2015. április 15., szerda

46.rész Birtoklási vágy

Részletesen megtervezem fejben Niall ébresztését, Liam még tanácsokat is ad, és a telefonjával követ az ajtajához, hogy felvegye amint betöröm az ajtót és visongva ráugrok a szöszke barátomra, ehelyett a dolog valahogy egészen máshogy sül el, de videó készül róla. Bedugom a pótkulcsot a zárba, ám amikor próbálnám kinyitni az nem fordul el, halkan szitkozódva húzom magam felé a kilincset és tovább küzdök, de továbbra sem sikerül.
- Benne hagyta a kulcsot a - Liam még végig sem mondja a mondatot az ajtó egy rántással feltárul, még időben elengedem, de a rémülettől hatalmas sikoltás hagyja el a szám, s velem szemben Niall is ijedten ordítani kezd. Szóval így találkozunk újra, s a helyzet realizálása után a rémületből öröm lesz és a nyakába vetődök, miközben Liam a sarokban összegörnyedve nevet rajtunk, de még mindig kameráz. Túl nagy a lendületem és mivel Niall nem számít rám megtántorodik és a falnak esik, de már mindketten nevetünk, miközben úgy lógok rajta, mint egy majom.
- Mit keresel te itt? - szorít magához, belefúrom az arcom a vállába és nevetve kapaszkodok belé.
Nem válaszolok, perceken át csak ölelkezünk és nevetünk, aztán leereszt a lábaimra és sugárzó arccal néz rám. Niallnél jobban azt hiszem, kevesen tudnak örülni nekem, vagy csak nem mutatják ki ilyen nyíltan, de kétségtelenül nagyon jó látni a lelkesedést és örömöt az arcán, és kiélvezni a szoros, szeretetteljes ölelését.
- Kíváncsi voltam a szülőföldedre - mosolygok rá, s mélyen beleszippantok a pólójába.
- És miért akartál betörni a szobámba? Azt hittem, hogy egy fan próbál meg bejutni, a csávódnak egyszer ellopták az alsógatyáit - bök a videón könnyező barátom felé.
- Csak szerettelek volna felébreszteni, de besültem - nevetek, puszit nyomok az arcára és gyerekesen fonom köré a karjaim.
- Gratulálok, felébredtem - borzolja össze a hajam, ösztönösen csapok a kezére, mire nevetve puszilja meg a fejem tetejét.
- Ezt látniuk kell - motyogja magában Liam, s rátöri az ajtót Zaynre. Talán szándékosan csinálja, talán nem, de örülök, hogy néhány percre ketten maradunk.
- Szóval mégis elengedtek - mosolyog boldogan, naivan, mire az arcom kissé pírba borul és lehajtom a fejem, nem fog örülni neki ha megmondom, hogy ez nem így van. - Mack?
- Ne hívj így! - háborodok el, kivédi a csapásom és hangosan felnevet.
- Segítség, Liam, Kenzie testileg bántalmaz! - vinnyog fel elvékonyított hangon, összehúzza magát és kezeit a feje fölé emeli.
- Fogd be, James! - vágom csípőre a kezem, összehúzott szemekkel méregetem. Tőlünk zeng a folyosó, amikor Liam megjelenik az ajtóban a pillantásom őt találja meg, s Niall ekkor ugrik fel, kitárja a karjait és belém csimpaszkodik, arcát az enyémhez préseli és szélesen vigyorog. Egy őrült, de annyira nagyon szeretem, a nevetésem elhal és idétlenkedés helyett rendesen átölelem.
- Elég volt - szólal meg komolyan Liam, felemelem a fejem és ránézek, a száját összeszorítja és a tekintete megkeményedik. Rémülten nézek rá, ám az álarc egy nevetéssel széttörik, miközben lefejt Niallről és magához húz. - Most már add vissza - húzza össze a szemöldökét, birtoklóan fonja körém a karjait és megpuszilja az arcom.
Halkan kuncogni kezdek, hátrahajtom a fejem és megpuszilom az arcát, mire halkan mormolva bújik közelebb hozzám.
- Ez egyre rosszabb - borzad el Niall, majd vigyor ül ki az arcára.
- Hol van Harry? - nézek felváltva rájuk, majd a válaszukat meg sem várva pillantok az ajtóra Niall szobája mellett.
- Csodával határos módon nem ébredt fel az üvöltözésetekre - jegyzi meg nevetve a barátom, majd aprót biccent válaszul a kérdő pillantásomra. Nagy lendülettel nyomom le a kilincset, amely hatalmas meglepetésemre kinyitja az ajtót, és beesek Harry szobájába. Az utolsó pillanatban visszanyerem az egyensúlyom, de a tervem, miszerint ráugrok azonnal kudarcba is fullad ahogy meglátom milyen aranyosan alszik. A haja szétterül a párnán, amibe belefúrja az arcát és mélyeket lélegzik, egy ideig nézem, majd megfordulok, és halkan kimegyek.
- Hé őt miért nem ébreszted fel? - háborog Niall, amikor halkan becsukom az ajtót.
- Túl aranyos - mosolyodok el, s mielőtt problémázhatna azon, hogy bezzeg nála ez eszembe se jutott, puszit nyomok az arcára és ismét belé csimpaszkodok.
- Szóval, mit keresel itt? - már azt hittem elfelejtette, de igazából a legjobb barátom nem felejt ilyen gyorsan, tudhatnám már. - És én miért nem tudtam róla, hogy mégis elengedtek?
- Mert nem engedtek el - vonom meg a vállam, lebiggyesztem az ajkam és kissé kitárom a karjaim. - De azért remélem örülsz nekem.
- Nem engedtek el? - ismétli kissé döbbenten.
- Nagyon jól tudsz következtetni - veregetem meg a vállát, s mosolyt villantok rá. - Eljöttem, de már valószínűleg rájöttek.
- Nem tudom, mennyire volt ez jó ötlet Mackenzie - arca aggodalmassá válik, összeráncolja a homlokát, tekintete ide-oda jár köztem, és a Louis szobájába behajoló Liam közt. - Te is bajban leszel, és mi is.
- Nektek semmi közötök hozzá - rázom a fejem - majd én elintézem.
Aprót bólint, és megelégszik ennyivel. A fiúk mindannyian visszabújnak még a saját szobáikba, én értelemszerűen csatlakozok Liamhez, aki készülődés helyett lehasal az ágyra és megpaskolja a helyet maga mellett. Boldogan heveredek le mellé, egyik karját a derekam köré fonja és közelebb húz magához, behunyja a szemeit és a fejét a mellkasomra hajtja, miközben hüvelykujjával simogatni kezdi a kézfejem. Vannak pillanatok, amikor szavaknak egyáltalán nincs helye köztünk, hiányzott, én is hiányoztam neki, tölthetünk egy kis időt csupán azzal, hogy elbújunk az emberiség elől.
A telefonom idegesítően rezeg a kabátzsebemben, hiába próbálom figyelmen kívül hagyni, nem megy, és Liam is sóhajtva néz a fogas felé, amely valósággal mozog a telefonom dühös rezgésétől.
- Vedd fel, csak nagyobb bajba kerülsz, ha nem veszed fel - kelletlenül bontakozok ki az öleléséből, lustán ballagok el a fogasig, s kihalászom a dzsekim zsebéből a telefonom. Hát persze, hogy Christian az, de talán örülhetek is neki, hogy csak ő hív, ki tudja, mekkora bajban leszek emiatt a kiadónál és Christian főnökének a főnökénél.
- Mi a francot képzelsz magadról?! - összeszorítom a szemeim, két kézzel fogom a telefont és elkezdem levenni a hangerőt, de Liam még így is összehúzott szemekkel, a könyökére támaszkodva figyel. - Elegem van belőled, Miranda! Fogalmad sincs róla, hogy hány embernek mennyi munkája van abban, hogy a te életed minden perce tökéletes legyen, de téged ez nem érdekel! Mit nem értettél meg abból, hogy nem mehetsz oda? Ezt nem én találtam ki, nem én akarok kiszúrni veled, mert engem nem érdekelne az sem, ha mostantól velük utazgatnál, de keresztbe húzod a munkámat, és ezért én szívok! Felfogtad, hogy időpontra kellenek a dalok? Meghatározott dátuma van annak, hogy mikorra kell készen lennie, és ez csupán alig néhány hónap, de eddig semmit se csináltál még! A saját karrieredet kockáztatod minden ilyen lépéseddel, mert már nem én vagyok kiakadva, nem is a menedzsment, hanem a kiadó!
- Értem - erőltetem ki magamból. Nem szándékosan, de a hangom meglepően unott, és azon kapom magam, hogy hidegen hagy amit mond.
- Nem, nem érted!
- Ezt eldönthetem én? - ráncolom a homlokom. - Akármire is akarsz rávenni ezzel, nem megyek vissza, és nincs bűntudatom amiatt, mert eljöttem. Tudom, hogy így is örülhetek, mert van lehetőségem időt tölteni velük, de mióta visszajöttem a farmról nem kaptam egyetlen hét pihenőt sem, folyamatosan koncertek, interjúk, stúdiózás. Arra senki nem gondolt, hogy esetleg akarok egy kicsit pihenni is? - a hangom egyre haragosabb lesz, elfordulok, mert zavar, hogy Liam figyel.
- Te választottad ezt, Mira - sziszegi, egy ajtó becsapódását hallom, és a háttérben valaki beszélni kezd.
- Én nem azt választottam, hogy mások irányítsák az életem, pénzt csináljanak belőlem, és ne élvezzem a munkám! - a hangom megemelkedik, dühödten lököm hátra az arcomba lógó hajam.
- Eddig mindig megcsináltál mindent még akkor is, ha egyetlen normális szavad nem volt senkihez, de mióta ezzel a Liammel meg a többivel vagy még ezt sem teszed meg!
- Mióta velük vagyok kapok levegőt!- kiáltom, a falnak támasztom az egyik kezem és a padlót kezdem bámulni. Mély levegőt veszek, tudtam, hogy ez lesz, bevállaltam a szidást és a kiabálást, nem rendülhetek meg. - Inkább köszönetet kellene mondanod nekik, amiért még nem őrültem meg!
- Valóban? - kérdez vissza cinikusan. Összeszorítom a szám és nagyot nyelek, a vállaim megremegnek éppen akkor, amikor Liam átöleli a derekam, a mellkasához húz és arcát az enyémhez érinti.
- Semmi baj, Cica - motyogja alig hallhatóan, s megpuszilja az arcom.
- Valóban - bököm ki kemény hangon. - Londonban találkozunk.
- Az első és az utolsó alkalom volt, hogy csak úgy leléptél, Mira. Ott maradhatsz, de ha még egyszer előfordul ez érted fogok menni, leültetlek a Syco igazgatója elé és megbeszélitek, hogy mikor lesz a zárókoncerted, érthető voltam? Nem érdekel, hogy mekkora nagy sztárt csináltak belőled, mindenki látja, hogy nem csinálod meg amit kérnek tőled.
Úgy mondja, mintha sosem éjszakáznék a mikrofon előtt, mintha nem csinálnám végig a koncerteket, nem mennék el az interjúkra és műsorokba. Christian azt képzeli, hogy bármit megtehet, azt hiszi megijeszthet a fenyegetésével, pedig ő nem más, mint a Modest legalacsonyabb rendű "főnökének" alkalmazottja, aki csak azért van, hogy észt osztogasson nekem.
- Utoljára fedeztelek - jelenti be végszóként. Liam ölelésébe bújok, miközben próbálom elfojtani feltörni készülő cinikus nevetésem.
- Rendben - bököm ki, majd kinyomom a telefont, s kevés választ el attól, hogy földhöz vágjam. Néhány másodpercig hallgatok, majd a zsebembe csúsztatom a készüléket megkímélve attól, hogy darabjaira törjem. Puha csókot kapok az arcomra, merev testtartásom megváltozik és az izmos karok közé olvadok, szembefordulok vele és átölelem a nyakát.
- Jól vagy? - simít végig aggodalmasan a hátamon.
- Gyűlölöm - szakad ki belőlem.
- Nem lett volna szabad bogarat ültetnem a füledbe, semmi gond nem lenne, ha nem hoztam volna fel...
- Hagyd is ezt abba - dörzsölöm meg az arcom, lenyelem az utóbbi percekben felgyülemlett érzelmeim, és igyekszek arra koncentrálni, hogy teljes 2 éjszakát tölthetek velük, aztán 2 nap kihagyással ismét találkozunk. - Nem a te hibád, én akartam eljönni, nem te beszéltél rá erre.
Belecsókol a nyakamba, majd amikor elhúzódok tőle ajkait puhán az enyémhez nyomja, az állam alá nyúl és édesen cirógatja az arcom.
- 2 teljes egész nap - motyogja, mosoly árad szét az arcomon. - Niall nem fog leszállni rólad, készülj fel rá, hogy mindent megtudsz az ír kultúráról, kiélvezheted az ír halandzsázását, és az elkövetkezendő napokban ír akcentussal fog beszélni - elnevetem magam, homlokon csókol és visszamosolyog rám. - Felejtsd el a baromarcú menedzseredet meg ezt az egész hisztit, nálunk máshogy zajlik az élet.
Hálásan hajolok hozzá, néhány perc alatt elfelejteti velem az egész vitát Christiannal, s amikor kilépünk a folyosóra az arcomon újra nyugodt, boldog mosoly ül.
- Éhes vagy? Elmehetnénk valahová reggelizni, Niall biztos tud jó helyeket - ajánlja fel, a szöszi barátom szobája felé int.
- Miattam nem kell felborítani a programotokat - válaszolok, de a figyelmem rögtön elterelődik róla, amikor Harry jelenik. Mezítláb van, szűk nadrágot visel, kigombolt, bohém mintás inget, a haját kis kontyba kötötte, ami meglepően jól áll neki. Emlékszem, amikor először töltöttünk együtt több időt, a haja egy kis idétlen copfban meredt az ég felé, most viszont helyes kis kontyot formáz, és a fiú arca felderül amikor meglát.
- Mira! - kiált fel meglepetten, végigcsattog a folyosón és a karjaiba kap. Nevetve ölelem át, s miután leereszt csodálkozva érintem meg az arcát és a haját. - Tudtam, hogy nem fogsz a fenekeden maradni - nevet rám, cuppanós puszit nyom az arcomra és derűsen néz végig rajtunk.
Mielőtt válaszolhatnék a liftből egy férfi száll ki, látásból és hallásból tudom, hogy ő a fiúk menedzsere, de még nem találkoztam vele annak ellenére sem, hogy 2 éven keresztül az öcsémért is ő felelt.
- Jó reggelt srácok, Harry, vegyél fel valamit a lábadra, így is mindig beteg vagy! - mosolyogva tekint rájuk, a jelenlétében valamiért zavarba jövök. Liam oldalához simulok, míg ő a férfi felé fordul és kissé kihúzza magát.
- Jó reggelt - motyogom a két harsány fiúval együtt.
- Paul, te még nem találkoztál Mirával, ugye? - szégyenlősen mosolygok a férfire, aki kedves mosollyal az arcán méreget.
- Nem, de sokat hallottam már rólad, Liam még a megszokottnál is hisztisebb néha - veregeti hátba a barátom, aki morogni kezd, majd a kezét nyújtja felém. - Örülök hogy megismerhetlek, Mira, Paul Higgins vagyok, ezeknek az őrülteknek a menedzsere. Harold, ha nem veszel fel valamit a csupasz lábaidra...
- Megyek - emeli maga elé nevetve a kezeit, és beslisszol a szobájába. Paul elégedetten elmosolyodik.
- Mira Hemmings - húzom ki magam, s felé nyújtom a kezeim. - Luke ikertestvére.
- Hívott a menedzsered, eléggé morcos volt - alig állom meg, hogy ne kezdjem forgatni a szemeim, és ezt ő is észreveszi, szemeiben szórakozottság csillan.
- Bekaphatja - morogja Liam, s belecsókol a hajamba.
- Elnézést miatta - motyogom bocsánatkérően - remélem nem gond, hogy csak úgy idejöttem.
- Nekem nem, Louis az engedélyem nélkül nem nagyon navigálhatja a repülőt.
- Köszönöm - mosolygok barátságosan, végigsimít a hátamon, majd a szavait Liamhez intézi.
- A többiek még alszanak? Hogy lehet, hogy Niall nem legyeskedik körülöttetek?
- Nem alszanak, mindenki ébren van már, mi épp reggelizni készültünk.
- Rendben, menjetek, egyetek, délben viszont interjúra kell mennetek, és mire végeztek lehet készülődni az esti koncertre is.
Irigység támad bennem, mert ez a férfi úgy beszél, mintha a gyerekeiről lenne szó, és nem követelőzik meg parancsolgat, inkább olyan, mint egy gondoskodó apa. Azon kezdek tűnődni, hogy talán a viselkedésem miatt nem beszél velem így senki a menedzsmentemből, velem lehet a baj.
A délelőtt egy részét egy kellemes, eldugott kis ír pubban töltjük hatan, a másik felében pedig teszek egy sétát Niallel. Azt tudtam eddig is, hogy nála hazafiasabb ember nem sok van, de most bebizonyítja, hogy ez nem csak egy hangoztatás. Szinte már rajongással beszél a népéről, Szent Patrikról, az ír sörről és a táncukról, amit amúgy be is mutat. Egy idő után viszont leállítom, és azt kérem, hogy beszéljen inkább a szülővárosáról. Csak élvezzük egymás társaságát, azt, hogy meglepően lassan telik az idő, de nem lehet örökké minden ilyen nyugodt, mert az első néhány rajongó után a képeket, aláírást kérő, sikongató lányok száma megnövekedik, a kénytelenek vagyunk visszavonulót fújni.
Megismerkedek a zenekarukkal, Harry keresztlányával, akivel együtt töltöm a délután azon részét, amikor a többiek interjút adnak. Megnyugtató, hogy senki nem parancsol most nekem, nem kell semmit se csinálnom az akaratom nélkül. Úgy érzem, ura vagyok az életemnek, és talán meglepő lehet, de mindig csak a közelükben érzem ezt.
Nevetek az idétlenkedésükön, amit leművelnek, zeng az öltözőjük és közel sem azért, mert vitatkoznak. Boldogok, izgatottak a koncert miatt, viccesek és fárasztóak, mindenki szereti őket. Elképzelem, hogy milyen lehet minden nap velük lenni, milyen lenne, ha nekem is ilyen lenne a kapcsolatom a személyzetemmel és a menedzsmenttel. Élvezném amit csinálok.
Most először látom a teljes koncertjüket, az előzenekar levonulása után sok sikert kívánok a fiúknak, de még mielőtt lemennék a biztonságiakhoz a kordon előtti részébe Liam magához ölel, s perceken keresztül a karjaiban tart. Az arcom kipirul mire elválunk, bárgyú vigyorra húzódik a szám.
- Jó szórakozást, Cica - dönti homlokát az enyémnek, s játékosan kacsint. - Maradj az őrök közelében.
Bólintok, tenyereim a mellkasára simítom és megpuszilom a száját. Észrevétlenül jutok le a színpad elé, csak oldalról a legelső sorokban állók látnak. Nem akarom semmihez sem hasonlítani a koncertjüket, más stílusban játszanak, mint a 5SOS vagy én, és még ha a zenéjük nem is válik a kedvencemmé, élvezem a koncertet. Élvezik a színpadi lét minden percét, és fergetegesek, nevettetik a közönséget, hergelik őket, a lassú daloknál sötétségbe borul a stadion, az emberek a telefonjaik kijelzőjével világítanak. Van az egésznek egy csodálatos, elmondhatatlan hangulata, amit minden embernek legalább egyszer az életben meg kellene tapasztalnia, és ez az, ami elbűvöl. Furcsa most a másik oldalon lenni, mindig én vagyok az, aki elhallgat éneklés közben és élvezi, hogy ezrek éneklik a dalát, most viszont ők hallgatnak el, és csatlakozok az éneklőkhöz. Büszkén pillantanak egymásra, és néznek körbe, én pedig újra és újra szembesülök vele, hogy hatalmas tévedésben éltem, jobban megérdemlik a sikert, mint én valaha is érdemeltem. Nem hisztiznek semmi miatt, elfogadják a menedzsment döntéseit, és egészen máshogy tesznek keresztbe nekik, mint ahogy én. Őrjöngő fangirlt csinálnak belőlem mintegy 2,5 óra leforgása alatt, s az utolsó szám után majdhogynem visongva rohanok hátra.
- Annyira fantasztikusak vagytok! - robban ki belőlem, visongva kapaszkodok Zayn és Harry nyakába, akik nevetve ölelnek át.
- Tetszett? - kerekednek el meglepetten Louis szemei.
- Nagyon! - visítom, belecsimpaszkodok Niallbe és izgatottan ugrálok. - Hihetetlenek vagytok, imádtam!
- Kenzie, hallod magadat? - nevet fel, az arca az eddiginél is jobban felderül. - Ki vagy te, és hol van Miranda?
Nincs esélyem válaszolni, Liam elkap és megpörget, az arca szinte sugárzik. Tele van adrenalinnal, az arca piros és izzadt, széles mosollyal néz rám.
- Döbbenetesen jó vagy! - nevetek rá, boldogan szorít magához és ajkait az enyémre tapasztja.
- Szeretlek Mira - túr a hajamba, s a fülembe súgja. Váratlanul ér és túl hirtelen, másodpercekbe telik, mire reagálni tudok.
- Én is téged Liam, nagyon - simítok végig az arcán, majd kissé felemelkedek és megcsókolom.
Van annak jó oldala is, hogy milyen voltam a múltban, mert mindannyiukat boldoggá teszi most, hogy csatlakoztam a rajongóik táborához. Engem pedig boldoggá tesz, hogy örömet okozhatok nekik.
- Ünnepeljük meg, hogy Mira itt van velünk, és ilyen jó napunk volt! - kiált fel Lou, karjait átdobja a vállainkon és vigyorogva néz körbe.
- Te valamiért mindig találsz okot az ünneplésre - szúrja oldalba a barátom, majd mindannyian egymásra nevetnek, s kifejezik a beleegyezésüket, csak Liam fordul kérdőn felém.
- Van kedved hozzá, Cica? A srácok megértik, ha nincs, és inkább szeretnél kettesben lenni.
- Én nem értem meg - kotyog közbe Niall. - Ne rázz le minket, Mackenzie, még nem is buliztál együtt velünk.
- Nem terveztem azt mondani, hogy nem akarok veletek menni - nevetek fel, mindannyian a levegőbe bokszolnak, majd elvonulnak átöltözni. Végignézek magamon, a ruhám nem túl bulizós, de nincs mibe átöltöznöm és nem fogom eljátszani a kényes pophercegnőt, és elvitetni magam a szállodába, hogy átöltözzek. Amúgy sincs nálam semmi ilyesmi.
- Mira - hív félre a fiúk egyik stylistja, Caitlin. Liam puszit nyom a fejemre mielőtt elengedne, majd lecsúsztatja a kezét a derekamon és belebújik az ingébe.
- Igen? - mosolygok a lányra, aki kézen fog és egy másik öltözőbe vezet. Egy fekete ruhát nyújt felém, hozzá illő cipővel, és kistáskával.
- Ezt honnan? - tátom el a szám, meglepetten vizsgálom az anyagot.
- Készülni kell az ilyen alkalmakra, ha esetleg betoppan valamelyikőjük barátnője, és ilyen ötletekkel állnak elő. Vedd csak fel - biztat, majd egy kis öltözőfülke felé terel. Örülök a függönynek, mert így nem lát, talán megmarad abban a tudatban, hogy annyira drasztikusan nem térek el a sztereotípiáktól. A ruháim eltakarják, amit kell, és vékonyabbnak mutatnak. Nem akarom lerombolni senki elképzeléseit, és félek is, hogy ferdén nézne rám. 5 tökéletes testű fiút öltöztet, valószínűleg nem hasonlítana velük össze, mert lány vagyok, de a gátlásaimon ez nem sokat segít.
Felveszem a ruhát, mely egyszerű fekete, háromnegyedes ujjú, a háta teljesen kivágott, ami miatt muszáj levennem a melltartóm. Mély a dekoltázs, de nem mutatja, ami nem publikus, a szoknya hossza is rövid, mégis szexi, és ha vigyázok, nem lesz tele a világ fotókkal a bugyimról. Nem vagyok magabiztos ebben a ruhában, de reménykedek abban, hogy Liam talán értékelni fogja a kivágásokat. Caitlin kedvesen megdícséri az alakom és azt mondja, Liam megőrül majd értem, s amiatt is, hogy a saját bandatársai is engem fognak nézni. Elpirulok, ez a munkája ezért nem veszem túl komolyan, de azért jól esik. Szépen lealapozza az arcom, leszedi a sminkem, majd gyakorlott mozdulatokkal, meglepően gyorsan füstös sminket készít nekem, a szempilláim hatalmasak lesznek, világos szájfént ken a számra, és melegen mosolyog rám.
Elmosolyodok a kicsípett fiúk láttán, nem túl elegánsak, de nem is slamposak. Nem nagyon térnek el a hétköznapi viseletüktől, csak Zayn visel fekete inget, a többiek pólóban vannak, illetve Harry egy másik mintás ingben. És ami meglepő, hogy tátott szájjal bámulnak rám. Niall sűrűn nagyokat pislog, a szája elnyílik, hasonlóan a többiek is, az arcom lángolni kezd, Liam nyargal hozzám és a testével eltakarja a fél hátam.
- Hú, Mira, nagyon dögös vagy! - felnevetek Harry kirohanásán, valamint azon, hogy Niall háton csapja, ugyanakkor veszettül bólogatva helyeselnek.
- Köszönöm, srácok - pirulok, s Liamre pillantok. Összeráncolt szemöldökkel vizsgálja a hátam kivágását, de nem szól semmit, csak mosolyt villant rám, és ide-oda kapkodja a tekintetét.
A szórakozóhely tömve van, de nem nagyon figyelnek fel ránk, a többiek lerohanják a pultot, míg Liammel mi lassan sétálunk be, a keze a hátam alján pihen, ujjaival a bőröm cirógatja.
- Nagyon szép vagy - hajol le, s belecsókol a nyakamba. Nem tesz féltékeny megjegyzéseket, kihúzza magát, és követjük a többieket a pulthoz. Boldogan feszítek mellette, még mindig kellemetlen, hogy az egész hátam szabadon van, de Liam testtartása magabiztosságot sugároz.
- Mit kérsz, Cica? - mosolyog rám, kér magának egy italt, s most a csapossal együtt a válaszomra várnak.
- Muszáj megkóstolnod a sört! - viharzik mellém Niall, és már kér is kettőt. Nevetve kérek egy koktélt, majd összehúzott szemekkel méregetem a habzó italt. Niall a korsó tartalmának felét egy korttyal eltünteti, majd várakozó mosollyal az arcán néz rám.
- Szerintem Mira nem az a sörözős lány, haver - lép hozzánk Louis.
A számhoz emelem a korsót, mindenki várakozva bámul rám, ezért kicsit elnevetem magam, majd belekortyolok. Először elfintorodok, majd Niall kedvéért hátrahajtom a fejem, és hagyom lefolyni a torkomon. Nevetnek és tapsolnak, Niall a karjaiba kap és magához ölel, elképeszt, hogy boldoggá tudom őt tenni mindössze ennyivel.
- Liam? - pillant rá, a barátom a fejét rázza, és belekortyol az italába.
- Még nem vagyok elég részeg hozzá - nevet fel, s alig hangzik el ez a kijelentés Niall megragadja a kezem, és a táncolók közé húz. Bénán táncikálunk, nevetünk egymáson, majd magához húz és átölel.
- Olyan jó, hogy itt vagy - szorongat, az arcom belefúrom a vállába, a gyors zene ellenére csak dülöngélünk. - Minden rendben veled?
- Most igen - sóhajtok, megpörget, majd egymást átölelve visszamegyünk a többiekhez. Újabb ital csúszik le, elfoglalunk egy boxot, s mialatt beszélgetünk folyamatosan gyűlnek előttünk a poharak. Tudom, mikor kellene megállnom, de nem törődök ezzel, magával ragad a jó hangulat, felszabadulok, poénkodok és kötekedek a többiekkel. Mióta az életem megváltozott nem nagyon mentem el olyan személyekkel bulizni a 5SOS-on kívül, akiket a barátaimnak hívhatok, de ez most nagyon jó. Tudják miről beszélek, amikor elkezdek fecsegni 1-1 műsorról vagy nagyszájú riporterről, és hevesen, egyetértően bólogatnak. Nem néznek rám máshogy, nem meresztik a szemüket és tátják a szájukat, és én sem úgy tekintek rájuk, mint 5 hírességre, akikkel megtisztelő egy asztalnál ülni. Kirángatnak abból az érzésből, hogy egy ketrecben vagyok.
Néha megállnak az asztalunknál közös képeket kérni, táncolni hívják őket, a társaságunk megfogyatkozik. Vigyorogva nézek Niall után, aki egy szőke lányt követ dülöngélve, Louis és Zayn fotózkodnak, Haz pedig a pultnál veti be magát. Mi ketten meg csak ülünk az asztalnál egymáshoz bújva, Liam csókokkal halmoz el, s lassan felfedezi a ruhám kivágásait. A testével eltakar a kíváncsi szemek elől, a combommal ismerkedik, miközben fogva tartja a szám, a helyzet kezd túl forró lenni, és az agyam már nem képes tiltakozásra. Elhúzódik, felkapja a poharát és a fejét hátrahajtva ledönti az italt, csak a jégkockák maradnak az alján. Muszáj nekem is lehűtenem magam, de a negyedik koktél után már kezdem unni azt, ezért elcsenem Niall poharát, és lehúzom az italt. Kis híján köhögni kezdek, amikor Liam megérinti a torkom és közelebb húzódik, alig eresztem le a poharat már újra a számon van.
- Olyan nagyon szép vagy, Mira - mormolja a számba, tetszését kifejezve kissé feljebb tolja a ruhám, és közelebb von magához.
- Táncolj velem - kérem, a haját piszkálgatom, és elhessegetem a kezét.
Elmosolyodik, orrával megböki az arcom, majd elhúzódik és lesimítja a ruhám. Nagyokat kell pislognom, már nem árnyékol el, és a villódzó fények zavarják a szemeim. Könnyedén csúszik ki az asztal mögül, majd megfogja a kezeim és kisegít. Ő többet ivott, mégis biztosabban áll, mint én. Karját a derekam köré fonja és kikerülve a vonagló embereket bevezet a tánctér közepére. Tudom, hogy hogyan csavarjam őt az ujjaim köré, és nem is tart vissza ettől semmi. Az elején még van távolság kettőnk közt, esetlen mozdulatai megmosolyogtatnak, az jut eszembe, amikor a színpad szélén táncol egymagában, és hogy milyen jól mozog, ellenben most nem tud túl sokat kezdeni azzal, hogy van egy lány a karjaiban, aki irányítja. Idétlenül lépkedünk, a kezeim az oldalán pihentetem és mosolyogva nézek fel rá, ekkor még a kissé kába, homályos tekintetével visszamosolyog. A kezeim szép lassan egyre feljebb vezetem, rásimítom a hasára és a mellkasára, még most is megdöbbent, milyen kemény izmai vannak. A nyakáról a tarkójára vezetem a kezem, kissé közelebb húzódok hozzá, hogy összeérjenek a lábaink, elengedi a kezem és a derekamra simítja mindkét mancsát, míg én már két karral fonom körbe a nyakát. Összezavarom, a lüktető zene és villódzó fények ellenére visszafogottan bújok hozzá, a fejem a nyakához hajtom, a hajam kissé az arcomba hullik de nem simítom el. Egy ideig tényleg csak táncolunk, egy kicsit kitűnünk az emberek közül azzal, hogy nem éneklőnk és csapkodunk vadul, és nem is vonaglunk, hanem csak öleljük egymást és ide-oda lépkedünk, Liam néha megfogja a kezem és kifordít. Viszont egy idő után ezt nem engedem, és egyre közelebb araszolok hozzá, a lábaim mellett a csípőm és az övéhez feszül, megállok, és lépkedés helyett megmozdítom a csípőm a kezei alatt. Pillanatok alatt elkapom a ritmust, és most a színpadi mozgáson kívül is hasznát veszem a táncpróbáknak. A hajamat a vállam mögé söpröm és kicsit hátrahajtom a fejem, élvezem, hogy így már lassan a derekamat verdesi, ahogy azt is, hogy a helyzetet kihasználva egy bizonyos barna pillantás a mellkasomra szegeződik. Szeretem őt csábítani, a szemei képesek szinte felfalni, és ez idő alatt szépnek és szexinek érzem magam, olyannak, aki igenis megkapja ezt a srácot akárhányszor csak akarja, és megkaphatna bárki mást is, ha akarna. Csakhogy nem akar.
Szép lassan ízekre szedem őt, és soha, vagy nagyon régen éreztem ilyen nagyon jól magam utoljára. Valószínűleg nem tudja, mit művelek vele, egyelőre élvezi, hogy általam mi is elvegyülünk azok közt, akikből egy külső, kissé ittas szemlélő már nem nézi ki, hogy két ember. A lehető legközelebb húz magához, kissé meghökken, mert a csípőm mozgatását még így sem hagyom abba. Fogalma sincs róla, hogy a saját vesztére játszik, sőt, mosolyogva reagál és játékosan megböki a nyakam az orrával. Kezeit felvezeti a hátamra, érzékelem, hogy a légzése nehezebb lesz amikor a csupasz bőrömhöz ér ott, ahol megszokottan mindig a melltartóm hátulját tapintja. Szép lassan leesik neki, hogy azt most nem viselek, s megdöbbent pillantása a ruhám dekoltázsára csúszik.
Az arca már kipirult, pillantása zavart, kezd szétesni. Mindkét kezét a derekamra teszi, velem együtt mozdul, de arcát a hajamba temeti és a dübörgő zene ellenére is hallom, hogy a légzése egyre egyenetlenebb, és a lehelete forrón csiklandozza az arcom. Ha nem szándékosan akarnám ezt csinálni vele, már rég a karjaiba omlottam volna, de így csak gonoszul vigyorgok magamban. A tűrőképessége határára akarom sodorni, de tulajdonképpen nem tudom, miért.
A tökéletes időzítésem jeléül mély, hirtelen elfojtott nyögést hallok a fülemben, ekkor kissé elhúzom tőle a fejem. Kipirult, izzadt, és erősen szorít magához, hátrahajtom a fejem, hogy a hajam ne legyen útban, majd először a nyakához hajolok, megérintem az orrommal, s ziháló légzését elfojtva a szám az övére nyomom. Mohón kapkod utánam, beletúr a hajamba, és hiába ezúttal ő mozdul nem engedem kicsúszni az irányítást a kezeim közül, bőségesen visszafizettetem vele azt, amit valaha velem művelt, bár kicsit másképp.
Darabokra hullik, fizikailag ő tart engem a karjaiban, mégis tudom, hogy ezúttal én birtoklom őt, bár ez már egyre inkább nehezemre esik. Mielőtt elgyengülhetnék bekövetkezik amit akarok, zihálva szorít magához, és szinte nyüszítve könyörög a fülembe.
- Cica, kérlek! - zihálja, ujjaival kicsit húzza a hajam, de nem fájdalmasan, inkább kétségbeesetten.
- Hm? - a számat a nyakára helyezem, és miközben megcsókolom egy kis vékony bőrt csípek a fogaim közé. Megborzong, az eléggé lestapált egómnak jót tesz, hogy kapkodva vesz levegőt és a mellkasa szinte hullámzik.
- Kérlek, annyira akarlak!
És ennyi, végem, ez jelenti a végszót számomra. Liam a kapcsolatunk alatt egyszer sem vallotta be ezt igazán nekem, mindig édesen bókol és a pillantásával fejezi ki, hogy tetszem neki, de ezt is hallanom kellett.
Kézen fogom, ahogy elhúzódok türelmetlenül mocorogni kezd, de egyben megkönnyebbülten felsóhajt és kissé ellazul a testtartása. Közel maradok hozzá, csak néhány centiméter van a hátam és a mellkasa közt, miközben kivergődünk az emberek közül.
Megpillantom Zaynt a pultnál, Liam felé húz, elkapja a vállát és abban megtámaszkodva mond valamit, mire a fiú csak bólint. Megszerezzük a kabátjainkat, ügyetlenül felöltözünk, majd mielőtt észhez térhetnék már kint állunk az utcán, és nekem fogalmam sincs, mivel kellene visszamennünk a szállodába. De Liam tudja, néhány másodpercnyi ácsorgás után a pillantása egy fekete kocsira szegeződik a parkoló másik felében, húzni kezd felé, s az ajkaimon akaratlanul is nevetés bukik ki a kapkodása miatt. Valahol nem messze egy kis csoport lézeng, nevetnek, kiáltoznak, s ezzel egy időben beesünk a hátsó ülésre. Tulajdonképpen észre sem veszem a sofőrt, sem azt, hogy elindulunk, csak annyit érzékelek hogy zárt, meleg térbe kerülünk, és Liam kezdi visszanyerni önmagát. Félig ülő, félig fekvő helyzetben tart a karjaiban, egyik kezével a dzsekim alatt a hátam simogatja, a másik csók közben feltűri a ruhám és a combom körül legyeskedik. Zavarban kellene éreznem magam, muszáj lenne leállítanom és ellökni a kezét, de az egész kis műsor ezért volt, nem fogom most megállítani, és különben sem tudom, hogy ki ez az alak, fel sem tűnik, hogy jelen van valaki más is. A pillantásom csak akkor találja meg őt, amikor a szálloda előtt kiesve a kocsiból udvariasan jó éjszakát kíván, még csak félig kászálódott ki, hogy ajtót nyisson nekünk, viszont addigra már a bejáratnál vagyunk.
Kínkeservesen hosszú percek telnek el a liftben 2 férfi mellett, akik láthatóan nem örülnek a jelenlétünknek. Nem tudom megakadályozni a nevetésem, akárhányszor Liam elgyötört arcára nézek elégedettség tölt el, magamnak értem el, hogy meggyőződhessek róla, akar engem. Ebben nem kételkedek többé.
Egyre bizonytalanabbul állok a magassarkúban, talán épp ezért ahogy kilépünk a liftből Liam felkap. más esetben tiltakoznék, most viszont ez csak még inkább simogatja az önbecsülésem. A szája az enyémre tapad abban a pillanatban, hogy ketten maradunk, majomként lógok rajta mialatt vakon nyitja ki az ajtót.
Szinte nyekkenek egyet, amikor felnyom a falra, ez egy jel saját magamnak arra, hogy eddig tartott az én uralmam, letaszítanak a trónomról és még csak nem is bánom. Most már élvezhetem az uralkodásom alatt elkövetett jó cselekedetek következményeit, később pedig minden másnak a böjtjét.

14 megjegyzés:

  1. Te. Jó. Ég. Mi volt ez a rész? Rendesen lettem volna Mira helyébe...elképesztően és felfoghatatlanul jól írsz, édes Istenem. Egy csoda vagy, teljesen oda-vissza vagyok ettől a történettől. Nagyon-nagyon várom a kövit, talán jobban mint bármikor máskor. Imádtam minden egyes szavát a résznek, áhh nagyon bezsongtam :D sok puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, nagyon aranyos vagy, nagyon jólesik hogy ezt mondod, köszönöm! <3 <3

      Törlés
  2. Uristen. Ez fenomenalis. Imadtam hamar kovit. xx

    VálaszTörlés
  3. Drága Nessa! :)

    Te jóságos szent atya úr isten..ez a rész fenomenális lett :) annyira jó, hogy még a szavam is elakadt! Niall annyira édes *-* Liam és Mira túlfűtött pillanata <3 Szívesen elfogadnám Mira szerepét :P Bárcsak itt folytatnád a következő részt :D Remélem Mira-nak rendbe jönnek a gondjai a menedzsmenttel, a kiadóval és mindenki mással aki neheztel rá... Annyira szeretem olvasni a blogjaidat, csak ezért várom minnél hamarabb a héten a csütörtököt ;) FANTASZTIKUS VAGY!! ^^ Nagyon várom a következő részt :)) :D puszi :*
    XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dóri! :)
      Nagyon drága vagy, köszönöm szépen! Te vagy fantasztikus! <3

      Törlés
  4. Szia Gézu.
    Bocsi, hogy csak most szedem össze magam, írtam volna én már tegnap is, de akaratom ellenére azonnal kidőltem este.
    Nos. Az eleje nagyon nagyon nagyon édes volt, annyira jó, hogy ennyire tudnak örülni Mirának, örülök, hogy ilyen jól kijönnek egymással, szörnyen irigylem a barátságuk.
    Niall megint Niall volt, érzem én, hogy nem véletlen ez az Írország, szinte látom magam előtt, ahogy szerencsétlen Mackenzienek össze vissza hadovál mindenről, hatalmas lelkesedéssel. Látszik, hogy nagyon szükségük van egymásra barátként, talán nélküle visszatért volna ugyan az az arrogáns Mira, aki az egész farmos dolog előtt volt.
    Hűha, ez a buli majdnem eltett láb alól, hogy ez a kiscsaj micsoda keci tud lenni. :'D Najó, igazából nem az, (csak egy kicsit), jó volt, hogy engedted, hogy a kezébe vegye egy kicsit az irányítás, szegény Liamet a lehető legjobban felcsigázta, azt hittem nem jutnak vissza, de azért remélem egyben maradtak az éjszaka után.
    Az utolsó mondat. Tetszett. Tökéletes lezárás.


    Ui.: Szeretnék új menedzsert Mirának. XD


    l.xx
    53

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bae! <3
      Nem kell bocsánatot kérned, szerintem mondtam már, te többszörösen is elmondod a véleményed mindig.
      Keci, mindig ez a szó, de ő nem az! :D Nagyon édes vagy, de túlzol, mint mindig. Azért köszönöm, szeretlek! <3
      45.

      Törlés
  5. Nessa!

    Eszméletlenül jó lett a rész. Niall angyali viselkedése. Ahogy mesél szülőföldjéről. Olyan kis eleven. Megnéztem volna, azt a táncot szívesen. :) Amikor olvastam, hogy milyen a koncert, ott volt egy olyan érzésem, hogy a saját tapasztalataidat belevitted. A bulizós rész is nagyon tetszett. Ahogy Mira hergelte Liamet. És a végén még is csak Liamé lett az irányítás.
    Már nagyon várom a következő részt.
    Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon szépen köszönöm! :)
      Uh, talán van benne valami, de ez bonyolult, én nem úgy őrültem meg ahogy Mira, hanem sírtam.

      Törlés
  6. Drága Imrusné! :)

    Azt a mindenségit!:D Körülbelül ez volt minden, ami eszembe jutott, akárhányszor értem a végére, és annak ellenére, hogy már csütörtök délelőtt elolvastam, még szerintem most sem vagyok képes normálisan összefoglalni, mi zajlik a fejemben. De azt határozottan állíthatom, hogy Mackenzie megfogta az Isten lábát..khm.:D Anyways.
    Hihetetlen édes, ahogy Mirát fogadták, szinte láttam magam előtt, mikor Niallel meglátják egymást, és esküdni mernék, hogy a nevetésüket is hallottam. Azon meg már meg sem lepődöm, hogy idiótán vigyorgok, mikor Niall becézi Kenziet. Fogalmam sincs, hogy jutnak eszedbe ilyen mondatok, de nekem még ez is megdobogtatja a szívem, mert legyen akármennyire fikció ez az egész, legalább már van Mira életében néhány olyan ember, aki igazán szereti őt, a testvérén kívül.
    A kételkedő Mira pedig vicces, hogy minden egyes alkalommal köddé válik, amikor bekerül a képbe néhány koktél vagy hasonló, az pedig, hogy most tényleg kihoztad belőle az eddigi legtöbbet, nos, nagyon feminim. :D Ne haragudj, én most tényleg nem találom a szavakat, teljesen letaglózott ez a rész- a lehető legjobb értelemben- és nagyon remélem, hogy mire feleszmélek, már csütörtök lesz.
    Fantasztikus vagy, komolyan, nem is értem, miért kérdőjelezed meg ezt! És jaj, remélem az előző kommentemet nem vetted szemrehányásként, abszolút megértem, hogy kellett egy kis idő, hogy feldolgozd a dolgokat, tényleg nem azért írtam, hogy kellemetlenül érezd magad, de ha így sikerült, igazán sajnálom. :( A lényeg, hogy jobban vagy, és ismét ilyen csodálatos sorokat osztasz meg velünk.

    <3
    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu! <3
      Ahhoz képest hogy azt mondod, nem vagy képes normálisan összefoglalni, elég jól sikerült! :D
      Feminim? Haha, senki nem mondta még ezt, de örülök, hogy így gondolod.
      Köszönöm szépen! <3 <3
      Dehogy vettem szemrehányásként, ne aggódj miatta! Tudom hogy értetted, nem éreztem kellemetlenül magam, nem miattad. :) <3

      Törlés
  7. Drága Nessa!
    Egyszerűen elmondani nem tudom mennyire jó érzés ezt olvasni minden csütörtökön. Általában a hétköznapok elég zűrösek, így a mennyországgal egyenlő az az idő, amit ennek a blognak az olvasásával töltök. Mikor már azt hinném ennél jobb nem lehet, te egyszerűen csak hozol egy újabb részt.
    Rátérve erre a csodára, komolyan mondom én valahogy így képzelem el a tökéletes párt, mint Mira és Liam, még a veszekedéseik ellenére is. Habár, bármilyen furán hangzik én azt is nagyon szeretem, mikor veszekednek, talán pont azért mert imádom ahogy kibékülnek. Függetlenül ettől, mégis odáig vagyok az ilyen csöpögősen boldog részekért is. Mira és Niall pedig... egyszerűen nagyszerű. Annyira élethűen visszaadod a fiú-lány barátságot, hogy én magam érzem úgy mintha, Niall a legjobb barátom lenne.
    Tűkön ülve várom a következő nagyszerű, fantörpikus részt!
    - sok mondanivalós lány

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Én sem tudom elmondani, mennyire jó ilyeneket olvasni! <3
      Átérzem, és örülök, hogy kicsit kiszabadíthatlak ezzel a hétköznapokból.
      Nagyon szépen köszönöm! <3

      Törlés