2015. április 22., szerda

47.rész Betolakodó

Sziasztok! :)
Örömmel láttam, hogy tetszett nektek az előző rész, és nagyon remélem, hogy ez is legalább annyira elnyeri a tetszéseteket! 
Remélem minden rendben veletek, gondolom titeket is eléggé hajtanak most a suliban. Kitartás, már nem sok van hátra! :)
N.

A részegség nemtörődöm mámora keveredik a szerelmes vággyal, azzal, hogy mi az ösztönök felülkerekedése mellett is akarjuk szeretni egymást, és ez valami észveszejtőt hoz létre. A csípőnk türelmetlenül vágyakozva feszül össze és van az a pont, amikor még mindig többet és többet akarsz a másikból, de már egyszerűen nem lehetséges. De akarod, és kétségbeesetten üldözöd, az egész kapcsolatunk valami ilyesmi. Eddig azt hittem, Liam kétféle tekintettel képes rám nézni, az egyik a kedves, édes, szerelmes bocitekintet, a másik az, amikor dühösen összeszűkül, vagy gúnyolódik. Viszont ez most egyikre sem hasonlít, lángoló vággyal és kétségbeeséssel néz rám, mert nem kaphat többet belőlem, és nem elég egyikünknek sem az, ami lehetséges.
Nagyon távolinak tűnik a ricsaj, mégis zavaró, szempilláim csak akkor rebbennek meg, amikor közvetlen a fülemnél mordul fel Liam, s ekkor realizálom, hogy testének háromnegyedével rajtam fekszik. Leszedem magamról fojtogató karjait, majd kiugrok mellőle, és magammal húzom a takarót is. Nem tetszését dünnyögve fejezi ki, kapkodva kapom fel a kabátom és előszedem a zsebéből a telefonom.
- Igen? - szólok bele, majd megköszörülöm a torkom.
- Mi a fenét műveltetek?! - csak akkor érzem meg a lüktetést a homlokomban, amikor Christian a fülembe üvölt.
- Miről beszélsz? - nyüszítem fáradtan, s bosszúsan sóhajtok.
- Arról, hogy az Irish Mirror gyönyörű képeket közölt rólad, meg a barátodról! Mondd, ti biztos, hogy normálisak vagytok? Nem kellene esetleg elvégezni néhány vizsgálatot?
- Mit akarsz? - csattanok fel elfeledkezve a békésen alvó Liamről, de ez már amúgy is mindegy, fázósan húzza össze magát, és nyúzottan pislog rám.
Megfordulok, csak a takaró miatt mászok vissza hozzá, leülök az ágyra, s magára húzza a paplan egyik felét.
- Arról, hogy jól láthatóan totál részegen kéreted magad neki, majd bemásztok egy kocsiba, és amikor kiszálltok a ruhád teljesen felcsúszott! Szörnyű amit művelsz, érted? Így akartok példát mutatni bárkinek is? Mindkettőtök koncertjein tinédzserek vannak, erre nem gondoltok?! Csak azért nem nevezlek kurvának, mert azon az időszakon már túlestél! - nagyokat pislogok, nem tudom, hogy miről beszél, de az utolsó mondat túl hangos, és Liam szemei kipattannak. Egyetlen másodperc alatt elborul az agya, kitépi a telefont a kezemből és ordítani kezd, de gyorsak a reflexeim és rávetődök. Túlordítom a hangját azt remélve, hogy Christian nem hall semmit abból, amit mond, de ezzel Liamet dühítem magamra. Leszorítom az ágyra, megragadom a csuklóját és elmarom a telefont, de túl erős, képtelen vagyok elvenni tőle.
- Rohadtul nem fogom hagyni, hogy bárki is így beszéljen veled! Hogy hagyhatod ezt, egyáltalán mióta viseled el? Először a köcsög edződ volt, most meg a seggfej menedzsered?!
- Fogd már be! Hallgass el! - visítom túl, majd végső kétségbeesésemben a szabad kezemmel a jobb arcára tenyerelek és belenyomom a fejét a párnába, majd a telefont szorongató kezének ujjaiba harapok. Fájdalmasan felüvölt, kitépem a kezéből a telefont, s egyetlen érintéssel felfüggesztem a beszélgetést. A készülék kicsúszik a kezemből, amikor elkapja a derekam, lelök magáról, és óvatos durvasággal szorítja a kezeim az ágyhoz. Egymást üvöltjük túl, ő elsősorban Christianra dühös, s csak másodsorban vágja a fejemhez, hogy én hagyom, hogy ezt csinálják velem, és még őt védem. Én meg azért őrjöngök, amit csinált, miközben valahol az ágy mellett a telefonom újra felüvölt, de már egyikünk se foglalkozik vele.
- Mi a franc problémája van egyáltalán ennek a seggfejnek? - teszi fel a kérdést ordítva, leugrik rólam, megszerzi a telefonját, s böngészni kezd a neten.
- Mi az? - hajolok át a válla fölött. Már nem kiabálok, szemeink végigkövetik az eltúlzott irományt arról, melyben úgy írnak rólam, mintha nem a barátnője lennék, hanem csak egy lány. Valami szemtanú - mint egy gyilkosságnál - bevallása szerint gyanús dolgokat műveltünk egy asztalnál, majd ingerlően táncoltam Liammel. Azt írja, a viselkedésünk felháborító, csak kitűnni akarunk ezzel is. Képeket csatolnak rólunk az asztalnál, miközben táncolunk, ahogy beszállunk az autóba, majd ziláltan kiszállunk, és besietünk a hotelba. Ha nem hozták volna le egy kötekedő cikként az újságban azt mondanám, ez nem nagy dolog, de lefotózták, hogy az asztal alatt a combjaimat simogatja, és táncolás közben a derekamat markolássza, és a nyakamba fúrja a fejét. Ezzel sem lenne semmi gond, ha az emberek nem húznak belőle pénzt, és nem csámcsog rajtunk a világ.
A reakciónk különböző, a lehető legtávolabb áll egymástól, mert míg én a fejemet a tenyerembe ejtem, ő cinikusan nevetni kezd.
- Ennyi?
- Ez pont elég! - csattanok fel, de igazából nem is rá vagyok mérges, hanem magamra. Megint az történt, ami múltkor Ashtonnal, sőt, ez annál durvább. Enyhítő körülmény viszont, hogy abba nem tudnak belekötni, kivel is kerültem ilyen helyzetbe.
- Ez röhejes - grimaszol, a fejét rázza és gúnyosan vigyorog. - A menedzsered ezen van kiakadva? Paul csak röhög rajta, azt fogja mondani, hogy kompenzáljam valamivel, tegyek ki rólunk valami szörnyen nyálas képet, és simogassak meg random kiskutyákat az utcán, hogy lássák, milyen önzetlen és kedves vagyok, valamint gusztustalanul boldog veled.
Nem válaszolok, csak halkan hümmögök valamit, de továbbra is ugyanabban a pózban ülök. Az ő részéről talán nem, de az enyémről ez szégyen, tényleg kis híján kint van a fél fenekem a ruhából és nem azért, mert véletlenül nem figyeltem rá, hanem azért, mert egymásnak estünk a kocsiban, és ezt mindenki tudja. Nem nézek rá, különböző elméleteket gyártok arról, mit gondolhatnak most rólam, majd összerezzenek, amikor újra felemeli a hangját.
- Mondd Mira, te hány sráccal mentél így haza? - összeráncolom a szemöldököm, értetlenül nézek rá. - És tudod, hogy én hány lánnyal léptem le így? Sokkal! Nekem ne merje senki azt mondai, hogy az rossz, ha szeretem a barátnőm és vonzódok hozzá! Az embereknek mindig lesz valami problémájuk, sosem jó nekik semmi, gondolkozz egy kicsit. Baj volt, hogy együtt mutatkoztunk, baj volt, hogy külön, és elméleteket találtak ki arról, hogyan szakítottunk, kitalálták, hogy a menedzsment összepaterolt téged meg Niallt a népszerűsítés kedvéért, de aztán bejöttem én is a képbe. Veszekedjünk minden ilyen miatt, holott mi ketten tudjuk, hogy egyik se igaz? Nem gondolod, hogy túl sokat foglalkozol azzal, mit gondolnak mások, Mira? Kit érdekel, hogy van néhány kép rólunk, amin táncolunk, és csókolózunk? Jól éreztük magunkat, nem? Tudják, hogy szeretjük egymást, szóval nem értem, hogy mi ezen a megbotránkoztató, és őszintén, rohadtul nem is érdekel, mert semmi olyat nem csináltunk, ami rossz lenne!
Tátott szájjal meredek rá, és rájövök, hogy igaza van. Igen, talán nem a legokosabb húzás ennyire berúgni, és hagyni, hogy elszaladjon velünk a ló, de abban amit csináltunk tényleg semmi rossz nincs. Nem biztatunk senkit arra, hogy kövesse a példánkat, csak jól éreztük magunkat, kikapcsoltunk, és úgy viselkedtünk, ahogy az átlagos, meggondolatlan fiatalok. Csendben ülünk, nézzük egymást, csak most kezdem realizálni, hogy nincs rajtunk semmi, és ez zavarba hoz, amin elmosolyodik, megfogja a kezem és maga mellé húz. Felsóhajtok, leheveredünk az ágyra, felemeli a takarót, mire szégyellősen húzom össze magam és bújok hozzá, lábaival eligazítja, majd betakar mindkettőnket. A kapcsolatunk legfőképp talán a hirtelen hangulatváltozásainkról híres, az egyik percben még gyilkoljuk egymást, a másikban nem győzünk betelni a másikkal.
- Mi lenne, ha elölről kezdenénk ezt a napot? - arcát a hajamba temeti, beleegyezően bólintok és a karjai közé fészkelem magam. Lehunyom a szemeim, bár kikapcsolni már nem tudok, az agyam folyamatosan azon kattog, mennyire dühös volt rám Christian, és hogy emiatt Liam mennyire dühös lett rá. Megkeresem a kezét a derekamon, pislogva húzódik el és néz rám, amikor felhúzom a végtagját a takaró fölé, és megvizsgálom az ujjait. A harapásom helye pirosas kékeslila, elhűl az ereimben a vér, nem hittem volna, hogy ilyen durván megharaptam, csak azt akartam, hogy engedje el a telefonom.
- Ne haragudj - fogom kezeim közé a tenyerét, s bűnbánón nézek rá.
- Te ne haragudj, hogy kiakadtam, csak meghallottam amit mondott és elborult az agyam, nem fogom hagyni, hogy bárki is így beszéljen veled, Cica - tekintete elsötétül, kezét az ajkaimhoz emelem és apró csókot nyomok az ujjára. - Ezek után semmit sem akarok elvenni tőled - nevet rám, végigsimít a hajamon és magához húz. Elmosolyodva hajtom a fejem a mellkasára, fejét az enyémnek támasztja és gyengéden játszadozik a hajammal, simogatja a hátam. Így fekszünk, mindketten elszundítunk, majd hosszú kihagyás után ismét csörögni kezd a telefonom, melynek hangjára mindketten bosszúsan sóhajtunk fel.
- Ne vedd fel - mormolja, de már félig az ágyról lelógva szerzem meg a készüléket. Az öcsém hív, nem Christian, tehát egyértelmű, hogy a takarót ismét magammal húzva próbálok felállni. Kisebb csatát vívunk, de én győzök, s miután megszerzek a fürdőszobából egy puha szállodai köntöst visszadobom neki.
- Szia - emelem a fülemhez a telefont, igyekszem nagyon kedves lenni és azt remélem, ezáltal Luke sem lesz bunkó. Összehúzom magamon a köntöst és a háttérben a barátom bosszankodásait figyelmen kívül hagyva kilépek a folyosóra.
- Szia Mira - szól bele kissé zavartan, jól hallhatóan meglepte, hogy nem dühöngök és nem vagyok bunkó.
- Azért hívsz, hogy leszidj? - a kérdés feltevése után az ajkamba harapok, nem kellett volna így lerohannom ezzel.
- Hát, én, izé... - nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy az öcsém csak így habogjon, ha kérdezek valamit. Túl jól ismerem őt, rájövök, hogy ezzel a szándékkal hívott, de ahogy meghallotta a hangom megenyhült, és nem fog vitatkozni velem. - Mi ez az egész, Mira? Christian dühöngve hívott fel, láttam én is azokat a képeket, és írtad is, hogy leléptél, de azt nem tudtam, hogy ekkora balhét csinálnak az egészből. Mi történt?
- Semmi különös - válaszolok, idegesen vakargatom a karom és sétálgatni kezdek a folyosón.
- Akkor miért üvöltött a menedzsered? Azt mondta, egy húzásod maradt és repülsz a kiadótól, tudod mit jelent ez? Nagyon dühös volt a képek miatt.
- Tudom, már beszéltem vele, vagyis...
- Tudom, hogy beszéltetek, beszámolt róla, hogy Liam ordítozni kezdett - mondja aggodalmas hangon.
- Azt is elmondta, hogy miért? - vonom fel kicsit a szemöldököm, igazán kíváncsi vagyok a válaszára.
- A képek miatt - a hangja meglepett, mintha nem tudnám, hogy erről van szó.
- Nem, Christian üvöltözött a képek miatt, Liam azért akadt ki, mert mondott valamit - nem akarok árulkodni, még ha ez annak is hangzik. Niall szobája előtt nekidőlök a falnak, és a padlót kezdem bámulni, azt kívánom, bárcsak kilépne most ezen az ajtón a szöszi barátom, és adna valami bölcs tanácsot. Ilyen közel még sosem álltam ahhoz, hogy kirúgjanak, sőt, eddig nem is gondoltam, hogy ez egyáltalán lehetséges.
- Mit? - komorul el a hangja.
- Nem fontos - rázom meg a fejem, csak az a gond, hogy néhány dologban mi ketten túlzottan hasonlítunk, szóval nem hagyja annyiban. Ahogy én sem tenném.
- De igen, fontos! Legutóbb amikor Liam kiakadt, megverte a személyi edződ, és nem hiába! Mira, mostanában megint alig beszélünk, tudni akarom, hogy mi van veled!
- Azt mondta, csak azért nem hív kurvának, mert azon már túlestem - hadarom el, majd gyorsan másról kezdek fecsegni. - Azért van kiakadva, mert eljöttem, pedig ő azt mondta, hogy nem lehet, nem a képek miatt kezdett el azzal fenyegetőzni, hogy kirúgnak a Sycotól, hanem mert szerinte nem csinálom meg amit elvárnak tőlem, pedig ez nem igaz.
- Mira - szakít félbe, a hangja már teljesen más, visszafojtott indulatokat tükröz. - Ha Liam nem vágja képen, én fogom.
- Nem! - kiáltok fel reflexből. - Senki nem üt meg senkit, és egyikőtök se fog beleszólni! Ezt nekem kell megoldani, nem nektek!
- Legutóbb is ezt mondtad, Mira! Megoldottad? Nem! Világosan látszik, hogy megváltoztál, mert még ha nem is vagyok ott veled minden nap tudom, hogy nem vagy már olyan, mint amilyen voltál, és ha olyan lennél se beszélhetne így veled senki!
- Igaza volt, jó? Állítsd le magad, és nehogy mondj neki valamit, így is van elég, amit kimagyarázhatok!
Összerezzenek, amikor kitárul Niall ajtaja, szorosan fonom magam köré a karom, hiszen a köntös alatt semmit nem viselek. Luke hevesen válaszol nekem, de a figyelmem már rég nem ő köti le, ugyanis Niall felöltözött, és egy lányt terelget ki maga előtt. A szám 'o' alakot formál, de gyorsan becsukom, miközben félszemmel sunyin végigmérem a lányt, a legjobb barátom pedig aggódó tekintettel fordul felém. Megrázom a fejem és kissé elfordulok, s csak hümmögve válaszolok az öcsémnek, de igazából azt figyelem, hogy megállnak a liftnél, és megcsókolják egymást. Nem tudok mit kezdeni ezzel, legszívesebben megfordulnék és tágra nyílt szemekkel bámulnám őket, aztán elkapnám a lányt és elbeszélgetnék vele.
- Megoldom, oké? Szólni fogok, ha nem megy - nyugtatom az öcsémet, de már azt sem tudom, hogy miről beszélünk, csak mondok neki valamit.
- Rendben - sóhajt fel megadóan - hiányzol, alig várom, hogy hazagyere.
- Nekem is hiányzol - mosolyodok el, lassú lépteket teszek előre a folyosón. Niall mellém lép, az állam alá nyúlva felemeli a fejem és a tekintetével vizsgál, de eltolom magamtól, s nyugtatólag rámosolygok.
- Minden oké? - tátogja, mire aprót biccentek, a fejemmel a szobánk felé intek. - Gyere át - bök a saját szobája felé, s míg én Liamhez lépek be, ő visszamegy.
- Vigyázz magadra - köszönünk el, majd letesszük. A barátom még midig az ágyon ül és engem vár, de már alsónadrágot és pólót visel. Elmosolyodok, a haja túl rövid ahhoz, hogy kócos legyen, de kicsit elfeküdte, a szemei már éberebbek és elbűvölően csillognak, Ez az egyik, amit a legjobban szeretek benne, a hatalmas barna szemei, és a mosolya, olyankor teljesen megváltozik.
- Minden rendben? - néz rám aggodalmasan, a telefonom az éjjeliszekrényre helyezem és az ölébe mászok. Karjait a derekam köré fonja, egy kicsit zavarban érzem magam, de már közel sem annyira, mint korábban.
- Igen, Luke hívott - kinyújtóztatom a lábaim, egyik kezét a térdemre teszi és végigsimít rajta. Figyelem ezeket a gesztusokat, látszólag fel sem tűnik neki, hogy mit csinál, mert közben az arcomat figyeli.
- Vitatkoztatok?
- Egy kicsit, de nem nevezhető komolyabb vitának. Elmondtam neki, hogy min akadt ki Christian, és megmondtam, hogy ne szóljon bele, majd megoldom én, és ez rád is vonatkozik, Liam. Ezek az én harcaim, nekem kell megvívni őket, és hiába nagyon szívmelengető, hogy miket csinálsz értem, nem verhetsz meg mindenkit, aki rosszat mond nekem. Szóval kérlek, ne csinálj semmit! - nem vitatkozok vele, csak csendesen elmondom, hogy mit szeretnék, mert többet érek el vele, mint ha a fejéhez vágom, hogy ne szóljon bele az életembe.
- Rendben - sóhajt fel hosszan, s megadóan biccenti hátra a fejét. - Csak nem akarom, hogy rosszul érezd magad, látom, hogy néha mennyire kész vagy, és idegesít, hogy nem tudom miért. Segíteni akarok, de ahhoz az kell, hogy engedd, és beszélj róla, ha valami nem oké. Úgy látom, hogy ilyenkor boldog vagy, de sokszor amikor beszélünk telefonon vagy skype-on úgy érzem, valami nincs rendben, és látod utólag mindig kiderül, hogy tényleg nem. Többek között azért vagyok, hogy segítsek, és beszélgessünk arról, ha van valami baj, legyen az akár köztünk, közted és valaki más között, vagy a munkánkkal kapcsolatban, oké?
Elnyílt ajkakkal figyelem, megcirógatja az arcom és biztató mosolyt villant rám.
- Oké - motyogom, ujjait a hajamba vezeti és a szemembe néz. Néha azt hiszem, Liam egyenesen a lelkembe lát ezekkel a barna szemekkel.
- Nem akarok veszekedni veled, Mira - végigsimít a tarkómon, kihúzza a kezét a hajamból és megérinti az arcom.
- Én sem akarok veszekedni veled - rázom meg kicsit a fejem. Tudom, hogy néha szörnyen gyerekesek vagyunk, és talán változtatni kellene ezen.
- Akkor ne veszekedjünk többet - eltűri a hajamat az arcomból, kis mosollyal nézek rá, s aprót bólintok, majd karjaim a nyaka köré fonom és megcsókolom. Túlságosan belemelegedünk, de eszembe jut Niall és a lány, akivel együtt láttam, ezért finoman és bocsánatkérően elhúzódok. Halkan, kissé panaszosan mormogva temeti arcát a vállamba, és biztosít a szeretetéről, mely után képtelen vagyok még egy ideig elengedni.
Mindketten lezuhanyzunk, majd nyugiban megosztozunk a fürdőszobán. Én sminkelem magam, míg ő a hajával foglalatoskodik és fogat mos, majd én fésülködök, és ő a csempének dőlve figyel.
- Csinos vagy - nyom puszit az arcomra.
- Nem gond, ha átmegyek kicsit Niallhöz? - fordulok felé, átöleli a derekam és magához húz.
- Nem - mosolyog rám - de amit neki elmondasz, azt ugye nekem is?
- Amit neki mondok, azt veled éltem meg - dorombolok, s puha csókot lehelek a füle alá. Kuncogni kezdek a reagálására, ahogy amikor csak közelebb hajoltam hozzá készségesen húzott magához és hajolt felém, viszont ahogy kimondom ezt kissé rémülten tol el magától, míg én felvihogok. - Csak szívatlak!
- Aljas - szúr oldalba a megsebesített ujjával.
- Egy lány volt nála - fogom meg a kezét, és felnézek rá.
- Igen? - lepődik meg, majd elmosolyodik.
- Megcsókolta - folytatom, és az arcát fürkészem. Meglepettnek tűnik, tehát azt a következtetést vonom le, hogy nem tud semmiről. - Van valakije?
- Nem tudok róla, semmi újról- rázza meg kicsit a fejét, s ez számomra valamiért megkönnyebbülés. - De szokott összeszedni lányokat, nem olyan jókisfiú, mint amilyennek kinéz - nevet fel gonoszul, amiért beárulhatja. - Ne aggódj, te fogod elsőként megtudni, ha lesz valakije.
- És ez titeket nem zavar? Nem olyan, mintha elvettem volna tőletek? - meglepődök, mert felnevet, holott hozzászokhattam volna már, mert a legtöbb kérdésemen nevet.
- Nem, nem olyan - nyom puszit a homlokomra. - Nem vetted el tőlünk, csak lett még egy barátja, mindannyiunknak vannak barátai egymáson kívül is, Bébi.
- És szerinted ha lesz barátnője, akkor megváltozik a kapcsolatunk? - kérdezem félve, most nem szeretném, ha kinevetne. - Mert én lány vagyok, és biztos nem értékelné, ha Niall velem van, és biztos inkább őt választaná, nem engem. Nekem se tetszene, ha te más lányokkal lógnál, és te is szoktál féltékeny lenni - minél több példát hozok fel, annál kétségbeesettebb lesz a hangom. Felmerül bennem annak a lehetősége, hogy elveszítem Niallt, és ettől a szemeim is tágra nyílnak.
- Cica - csitít, arcomat a kezei közé fogja és a szemembe néz. - Nem hinném, hogy lepasszolna téged, akkor sem, ha barátnője lesz. Nincs miért aggódnod, ő nem olyan, és valószínűleg most csak túl jól sikerült az estéje. A barátod, és akkor is az marad, ha lesz valakije, te is a barátja maradtál miután mi összejöttünk, nem?
- De - válaszolok tűnődve, fejemet a mellkasára hajtom hogy megnyugtatást kapjak.
- Menj át hozzá - simít végig a hajamon, s kissé eltol magától. - Én átmegyek a többiekhez, majd gyertek ti is, és reggelizz - elmosolyodok azon, hogy utasítgat és beszámol róla, hogy hol lesz, mintha nem 1 szobával arrébb mennék.
Kopogás nélkül sétálok be az ágyán heverésző, tévéző legjobb barátomhoz. Az ágy bevetetlen,  ellenben ő már felöltözött, de nem zavartatja magát. A hasán egy csomag keksz pihen, azt nyammogja miközben golfot néz a tévében.
- Szia - virul fel az arca, s felém nyújtja a kekszet.
- Szia - mosolygok rá, lerúgom a cipőm és leheveredek mellé. A feje alá gyűrt párnákat úgy igazgatja, hogy nekem is jusson, és a szájába nyom egy újabb mézes kekszet. - Szóval? - húzom fel a szemöldököm.
- Szóval? - kérdez vissza, de most a tévének szenteli a figyelmét.
- Meddig fetrenghetek még melletted?
- Ameddig csak akarsz, Mackenzie - néz rám elképedve, felemeli a jobb karját, egy hirtelen mozdulattal átfogja a vállam és magához ránt.
- Nem érted - vergődök, s úgy helyezkedek, hogy az kényelmes legyen. A hátamra fordulok, a fejem a mellkasán van, kissé oldalra döntöm, hogy néha rápillanthassak a tévére. - Barátnőd van?
- Nem nevezném a barátnőmnek - válaszol némi tűnődés után. - Csak egy régi ismerős.
- Akivel együtt töltöd az éjszakát, és megcsókolod előttem - bólogatok kissé gúnyolódva, mintha ebben nem lenne semmi furcsa.
- Ahogy mondod - bólint, felém kínálja a kekszet, ezúttal ki is veszek egyet.
- És nekem nem mondod el? - kérdezem megbántottan.
- Féltékeny vagy, Mira? - kezd halkan nevetni, és egy kekszet helyez a mellkasomra. Megfogom a kezét és mosolyogva vizsgálom a béna, görbe ujjait.
- Kéne? Nem vagyok féltékeny, csak félek egy kicsit. Nem akarod elmondani, hogy ki volt ez a lány?
- Egy régi ismerős, évente csak párszor látom akkor, amikor itthon vagyok - megfogja a kezem, és a tenyerét az enyémhez érinti.
- És mindig...
- Többnyire - bólint, s megvonja a vállát.
- Nem akarsz tőle többet? - felé fordítom a fejem, már nem a golfot nézi, hanem a plafont.
- De - sóhajt fel hangosan. - De hiába akarom, alig vagyok itthon, nem lenne egészséges kapcsolat, nem kérhetném tőle sem azt, hogy jöjjön velem és hagyjon itt mindent, sem azt, hogy maradjon itt és elégedjen meg annyival, hogy néhányszor egy évben látjuk egymást.
- Mert ez így jobb? - döbbenek meg, legszívesebben a hasamra fordulva ránéznék és azt mondanám, legyen már tökösebb, de Niall ritkán csendesedik el, és nem akarom megbántani. Megvonja a vállát, összekulcsolja az ujjainkat és megpihenteti a kezünket a hasán.
- Nem vagyunk elkötelezve egymáshoz, nem tudom mit csinál a hétköznapokban, ő sem tud rólam semmit, csak amikor hazajövök összefutunk, és valamiért mindig itt kötünk ki. 
- Szereted? - anélkül bukik ki a számon ez a kérdés, hogy jól átgondolnám, de visszaszívni már nem tudom és nem is akarom. Érdekel a válasza, elsősorban inkább személyes okokból.
- Jajj Mackenzie - nyög fel, kirántja az egyik párnát a feje alól és az arcára ejti - ne kérdezz ilyeneket, ez nehéz. 
- Oké, akkor emlékszel arra a lányra, aki bejött neked amikor a farmon voltunk, és kiderült, hogy egy csapatban játszotok? - ülök fel nevetve, és megpróbálom leszedni az arcáról a párnát, miközben ő is megrázkódik.
- Szívás egy szerelmi életem van - dünnyögi, de már egy kicsit mosolyra áll a szája. 
- Nekem mindig tök jó tanácsokat adsz, nélküled már meggyilkoltuk volna egymást Liammel, nem értem, magadon miért nem tudsz segíteni - ahogy kimondom rájövök, hogy ez egy hülye mondat volt, hiszen én sem tudok segíteni magamon. - Szereted?
- Mira!
- Válaszolj már! - vágom hozzá ezúttal én a párnát. 
- Nem tudom! - kapja el, és erősebben nekem dobja. A lendülettől hátraesek az ágyon, de megragadja a lábaim és így nem bucskázok le. 
- Ha szereted, akkor küzdj érte! Nem lenne mindig itt, ha nem akarná ő is, hogy legyen köztetek valami! Tudod mikor rohannék én Liam után, ha nem szeretném! Fejezd be a szarakodást Niall, és beszélj vele erről, ne érdekeljen a távolság meg az ilyen hülyeségek! Mi nem oldjuk meg? De, akkor te is megoldod!
- Ez nem úgy megy, Mira, neki átlagos élete van és nem biztos, hogy akarja azt a felhajtást, ami körülöttünk van.
Eltűnődök azon, hogy miért nyaggatom, amikor látszólag nem akar beszélni a témáról, és mert igazából én nem akarom, hogy legyen bárkije is. Életemben először nem azzal foglalkozok, hogy nekem mi a jó, és én mit akarok, mert akármennyire is szeretem kisajátítani Niallt, látom, hogy vágyik valami másra, amit én nem tudok megadni neki, mint barát. Félek, nem tudok más lányról, aki Niall barátjának hívhatja magát, és én sem voltam még sosem egy fiúnak a legjobb barátja, nem tudom, mit reagálna a kapcsolatunkra valaki más. Lehet később megbánom majd, hogy most ennyire biztatom, de azzal ráérek akkor foglalkozni.
- Kérlek Niall, hívd randira! 
- De Mira, holnap már Londonban leszek, nem itt, és én már ott élek, ennek semmi értelme nem lenne.
- Honnan tudod, ha meg sem próbálod? A távkapcsolat is működik!
- Onnan, hogy ha szeretek valakit, akkor szükségem van rá, vele akarok lenni. Hogy lehetnék vele, amikor minden 2. éjjel egy idegen országban alszok el? Mackenzie, sokszor te is annyira hiányzol, mit gondolsz, hogy viselném akkor ezt? - döbbenten pislogok rá, nyelnem kell egy nagyot.
- Sehogy, ha meg sem próbálod.
- Jó - sóhajt fel kissé bosszúsan, néhány másodpercig szúrós tekintettel néz - akkor elgondolkozok rajta, rendben? De most már hagyj békén ezzel, lemaradtam a golfról - morogja, és visszadől a párnára. 
Elmosolyodok, a duzzogása csak néhány másodpercig tart, majd sóhajtva tárja ki felém a karjait, és boldogan leheveredve a karjaiba fészkelem magam. Orrát a hajamba dugja, majd megböki az arcom és puszit nyom rá, borzongás fut végig rajtam de nem tudom megmagyarázni, miért, kicsit megdöbbenhet, lehelete az arcomat simogatja, majd visszahanyatlik a párnára és lustán végigsimít a fejemen.
- Fázol? - kezd mocorogni, kiszenvedi a takaró egy részét maga alól és hiába rázom a fejem, a vállamra teríti. - Holnap amúgy te következel, megnézünk.
- Hurrá - motyogom az oldalába. Az illatába temetkezek és azon tűnődök, mennyire szeretem ezt, őt, mennyire szeretek vele így feküdni, beszélgetni, és szeretem, hogy törődik velem, semmiért nem adnám, hogy ő az életem része lett, és ez megrémiszt.
- Ennyire azért ne lelkesedj - nevet fel, és fonogatni kezdi a hajam. - Tényleg tetszett a koncert?
- Nem, valójában csak egy fantasztikus színésznő is elveszett bennem - mormolom unottan, majd az állam a mellkasán megtámasztva nézek rá. - Tetszett, imádtam - érintem meg a haját elmosolyodva.
- Sajnálom, hogy a bulin úgy szétszóródtunk, talán legközelebb megismételhetnénk kicsit kevesebb pia nélkül.
- Azt hiszem, egy ideig hanyagolnom kellene a bulizást - vallom be, s csak most jut eszembe, miért is álltam éppen az ő szobája előtt, amikor azzal a lánnyal kilépett.
- Miért? - vonja fel a szemöldökét, ezek szerint ő még nem hallott róla.
- Mert jelenleg minden azzal van tele, hogy botrányosan viselkedtünk - a plafonra nézek, értetlenül billenti felém a fejét.
- Igen? Észre sem vettem - halkan kuncogni kezdek, az oldalamra fordulok és mellé fekszek, már zavar, hogy nem látom az arcát. - Mit takar a botrányos viselkedés?
Zavartan hümmögök, ő a legjobb barátom, de mégiscsak egy fiú, nem olyan könnyű vele az ilyesmiről beszélni, főleg nem úgy, hogy Liammel is nagyon közeli a kapcsolata. Amikor arról poénkodtunk a fürdőszobában, hogy elmesélem Niallnek az éjszakát nem gondoltam, hogy annak még csak a gondolata is ennyire zavarba fog hozni előtte.
- Jézusom, kérsz egy kis vizet? Olyan vörös az arcod, mint egy paradicsomnak - nevet fel, és tenyerét az arcomra teszi - most már tényleg érdekel, hogy mit műveltetek.
- Semmit, igazából, csak mindketten egy kicsit berúgtunk és táncoltunk - felülök, ő is így tesz, s szórakozottan méregeti ahogy az arcom dörzsölgetem. - A menedzsment kiakadt rám, a kiadó is...
- Emiatt? Milyen táncolás volt ez Mackenzie, meztelenül egymásnak estetek ott, vagy mi?
- Nem - nevetek fel zavartan. - Nem csak emiatt, azért is, mert eljöttem Christian engedélye nélkül, és azért, mert egyszer stúdiózás helyett elmentem aludni, meg ilyenek - vonom meg kicsit a vállam.
Néhány másodpercig csendben méreget, lehajtom a fejem, tudom, hogy most nem az én pártomra fog állni, és talán igaza is lesz.
- Meg ilyenek?
Felsóhajtok, átölelem a lábaim és a homlokom a térdemnek döntöm. Felesleges megint elmondanom neki, mennyire nem élvezem már sokszor amit csinálok, mert tudja, Közelebb jön hozzám, kezét a hátamra simítja és a hajam végével szórakozik.
- Talán majd meggondolod magad, amíg lesz egy kis szünet. Pihensz, ha áll még az ajánlatod akkor pár napig ott leszünk veled mi is, és Liam biztos, hogy amíg lehet ott marad. Kipihened magad, és jobb lesz minden, csak addig is egy kicsit máshogy kellene hozzáállnod. Hidd el, tudom, hogy nagyon fárasztó amit csinálsz, de mindig gondolj arra, hogy miért teszed, és mennyi minden jár majd azért, ha megteszed amit mond a menedzsment, és nem ellenkezel velük, meg húzod keresztbe a terveiket. A te érdekeid nézik, Mira, még ha ezt néha nehéz is elhinned.
- Vagy inkább azt, hogy hogyan lehet pénzt húzni belőlem - mormolom.
- Talán nem így kellene felfognod - kitartóan simogatja a hajam, kissé a mellkasának dőlök, egyszerre vigasztal és dorgál, valamint ad tanácsot. - Egyezzünk meg valamiben, én randira hívom Flo-t, te pedig megpróbál együttműködni a menedzsmenttel.
- Flo? - nézek fel rá összevont szemöldökkel. A lehető legrosszabbal alkudozik, mert tulajdonképpen én egyáltalán nem akarom, hogy randizzon azzal a lánnyal, mégis lassan bólintok. Én nem akarom, de ő igen, és boldogabb lesz, semmi más nem számít, csak ez.
Kissé zavartan elmosolyodik amikor kiejtem a lány nevét a számon, nem sikerül olyan barátságosra, mint amilyenre terveztem. Amellett, hogy féltem a barátságunkat azt hiszem, jobban félek attól, hogy Niallnek fájdalmat fog okozni ez a lány. Ha lesz valami komolyabb köztük valószínűleg heteken, hónapokon keresztül fogom árgus szemekkel méregetni, és minden apró, gyanús rezdülésre robbanok majd.
Azt hittem, ez nem most fog bekövetkezni, lesz még időm felkészülni arra, hogy valamikor osztoznom kell majd a legjobb barátomon valakivel, és majd megnyugodok magamtól, hogy ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy elveszítem őt. Éppen ezért sokkhatásként ér, amikor a tegnapi extázisba esésem megismétlése után Niall nem tart a többiekkel bulizni, és nem is kettőnkkel készül visszajönni a hotelba, hanem az öltözője előtt megjelenik a reggel látott lány.
Elbújok a folyosó végén, az ellenkező oldalon Harry kisebb vitába keveredik az egyik stylisttal, aki kritizálni kezdi az ingét, míg én a lányt figyelem. Abból, ahogy feszengve, zavartan áll, igazgatja a haját és a ruháját tudom, hogy szöszke barátomból rövid időn belül papucs válik, és ez kissé keserű ízt ad a számnak.
- Cica? - finoman hasba vágom Liamet a könyökömmel, ma már másodjára bántalmazom, ezért bocsánatkérően pillantok rá, és csendre intem, habár valószínűleg nem mi fogjuk felhívni magunkra a figyelmet, amikor mindenki más ordít. - Mi az, mit nézel? - suttogja, és ő is előre hajol. - Az ott Flo?
- Ismered? - fordulok meg hirtelen, a mellkasának feszítem mindkét kezem és egyenesen a szemébe nézek. Kissé megrémül a hirtelen reagálásomra, majd megfogja a kezem és összekulcsolja az ujjainkat.
- Aha, Niall már vagy 2 éve odáig van érte, de eddig valamiért sosem hívta randira. Miért van most itt?
- Ki ez? - lesek ki újra éppen akkor, amikor Niall kilép az ajtón. Látom az arcára kiülő kissé zavart, mégis széles mosolyt. Liammel együtt szorosan a falhoz húzódok, összeszorítom a szám, de megenyhülök, amikor a lány őszinte mosollyal az arcán öleli át.
- Kedves lány, ne aggódj - suttogja a fülembe, és puszit helyez a nyakamra.
- Hé, ti meg mit néztek? - kiált ránk Louis, egyszerre pördülünk meg, mire a fiú rémülten néz ránk.
- Fogd be! - sziszegem a kis kirohanásom nem veszi túlzottan magára, helyette rezzenéstelen arccal bámulni kezdi őket, és még csak nem is titkolja.
- Gyere onnan - ugrok felé, és a karjánál fogva húzom vissza.
- De hát Niall épp Florával... - hüledezik.
- Ne szúrd el! - fenyegetem meg a mutatóujjamat feltartva.
- Oké, oké - vihog - fogd vissza, Liam!
Tágra nyílnak a szemeim, amikor Niall megjelenik a lánnyal az oldalán, akit mindannyian mosolyogva köszöntenek, én meg csak hidegen méregetem, próbálok valamit találni benne, amibe beleköthetek. Túl rendes lánynak tűnik, ugyanakkor láttam őt ma kijönni Nialltől, és saját bevallása alapján ez nem először fordult elő. Nem tudom, hogy ez a kettő hogy fér össze.
- Mackenzie - az arcomon mosoly árad szét, otthagyja a lányt és átölel. Meghökkenten kapaszkodok belé. - Gyere, bemutatlak neki.
Belé akarok kötni, komolyan nagyon igyekszek, de hiába nem tudom összerakni, hogy egy ilyen kedves lány hogy köthet ki mindig egy fiú ágyában, nem is tudok benne semmi rosszat felfedezni. Kedvesen, lelkesen üdvözöl, áradozik a zenémről, és csillogó szemekkel néz Niallre, nekem ennyi elég.
A folyosó meglepően csöndes, csak ketten vagyunk az egészen, a fiúk sehol, és ez furcsa, ugyanakkor egy kicsit jó is.
- Mit szólsz hozzá, ha rendelünk kaját? - Liam lazán eldobja a táskáját, lerúgja a cipőjét, majd töltőre teszi a telefonját. Képes tökéletesen otthon érezni magát egy túlságosan érintetlennek tűnő szállodában. - Nézhetnénk valami filmet is, ha nem vagy túl fáradt.
Tulajdonképpen ennél tökéletesebb tervei nem is lehetnének.
- Oké - mosolygok rá. - Akarsz menni először? - intek a fejemmel a fürdő felé.
- Menj csak, addig rendelek kaját. Mit szeretnél?
- Valami zöldségeset - fordítok hátat neki. Kérés nélkül lehúzza a ruhám cipzárját, végigsimít a derekamon, majd ellépek tőle és a fürdőszobába megyek.
- Siess - szól még utánam, miközben felemeli a vezetékes telefont.
Valóban sietek, ritkán készülök el ilyen hamar, röpke 10 perc múlva már átadom neki a fürdőszobát. Rendezgetni kezdem a párnákat az ágyon, kényelmes kis kuckót készítek magunknak, majd a távirányítóval a kezemben keresgélni kezdek a filmek közt. Épp csak elhal a vízcsobogás, amikor kopognak, és megérkezik a vacsoránk. Döbbenten nézek az étkezőkocsira, amelyet udvariasan betol a szobapincér, és másodperceken belül jó éjszakát kívánva távozik. A két tányér mellett van ott még egy tál csokikrém, eper, egy jéggel teli vödörben pezsgő, és mindenféle nassolnivalók.
- Ezt mindet szeretnéd megenni? - kérdezem döbbenten, amikor kilép a fürdőszobából.
- Nem csak én - mosolyodik el, lerakja a törülközőjét, majd az ágyra heveredik.
- Én nem ehetek ilyesmit.
- Dehogynem ehetsz! - vigyorog, a kezemnél fogva maga mellé húz, majd éhesen lecsap a tányérjára. - Választottál filmet?
A párnák közé fészkeli magát úgy, hogy nekem is jusson hely. Megmosolyogtat, hogy mohón a szájába tuszkol egy hatalmas falat húst körettel, míg én csak elhelyezkedek mellette.
- Mivel Írországban vagyunk arra gondoltam, nézzük meg a Szökőhévet - mosolygok kicsit megilletődve. Szerelmes filmet nézni vele eléggé nem mindennapi, még ha annak nagy része vicces is.
- Oké - pattan fel, besötétíti a szobát, majd felkapja a távirányítót, és elindítja a filmet. Megdöbbent, de nem szólok semmit. A film első percei alatt mindketten elfogyasztjuk a tényleges vacsoránkat, majd ahogy a tányérok kikerülnek a képből észrevehetően közelebb bújunk egymáshoz. Felbont mindent, chipseket, kekszet, popcornt, és mikor melyikből eszik. Nevetnem kell rajta.
- Egyél - nyomja az arcomba a hagymás chipset, s szüntelenül nógat.
- Liam...
- Nem érdekel a kalóriatartalma, sem az, hogy nem egészséges, meg éjfélkor amúgy sem lehet enni, egyél, Cica, ne rontsd el az estét.
- De...
- Tökéletes maradsz úgy is, ha eszel belőle - mormolja a fülembe, kezét a hasamra simítja, de fészkelődni kezdek.
- A te hibád lesz - nézek rá szúrós tekintettel. Válaszul csak cinikusan elvigyorogja magát.
- Vállalom a felelősséget.
Eszegetek vele, a mellkasára dőlök, és élvezem a közelségét. Együtt nevetünk a filmen, beszélgetni kezdünk Írországról, majd azokról a helyekről, ahol eddig jártunk, és Niall is szóba kerül.
- Szóval ez a Flo - hümmögök, elfogadom a felém nyújtott epret, és beleharapok.
- Kedves lány, nincs miért aggódnod - felnevet a filmen, közben végigsimít a hajamon.
- Nem szórakozik vele? Mármint tudod, hogy...
- Nem, vagy nem tudom, nem jó erre az a szó, hogy szórakozik, inkább csak nem tudják, mit kezdjenek a helyzettel, hogy Niall nem lehet mindig itt. Nem szórakozik egyikük sem, mindketten éreznek valamit egymás iránt - ez egyrészt megnyugtató, de még így sem annyira világos. - Van okom féltékenynek lenni, Mira?
- Tessék? - pislogok fel rá értetlenül.
- Nem úgy tűnik, hogy örülsz Niallnek, és... nem is tudom - zavarba jön, és ez annyira aranyos.
- Mert félek, önző vagyok, féltem a barátságunkat - a tekintetem a filmen van, még sem tudom igazán, hogy mi történik.
- Nem vagy önző - ujjait belemeríti a hajamba és fésülgetni kezdi.
- Nincs okod féltékenynek lenni - nézek fel rá, kissé feljebb húzom magam, a lábai között kucorogva simítok végig az arcán, ő pedig szinte a karjaiba vesz. Még mindig csak néz rám, halkan sóhajtva simítok végig újra és újra kissé borostás arcán, majd a haján, próbálom összeszedni a gondolataim.
- Csak aggódok érte, én nem tudtam, hogy van ez a lány, nem beszélt róla sosem. Nem szeretném, ha bárki is megbántaná, és attól is félek, hogy ha lenne barátnője, akkor már nem akarna a barátom lenni - kerülöm a tekintetét, a haját piszkálom, a filmet már egyikünk sem nézi igazán, és egy ideje a kajákhoz sem nyúltunk. - Nem vagyok féltékeny arra a lányra Liam, mert akármennyire is szeretem Niallt, nem úgy akarom, ahogy téged. Csak attól félek, hogy Flonak, vagy bárki is legyen, nem fog tetszeni, hogy mi barátok vagyunk. Nem tudom... nekem sose volt még legjobb barátom, nem ilyen, mint ő. Én még az öcsémen kívül nem fetrengtem egy ágyban senkivel sem csak úgy, ha nincsenek iránta mélyebb érzelmeim. Aztán betoppant Niall, az első pillanattól fogva kopogás nélkül járkált be hozzám, fetrengett az ágyamban, és reggel is simán bemászott hozzám. Majdnem mindent elmondok neki, és nem nevet rajtam, annyira bizarr, tudod? Mármint neked biztos nem furcsa, de nekem az, Luke-kal ilyen a kapcsolatom. De ez más, össze sem tudom hasonlítani azzal, ami köztünk van. Olyan, mintha a bátyám lenne, de egy kicsit mégis más, mert Luke néha undok és gusztustalan - grimaszolok, s mikor felhorkant mosolyogva pillantok le rá.
- Ilyen téren Niall miatt sem kell aggódni - halkan elnevetem magam, az arckifejezéséből ítélve még mindig nem győztem meg.
- Tudod, Niall is hozott valami újat az életembe, Harry is, és furcsa, de Zayn és Louis is, viszont te... - nagyot nyelek, hátrahajtom a fejem és a plafonra nézek, míg összeszedem a gondolataim. - Ami közted és köztem van... nagyon régóta nem éreztem így.
- Oké - motyogja, megfogja az állam az egyik kezével és megcsókol. Hirtelen ér, de gyorsan kapcsolok. Nem hazudtam, és nem mondtam végig amit akartam, hogy bosszant, irritál, hiányzik, és szeretem, hogy a napom szebb lesz amikor ír pár sort, felhív, vagy küld egy képet valamiről, bármiről. Mellette érzem azt, hogy élek, vannak érzéseim.
- Ha ez megnyugtat, én is nagyon rég éreztem így - motyogja az ajkaim közé, s kissé elmosolyodik.
- Elhiszed? - kérdezem, mire pimaszul elvigyorodik.
- Már amikor azt mondtad, nincs miért aggódnom elhittem, csak hallani akartam mit gondolsz.
Finoman vállon boxolom, egymásra nevetünk, majd ezúttal én hajolok hozzá. Parázsló kis szikra van bennem, amely mindössze az érintéseitől forrósodni kezd, most viszont azonnal heves lángolni kezd. Kinyújtom a lábaim, kissé hátra dönt a karjaiban és úgy ízlelgeti az ajkaim, mintha a legfinomabb, legdrágább csoki lenne. A hajába túrok és azt kívánom, bár örökké tartana az a pillanat, ez az este, mert ő annyira tökéletes, és vele lenni is tökéletes.

10 megjegyzés:

  1. Skskwnbxbdhwhjeirz Te.
    Meg kell mondjam, hogy te tartottál életben ma. Fanks tezsvír, nagyon nagy szükségem volt erre.
    Most mesélek. Utolsó előtti előtti óra előtti szünetben gondoltam megnézem a részt. Elkeztem olvasni. Olvasok olvasok, becsengetnek. A LEHETŐ LEGROSSZABBKOR. "Luke hevesen válaszol nekem, de a figyelmem már rég nem ő köti le, ugyanis Niall felöltözött, és egy lányt terelget ki maga előtt." Konkrétan leüvöltöttem a falról a szar csengőt, pont akkor lépett be a tanár, én meg azt hittem elhalálozok ott nyelvtan órán. Fanks fanks, miattad nem haltam meg.


    Az eleje kiakasztó volt, azt hittem megint komolyabban összebalhéznak, de szerencsére nem lett nagyobb gond. Még mindig halálosan cukiik, meg minden, de most erről nem sokat fogok írni, van itt még más is, ne haragudj. XD
    Szóval, Niallnek 2 éve ágybarátnője van..... ÁLLJUNK CSAK MEG. Azt hittem ezt a szálat máshogy oldod meg, nem így, de ha már ezt írtad, el kell fogadnunk. Mindenesetre meglepett. Mekkora keci :'DDD Teszi itt a jó kisfiút, aztán ki tudja milyen háremet tart maga körül. Remélem összejön neki, szurkolok nekik, remélem nem lesz elcseszve a randi, és mindent normálisan előröl kezdhetnek.

    Várom a végét, nagyon várom, meg nem is, nem tudom mit fogok kezdeni magammal ha befejezed. Kiváncsi vagyok, mivel fogod meglepni a népet, remélem még engem is, mert érzem, hogy még van valami, amit titkolsz. Nagyon szeretem ezt az egészet, sajnálom, hogy lassan ennek is vége.


    De már csak 47 nap. :)

    l.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sghjsbdn Te!
      Hahaha, így jártál! :D Megnéztelek volna!
      Tudtam, hogy valamit mondani fogsz emiatt! :D És már megint ez a keci szó, Niall nem keci, csak szerencsétlen, de ezt már megbeszéltük.
      Hah, téged már nem sok mindennel tudlak meglepni, de igyekezni fogok. Köszönök mindent! <3
      37! <3

      Törlés
  2. Drága Nessa!
    Már az elejétől olvasom a blogodat és szurkolok Miráéknak.Ez a rész is fantasztikus lett és bár nem írok minden részhez, de mindig miután felrakod őket, azonnal olvasni kezdem és mindig elámulok, mennyire csodálatosan írsz. Örülök, hogy Liam-ék most jól megvannak és bár kicsit kételkedem ebben a Flo-ban, de attól szurkolok Niall-nek. Amellett pedig Niall nagyon cuki Mirával, szerintem mindenkinek kéne egy Niall legjobb barátnak. :D Nekem legalábbis biztosan. <3
    Egy kérdésem viszont lenne. Az első kommentelő azt írta, hogy ennek a sztorinak is hamarosan vége, én maradtam le valamiről vagy tényleg mindjárt vége? Utolsó infóim alapján még azért van jó pár rész, de lehet, hogy én értettem félre valamit.
    Alig várom a kövi részt, máris kíváncsi vagyok :D
    Bogi<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bogi! :)
      Köszönöm szépen, nagyon édes hogy ezt mondod! <3
      Az első kommentelő a legjobb barátnőm, és ő nagyjából tudja már az egész történetet, sőt, ő segített. Nem lesz még vége, nem tudom hány részbe fog beleférni amit akarok, de szerintem még legalább 10-15.

      Törlés
  3. Drága Nessa! :)

    Nagyon vártam már a részt, hogy legalább egy kis boldogság legyen ezen a héten nekem, mert nagyon rossz volt, és még koránt sincs vége..még csak most jön a java, nagyon remélem hogy minden "próba" vizsgám jól sikerül, ezen görcsölök már egy jó ideje..lassan a sírás határán vagyok :'(..na de elég ebböl, kicsit elkalandoztam...
    Mira-nak a menedzsere mekkora egy ******.. Mégis hogy képteli, hogy ilyet mond róla, Mira már nem az aki régen volt, már nem lehet csak úgy ordítozni vele, van aki(k) megvédje :)
    Liam annyira édes, az elején megilyedtem, azt hittem megint össze fognak veszni, de szerencsére nem :D
    Mi az hogy Niall-nek van egy "ágybarátnője", ki ez a Flo, remélem ha össze jönnek, nem fogja megbántani a mi kis ír manónkat :) Mira-nak nem kell félnie, hogy Niall elhanyagolná, mindig is a legjobb barátja lesz, és ezen nem változtat semmi..
    Fantasztikus vagy ^^ IMÁDOM <3
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dóri!
      Tudom hogy kicsit későn, de minden rendben? Ne aggódj, nem ér ennyit!
      Túlzol, megint, de nagyon szépen köszönöm! <3

      Törlés
  4. Drága Nessa!

    Megint sikerült alkotnod valami fenomenálisat. Esküszöm csütörtökön ez a rész tartott életbe.
    Mirának miért ilyen nem
    normális menedzsere van? Esküszöm, olyan idegesítő tud lenni. Nagyon aranyosak együtt Liammel. Nos, megleptél Niallel. Remélem, hogy össze fog neki jönni, ez a kapcsolat. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fog sikerülni a randi.
    Már nagyon várom a következő részt.
    Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mónika!
      Mindenkinek ennyire rossz napja volt ezen a csütörtökön?:/
      Azért Mira is eléggé elviselhetetlen teremtés tud lenni, erről se feledkezzünk meg! :D

      Törlés
  5. Kedves Nessa!!

    Én tegnap előtt találtam rá a blogodra és őszintén az elején kicsit tartottam tőle. Ennek az az oka, hogy bevallom nem kedveltem annyira a fiúkat. Most már bevallom és szégyenlem is egy kicsit mert nem is "ismertem" őket de mégis azok táborát erősítettem akik azt mondják, hogy "valami felkapott, nyálas fiú banda". De mióta olvasom az írásaidat, (amit még nem mondtam de zseniálisak) már máshogy nézek rájuk. Most már a te történeted miatt igazán megveltem őket. Nem mondom most sem, hogy éjjel nappal őket hallgatom, csak a véleményem megváltozott. Nagyon köszönöm hogy segítettél meglátni azt hogy ne legyenek (rossz) előitéleteim.

    Na de mos az írásról.Hát nem tudom mit mondjak (írjak). Nagyon nagyon nagyon jól írsz. Imádom olvasni a részeket. Ha egybe belekezdek akkor azt nem tudom letenni egy hamar. Sajnos nekem sikerült egy baráti összejövetel közepén belevetnem magam Mira pár hetébe a farmon, így nem sokat foglalkoztam semmivel csak az ágyamban gubbasztottam és mohón olvastam a részeket.
    Szeretném nagyon megköszönni az eddigi részeket is, mert nagy élmény volt olvasni. Remélem még sokáig folytatod mert nagyon jól írsz. Izgatottan várom a többi részeket is:)
    Berta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Berta!
      Ennél jobbat nem is kaphatnék egy olvasótól, komolyan, a legjobb érzés egy fanfiction bloggernek az, ha sikerül megszerettetnie az emberekkel azt, akiről ír. Hidd el, ők tényleg megérdemlik a szeretetet és támogatást.
      Nagyon szépen köszönöm, remélem a jövőben is sikerül majd elnyernem a tetszésed! :)

      Törlés