érted ezt? - szemöldököm a homlokom közepéig felszalad, legfrissebb emlékeim szerint, körülbelül másfél héttel ezelőtt Mira még mindig nem bírta őket. Amikor a tévét kapcsolgatva a zenecsatornán épp egy One Direction klip ment, kijelentette, mennyire utálja őket és szánalmas vagyok, amiért újra elvállaltuk, hogy a következő turnén is leszünk az előzenekar, majd grimaszolva úgy benyomta a távirányító gombját, hogy még azóta sem ugrott vissza a helyére.
- Louis és ő egymást túlüvöltve rohantak a kocsi után, egészen addig, míg elesett és valami kutya rávetette magát.
Szemeim elkerekednek és megmarkolom az ülést, érzem, ahogy minden vér kifut az arcomból.
- Kutya?! Milyen kutya?!
- Ne parázz, haver, szerinted így röhögnék, ha egy pitbull vetődött volna rá? Egy kis palotapincsi.
Hallom, hogy Simon telefonja megcsörren, ügyet sem vetve vár hátradőlök az ülésen és szomorú grimasszal az arcomon nézek kifelé.
- Nagyon haragszik?
- Búcsúzóul még kijelentette, mennyire gyűlöl engem és nem hiszi el, hogy valaha is a barátnőm volt.
- Ugye tudod, hogy ez nem igaz?
- Aha, asszem'.
- Ash, semmi közöm hozzá, de szereted még?
- A nagy szája és az egyre rosszabb természete ellenére igen, azt reméltem, ha szakítok vele talán rájön, hogy változnia kellene, de szerintem ez fordítva sült el - látom magam előtt, ahogy elégedetlenül grimaszolva lehajtja a fejét, majd újra beszélni kezd. - Remélem, hogy talán azon a farmon majd újra megtalálja önmagát, jó lenne ott folytatni, ahol abbahagytuk. Nem rajtam múlik.
Eszembe jut, hogy a szakításuk után hányszor kellett a lakására mennem, hogy kirángassam az ágyából, ezzel párhuzamosan tettem ezt Ashtonnal. Elrángattam őket fürdeni, kaját készítettem és hagytam, hogy a vállamon sírják ki magukat, a barátom rendbe jött, Mira a háláját kifejezve néhány hét után újra dühösen azt mondta, utál engem. 
Amikor letesszük a telefont márt tudom, akkor cselekszem jól, ha nem harcolom ki, hogy forduljunk vissza. Csak ne lengené be a kocsit ez a büdös, erős parfümszag.

~Liam Payne~

Nem izgatom fel magam, nem indulok üvöltözve az autó után, úgy mint Louis, de kétség kívül Ashton tőlem is kapni fog ezért a trükkért. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy fél órán belül röhögve fog itt megállni ő, és az egész 5 Seconds Of Summer. Szórakozottan figyelem a földön fetrengő lányt, mellettem elrobog valami idegen csávó és leszedi róla azt a kutyát, majd a kiscsaj hisztisen felpattan, hatalmas kék szemei furcsán csillognak.
- Ez Luke ikertesója? - motyogja Harry. - Mira Hemmings? 
- Szerinted? - veti oda Niall. - Az hát!
- Szép - mérem végig.
Mezítláb, magában pufogva baktat el mellettünk, lehajol, hárman egyből megcsodáljuk Mira hátsó felét, Zayn pedig dühöngve kap a telefonja után.
- Mi a franc -nyomkodja elvetemülten a készüléket. - ezen az Istenverte helyen nincs térerő!
- Mit bámultok?-pördül meg a szöszi lány, a fejünket megrázva, értetlenül nézünk rá. Úgy tűnik felvágták a nyelvét a kicsikének, morcos kiscica. - Idióták! 
- A lányok általában nem így reagálnak, ha látnak minket - biccentem oldalra a fejem. - Főleg, ha még beszélünk is hozzájuk.
- Mindjárt idehányok, annyira odáig vagyok értetek - mosolyog gúnyosan, majd komoran néz rám. - Nem hatsz meg!
Ahogy beszél, kissé felhúzza a vállait és szemei résnyire szűkülnek, a haja kócos, pont olyan, mint egy elkalandozott, morcos kiscica.
- Nehezen hiszem el, hogy Luke testvére -morogja Zayn. Niall megpördül és halkan nevetve figyeli a felénk közeledő, vörösfejű Louis-t. Harry az első közülünk, aki felcsillanó szemekkel ugrik a lányhoz és felé nyújtja a kezét.
- Harry Styles - mutatkozik be udvariasan, és valóban kedvesen méregeti a kis szöszit. Ő ilyen, mindenkivel kedves, még az ilyen ellenséges kis plázahercegnőkkel is. A kezét várakozva, biztató mosollyal az arcán nyújtja felé, de a lány csupán felvont szemöldökkel méregeti, ráadásul olyan arcot vág, mintha Harry valami trópusi betegség hordozója lenne.
- Mit csináljak veled? - veti oda. - Tudom ki vagy. 
Meglepetésként éri az ellenségeskedés, szórakozottan figyelem őket, Mira a hajába túr és lesimítja szőke tincseit, legszívesebben megfognám a kezét és belenyomnám Harry mancsaiba. Ajkaim önkéntelen hagyják el a következő szavak, mert lehet, hogy mostanában nem mutatom ki, de még mindig úgy érzem, az én feladatom, hogy megvédjem a srácokat. 
- Higgadj le, Cica, Haz csak kedves akart lenni. 
Amint kiejtem a számon a "Cica" szót, felkapja a fejét, szemeiben pedig gyűlölet csillan. Hát, a lányok általában akkor kezdenek gyűlölni, amikor egy menet után kedvesen kiteszem a szűrüket és nem fogadom el a telefonszámukat, nem pedig amikor becenevet adok nekik.
- Ne merj így hívni!
- Oké, srácok! - áll közénk a kutyás gyerek, hóna alatt a vadul morgó jószággal, akinek ha jól látom, egy szőke hajszál ragadt az orrára, az észrevételem egy mosolyt von maga után- Gyertek, inkább megmutatom hol fogtok lakni az elkövetkezendő 2 hónapban.
- Na ne viccelj, haver! - lép hozzá Niall. -Mindannyian tudjuk, hogy Ashton vissza fog jönni értünk, ez csak valami idióta 5 Seconds of Summer poén, amit valószínűleg videóra vesznek, hogy aztán feltegyék youtubera és beégessenek minket.
- Tőlem itt is maradhattok, de nem fog senki sem visszajönni. - rázza a fejét.
- El kell, hogy szomorítsalak - szólal meg újra a kiscica - ez az egész a hülye öcsém ötlete, azt nem tudom, hogy ti mi a francot kerestek itt, de nem fognak visszajönni!
- Mi ez, a Kész átverés? - röhög fel hitetlenkedve Zayn, a zsebében vadul kotorászik, mire megtalálja a keresett öngyújtót és meggyújtja a szájában fityegő cigit, tüzet kunyerálva nyújtok felé egy vékony szálat, amit a saját kabátom zsebéből húzok elő.
Megcsörren a telefonom, sóhajtva fújom ki a füstöt, elmosolyodok, amikor meglátom Simon nevét a kijelzőn, tudtam én, hogy ez az egész csak egy szar poén, és az egykori mentorunk mindjárt valami kamerás kísérettel megérkezik ide.
- Simon! - szólok bele röhögve. - Hatalmas poén volt, egy pillanatra tényleg ránk ijesztettél!
- Miről beszélsz, Payne?
- Erről az egész szarságról, meg Luke nyafogó húgáról, jó poén volt. Mikor jön értünk Ashton?
Louis magában motyogva ér oda hozzánk, ellenségesen méregeti a házat, majd a szeme megakad az ajkát dacosan biggyesztő lányon, aki épp visszaküzdi magára a cipőjét. Szórakozottan figyelem őt, pólójának mély kivágása vonzza a tekintetem, majd felkapja a fejét és gyilkos pillantást lövell felém.
- Pontosan 2 hónap múlva, Liam.
- Ne szívass, mondtam már, hogy nem vettük be! - kezdek ideges lenni, szorosabban markolom a telefonom, miközben szívok egy slukkot.
-Tudod mit, fiam? Majd ha mindannyian ugyanazok a srácok lesztek, és Mira is normálisan fog viselkedni, majd akkor értetek megy valaki, csak rajtatok múlik, hogy mikor!
Azzal kinyomja, én pedig ráeszmélek, hogy valóban itt ragadtunk az Isten háta mögött. A kiscica pedig fújtatva felkapja a csinos kis lábaira a magassarkúját és elszerencsétlenkedi magát a távolban elterülő hatalmas ház felé, a jobbra-balra ringó csípője láttán kitűzök egy célt magam elé, mégpedig: Ha már itt kell rohadnom az elkövetkezendő hetekben, legalább tegyem kellemessé magamnak, ez a cicus pedig nem tűnik unalmas játékszernek. 

20 megjegyzés:

  1. Musztás! :) Viiiiiii első komi. :D Nagyon tetszik! :D Mira "kicsikéét" el van szállva magától,na de nem baj,reméljük az alatt a 2 hónap alatt visszatalál magához. Luke annyira édes volt ahogy vissza akart fordulni! :3 <3 Liamet fura így látni,de tudom,hogy majd valahogy megváltozik. Vagyis... Remélem.:D Brilliam,phenomeniall,amazayn,fabolouis és extraordiharry volt a rész. :DDD Na jó,nem dumálok tovább. Szeretünk Nessa! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Musztás! :D
      Nem is kicsit! Köszönöm, én is titeket! <3

      Törlés
  2. imádom!!! Luke egyszerűen ahw.... *.*.*.*.*.*.* fdbfdsklnfjd Mira egy kicsit beképzelt de majd megváltozik :) A fiúk meg hát nem is ismerek rájuk :D :D nagyon jó várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  3. Hali! Ez a rész nagyon tetszett. Tetszik,hogy Liam ilyen :) ,meg a srácok reakciója,erre az egészre. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia Drága!
    Hűha, nem tudok mit mondani, egyszerűen fantasztikus ez az egész történet, imádom, hogy totál egyedi, és sehol máshol nem találkozhatok ilyennel.
    Végigvigyorogtam az egészet, és nevetnem kellett annál a résznél... "2 perc Mira, szaros 2 perc." :D
    Ettől függetlenül viszont nagyon sajnálom Luke-ot, nem érdemli ezt, és ahogy látom, Mirának semmi oka nem volt rá, hogy ilyen dög legyen vele. Ennyi erővel meg már akkor Ash-t is sajnálom, ahogy látom, ő is igazán szereti.
    Hm, nem tudom, mit is írhatnék még, mindenesetre nagyon furcsa őket (legfőképp Liam-et) ilyen környezetben, és ilyen tulajdonságokkal felruházva látni, de tetszik.
    Kimondottan tetszik.
    Ölel, J. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága! :3
      Uhm, nekem is nehéz megszokni, hogy ilyennek írjam le őket, de szeretem. Ez végre valami új. Nagyon örülök, hogy sikerült elnyernem a tetszésed!
      <3 <3

      Törlés
  5. Wááá...EZ NAGYON KIRÁLY!IMÁDOM!hozd gyorsan a kövit!I LOVE One Direction!

    VálaszTörlés
  6. Drága Nessa <3
    Szent Atya Úr Isten!!!!!! Ez k*rva jó (bocsi a kifejezésért) De ez..ez..ez nagyon jó, sőt több mint jó :) Nagyon tetszik és kiváncsi vagyok ^^ Te jó ég még mi lesz itt :D

    Ui.: Kellemes utazást és jó szórakozást ;)
    XoXo

    VálaszTörlés
  7. Nessa!

    /Ezer meg egy bocsánat, teljesen kiment a fejemből, hogy tegnap csütörtök volt. Sajnálom. :( /

    Tudod, nagyon imádom, hogy úgymond, "be mertél vállalni" egy sokkal lazább történetet. Sokkal felszabadultabb és annyi humor van benne, hogy azt már tanítani kéne!:D Örülök, hogy ezt az oldalad is megosztod velünk, én mindenesetre már most beleszerettem abba a Liam Payne-be, aki kiscicának hív egy hisztis lányt, aki ilyen nemtörődömnek látszik és aki ennyire szókimondó. :D
    Mira viselkedésén meg nagyon jól szórakozok. Imádom az összes szereplő ideiglenes személyiségét (huh, ez így fura, de máshogy nem tudom leírni), és már nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fognak változni az erőviszonyok és mik fognak történni ezen a kis farmon! :)

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága! :)
      Semmi baj! <3
      Örülök, hogy megszeretted ezt a Liamet, én is nagyon szeretem őt. Remélem, később is szeretni fogod! :D<3

      Törlés
  8. Szia! Benne vagy egy cserében?
    http://letmesaveyouaangel.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  9. Szia Nessa!:)

    Még csak 2 rész van fent de imádom, újra és újra megyek végig a sorokon annyira tetszik. :) Hihetetlenül egyedi ez a történet.
    Nagyon sajnálom szegény Luke-ot, hogy Mira így bánik vele, de remélem talán megjavul. Ashton pedig olyan aranyos, hogy még ezek után is őszintén szereti Mirát :)
    A fiúkat tényleg érdekes így látni/olvasni, de ettől függetlenül nagyon tetszik. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek hiszen eddig leginkább Liam mutatta meg magát, bár én így is imádom őt :)
    Nagyon várom a következőt!:)
    xx, Faith

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm szépen, örülök, hogy ilyen hamar elnyerte a tetszésed a történetem! :)

      Törlés
  10. Drága Nessa!

    Wáo, ez a rész nem volt semmi! Hát azt tudtam a prológusból, hogy mi lesz velük, de arról fogalmam sem volt, hogy mikor fog ez az egész bekövetkezni, és pontosan hogyan. Örülök, amiért Luke és Ashton még ennyi idő után is képes szeretni Mirát, pedig tényleg nem lehet könnyű, amikor valaki ennyire önző és bunkó. Azt hiszem tényleg rá fog férni ez a két hónap!:)
    A karaktereket imádom, és szerencsére humorból sincs kevés, fantasztikus! Most már értem, hogy miért dicsér mindenki! <33333
    Megyek is gyorsan olvasni a következő részt!

    Sok puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! <3
      Nagyon, nagyon szépen köszönöm! Sokat jelent, hogy ezt gondolod. <3

      Törlés